Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-06-27 / 26. szám

lási kísérletek is csatoltatnak, annál jobb volna.

Következnek a mód, az eszközök.

Szegéuyek vagyunk, de még se oly szegények, hogy ily nagy érdekért valamit áldozni ne bírnánk, bírunk csak akarni kell.

Lássuk, mi szükséges elkerülhetlenül..?

Szükség van 30 holdnyi területre, némi épületre, eszközökre, igákra és egy munkavezetőre, gazdára.

A mi a területet illeti, én hiszem, hogy közvetlen Csaba alatt kaphatunk, kaphatunk talán olyat, melyen némi épület is van; talán a város, vagy a közbirtokosság is tud ily területet adni, talán egyik vagy a másik építeni is hajlandó volna, terület talán oly részen is volna kapható, hogy hozzá egy paraszt házat is bérelhetnénk s nem kellene építeni. Területet kapni — bérbe — nem nehéz.

Az épület állana két szobából, konyhából, két kamarából, egy kis istállóból és egy oszlopos aljú csűrből (300 keresztnek) az egyik szoba, konyha és kamra a kocsis, esetleg csősz számára.

Magtárra nem lenne elkerülhetetlen szükség, a próbák után aszüleség azonnal eladható volna, a vető magvak apró fers- lágokban elhelyeztetnének.

Gazd. eszközökből kellene mélyitő eke 1, dúró 1, könnyű togas 1, henger 1, kézi vagy egy lovas cséplő 1.

Iga kellene, tekintettel a munkák együttességére három, de iga pénzért kapható mindenkor jó ekével, tüskeboronával együtt^ azonban tekintve az aprólékos fuvarozásokat, égy két erős lovas fogat elkelne, mely természetesen egy igát képezne.

A kapálások kézzel intéztethetnének csekély kiterjedésüknél fogva.

Elkerülhetvén azonban egy értelmes, ügyes gazda.

Mennyi volna ezek szerint a pénz- szükséglet ?

Beruházásra kellene és pedig:

1. Építkezésre,

a) a házra, ha el kerülhető nem volna 500 f.

b) csűrre, erre minden esetben 200

c) mélyitő és dúró ekére, fogasra,

hengerre . . . . . . . 150

d) kézi vagy geplis cséplőre 200,

esetleg

........................................300

e) két lóra, kocsira, szerszámra . 500

g) különfélékre, mint: kerti eszközök, zsákok, ponyva, (rosta

kölcsön kapható) istálóbeli eszközök, vetőmagvakra . . 200 f.

f) 20 kb. zab, takarmány, alom . 140 „

összesen : 1990 f.

2. Évi költségre :

a) haszonbérre 18 írtjával holdját 540 f.

b) gazda fizetésre.......................... 450 „

c) kocsis vagy csősznek lakással 250 „

d) szántásra, napszámra . . . 200 „

e) trágyafélékre................................50 I

Öss

zesen : 1590 f. Várható jövedelem :

a) körülbelől 8 hold búzatermés tehet átlag 40 köblöt, ennek értéke 8 forintjával tesz ....... 320 £

b) 4 hold adhat árpát 24 köblöt,

melynek ára 5 írtjával tesz . 120 f.

c) egy hold dohány adhat egy

részre 4 mázsát...........................50 „

d) 2 hold kukuricza 2/3 része adhat 8 kb. morzsoltál: ... 40 „

e) 10 hold takarmány — közte luczerna is — szalmafélék, ku- koricza szár, adhatnak a szükségleten felül ...........................70 „

Összes

en : 600 f. kellene e szerint első évben körülbelől 3580 f. azontúl évenkint körülbelől kerekszám lOOOf. (a gazd. kertre ráfizet tünk olykor 7—800 f.

A czélhoz képest csekélység, de anyagi viszonyainkhoz képest eléggé tetemes összegek.

Miként lehetne e szükségletet kiállítani .. ? Kétség kivül igen könnyen, ha a feladat mindnyájunkat lelkesitene, mivel azonban ez alig remélhető, a mindenesetre kibocsátandó aláirási iv valószínűleg deficitet fogna mutatni. Fedezhető volna az részben a gazd. egylet által: aztán felhivaudók lennének adakozás végett a megyebeli községek, végre utólsó sorban a kormány. Én hiszem, hogy a szükséges pénzalapot előteremteni nem volna lehetetlen.

Ez az édes barátom, a minek én idejét igen is elérkezettnek tartom s a minek felkarolására téged felkérlek. Tevékenységed, erélyed példaszerű, torditsd azt ezen fontos ügy létesítésére, ápolására és földmivelésünk előmozdítása körül maradandó érdemet szerzesz.

Ha áz ügy felkarolva, erélylyel, gonddal ápolva lesz, hogy ez esetben a szerénykezdemény hova fog emelkedni, ezt megjósolni nem akarom, de hiszem, hogy az

idővel, magát kiegészitendi és sok tanulságost fog felmutatni.

A mi kétséget nem szenved az az : hogy tétlenül maradnunk viszonyaink sürgőssége mellett nem szabad ; kell hogy a lehetőség határainak felismerése érdekében buvárlatainkat továbbra ne halasszuk, miszerint a növekvő concurrentia ellenében öntudatosan reagálni képessé váljunk, a mi hogy igenis lehetséges, én hiszem, remélem.

U. i. Örömmel olvastam a lapokban, hogy Gyoma a miniszterelnöknek a jelöltséget felajánlotta. Ez is örvendetes jele a jobb időnek, melynek különös játéka volt, hogy Békésmegye, mely b. Wenck- heim Bélát ismételve büszkeségének vallotta, midőn e férfiú hazafias pályájának stádiumáig elért, ő nmlga számára, eddi- gelé, választó kerülettel nem rendelkezett.

Gyomának e kezdeményét, remélem, az egész megye lelkesülten üdvözölte és ennek annak idején méltó kifejezést adand.

— Az aradvidéki tanító egylet a népnevelés érdekében a kővetkező pontokat ajánlja az országos képviselők figyelmébe :

I. Az iskolák belszervezetének reformálását.

II. A tanítóknak szellemileg való iüggetle- nitését.

III. Az iskola-ügyekre való felügyelet, vezetés rendezését.

IV. A tanitók és családjuk megélhetésének biztosítékát; és eme pontokat következőleg fejtegeti bővebben :

I.

A népiskolák belszervezetének reformálása abban állana :

ha megszűnnék minden rendű felekezetnek eszközévé lenni;

ha a középtanodák által „előkészítő“ néven formált igények megszüntetnének :

ha a kisdedovodák az elemi iskolákkal következetes vonalba hozatnának;

ha a túlfeszített ismeret közlés szakszerű alakjából kivetkőznék s a sok szó helyett a munkásság elve vétethetnék gyakorlatba; ha az általános népiskolának, mint oly intézménynek életbeléptetése sürgettetnék, mely a nép, úgy átalános, mint különleges műveltségének bölcsője és legfőbb egyeteme ;

ha az általános népiskola nagyobb biztosításául, a felnőttek oktatásának újabban hangoztatott elvei vétetnének foganatba ;

ha Magyarország minden népiskolája szigorúan köteleztetnék a magyarnyolv tanitására.

II.

A tanítóknak szellemileg való íűggetlenitése a legégetőbb szükség lévén, ehez kivántatnék mindenek előtt :

hogy a tanitóképezdék az általános népiskola s a felnőttek oktatásának elvein alapuló tervezettől rendeztetnének be ; eszerint, hogy szellemi önállóságra 8 öntevékenységre képes egyének adassanak az átalános népiskolának ;

a tanitóképezdébe való felvételre 6 polgári vagy közép tanodái osztály sikeres bevégzése vagy felvételi vizsgálat adjon képesítést;

a tanitóképezdék négy évfolyamból álljanak; azok tanárai gyakorlatilag és elméletileg képzett egyének legyenek; akár az egyetemnél vizsgálatot tettek ; de mindenesetre a gyakorlati téren több évig működve elismerést vívtak ki magunknak.

A képezdei tanulóknak a képezdei helyiségben való együttes lakása, mint a hizelkedésre, gyáva alázatosságra, irigységre stb, vezető és tápláló alkalom beszüntettetnék. És pedig azért lenne kívánatos a künlakás, hogy a tanitójelöltek a társasélet viszonyaival megismerkedve, a sokágú társadalmi műveltebb követelményeknek inkább megfelelhetnének.1'

A tanitó- és kántor képzőintézetek elválasztatnának egymástól ; a tanitóképezdék államiakká, a kántorképezdék felekezetiekké lehetnének.

Az ily utón képzett s a most gyakorlatban lévő tanítóknak szellemileg való íűggetlenitése további fonalát az iskola felügyelet és vezetés rendezésében, úgy saját és családjuk megélhetésének biztosításában találja ; melyekre nézve következő véleményben vagyunk :

III.

Az iskola ügyekre való felügyelet és vezetés rendezésére kivántatnék :

hogy a minden rendű tanügyi állás e pályára készült és múlhatatlanul gyakorlati téren működött egyének által töltetnék be, kik a községi iskolaszékeknél, a megyei iskolatanácsnál s a közoktatási tanácsnál a népiskolák szellemi ügyeihez lényegbeható ítélettel szólnának ;

az iskolaszékekbe, hogy a paedagogiai vélemények a határozatok és intézkedésekhez bővebb tájékozást, biztosabb alapot nyújtsanak.

Községi „iskolaszékeknél, melyeknek elnöke volna városokban a polgármester, falusi községekben a bíró, a tanitó-testület által egy három évre megválasztott tanitó az iskolák belügyeiröl idö- szakonkint jelentést tenne ; ennek elnöksége alatt a tanitó-testület által készíttetnék a tanterv, meg- határoztatnának a tankönyvek, készíttetnék a leczkerend s tudomás vétel végett egy példányban küldetnék az iskolaszéknek ; ellenőrzés végett pedig egy példányban — az iskolaszék utján

— Jaj mir kelet zaszonyt úgy megteremtenyi, Hogy titkot magaba nem tud elrejtenyi ?

Nem bírja meg nyelve, nem tűri meg teste, Ha mig halgat regei, hat kimongya este. — Szeginy zaszony nyelvit virig is harapta, Migis titkot koma szajabul kikapta.

Koma elbes ili a komamzaszonynak, Komamzaszony pedig' Makhétes zsidónak, Riszeges bakternek kifécsekte zsidó,

Úgy tuta meg titkot falusi fübiro.

Biro mingyar lete nagy levelet iro,

Levilbül olvasta firjem — szolgabiro.

Irdekes újsággal hogy- postás berontot,

Hat Zebikim rendel négylovas forspontot.

Mig kincset nem latya, nem is tud aludnyi,

— U mindenhez irti, — hiszen teczik tudnyi, Pinzet rendbe szednyi nehiz lesz, meglata: Mirazir, hogy zaszony zsidónak elata, Nincsvam csomo hogy ászt Zebi el nem vágná, Nincsvam dolog hogy ü. nyakara nem hágná. Furfangal pinzeket zsidóiul kiesálta,

Utolso filirig mindet komfiskalta.

In kirtem: emliket meghagyna maganak,

De ü minden batkat külte alispanak.

Hat kincstalalonak a türvény ekip szol: ? Nesze sémit zaszony, azutan fogd meg jól ? Mar az nein igasag, tesik megengednyi, Zorszaggyüliseken ilyen törvényt tenyi.

In montam: jo, zaszony nem tarhat maganak, De minek talalt pinz gazdag alispanak ?

Jól van : hunczut zsidó fii eket vakarja,

De a kincs, ha mondok, Zebikit dukálja.

Mer tulajdonkipen ü ászt feltalálta,

Mikor bölcs eszivel zsidotul kicsalta.

De Zebi nem halgat felesig szavara,

Mint Balaam, mikor megszólalt szamara. Pedig világon baj sok nem történt volna,

Ha zaszony szavara a firfi hajolna.

A hol nincs jo kormány, feldőlik a ladik, Zaszonyiszben sokszor nagy igasag lakik.

Meghalota dolgot rigisig társulat, Rigisiggyüjtisen a ki magat mulat,

mingyar kikültp legtudosab embert,

Kotuterenumba a ki merii bemert, —

— Mer zaszony a kincset kotuban talalta, Lehet hogy a pokol ipen vám alata

Hogy túrjon mily jukat, fúrjon is faragjon, — Romai múmiát ha lehet találjon, —

Zelenkay uram — a ki jo barátom, — Gondolta: Kotuba nem jo meni, latom,' —

Hat felszentelt papot in magamai viszek, Ördög atul tremaz, asztat mar elhiszek.

De pap szentsigiben tan nem nagyon bízta, Masir is — mert böjtben túlságosán hízta, Hat nem merte meni, — aszonta hogy beteg. —

— Olyan betegsiget in mar nem szeretek. — Zelenkay urán hasonlokip monta: Diakbetegsig volt, mi a pátert nyomta. Szerencsire ajtón másik pap bebújik,

A ki mindén böjtben mig hoszabra nyúlik, Egyre sovanyodik is növik, — hogy vigre, Iltiben oraval feljut mig az igbe. —

Aszonta: in megyek, s ha gyön szolgabiro, Hat mingyar vám kiszen nagy ekszpediczio. — Zebi ne ment volna! —jaj dehogy ne mente! Batorsagtul valan reszkete a mente,

Is elindulanak, három tudós urak Hogy Kotuzországot most keresztülfurjak. Kiki papaszemet tété ornyeregre,

Tudósán bámulták iskolás gyerekve.

Portul sötitsigben kocsi tovab görög,

Aso, kapa csörög, menjorszag menydörög. Hat eczer mint ezer is egy ijszakaban falainak magukat Kotuzorszagaban. — Pokolba az ördög oly nagyon fötöte, Homlokra izacsag hogy magat ötöte.

Hej! de ük magukat sehogy sem tagitnak Kotut ihul ahol kapainak, hasitnak. —

Tirdi/ járják bene, nem faradva ásnák, Bisztato szavakat beszilnek egymásnak :

„Kíl it rigisignek leni a hamuban,

Ehen van 1 Ihunvan!! Ühönvan!!! Ahun van ül!“ Jaj de mind hiaba a sors nem akarja,

Minden rigisiget fatyolal takarja.

Erős firfi keze ászt el nem tipheti,

A tudomány vagy is hoza nem irheti.

Szabados ulmabul múmia nem kelhet,

Három tudós sírját sehogy meg nem lelhet.

El nem öltöt szomjal a rigisig csapat,

Lelogo fiiekei viszafeli baktat.

Masznak mint ihes juh az ires akolba, Múzeumot, kincset kívánják pokolba.

Hat a mint úgy istent meriszen kisirtik,

Eczer csak hoszu pap pokolba lesiklik:

Nosza volt bámulat, nosza volt ijecsig, Tirdbokazas, trema, csizsmaknak sietsig.

Csak Zebi megalta a helyet magaba,

El nem hagyta pajtást pokoli valsagba.

Hősi bátorságot a szivibé kapót,

Is fegyvert ragadot menteni a papot.

Atkozta a csapot, atkozta a napot,

Hat eczer csak latot kotuban kalapot.

— Belehetne írni hatszázezer lapot,

Hogy alta ki Zebi pokoli kalandot.

No de nem szokásom ötét dicsekedni, Tallirosyt zorszag az égisz ismeri.

Csak anyit megmondok, hogy közte sarkanyal. Magaval ördögei is öreg anyaval, —

De megvidelmezte a latot kalapot,

Hajanal pokol bul kihuszta a papot.

Magyarok istene nizte felhős igbe.

Nagy höstet Kotuba hogyan mente vigbe.

Dicső törtinetnek mingyar viget Írek,

Csak egy kis türelem utoljára kirek.

Örömem pingalom néhány rövid szobán, Viszatirö hősi ekszpediczioban.

Lelkem dicsősiget alig hogy elbírta, Honleanyi szivem örömkönyet sírta,

A mint latam gyüni lelkesült pofákat,

„Iljent“ — kiáltani potirohos kofákat. Kapaval, asoval, legelöl laboráns,

Utana Zebikim — — alakja impozáns, — Azutan nigy ökör befogva szekirben Nagy darab Kotuföld anak az öliben. Zelenkay Uram azután irkezet,

Csak papot bus szemem hijaba kereset.

VLer gyüt ot valami, — de hogy mi ? nem tutam. Mint borjú kapura, oly nagyon bámultam; Kirdesztem magamba, hogy mi csudafia ? — *Mer 9* úgy nute ki, mini; ilö múmián

Hoszu is fekete — eczetbe kiazva, —

Csak az komfundalt hogy, nincs van bepólyázva, Gondoltam, no ilyet nem latot P.estbuda,

Mar világon ez lesz a nyolezadik csuda. Latam mar Zebikit gyapj isrendvitiznek —

— Gyapjara bárányok irigykedve niznek — Latam mar magamat aranyos hintóba,

— Mit mindig kivanok, ibren is almomba-, — Latam lánykáimat magnasos szalonba, —

— Rókát meg kuczkoba pókháló befonta. Múzeumba csodát — gondoltam megvesznek, Ministernek Zebit legalab megtesznek. Aldotam rigisig okos társulatot,

Aldotam magamban nagy Kotuzországot.

— Jaj de fantázia egy szeszilyes dama, Aranyorszagabul kihozot a fama.

Csoda csak eczere kitatya a száját

Hat in megismerek —' veszet papnak hangját. Ü vott — — — a pokolban fekétire festve, Az ü file, szaja, az ü hoszu teste.

Fajt, fajt a csalódás, — égisz adig sírtam,

A mig bánatomat versbe ki nem Írtam Estínkint mer mindig kit urnák szolgalom, Rokapergis melet — verseket csinálom.

Most is megvigasztalt a múzsa baratni,

A mint kirem szipen, miltoztatik látni.

Puliszka fazikba mar pompásán rotyok, Zebikim karszikbe szipsigesen hortyok; Lánykáim lágy kendert a rokara tipnek,

Nem alhatek elen szip családi kipnek. Megcsókolok Zebi magasztos homlokát, Elhagyok a múzsát-, — leteszek a rókát.

Nem háborgatok mar olimpus nyugalmat, Nem zavarok lantal isteneknek álmát. Szerkesztő urnák is minden jót kivanok Is gracziajaba magamat ajánlok.

Xallerosy Tabita, szül. Zajacz.

■ 2