Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-06-20 / 25. szám
Következő levelemben bátor leszek elmondani, miket gondolnék én — tekintettel anyagi szűk helyzetünkre — a programodba bevonandóknak és annak következetes foganatosítását mely utón, minő eszközökkel létesítendőnek. Holnap, a „libamars után — igy nevezik a kurgasztok sormeneteit a források felé, melyek reggeli 6 — 7 óra közt p. a mühl- brunnál, mely leglátogatottabb, több száz öfnyire elnyúlik s mivel ily hosszan egyenes volnalban ki nem terjeszkedhetik, hát kotillon figuraszem alakban kigyózva halad — folytatom, már hogy a levelet Addig is isten veled! B.-Csabán az 1875-ik év junius 8-án tartott községi képviselő gyűlés tárgyai. A királyi meghívó levél, az e f. év augus- tus 28-án megnyitandó országgyűlésre, hódoló tisztelettel kihirdettetett. Az építkezési rendszabály, a megye bizottsági felhíváshoz képest azon ponttal bővíttetett ki, hogy az üres terekből alakítandó házhelyek után, a város belsejében 40 írt, — a város szélein 20 frt, — a régi, és a jaminai szőlőkből alakult város részekben 10 frt taxa lesz kivetendő, mely a szabályozási pénztár gyarapítására fordittatik, Az egyházi segélyezésre szükséges 2068 frt 48 krnak, a községi adóba utólag kivethetése a megye által megengedtetvén az, az 1-sö csoportbeli országos adónemek után lesz kivetendő. A ministeri leirat, melyszerint a ki lovat, általában marhát vesz, az, a marháslevélre saját nevét Íratni köteles; mert ba ezt nein teszi, s a marháhozi tulajdoni jogát hét nap alatt nem igazolja, a marha, mint bitang, hatóságilag elárve- reztetik, s ára a kir. adópénztárba fizettetik, — kihirdettetett. Rosenthal gözmalmosnak a Körös-parton en- gedélytelenül épült kútja ügyében hozott, és a megyéhez fellebbezett határozat, a megye által meg- erösittetik, minek folytán az elöljárók — a határozat végrehajtására, feltételesen — elutasittatnak. A községi közmunka előirányzatra hozott megyei határozat, melyszerint a közmunka kivetése, a község saját belügyi jogát képezvén, abba a törvényhatóság befolyást gyakorolni nem illetékes alkalmazásai szolgál. Az erdélyi gazdasági egylet által a földm. ministeriumhoz terjesztett, s a községekkel, véleményadás végett közölt azon terv, melyszerint a vásárokban a marha, kor és nem szerint, úgy az adó mint a vevő közönség érdekében külön csoportokban lenne felállítandó, — elvben helyesnek — de gyakorlatban kivihetetlennek nyilvá- nittatik. Az okadatolt véleményes jelentés ily értelemben lesz felterjesztendő, Olvastatott a nmgu belügy minister urnák az egyletek alakítására vonatkozó ujabbi intézménye, melysserint minden egylet feltétlenül, csak a kormány által megerősített alapszabályok mellett állhat fenn. A szegények pénztáráról szerkesztett 1874- ik évi számadás, melyszerint a bevétel 3452 frt 25 kr. — a kiadás 27ö& frt 92 krt tesz, tizenöt napra közszemlére tétetni, azontúl, ba észrevétel nem merülne fel, további tárgyalás nélkül, felülvizsgálat végett, a megyéhez terjesztetni határoztatik. Elöljárók jelentése szerint Fercsik Györgyné, szőlőjének 50 írtért, Faragó Márton házának 91 írtért, a város mint jelzálogos hitelező részére — árverésen lett megvétele, helyesléssel, s azon megbízással fogadtatik, hogy a mint vevő akad, ki a város követelését biztosítja — a vett birtokok újra azormal eladattassanak. A fényesi 107 hold legelőnek, 235 frt 50 kr, — s ugyanott 20 hold szántóföldnek 213 frt 50 kr évi bér melletti bérbeadásáról előterjesztett jelentés, helyesléssel tudomásul vétetik. A Körösön túli szőlősök kérelme, melyszerint ott háztclket alakíthassanak, a szakosztály indokoltnak talált jelentése alapján ez időre nem teljesíthető. A különféle pénztárak megvizsgálásáról, s azoknak kifogáson kívüli jó rendben léteiéről szóló jelentés megnyugtatásul szolgál. Kemény M. volt országgyűlési képviselőnek egy községi könyvtár alapjául tett, 118 darab politikai és közgazdászat! könyvekből álló adománya, szives köszönettel fogadtatik. Városháza megrongált palakő fedelének kijavítása elrendeltetik, A téglajárdákon, talicskákkal való járás, a járdák ekénti koptatása, s a szabad járás-kelés akadályoztatása ellen tiltó határozat hozatott. A város, és a Körösön túli szőlők összeköttetése, s a közlekedés megkönnyitése czéljából, egy gyalog hídnak felállithatása iránt beadott folyamodvány, további intézkedés végett az építészeti szakosztálynak kiadatik. Végül több magány folyamodvány tárgyaltatott. Ezek között, a lakositásérti kérvények következő határozattal látottak el: Folyamodó, az 1871-ik évi XVIII. t. czikk 12 §-a értelmében egyelőre csupán települtnek vétetik, ha később a község kötelékébe kíván felvétetni, az idézett törvény 15. §-a értelmében járjon el. Körrendelet a királyi törvényszékek elnökeinek és járásbiróinak. Több oldalról panasz emeltetvén a miatt, hogy a posta hivatalok a biróságok részére czimzett mindennemű értékes küldeményeket a czimzett bíróság mellőzésével a bíróság székhelyén létező királyi adóhivatalnak kézbesítik, s ez által a menynyiben a küldemények bírói letétet nem tartalmaznak — az ügyfelek hátrányt szenvednek, a biróságok és adóhivatalok pedig fölösleges munkával terbeltetnek, — értesítem elnök s járásbiró urakat, hogy megkeresésem folytáu a földmivelés-, iparés kereskedelemügyi királyi miniszter nr folyó hó 22:10780 szám alatt 'kelt rendeletével arra utasította a posta hivatalokat, hogy a bíróságoknak czimzett pénz és érték küldemények közzül csak azokat kézbesítsék a bíróság székhelyén létező királyi adóhivatalnak, melyek borítékán az, hogy azok „bírói letétet“ tartalmaznak — feljegyezve van, minden egyéb küldemény pedig a czimzett bíróságnak kézbesítendő; felhívom ennek folytán elnök s járásbiró urat, hogy ezen intézkedést a bíróság hivatalos helyiségeiben kifüggesztendő hirdetményben köztudomásra hozza, s az illető ügyfeleket arra hivja fel, hogy a bíróságokhoz czimzett posta utján szállított, és bírói letétet magukban foglaló küldemények borítékára azt, hogy bírói letétet tartalmaznak világosan és szembeötlöleg jegyezzék fel. Budapesten, 1875. május 26. Per- czel m. k. ' Jelen magas miniszteri rendelet tudomás és ahhoz leendő alkalmazkodás végett hiteles másolatban közöltetik a gyulai m. k. adóhivatallal, a polg- és tkkvi tszéki iktató hivatalának vezetőivel, egyébként pedig ezen magas ministeri rendelet ugyancsak hiteles másolatban a törvényszék mindkét fekete táblájára, a két iktató hivatalban és a pertárban kifüggesztetni, minél szélesebb körben leendő közhírré tétel végett pedig a törvényszék területén levő városok és községek tisztelt elöljáróival közöltetni ; végül a „Békés“ és „Bókésme- gyei közlöny“ tisztelt szerkesztőinek a nevezett lapokban leendő szives (elvétel végett megküldet- I ni rendeltetik. B.-Gyulán, 1875. Junius 13. No vált Kamii, elnök. Felhívás. T. gyűjtőimet felkérem, hogy „ Buzanemestíés“ czimű, sajtó alatt lévő munkámra az előfizetéseket legkésőbben e hó végéig hozzám, Gerendásra, u. p. Apácza, beküldeni szíveskedjenek. A munka általam utánvéttel is megküldethetik. M o k r y Sámuel. Meghívás. A békésru. gazd. egylet igazg. választmánya f. hó 27-én d. e. 9 ó B.-Csabán egy általános gőzeke — és egy járgányos cséplő-gép-verseny ügyében ülést tartandván, arra az illetők megjelenni kéretnek. Az elnökség megbízásából Mokry Sámuel egyl. titkár. Fölhívás. A b.-csabai választó kerület szabadelvű pártja 1875. évi junius 20-án vasárnap délelőtt II órakor a „Fiume“ szálloda táneztermében közgyűlést tart, melynek tárgya: képviselő jelölés. A párthoz tartozó választók tisztelettel telhivatnak a megjelenésre. A szabadelvű párt választmánya határzatából. Csaba junius 13. 1875. Fejér Béla, Félix Ákos, jegyző. elnök. Levelezés. Békés juniushó 1875. Ritka jelensége volt az írási viszketegnek, midőn Zib Károly ur a „Békésmegyei Közlöny“- ben a feletti fájdalmainak adott kifejezést, hogy a szent-andrási postamester Békésre tétetik át. A czikk lényege minden alapot nélkülöző volt; — de eltekintve attól is csak szánó mosolyra méltathatom azon megjegyzését: „Boldog bé- bésiek!“ — mely másra a legjobb akárat mellett sem magyarázható, mint hogy Z. K. ur a békésiek boldogságát azon körülménytől teszi függővé, ha a szent-andrási postamester ur a békési pÓBta- hivatalhoz neveztetik ki. — Mintha Békés város közönsége nem lenne a szó legszigorúbb értelmében megelégedve azon buzgó postamesterével, ki lelkének egész öntudatos erejével igyekszik fölötte terhes hivatalával járó kötelességének eleget tenni. — Azon pósta mesterrel mondom, ki Békés városának haladásában oly jelentékeny factorként szerepelt, — a ki szerény anyagi vagyonához képest mondhatni áldozatot hozott Békés város közönségének azáltal, hogy a 20 .évvel ezelőtt — az ő kezdeményezése s fárndhatlan törekvése folytán. A Békésen felállított postahivatallal járó terhes kötelességek teljesítését csekély 80 frt fizetés mellett vállalta magára, ugyanakkor egy sürgöny hivatalnak adakozás utján felállításában fáradozott, mely nagyszerű reform eszméjének kivitelét azonban a pártolás bijány hiúsította meg. — Legújabban is csináltatott ogy igen költséges s czélszerü üvegfalat, mely által a közönség kényelmesen s akadálytalanul közlekedhet a postahivatallal. D) hisz pleonasmusnak tartom Sebők Sándor békést póslarnester ur mellett kardoskodni, mert az ö érdemei sokkal hathatósabban szólnak mellette, mintsem azt én tehetném. — Csak arra kívánok még rcflectálni, hogy azon siralmas je- remiadjávál, Z. K. ur felette sértette a békési müveit körök érzületét; mert előttünk ismeretlen indokokból a dolgot oly színben igyekezett feltüntetni, mintha Sebők Sándor urat a n.-váradi postaigazgatóság hivatalától — melyei járó kötelességeit 20 év leforgása alatt kifogástalan ritka becsületességgel s pontossággal teljesítette — tényleg elmozdítván, —. ezzel egyidejűleg helyébe a szent-andrási postamester urat nevezte volna ki, holott köztudomású dolog, miszerént bármely meg- üresült postahivatal pályázat útján töltetik be, mely mindenesetre néhány hetet vesz igénybe. Persze az egén légből kapott planum, s az ilyen dolognak hirlaphani szellőztetése, — bárha később ki is sül, hogy izetlen füllentés egy önérzetes emberre nézve mindenesetre sértő. Végül azt kivánom megjegyezni, miszerént jelen reflexió megtételét Sebők Sándor ur iránti tiszteletből s a méltányosság iránti tartozásból véli tem szükségesnek, mely reflexió korántsem akar rósz vért előidézni s egyátalában nem polemisa- lási viszketegség kifolyása, — hanem minden egyebektől eltekintve egyedül azt czélozza, miszerént egy köztisztelet és szeretetben álló várósunk- beli férfiúnak megszereztessék azon erkölcsi elégtétel, melyei neki mindenki, — ki az igazi polgári érdemnek becsülője tartozik. r. 1. Szarvas, junius 16. 1875. T. szerkeszttő ur! Városunk ismét háborog. Tetszik tudni, hogy Szarvas viszálkodásairól mesz- sze vidéken hires ; szinte jól ereztük magunkat, hogy egy óv óta csendesebb életünk volt, s veszett hírünk kissé csökenni kezdett. De újabb időben a régi agitátorok ismét találtak anyagot a visszavonásra. Legelőször egyházi téren kezdtek ámítani a népet azzal, hogy a tanítóknak kisebb fizetés is elég. Erre alkalmat adott az a körülmény, hogy két elhalálozott és egy elmozdított tanítónk helyét a nép három uj tanítóval* töltötte be; s a presbyterium többsége sokalta a régi hi- ványokat, mert felfogása szerint a tanító nem ur, hanem szolga, — miből természet szerint az következik, hogy fizetése sem legyen nagyobb, mint a szolgáé. „Kapunk mi olcsóbb tanitdkat is eleget“ ez nálunk a jelszó, melyet tájdalom az egyház ez idő szerinti felügyelője is magáévá tett. De az esperesség — mint halljuk — nem fogadta M ám nemannyira élet — mint inkább : ökör filozófiának mondható tudomány, mert az emberek számára meg van írva: különb ember légy apádnál 1 Jaj, de mikor némelyek ennek ellenében többet adnak ama másik közmondásunkra: hogy most is maga kárán, tudatlanságán szükség tanulni a magyarnak, mint kellett apaiaknak is rendesen, — de azért Isten nyugaBztalja őket! minket pedig kergessen ki a csökönyösség puha ágyából, — a jóra való restség karjából. Kérgesünk ób Benedekünk végre belépett a múzsák Vlll-ik osztályába is, melynek végeztével már többféle pálya választásra léphetett az ifjú, ha nem akart fel menni a jogi folyamra, de olébb ki kellett állani a próbát, ba félig vagy egészen késs ember e már arra, hogy valamihez kezdhessen. Szét is nézett am már ekkor Bencze urfi a nagyvilágban, s iskolai elevenségét a nagy publikumnak is bemutatta, s másokat is gyönyörködtetett kedélye pajzánságával nem csak egyes kiválasztott tanárait és iskola társait. Ma de azért ezekről sem feledkezett meg hálátlanul, hanem kiválasztotta szerelme tárgyául a fizika világi rendii tanárát, egy igen becsületes, de igen erélytelen szakférfiút, kinek leczke órájára mindég csak az utóisó fertályban rukkoltak be a Bencze-féle népségek mindaddig, míg ezt az öreg ézare nem vette, hogy ezek a lurkók osak azért pillantanak be és zavarják öt, bogy absentiát ne kapjanak, mutatván és jelentvén a kurátornak, hogy íme ők is jelen voltak. Jjkkor aztán ki adta | parancsot, bogy a ki nem lesz ott, mikor ö bejön, ki kell csukni mindnyáját s absensiát kell róni reájuk, ez meg is történt s ekként szépen ki is togott rajtok a mint dukál a tanárjuk. Ez az állapot sehogy sem tetszett Benczének s tel is tette magában, hogy a tanár ur tromfjait mihelyt alkalom mutatkozik reá, hasonló tromffal lógja elütni, — meg is tette a szentem — és nem is kellett soká varnia a jó szerencsére, bogy megtehesse. Ugyanis párnap múlva a tele krétázott táblán valami problémát akart megfejteni a tanár ur, — s ez okból kiküldé a kurátort, hogy nedvesítse meg a szivacsot, — alig lép ki az öreg lengyel legény — kit nagy népszerűségéért a Bencze keresztelése után csak: „vin huncznt“-nak czimzett a classis — urfink azonnal oda lopózkodik az ajtóhoz s azt csendesen be riglizi, — visszaérkezvén a kurátor nyomja a kilincset erősen, — de az ajtó csak nem akar megnyílni. A tanár ur hallva a zörejt s már elfeledvén (igen szórakozott volt szegény mindég) hogy ö küldé ki emberét exoffo, azt mondja ; abó ! megint egy kapakerülö akarna be jönni — kívül tágas — csak tessék tovább is kint mulatni. — Ezt a szegény öreg nem hallván, de azt tudván, hogy igaz járatban van és sejtvén hogy ez valami attentatum légyen ellene, iszonyúan kezd dörömbözni s rugdaiózni az ajtón. Erre a Clarissimus felindulva szál le cathed- rájából s megy az ajtónak — ezen fenyegetéssel; „ejnye bestelólek I már azt csak meg kell néznem, ki meri cselekedni ez aotus majorié potentiát és violentiát“ mire kinyitván az ajtót a dühössen berohanó vin hunczfuttal olyan carambolt csinált, milyet nem látott még egy billiárd sem, ha 100 évig élt is. — E borzasztó eseményre a tanár csak úgy ájuldozott és keservesen kiáltozott. Et tu mi üli brute! hát még maga is, kinek a rendre kötelessége vigyázni igy törvényteleníjfédik ? de be is csukatom 2 napra s kicsapatom a kurátor- ságból örökre. Bencze rögtön sietett interveniálni: ne hagyja magát tekintetes ur! hanem üsse agyon — de ne nagyon — csakhogy el ne szaladjon. *: Végül mégis csak bölcs capatitácionálás, bocsánatkérés után, minden vérontás, becsukás és kicsapás nélkül végződött ezen hadjárat, melynek vívmánya az lett, hogy többé nem zárták el a szabad közlekedést a nagyvilággal, — s ezzel el oszlatták a fekete pontot, mely Európa békéjét fenyegette. A jó és bölcstanárnak eszébe jutván ezután, hogy a kinek a háza ég az kiabál legjobban, szelet kapott, s az ajtóhoz közelülő Benczét bekvár- télyozta a centrum kellő közepébe, hogy elinter- náíja az ajtótól s egyúttal szeme előtt is legyen szüntelen, mert nagy gyönyönyörüségét találta láthatásában. Itt azután 3 napig nagy megerőltetéssel igen szépen viselte magát — s rettenetes példás figyelmet mutatott az előadások iránt, sokszor félhangosan integetvén környezetét, hogy ne lármázzanak és ne turkálják öt, mert ö imádja a fizikát és doktorátust akar tenni abból. A tanár csodálkozott és örvendett e szerencsés változás felett, mert hinni tudott a romlatlan kebel megtérítésében, de a pajtások sejtették, hogy végre is valami fog ebből kipukkadni, a mi csakhamar meg is történt; mert a mint 4 ed napra háttal fordulva tanítványainak a táblán vesződnék a jó öreg — egyszer csak réinJetsst ordit Bencze a centrumban, mire a szakmájába egész lélekkel elmerült tanár ijjedve fordul vissza, s első szavaival mondja: Kérges Benedek ur nem tette ezt mert ö most jó útra tért; de mégis mintha arról a tájról hangzott volna e hang — riadal, mire Bencze tisztelettel feleié: Kérem alássan nem hang volt ez, hanem bögés vagy valami explossio, mintha a szagát is érezném és meg is sántnltam belé, kérem tessék inauguráltatni a dolgot, mert itt körülöttem történt s még reám is Inghatná a ki tette és ba még egyszer ismétlik bele pusztulok. Igenis inquírálni fogjuk ezt délután mert én is nagyon mogijjedtem tölle. — Ekkor ezután el- kapatván tudománya iránti szenvedélyétől, igy folytató : „hanem Dominiinei ez a riadal szép alkalmat ád nekem most, hogy a hang minemüsége mivoltának valóságáról, annak természetéről, terjedelméről, bétájáról, nótájáról stb. szóljak önökhöz s ekkor egy egész óráig prolegált e théraáról oly emelkedett szellemben — hogy mi kis emberek hijjába kapaszkodtunk utánna, hogy megérthessük. — Alantabb pedig nem árulta soha á tudományát. Délutánra aztán szokás szerint elfelejtette az Ígért inquisitiót megtartani. — Isten áldja érte szegényt még a haló földjében íb, — de sokszor fenyegetett a Carcerrel, sokat ijjesztelt vele,,— de ő soha sem tétetett bele, hanem egy másik pro- fo6sorom annál gyakrabban. (Folytatása a más világom) \ I ■■ 1.1. L IH'"W
