Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-06-27 / 26. szám

Negyedik évfolyam 1875. Gyulán junius 27-én. 26-ik szám. , Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: Békés-Csabán, kastély utcza i 8-ik szám. > Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János kőnyvnyom- 1 dája és Winkle Gábor könyvke- I reskedése. 1 A lap szellemi részét illető köz­lemények a szerkesztőhöz Békés- i Csabára czimzendok, és legfeljebb minden csötörtökig beküldendők. I ÉS I TÖBB BEKESMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. FELELŐS SZERKESZTŐ: ZSILINSZKY MIHÄLY. i Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva i ■ vagy vidékre ' postán küldve 5 frt — kr. , > Háromnegyed évre 3 „ 75 „ i , Félévre . . . . 2 „ 50 „ ' Évnegyedre . . . 1 „ 25 „ j • . Egyes szám ára 10 kr. , \*/ . rr /, « | , > Hirdetési dijak: , Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. ; > i Kétszeri közlésnél . ! . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ . > i Többszöri hirdetéseknél enged- 1 j i mény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler,— Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. Előfizetési felhívás a. f. évi folyamának második felére. Előfizetési feltételek: Postán küldve és házhoz hordva jul.—deczemberre......................2 frt 50 kr. jul.—szeptemberre . . . . I frt 25 kr. Az előfizetési pénzek Gyulára a kiadóhivatalba intézendök — egyszerűen 5 krajczáros postautal­ványok mellett. A „Békés“ kiadóhivatala. Beliczey Istvánnak, a megyei gazd. egy­let elnökének barátja Reök István. Karlsbad, jun. 18-án. II. Elébbi levelemben Ígértem, hogy a gazd. egyleti kisérlő szakbizottság prog- rammjába bevonandó teendőkről nézete­met elmondandom, agy a mód és eszkö­zökről, melyekkel a munkálkodás intézen­dő és létesítendő lenne. ígértem s most látom, hogy sokat, többet ígértem, mint a mennyit a kúrával kombinálni lehet. Azért kérlek is, légy el­néző s elégedjél meg tárgyamnak vázoló kezdésével, a tlizetességet e lapokra való tekintet se engedvén. Kiindulási elvként minden előtt kife­jezem : 1. hogy én a bizottsági tagokra néz­ve a munka felosztás elvét alkalmazható- nak nem tartom, melyszerint t. i. netán, kiki gazdaságában, kölönbözö kísérleteket tenne. Az ily eljárás, nem részletezendő több okból, czélhoz nem vezetne. Én a concentralt módot tartom czélszeriinek ; 2. Nem helyeselhetném az executivá- ban a collegialis eljárást, ellenkezőleg az osztálylag megállapított teendők végrehaj­tását egy egyénre vélem bizandónak ; 3. Az időtartamot tiz évre vélném meghatározandónak azon megjegyzéssel, hogy ha a kisérlések fonala kedvezőtlen idők által megszakittatnék, úgy a cyclust megkellene hosszabbítani; 4. Az eljárás és annak eredményeiről részletekbe menő jegyzőkönyv vezetése mellőzhetlen. E j.-könyvnek az időjárást, a tenyészetben tapasztalt különös jelensé­geket is magában kellene foglalni; 5. Önkényt érthetőleg számviteli könyv­re is szükség volna; 6. a vetést, betakarítást, ápolást, sza- konkint lehetőleg ugyanegy időben vélem végrehajtandónak; 6. az eredmény constatálásánál külön bizottság ellenőrző közreműködését tartom az eljárás hitelességének emelése érdeké­ben szükségesnek; 8. a kísérletek mellett a mostani el­járás is következetesen folytatandó lenne, az képezvén mintegy az egységet, a kiin­dulást, s statusquo-t. A szántást illetőleg a legnagyobb praeci- siót tartom szükségesnek különböző mély­ségben egész a durásig. Trágyát különfélét alkalmaznék — kicsinyben ez meggyőzhető, tehát: istáló trágyanemeket, guanót, compstot, stb. Mig a szokott eljárásnál a szokott hármas yetés-forgás alkalmaztatnék egyéb­ként okszerűét kellene gyakorolni termé­szetesen a fekete ugarra is. Magul nemesített, eleje szórással nyert magot és közönségesen tisztára rostáltat kellene használni párhuzamosan. A vetést szórva kézzel, géppel alá, föl ül és alá felül sorvefővel kellene gyakorolni, a sorvetést keskeny és széles sorokban. Az ápolás történnék tüskével, könnyű fogassal, hengerrel, utóbb gyomlálva, a sorvetést részint igen, a keskenysorokat nem kapálva. A parcellákat takarmány és kapanö- vényekkel kellene egymástól elválasztani és azokat úgy berendezni, hogy a düllő utakon az igával való mozoghatás, a par­cellák közt a gyalogjárás lehető lenne. A behordott gabonának fedél által kellene biztositva lenni, hogy az évi kísér­let a betakarítás után legalább veszélyei­vé ne lenne. Takarmányul különböző fajok vettet­nének. A dohányt, ha egyelőre azzal külö­nös kísérletek nem tétetnének is, mint élő­növényt kihagyni tévesztett eljárás volna. Ez a kukoriczáról is. A telek felosztásába, rajzolásába ez úttal nem bocsátkozom, szorítkozom a parczellák megjelölésére. Kelleue parcella búzának és pedig : a status-quo szerinti művelésre, szór­va fölül,- alá,- és alá fölül vetésre, kes­keny,- széles-sorvetésre, trágyás vetésre, fekete ugara vetésre, tekintettel különböző szántásokra, elő-növényekre, vető magvakra; Az árpa szintén kapna nehány par­cellát tekintettel a hat és két sorosra, a szórva, sorba vetésre stb. A kapa és takarmánynövényeknek alárendeltebb szerep jutna, de kellene le­hetőleg annyi parcella számukra, a meny­nyit az elkei’ülhetlen különválasztás kivánna. A parcellák térfogata volna például 3 —300IZ10 öt öl szélességgel s mivel azok­nak száma p. 100-ra rúgna, ezekhez az utakat tanyahelyet, kisérlő kertet is hozzá tudva c° 30 holdr^ lenne szükség. A parcellák eombinálása, megállapítá­sa a legnagyobb gondot kívánja és a Prog­ramm az egész időn át a legszigoraabban megtartandó volna. A mag, különösen bűz a-mag neme­sítésére, különös gond volna természetesen fordítandó az okszerű eljárás szabályai szerint, tehát tekintettel a szem fejlettsé­gére, a növény bokrosodási képességére stb. Ennyit óhajtanék én egyelőre a kísér­leti körbe bevonatni, mihez, ha acclimatá­TÁRCZA. A fiyoiai Tálasztó-íerület—Zsilinsziy-pártiafc — dala. — Dallama: „Nem lesz mindig, nem is lehet a magyara éjszaka.“ — Nemes elvben egyesülve Válaszszák meg követünk, Aki bátran tolmácsolja: Hol fáj s mi fáj minekünk; Te légy azért képviselőnk Jellem-erős Zsilinszky, A hü és jó munkásokkal Bajainkból segits ki. Onzéstelen tisztaságú Legyen a politikád, — Jellemed miként a gyémánt, Fénytsugárzó és szilárd. — Képviseld hűn választóid Fajunk erényeivel, Mely kültöldön nemzetünknek Tiszteletét kelti fel. Mérlegeljük emberinket Jellemileg s lelkileg; Ország-világ előtt a súlyt Melyikőjök üti meg 1 ? A nemzetek szeme azon Aki minket képvisel; Holmi avult hálálkodáe Bizalmunk nem veszi eL Gondold meg hát te választó Férfi- s ifjú nemzedék: Hogy elég a könnyelműség, — Munkás korra ébredénk. Hogy az önző szenvedélyek Pusztítónak eleget!... Melyet, jóvá, ha nem teszünk: — Késő kor megemleget. Törjön égbe, istenünkhöz! Törjön honszeretetünk, Nemes elvben egyesülve, VáiMiMuk meg követünk l Éljen azért a tudomány És munkásság, férfia, — Élj Zsilinszky! — mint honatyát Üdvözöljön Hunnia ! Legyen elméd s szived fölött Honszeretet csak az úr, Az tanítson, vezéreljen Tenni téged magyaréi; Ilyen dicső értelemben Szavaz reád a pártunk; Bátran nyíltan;., tudva azt hogy, A hazának nem. ártunk. — Benned látjuk biztositva, Hogyha te lészsz követünk: Hogy eszélyeB munkássággal Újra fölemelkedünk 1 Képviseld hűn választóid Fajnnk erényeivel, Mely külföldön nemzetünknek Tiszteletét kelti fel. Bállá Mátyás. Orosházi szabadelvű választók dala. Bort ide hát jó barátim 1 Ürítsük ki a pohárt, S lelkesedve hangoztassuk: „Éljen a szabadelvű párt.“ Egyetértés, jó barátság Lelkesítse pártunkat, Visszavonás, pártszakadás Ne rontsa sorainkat. Ne áruljunk zsákba macskát Mondja meg, hogy kit mi bánt, Sokkal jobb a nyílt ellenség, Mint a kétes jó barát. Összetartva, — elveinket Juttatjuk diadalra, Megoszolva, — elleninket Ültetjük majd nyakukra. Tiszta jellem, elvszilárdság Jelöltünk tulajdona, És a forró honszeretet Lelke legszebb vonása. Büszkesége, — nem hogy grófnak, — Hogy magyarnak született, S bár bol járt a magyar névnek Csak becsületet szerzett. Megbecsüli a szegényt is, Sőt azt fel is keresi, S nemes lelke mindenkor kész A nyomort enyhíteni. Megnyugodva bizhatjuk rá Jogainknak védelmét, Ö csak javunkra használja Nagyratörö szellemét. S megérjük még azt az időt Midőn büszkén mondjuk el; „Károlyi a mi követünk Nekünk más soha nem kell.“ Lengessük hát zászlóinkat Elvünkhöz hűn mindenkor, S kiáltsuk egy szív- a lélekkel: „Éljen Károlyi Tibor.“ A gyulai szabadelvű párthoz! 1875. jnlins 1-re. Ébredjetek, ébredjetek polgárok! Létjogait védeni int hazátok. Jaj nektek, ha nem értitek meg szavát, „Elhagyja az ég, ki elhagyja magát“ Nem csüggedő, bátor, erős akarat: Bár mily veszélyek közt diadalt arat; Ez menti meg a sülyedezö hajét. „Légy hát erős, munkálni bátran a jót“ !.. Itt az idő, döntsétek el magatok: — CZifra, üres szavakra ne hajtsatok. — Erős, szilárd jellemre van szükségünk, Ily férfiú, ilyen követ kell nekünk. Ekszpediczio Kotuzországban.*) Megveszek magamnak azta bátorságot, Megírni zujsagba legujab újságot, A ki megtürtinte nemrigiben nálunk, Zorszagban, hol anyi tüzeget csinálunk. Tilen mindik sáros sarrit közepiben, Nyáron mindik poros Bikis varmegyiben. — Dolog elmúlt őszkor mig kezdetit vete, Mikor anyank földünk termist megtermete, Szeginy zaszony mente kalászokat szednyi, Hogy lehesen tilen karij kenyirt szelnyi. — Poronty leánykája szinte vele szete: Eczer kötinykibül kalászt elejtete. A mint lehajolta nagy viletlensigbül, Hat anyara kialt küzel meszesigbül: — Nem kialt — csacsogja mint kis filemile: „Pitykit leltem zanyam, nincs vám neki file.“ Szeginy zaszony nizi, hogy pityke mifile? Hat csodatul alja szeme, szaja, file; Mer filetlen gombnak a mit gyerek nizet, Hat ü megismerte — rigi rozsdás pinzet. Zaszonynak vám esze, lármát nem is csapja, Halgatastul nyelvit majd hogy nem harapja; Izs kezd kotorászni, is kezd kapargalni. , Hogy lehetne üstét pinzel feltalálni? Hat üstét az ördög pokolba elvete, A mint rakas pénzét langal felvetete. Mig mostan is foro, de zaszony nem banya, Megiget marokai kütinyibe hanya. *) Midőn ezen egészséges humorral és könnyű verséléssel irt tréfás költeményt ezennel közzétesszük, a kö­zönség tájékoztatása végett szükségesnek tartjuk megjegyezni, miszerint az itt megénekelt história csakugyan megtörtént. A Füzesgyarmat határában kotus, azaz gyökérszálas süppedékes rétföldben ta­lált, a szeghalmi szolgabiró által lefoglalt s alispáni utón a ministeriumhoz felküldött légi pénzek arra indították a békésm. mivelődéstörténelmi társulatot, hogy a lelhely megvizsgálására két tagot küldjön ki. Ezek még egy paptársukkal együtt csakugyan el is vándoroltak az egykor vizzel boritott, de.most már eke alá vett „Kotuzorszagba“, bonnet nagy zá­portól mosatva eredmény nélkül tértek haza. Ezen t kalandos kirándulás adott alkalmat szellemdús mun­katársunknak K, B. urnának ezen pompás zebuloni > apósra, fiaark,

Next

/
Oldalképek
Tartalom