Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-01 / 40. szám

I. cs. 21 kr. II. cs. 2 kr. III. cs. 10 kr. Bánfáivá bevétel 212 frt kr. kiadás 2646 frt — kr. hiány 2434 frt — kr. esik minden államadó forintra 81 kr. Sz. Sz. Tornya bevétel 90 frt kiadás 1860 frt 82% kr. hiány 1770 frt 82*/1 kr. minden államadó forint után esik 50 kr. Sámson bevétel 27 frt kr. kiadás 2521 frt kr. hiány 2494 frt — kr. minden államdó forint után 8 kr. Gyoma bevétel 9871 frt 12% kr. kiadás 23141 frt 51 kr hiány 13270 frt 38% kr. I. cs. 16 kr. II. cs. 8 kr. III. cs. 14 kr. A honvédek hadgyakorlata Gyulán. £ József föheiczeg ő Fensége a Gyulán állo­másozó honvédség gyakorlatait megszemlélendő szept. hó 24-én városunkba jött. A főherczeg a vasúttól egyenesen a Galbáce kerti gyakorló helyiségre ment, hol a 7-ik és 8-ik honvéd zászlóaljak gyalogsága tömegben Für­dők István százados vezénylete alatt a jobb szárnyon, a huszárság pedig báró Cordon Gyula őrnagy vezénylete alatt a balszárnyon fejlődött vonalban volt elhelyezkedve. ő fensége a gyakorló térre érkezvén, kísé­retével a szoborként állott csapatok felé lovagolt s látszott arczán a megelégedés öröme, midőn megvizsgálván a csapatokat, a külső csin s leg­nagyobb tisztaság jeleivel találkozott. Midőn a csapatokat külsőleg megvizsgálta, a legnagyobb katonai szakavatottsággal kezdte a zászlóaljak minden egyes százainak parancsnokaik által választott feladatát illetve annak keresztül­vitelét bírálni. A gyakorlatokat a 7-dik zászlóaljnak Luchi József százados által vezetett százada kezdte meg. Az elővezetés valamint a választott feladat keresztülvitele igen jól sikerült, azonban a tüzfe- gyelem hiányára mutatott az, hogy úgy az össz­tüzek, valamint a csatártüzek megszüntetése után is egyes lövések hallatszottak, mi inkább a hon­védek harczias hangulatának, mint a kiképzés hiányának tulajdonítható s a százados ur felada­tának sikeres megoldásáért méltó dicséretet nyert. A 8-ik zászlóaljtól Gruden Iván főhad­nagy volt az első, ki századát elővezette. Tetszés szerint választott feladatát a legnagyobb rendben vitte keresztül. Több jól sikerült sortüzeléssel tün­tette ki, századát a főhadnagy, s lovas támadás ellen bámulatos gyorsasággal alakított négyszöget ebből azonban a szándékolt fejlődés nem az el­rendelt oldalra történt; de mindennek daczára a csapatban nagy összefüggés volt. Eajharczba bo­csátkozva nem sikerült az egyes osztagoknál a tüzet kellőleg és idejében megszüntetni, mivel a sípolás a nagy tüzelés miatt nem hallatszott. Azon­ban a kitűnő kiképzés felett | Fensége megelé­gedését nyilvánitá. A 8-ik zászlóalj 2-ik századát Táby Mihály főhadnagy vezette elő. Ezen század mindenkit meglepő ütemben menetelt 0 fensége elé, ki tet­szés szerint választandó művelet keresztül vitelé­vel bízta meg a parancsnokot. A század oszlopban indult meg, csakhamar kifejlődött és szakaszonkint sortüzeket adott, mi meglepőleg sikerült, majd a tűz, megszüntettet- vén a csapatok egymásmellé éllel egy magasság­nyésztésnek csaknem kizáró üzése, mind nem követelték a lakosság egyhelyre való tömö­rülését. Innen aztán az a számtalan falu, kis birtok alföldünkön, melyeket alig képes figye­lemmel kisémi a történetiró. Hiányzik itt a na­gyobb helyeket, városokat alkotó nép is, de a mi fö, hiányzik az egységesítő kéz, hiányzik a középpont, melyfelé tartson a települő, hiány­zik a férfi, kinek tehetségében állna nagyobb szabadalmak osztogatása által azt a várost al­kotó kereskedő és iparos népet egy helyre ösz- szegyüjteni és a zord viszonyok közt, ha kell fegyverrel is, megvédeni. Ámde, ha megtaláljuk azt a férfit, a ki minderre képes is volt és mindezt meg is tette, akkor megtaláltuk a hely keletkezésének okát, emelkedésének forrását, biztosságának titkát. Azért, ha a gyulai földes- urak ismertetésén kezdem és folytatom is ér­tekezésemet, csak kitűzött czélom felé török. Szerény tehetségemnek e czél elérése elég ne­héz feladat, ne vegye tehát rósz néven a m. t. közönség, ha az Ítélethozatal talán köny- nyebb tisztének elfogadására alázattal kérem. Kezdjük a biztos adaton, vessük meg lá­bunkat a szilárd talajon. Rég nem volt olyan nevezetes pönkösd napja Gyulának, mint az Úrnak i4o4-dik esz­tendejében. Nagy várakozásban volt, nagy do­logra készült. Jó ideje már, talán esztendeje is, hogy uratlan jószág most várta uj urát. U: földesür I nagy szó akkoriban. Tőle függ a népnek jóléte, boldogsága. Nagy kérdés tehát ban mentek, ebből gyorsan fejlődve újból össztűz • adatott és aztán a legnagyobb rendben a szazad ■ raj vonalra és támcsapatra oszlott s a legmegle­• pőbb lövész- és csatártüzet folytatott. Minden in­tézkedése a század parancsnokának katonai szak- avatottságáról tanúskodott, azért mielőtt feladatát befejezte volna ő fensége egész kíséretével hozza lovagolt és 1 századot megdicsérte 1 a nagy rend­nél s tűzfegyelemnél fogva a kiképzésért mege­légedését nyilvánitá. II. József főherczegnek a gyakorló térre meg­érkezése s ünnepélyes fogadtatása után a 2-ik honvéd huszárezred I. osztálya azon rendeletet vette, hogy vonuljon el a kis-péli düllő ut mel­lett elterülő nagy gyakorlótérre, s lóról leszállva, várja be Ő Fenségének további rendeletét. A gyalogság gyakorlatainak bevégeztével V411 órakor ide megérkezvén, 0 Fensége elren­delte, hogy az osztálynak 1-ső százada, parancs­noka D ö r n e r Ferencz főhadnagy által vezet­tetve, zárt gyakorlattal kezdje meg a mozgást, minden mozdulat ügetésben, a fejlődések pedig vágtában viendők keresztül, végül pedig egy ro­hamot intézzen, egy szürke lovasok által jelzett ellenséges mozgó századra, mely idő alatt a 2-ik század a gyakorlótér másik oldalán félrevonulva pihent. Ez volt az 1-ső század feladata, s bár nem kételkedhettünk eddig sem Dörner főhadnagynak ügyességében I kitűnő szakavatottságában, mind­azonáltal messze túlszárnyalta várakozásunkat a siker, tekintve különösen azt, hogy sem az arcz- vonal előtt, sem megette tisztet nem láttunk, s az egész század egyedül a Dörner főhadnagy I négy kitünően képzett altiszt vezetése mellett működött. A feladathoz képest az 1-ső század álló­helyből ügetésben fejlődött vonalban indult meg, 8 egy kiválóan sikerült arczmenettel mutatta be, Dörner főhadnagy századát 0 Fenségének. Erre egy oszlop alakítás oldalra, cs egy vágtábani előre fejlődés következett, majd ogy oszlopalaki- tás előre kanyarodás oszlopban és egy felkanya­rodás vágtában. Ezután fejlődött vonalban egy gyönyörű vágtát produkált a kitünően begyakorolt század Erre következett a roham, mely a gyakorlatok­nak fénypontja volt. Az egész század a legna­gyobb rendben együtt maradt s annyira meg­nyerte 0 Fenségének s kíséretének tetszését, hogy oda nyilatkoztak, miként ennél szebbet nem lát­tak, s a század felé lovagolva, annak parancs- nokát különösen is megdicsérte, a legnagyobb megelégedésének adott több ízben kifejezést. A 2-ik század is, melynek parancsnoka báró Taxis József főhadnagy ur volt elég jól gya­korolt. ügyes és szabatos mozdulatokat tett a szá­zad, de valami különösen kiemelni valót nem tüntetett elé, s a rohamja nem sikerült oly ki­tünően — bár ezek is szop rendben együtt ma­radtak — mint az 1-ső századé. Az osztály gyakorlatait báró Cordon Gyula őrnagy ur vezette, s itt az alakzatok ala­kítása még valami kívánni valót hagytak fenn s 0 Fensége is csak az osztály fejlődött vonalbani vágtáját — ami kitünően sikerült — dicsérte meg. III. A lovasság megvizsgálása után ő Fensége a gyalogsághoz tért vissza, mely Oberkarop alez­redes vezénylete alatt tömegben állott s tisztel­gés után feladatát az éjszakra levő tanyák felé vitte keresztül. A tüzvonalban Táby Mihály fő­hadnagy százada a legnagyobb rendben és csend­hogy milyen lesz ? Eddig úgyis csak hírből is­merték, hogy országos ember, kitűnő, nagy hadvezér, neve talán a helyre is fényt hoz; vagy talán csak rósz hirét hallották, hogy zord és kegyetlen. A várakozás nem csalt. Alig múltak el az ünnepnapok, alig jött el Szent- háromság vasárnapja, királyi és káptalani em­berek jőnek a helységbe, szomszéd nemesek, birtokosok gyülekeznek a statutiora avagy ik­tatásra, kiváncsi nép persze nem hiányzott; de nem is hiába való eme nagy mozgalom.’ mert ilyen iktatás ritkán esik. Nemesek gyü­lekezete előtt áll Maróthy János, kinél küiömb vitézt keresni kell a hazában; ott van Pál ka­nonok is oldalán Eleki Lászlóval, a király em bérével, fölolvassa Zsigmond király rendeletét, mely nekik meghagyja, hogy Maróthy János macsói bánt Gyulának és a Gyulához tartozó helységeknek, vámoknak, jogoknak stb. birto­kába statuálják azaz bevezessék. Arra a kér­désre, mi jogon kívánná e helyek birtokát, Maróthy Zsigmond király még múlt évben ki­adott adománylevelét mutatja ’elő. Megértjük ebből, hogy egy ifjúkorától fogva hadban for­gott férfi áll előttünk, kinek hazájáért, kirá­lyáért nem egyszer vére hullott, kinek Magyar- ország királya hálával, köszönettel tartozik, ki Magyarhoni a törököktől, annak királyát a pártosoktól szabaditá meg. Nem mindennapi férfit látnak tehát szemeink, hős az, kinek hi­rét egy ország viszhangozza, az ellen féli. De most már igazán kiváncsiak lehetünk Magyar­ben gyorsan bontakozott rajba, míg a hátralevő két század mint támcsapat és tartalék a balszár­nyon vonult előre. A tűz az egész vonalon foko­zatosan kezdődött; raj-, sortüzek, lövésztüzek csatár- általános csatártüzek folytattattak, s ké­sőbb a tüzvonalba a zártcsapatok is bevonattak. A vezénylet nagy katonai szakavatottságról ta­núskodott. Az utolsó állásnál három perczig tartó gyorstűz rendeltetett el, I ez után rohammal fe­jeztetett be a jól sikerült gyakorlat. Sorakozás után ő Fensége a tiszteket ma­gához rendelő s a csapatok jó kiképzését s elő haladását dicsérőleg kiemelve, előttük megelége­dését nyilvánította. Végezetül diszmenet volt oszlopban, mely nek befejeztével ő Fensége lefúvatott. Kötelességünknek ismerjük Paksy Miklós huszárhadnagyról különösen is megemlékezni. 0 Fensége mellett segédtiszti (főfelügyelői) szolgá­latokat teljesített s Ő Fenségét s környezetét ki­tűnő lovaglásával, különösen „Böske“ lovának nagyszeiü vezetésével, ugratásaival bámulatra ra­gadta, úgy hogy ő Fensége s környezete több ízben elismerő s dicsérő nyilatkozatot tett szép s ügyes lovaglása felett. Kossuth-ünnepély Orosházán. Szept. 28. 1882. Tekintetes szerkesztő ur! Az orosházi függetlenségi párt, mint már előre jelezve volt, múlt vasárnap ünnepelte Kos­suth Lajos nagy hazánkfia 80-ik születésnapjának emlékét, mely nap hogy valóságos ünnep volt az egész községre nézve, igazolja az eredmény, mely bizonyára maradandó nyomokat hagy hátra az ezer meg ezernyi néptömegben, mely az orosházi első népünnepen résztvett, s mi által alkalom adatott, hogy a nép minden rendű, rangú s korú tagja ünneppé tegye ama napot s emlékébe vésse ama napnak emlékét, Kedves szép idő kedvezett az ünnepélynek, s már ebéd után százával, sőt ezrivel hömpöly- gött a néptömeg az ünnepély színhelye felé, me­lyet 3 órára, midőn t. i. az orosházi önkéntes tűzoltó-egylet testületileg, zeneszóval megjelent, már ezerekre menő néptömeg lepett el! Mozsarak durrogása jelezte az ünnepély kezdetet s meg­kezdődött az élet, a nyüzsgés, mozgás, egyik a futás, másik a mászás, majd a zsákugrasban ke­resve szórakozást, a fiatalság a táncz körül sora­kozik, az idősebbek a körül felállított sátrakban asztal mellett keresnek maguknak szórakozást, — majd a tombola hozza össze a nagy tömeget, valyon kinek kedvezett a szerencse istenasszonya, s kinek nyertes száma viszi el az első, kié a má­sodik, vagy harmadik nyereményt?! Az est ve­tett végett a népmulatságnak, melynek jövedelme 244 frt volt. Az esti 8 óra Daubner Pál ur kerthelyisé­gébe gyüjté az ünneplő közönség egy részét, hol pártkülönbség nélkül jelent meg s foglalt helyet a közel 200 főnyi vendégsereg. A felköszöntők sorát Dr. László Elek ur nyitá meg, éltetve a halhatatlan emlékű nagy hazafit, Kossuth Lajost, utána Székács Pál, majd Eördögh Lajos, Harsányi Sándor, Sass István stb., és még sokan mondtak hazafias érzelmű felköszöntőket az ünnepeltre, s dörgő éljen követte a szónokok felköszöntőit. Határtalan lelkesedést idézett elő a távirat szö­vege, mely Dr. László által olvastatott fel, s mely következőleg hangzik, s mely a számüzötthöz menesztetett: .Kossuth Lajos kormányzó urnák Turinban. honnak hatalmas királya mit adhat annak a férfiúnak, a kinek, mint maga bevallja, talán trónját, hatalmát köszöni, vájjon minő lehet az a királyi hála és köszönet, melylyel Zsigmond a bökozü Zsigmond talán mrgmentöjének, vagy leghatalmasabb trónjának adózik. A királyi hala méltó Magyarhon fejéhez, oly uradalommal ju­talmazza hősi hadvezérét, melyhez fogható a Körös-Marosközén csak egy, de az is csak ta­lán, az országban kevés vala: a gyulai urada­lommal, mely akkor épen ® helységből állott, bár azt mondja a király, hogy Maróthy érde­meit sokkal nagyobb jutalom illeti meg. Meg­járják aztán a határokat, átadják a földnek rö­gét, jeléül annak, hogy immár e hely tied, kezedbe van úgy, mint e föld darab és fönn- szóval hirdetik, hogy kinek van kifogása Ma­róthy János macsói bán beigtatása ellen, szól­jon- — De néma minden ajk, kicsinyes ellen­mondást, hiába való halasztást itt tilt a férfira való tekintet, kinek a birtok átadandó. Nincs, nem szól az ellenmondó, nincs tiltakozó, átad­ják a birtokot, legyen az övé in perpetuum, örökké ! Megtörténik aztán az áldomás, szét­oszlanak később a vendégek, szétmennek nyu­godtan, legfeljebb egy-két nagyratörö szeretné tudni a kétes jövendőt. Könnyű nekik. — Az ő tudásvágyuk ki volt elégítve, tudták-, kié volt e hely azelőtt, az elöljárók és öreg em­berek tán még arra is emlékeztek, mint-emel- kedett az ő helységük ily nagy tisztességre, hogy ily nagy uradalom feje legyen, tudták Orosháza közönsége ünnepet ül, hodolat- teljesen üdvözölve kormányzó urat 80-ik szüle­tésnapja alkalmából.“ Az emelkedett hangulatú hanquettet táncz zárta he, mely reggelig tartott. így ünnepelte meg Orosháza közönsége ama nagy férfiú emlékét, kinek művei arany betűkkel vannak a történelem lapjaira feljegyezve, mely átragyog időn s enyészeten, s élni fog a magyar nép szivében, míg annak utolsó dobbanása tart, s az utolsó sóhaj is áldás lesz 8 reá! . . . , y­Újdonságok. Előfizetési felhívás a „Békés“ 1882. utolsó évnegyedére. Lapunk múlt számá­val pályafutásának harmadik évnegyedét befejezvén, teljes tisztelettel kérjük t. elő­fizetőinket, miszerint becses megrendelé­süket még e hét folyamán megújítani szí­veskedjenek, hogy a nyomtatandó lappél­dányok számáról kellő időben tájékozva legyünk. Egyúttal felkérjük megyei elv­társainkat és lapunk barátait, hogy a „Békés“ t, mint a közjogi ellenzéknek min­den irányban független megyei pártköz­lönyét legszélesebb körben terjeszteni, s számára előfizetőket gyűjteni szíveskedje­nek. Lapunk előfizetési díja a hátralevő október—deczemberi évnegyedre : 1 frt 25 kr, mely összeg vidékről a ,,Békés ki­adó-hivatalának Gyulán“ czím alatt posta- utalvány utján küldendő be. • József főherczeg ő fensége szept. hó 27. reggel */a8 órakor érkezett városunkba. Kísére­tében voltak: Gráf Ede lovassági tábornok adlatus, br. N y á r y Adolf vezérőrnagy kama­rás, Bekker Feodor alezredes, ő fensége első segédtisztje, Lázár és Dörner százados segédtisztek. A pályaudvarban a már előzőleg Gyulára érkezett Ghyczy Béla altábornagy kerületi parancsnok, Védő őrnagy segédtisztje Bulyovszky, Forinyák ezredesek, C s á k y gróf alezredes. Oberkamp Gyula alezredes, a 8-ik zászlóalj parancsnoka, Fürdők István százados a 7-ik zászlóalj parancsnoka, b. Cor­don őrnagy, a helybeli honvéd-huszár osztály parancsnoka, továbbá a polgári hatóság részéről Beliczey István főispán, Jancsovits P á 1 alispán, Dobay János polgármester, Göndöcs Benedek apát és lelkész jelen­tek meg. A vonat a pálya udvarba pont fél 8 órakor robogott be, s midőn ő fensége az ud­vari coupéból leszállóit, Ghyczy Béla altábornagy és Oberkamp Gyula alezredes és állomásparancs­nok tették meg jelentéseiket. A főispán szintén a perronon rövid szavakban üdvözölte ő Fensé­gét és bemutatta a jelenlevőket, mely üdvözletét a főherczeg szintén rövid szavakban megköszön­ve, a bemutatott urakat kézszoritással tüntette ki. A váróterem előtt P a k s y Miklós honvéd­huszár hadnagy, mint parancsörtiszt mutatta be magát. Ezután megindult a fogatsor a sugárúton, a melyet szép számú közönség töltött be, min­denütt lelkesen éljenezve a népszerű föherczeget, lei Wenckheim Károly gróf fogatán Göndöcs Be­nedek apát úrral hajtatott a városba. A paro- chián elköltött rövid reggeli után ő fensége kí­séretével együtt kihajtatott a galbácskerli gya­korló térre, a hová a helyben állomásozó hon­véd zászlóaljak és két lovas század már előlege- sen kivonultak, ő Fensége megérkeztével rögtön lóra ült s a gyakorlatok nyomban megkezdettek azt is talán, ki volt e hely alapitója, mint ha­nyatlott el ennek ivadéka. De nekünk még előbb mindezekre meg- kell felelnünk. De a sopánkodás hiába való, kérdezzük meg a forrásokat. Maróthy János előtt Gyulát és a gyulai uradalmat a Losonczyak bírták; kitűnik ez Maróthy adományleveléből, melyben a király megjegyzi, hogy a gyulai uradalom Losonczy János magvaszakadtával szállott a koronára.* Azonban az adománylevél elég bizonytalan ki­fejezése kételkedést kelthetne bennünk, vájjon a gyulai uradalom nem a nagybirtokú Losonczy család ősi birtoka volt-e és vájjon nem a Lo­sonczy család keze alatl nőtte-e ki magát e szép birtokcsoport egy uradalommá? Szeren­csére az aradi káptalanhoz intézett királyi ren­delet eloszlatja kétségünket, mert itt a kan- czellár nem felejté el megjegyezni, talán uta- sitásképen a káptalan emberének, fiogy a ki­rály Gyulát és a hozzátartozó falvakat ép azon határokkal és megszorításokkal adományozza, melyekkel azt Losonczy László erdélyi vajda és fia János bírta.** E becses megjegyzés meg­tanít bennünket először arra, hogy Gyulát a Losonczyak közül csak kettő bírta, és másod­szor, hogy nem a Losonczyak a gyulai urada­lom alapítói, hanem ők is már úgy szervezve és összekapcsolva kapták, mint Maróthy 1403-ban. (Folyt, köv.) • A müncheni (ansbachi) oklevél másolatok a békés- gyulai múzeumban 8. sz. ** U. 0. 9. sz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom