Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-06-20 / 25. szám
25-ik szám Gyulán junius 20-án. Negyedik évfolyam 1875. , 'if“"'" %JI ^ Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: Békés-Csabán, kastély utcza 8-ik szám. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvke- reskedése. ■A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Békéscsabára czimzendők, és legfeljebb minden csötőrtökig beküldendők. I ÉS I TÖBB BEKESMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. FELELŐS SZERKESZTŐ: ZSILINSZKY MIHÁLY. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 frt — kr. Háromnegyed évre 3 „ 75 „ Félévre . . . . 2 | 50 „ Évnegyedre . . . 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 | Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában. — Budapesten Ilaasenstein és Vogler, — Bécsbcn Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélben! megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. Előfizetési felhívás a f. évi folyamának második felére. Előfizetési feltételek: Postán küldve és házhoz hordva jul.—deczemberre......................2 frt 50 kr. jul.—szeptemberre .... I frt 25 kr. Az előfizetési pénzek Gyulára a kiadóhivatalba intézendők — egyszerűen 5 krajczáros postautalványok mellett. A „Békés“ kiadóhivatala. Beliczey Istvánnak, mint ni. gazd. egylet elnökének barátja Reök István. Karlsbad, junius 16. A gazd. egylet közgyűlésén mondott elnöki beszéded „kurgasti álláspontomból“ kibillentett s koraellenes merényletre csábit. Ismered t. i. ezen méltán világhírű gyógyhely szigorú fegyelmét, mely nem tűri, a mi forrásainak csodahatását meghiúsíthatná, tehát a komoly foglalkozást se. Itt a betegek adják a tónust, nem úgy mint a mi fürdőinkben, hol a kúra a fonák szellemnek nagy részben áldozatul esik. — A szigorú regulát az itteni „kurgast“-ok se viselik teljes megadással, jele ennek ama mondat, melynek bizonyosan ők a fundá- lói, miszerint Karlsbadban kettő van, a mi jó: a reggeli és — a bucsuzás. A hálátlanok. Beszéded — mondom — kurgasti minőségemből pár órára kiforgatott, hogy ez úttal ne azért fogjak tollat, hogy kérdést tegyek, ha vájjon volt-e nálunk is eső. a dohányt ültetik e már ? hanem, hogy hozzád, beszéded alkalmából, közviszonyainkról, nehány baráti sort intézzek. Mindenek előtt beszéded végszavaira reflektálok megjegyezvén, hogy jobban szerettem volna, ha a bizalmi szavazat iránti indítvány elmaradt volna nem egyébért. hanem azért, mert jöhet helyzet, melyben hasonló indítvány az egyletben polit. természetű hullámokat vethetne: principiis obsta. Egyébként szavaidat készséggel aláírom. Kétséget nem szenved u. i. hogy az állam interventiója nélkül iparunk, kereskedésünk nem fejlődhetnék, tehát nincs jogosultabb, mint hogy a nemzet tevékenysége úgy belreformok, intézmények, mint nemzetközi compromisssumok által erélyesen támogattassék. Elő példa erre a lajtháninneni részek ipargazdagsága, mely az osztrák közgazd. politika védő szárnyai alatt fejlődött ennyire. Valóban itt az ideje, hogy a kik szomszédaink felvirágzásához, önkénytelenül, oly tetemes áldozattal járultunk, elvégre saját érdekeinkről a legkomolyabban gondoskodjunk. Reméljük hogy ezt jó szomszédaink is belátandják, belátandják nevezetesen azt: hogy valamint mi, alkotmányunkat csak oly feltétellel láttuk biztosítottnak, ha ilyen nekik is megadatik: úgy viszont, jólétüket s a mi abból folyik, ők is biztosan csak oty feltétellel gyarapíthatják, ha a fejlődés alapjai tőlünk is el nem vonatnak. Ez, mondom, tagadhatlan; ámde szint- oly igaz az, hogy anyagi felvirágzásunknak, culturánk egész vonalon való elhaladásának feltétele első sorban — a nemzet ernyedetlen tevékenysége, mely nélkül a legczélszerűbb közintézvények, a leghat- hatósb állami támogatás is kellő eredmény nélkül maradnának. Ezen köztevékenységnek pedig egyik alapfeltétele: egészséges házi politika, egészséges társadalmi viszonyok, hogy az erők a követendő iránytól el ne tartóztassanak, hogy az erők mesterségesen ne paralysal- tassanak, sőt kölcsönösen támogattassanak és támogatva, fokoztassanak. „Prókátor nemzet vagyunk“ igy a mondás, ezt említetted te is : igaz s benne nagy jelentősség van. Igaz, hogy prókátor nemzet vagyunk, de a mint hogy ezt közviszonyaink, sokára fenmaradt ősi intézményeink okozták, úgy e bajon, javult közviszonyainkkal, modern intézvényekkel segitve lesz. Hanem van egy másik mondat, szinten minket vádoló: hogy pártosak vagyunk s ezt aztán magunkból könnyedén kicodificálni bajosabb lesz. Hogy ezt az ördögöt kiugrasszuk, arra nézve mindnyájunk közvetlen jóakaratára van szükség, mi hogy meglegyen ez, érdekeink összességének sürgős követelménye. De nem csupáu átalános elmélkedés levelem czélja, hanetn az főleg, hogy mert a gazd. egylet gyűlésében képzelem magam, földmivelésünk érdekében egy s mást szóba hozzak. Mezőgazdasági nyerstermékeink kelendősége tekintetében ma, meglehetősen kritikus helyzetben vagynnk. A külföldnek tavalyról felmaradt még mindig tetemes készletei (1. a nagy buzapiaczok árhanyatlását) ugyancsak a külföldön mutatkozó gazdag aratási kilátások ; a vasúti, hajózási tarifánknak búzánkra nézve kétszeresen kedvezőtlen volta nyersterményeink versenyképességét valóban erős próbára teszik ; az örökös tartományok s köztünk fennforgó vám és keresk. kérdések sincsenek megoldva stb. De minél kritikusabb a helyzet, annál inkább szükséges nekünk gazdáknak minden erőnket oda irányoznunk, hogy e helyzettel megküzdhessünk, hogy terményeinket lehetőleg értékessé, olcsó kiállításúvá tegyük, a mit részben azzal érhetünk el, ha azoknak úgy minőségét, mint sza- poruságát emelni törekszünk. Örömmel constatálhatjuk, hogy mező- gazdaságunk, mióta vele annyi intellec- tualis erő foglalkozik, tetemes haladást tett. All ez külöuösen megyénkről. De a buvár- lat, a kísérlet tere, csekély kivétellel, mondhatni parlagon van máig, s haladásunk, mondhatni, abban foglaltatik, hogy a ta- ált u. n. paraszt gazdaságot tökélyesbitettük jobb munka, jobb eszközök alkalmazásával. Már pedig lényeges haladás buvárlat, kisérlés nélkül valamint más téren nem, úgy a mezőgazdaságén se várható, sőt épen itt nem, a hol a talaj, geol. egyéb viszonyok, éghajlat, légtünetek különböző gyakorlatot tartanak fenn s ilyet követelnek. Hogy e tér máig parlagon hever, ez azt tartom nagy egyoldalúság, melyet továbbra fenn nem tarthatunk. A vegytan, mondhatni napról napra folytatja a mező- gazdaságra is kiható epochalis felfedezéseit, napról napra el-elles egy titkot a természet nagy gazdaságából, igy a többi tudományok is több kevesebb eredménnyel, csak mi — in specie alföldi — gazdák vesztegeljünk fatalistikus nyugalommal, holott a nyugaton folyton emelkedő gazd. cultura, holott Oroszország, Amerika, Australia rengeteg térségei, melyeken évről- évre tetemesebb foglalást tesz az eke — évről-évre óriásiabb búza tömegeikkel fenyegetnek bennünket, melyeknek útját a közlekedési csatornák mindinkább egyengetik. oartelszerződések pedig jutányosit- ják, úgy, hogy ha haladék nélkül vállvetve munkához nem látunk, ujfent előáll bizonnyal az az idő, melyben saját zsírunkban fuldokoltunk, azzal a különbséggel, hogy hasonló idő a mostani viszonyok közt bennünket végképen megfojthatna. Itt tehát az ideje, a legnagyobb idő, ugy-e barátom, hogy valamint kormányunktól a leghathatósabb támogatást elvárjuk, minmagunk is mindent megtegyünk, hogy ama támogatás sikeressé váljék vagyis: hogy nyerstermékeink versenyképességűk alapfeltételeit már ide haza bírják. Buvárolnuuk kell és kisérlenünk er- nyedetlenül, a mint hogy beszédedben meg is emlékeztél róla, hogy az egylet kebelében már is alakult egy kisérlö osztály, melynek azonban én, megvallom programját — itt ilyenre igenis szükség van — nem ismerem. TÁRCZA. Ugy víg plébános életéből. (Jóízű visszaemlékezések, hanem mégis, az elmúlt jó napok után, bánatos sóhajokkal spékelt elbeszélése egy vedlett harangozónak, kit neveznek: Buty. Maty, bá-nak és Vén Sasnak.) (Vége.) Miként a hadseregnél káplár lehetett a közlegényből, — s ekkor az ki addig bot alatt állott és feküdt s csak íb fotográfiában a bőrén viselhette hivatalosan a hatalom és fegyelem e jelvényét már azután kezében díszeleghet az, hasonlóul: a VI-dik osztály után a logikába, a gymnasiumból az akadémiába avansirozván a deák ember, felszabadult a páloza alól, azt bátran viselhető kezében, s már nem is tegezik tanárai, hanem domine czimmel tisztelik meg, hogy önérzetre ébresszék, e tanúsítsák, hogy már tanultabb és érettebb ifjúnak tekintik, kiknek becsület érzetökre •olyt mernek már fektetni. Ez a helyzet nagyon tetszett domine Benedeknek — s miután egy professor helyett ötöt nyert egyszerre, volt alkalma válogatni bennök, hogy melyikbe szeressen bele, s melyiket boldogítsa kegyeivel, — s választása a mathesis professor! sserencséltette (nem azért mintha e dicső reáitadomány kedvenose lett volna — mert ezt éppen nem szenvedhette nem is tanulta — meg is litalk rajta) ea a szára* tudomány úgy megaszalta | »»igény professor! is, mini egy barosenosei szil* vát a kemencze száraz melege. — És ezen szelíd jó ember szinte megkedvelte Benczét s meg is külömböztette csakhamar a többitöl megtoldván az őcompetens czirnét ekképen: domine spectaculum Kérges Benedek uram 1 Ezzel szeretett hősünk folyton pajkoskodni b türelmét edzeni a gyakorlat által; — a többek között az öreg a feje fölötti táblán szokta elméleteit gyakorlatilag érvényesíteni s midőn elvégezte, ezt szokta mondani: quod erat demonstrandum, ergo nunc delebimus, s gépileg megszokottan nyúlt hátra asztalfiókját kihúzni és a szivacsot elő venni, — Benedek az ármányos, egy ízben a spongiát el- berhelvén helyére egy jó csomó lágy tököt csempészett, s az öreg ur csakugyan belamarkolt abin- visis e miasmába, mire meghökkenve nézé bearanyozott újait — mosolyogva mondta : na a ki ezt cselekedted gyeride hadd másszak vele a képedre. — Mire Bencze elfeledkezvén magáról, felkiáltott: nem megyek biz ónl Nem is ment oda, de e helyett bele másztatták ám a secunda kellő közepébe, a honnan aztán következő furosa praktikával tudta ki eviczkélni magát, a Sekunda mélységes mélyéből: Megírta tatájának, hogy baj van a hazában tehát jöjjön segitsógóre fiának, de ez azt felelte neki > a ki csinálta a bajt lásson utánna önmaga hogyan másszon ki belölle eléggé nagy kamasz már erre, mert másként suszternek adja. Erre aztán minden terv nélkül egy maga inául! meg kedves mathesis professora lakása felé, azon bizalommal és hittel vértezve keblét, bogy z szentlélek ott ihlet a hol akar, s akkor segit jó tanácscsal, mikor neki tetszik, és nem is csalatkozott hitében, mert ezen mennyei fő professornak tetszett párttogásába venni megbukott bivét (íme ez is egy újabb bizonylata annak : hogy a hit boldogít I s a ki Istenben bízik, az nem hagyatik el általa: Ugyanis közel érve útja czéljához meglát két jó ápolt termetes disznót az utczán, melyek valamelyik udvarból jöttek ki szét nézni a nagy világba, kapja magát a domine, hogy a hazát megmentse meghozza az áldozatot, be áll kanásznak s szépen behajtja a sőréket a professor ur udvarába, — ezután pedig bemegy a tekintetes asszonyhoz ki nagy pátrónája volt az ügyefogyott diákoknak s hatalmas szószóllásával szívesen segített rajtok, ha előre is láthatta háládatosságuk bizonylatait. Csakhamar ki is perelte Benczét a secnndá- ból azon szívre és gyomorra ható argu men tómra: hogy édes atyja épen most küldte e csékélységet a ténsasszonynak ajándékul mert nemes leikéről előre is feltette, hogy kegyesen segíteni fog a fián. Lett is aztán öröm mind két részről, b az egyik részről még vidám készülődés is a másnapi torra, — de hijába már itt az a rendes sorsunk, hogy örömünk többnyire csalóka és mindig rövid életű legyen 1 így történt itt is, mert csakhamar feltalálta az elsétáltatott jószágokat igaz tnlajdo- nossuk cselédje, s nem minden replika, duplica s utravaló áldások nélkül utaztatta őket haza. Másnap aztán a tanár n»gy nyájasan meg. simogatva Kérges logicus ur arczát igy szóllott hozzá : Drágalátos barátom ! jobban meggondolva a dolgot, önnek derék atyját egészen megvigasztalni kívánván a tegnap prímára javított calculus- sát eminentiára fogom igazítani, tehát adja ide a tegnap kapott testimoniumot,“ — do Bencze érezve az illatot Dániában, nagy alázattal ezt válaszold: Oh az én tatám, mamám és én is nagyon megvagyunk elégedve a prímával is, jó nekem az is — köszönöm jóságát domine clarissime és nem is felejtem el soha 1 — mire a jó tanár e mély hála és szerénység felett elérzékenyülten csak ennyit tudott felelni: „én sem önt és a disznókat* E szerint világosan látható, hogy humanissi- me Kérges Benedek logikus ur a VII-dik iskolát — mely azon időben a bölcsészeti folyam első osztályának is hivatott — nem úszta át minden maradandó becsű haszon nélkül, mert el tudott ott sajátítani egy kis életfilozófiát — a mi, hogy mennyire szükséges az élet terhei könnyebitése- és boldogságára, azok érezik legjobban, kiknek belölle egy makulányiok sincs, mert nem voltak logikasok és ama legjobb iskolában az életben, ama legbölcsebb tanítótól : a tapasztalástól sem akarnak belőle leczkét venni, — nagy Mohamedán fásultsággal mondogatván: apám sem tudott többet mégis csak megélt, s a ki többet tanult is, mégia csak meghalt.*) Erre aztán jogosan lehetne felelni neked édes atyámfia Árpádban 1 ki igy beszélsz > +) Például Xáatus, kiről a Csízió mondj* hogy: Xántm filozófus volt utoljára még is megholt«
