Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-06-13 / 24. szám

Negyedik évfolyam 1875.

24-ik szám.

Gyulán junius 13-án.

gv fgwi«-. * % .»g

Megjelenik

hetenkint egyszer, vasárnap.

Szerkesztőség:

Békés-Csabán, kastély utcza 8-ik szám.

Kiadó hivatal:

Gyulán Dobay János könyvnyomdája és "Winkle Gábor könyvkereskedése.

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Békéscsabára czimzcndők, és legfeljebb minden csütörtökig beküldendők.

il

I ÍS I

TÖBB BEKESMEGYEI NYILYÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

FELELŐS SZERKESZTŐ: ZSILINSZKY MIHÁLY.

<>

Előfizetési feltételek:

Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre

postán küldve 5 frt — kr.

Háromnegyed évre 3 I 75 „

Félévre .... 2 „ 50 „

Évnegyedre ... I „ 25 „

Egyes szám ára 10 kr.

Hirdetési dijak:

Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . • 4 „ Háromszori közlésnél .. 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tór sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János k Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában.

önyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler, — —1 Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is.

A házi ipar érdekében.

A haza fővárosában nemrég a házi ipar érdekebeu figyelemre méltd és nagy fontosságú kezdeményezés történt. Nagy fontosságúnak tartjuk pedig e mozgalmat azért, mert az ország népzömének fölrázását, munkára ösztönzését, s akként bol- dogitását tűzte feladatául. Sehol a világon nincs annyira indikálva a házi ipar meg- honositása, mint nálunk, hol a nép legnagyobb része mezőgazdasággal foglalkozván az óv nehány hónapján keresztül úgyszólván csak a magasabb nemzetgazdászat, hanem az erkölcsiség szempontjából is igen sok hátránnyal bir. Mert az ember muu- kára van teremtve. Munka nélkül, tétlenül senkisem élhet. Mindenki foglalkozik, mindenki tesz valamit, vagy legalább kellene tennie, csak az a baj, hogy igen sokan roszat tesznek — unalomból, vagy butaságból. Aránylag igen kevés azoknak a száma, kik gonoszságból tennének roszat. A házi ipar megbonositása mely Svajczban, Belgiumban és Svédországban a nép jólétének egyik főfaktorát képezi, éppen azt akarja, hogy nálunk is a népnek a téli hónapokban alkalmas foglalkozása legyen; hogy visszatartsa a henyélőket a káros unalomtól és kihágástól; hogy a nép ne legyen kitéve egészen a természet szeszélyeinek, hanem hogy hasznos és üdítő állandó foglalkozás mellett biztosítva legyen mindennapi kenyere, s a munka megkedvelése mellett ízlését is nemesítse.

Ily nemes gondolatoktól indíttatva állott össze nehány jeles hazánkfia, hogy azokból, kiket a magyar nép java érdekel, egy egyesületet alakítsanak a házi ipar életbe léptetésére.

Az egylet meg is alakult, hivatalnokait és központi választmányát megválasztotta, ez utóbbi következő felhívást bocsátotta közre:

„Áthatva azon meggyőződéstől, hogy

közgazdasági viszonyaink, népünk közmi- velődése s egyáltalában hazánk anyagi és erkölcsi ereje csak akkor fog annyira emelkedni, amennyire annak emelkedése önálló állami létünknek teljes biztosítást nyújthat, ha hazánkban is, mint más kulturállamok- ban, a belterjes mezőgazdaság mellett egy mindeu irányban kifejlett és nemcsak öuma- gában, de a mezőgazdaságra való visszahatásban is üdvös eredményű iparral fogunk bírni; sajnálattal tapasztaljuk, hogy az iparos tevékenységnek alapfeltétele: t. i. az iparos munkára való hajlam és képzettség hazánkban nagy mérvben hiányzik. Ennek egyik legsajuosabb bizonyítékát képezi azon tény, hogy a mezőgazdasági foglalkozás mellett fenmaradt bolt idő, mely más népeknél házi iparosság által igen nevezetes kereseti forrássá vált, nálunk tétlen eltöltetik. Úgy vagyunk meggyőződve, hogy a házi ipar fejlesztése valamint az ezt megelőző s vele folyton karöltve járó ipari szakoktatás terjesztése és népünk legnagyobb részének ma egyáltalán nem értékesített holt idejének hasznosítása által, hazánk nemzetgazdasága mellett nagy lendületet nyerne, sőt erősen él bennünk annak hite is, hogy a nemzet csakis az iparosság utján vezettethetnék a~ közművelődés azon magasabb európai fokáig, melyet kizárólag földmi velők bői álló nemzet ed- digelé még sohasem tudott^elérni, és munkája természeténél fogva jövőre sem fog elérhetni.

E szempontokból kiindulva és tekintettel a legutóbbi időben a felső megyékben már megindult igen uevezetes mozgalomra, szándékunk számos és tekintélyes szakférfiúk közreműködése mellett egy az ipari tevékenység fejlesztésére, különösen pedig a házi ipar terjesztésére célzó központi egyesületet alakítani, mely feladatául tűzné ki:

í. A mellékfoglalkozásként űzött házi ipar érdekéken a) a tanműhelyeket felállítani,

melyekben a nép bizonyos házilag űzhető iparágban a lehető leggyakorlatibb módon kiképeztetik; b) a házi ipar fejlődését, elméleti és gyakorlati iskolázás és vándor- tanitók alkalmazása által előmozdítani; c) a házi ipar terjesztésére vállalkozó egyének kiképeztetéséről gondoskodni.

2, A főfoglalkozásként mesterségben űzött ipar érdekében : d) szorosabb értelemben vett szakiskoláknak és intézeteknek létesítését úgy a fővárosban mint a vidéken lehetőleg előmozdítani. Az egyleü ezeken kívül úgy a házi ipar mint a foglalkozásként űzött .ipar érdekében arra fog törekedni, hogy az iparosokat a földolgozandó anyag beszerzésében, valamint a termel vényeknek elárusitása körül a szükséghez és lehetőséghez kepest támogassa, úgyszintén, hogy folyó v. röpiratok és ipari tankönyvek kiadása által az ipari szakottatást elősegítse Közvetlen működésének tere Budapest főváros és Pestmegye, valamint a netán csatlakozni kívánó közelebb vidék volna: közvetve azonban kiterjedne a magyar korona egész területére, amennyiben az ország minden vidékén, hol ezt a viszonyok és körülmények megengedik s hol a közérdekeltség a támogatást biztosítja, ugyan- rly egyletek alakulását előfogná mozdítani, illetőleg létező egyleteknek, valamint egyéneknek az egylet céljaira irányzott törekvését anyagilag és erkölcsileg támogatná ás közvetítő szolgálatát fölajánlaná.“

Íme ez volna az a fölhívás, melyre t közönségünk becses figyelmét felhívni* kötelességünknek ismertük, mert valóban elérkezettnek látjuk az időt, midőn az országos bajok elhárításáról vállvetett munkával kell gondoskodnunk. Talán nem csalódunk, ha merjük remélleni, miszerint Békés vármegyében is fog alakulni ez irányban egy fiókegylet, mely hivatva lesz e szép eszmének megvalósítására. Melegen óhajtjuk, hogy úgy legyen. A házi ipar meghonosításában ismét egy gyönyörű tér

nyílik főurainknak a tevékenységre. Csak rajta: kövessék b. Sennyei Pál példáját, aki a házi iparegyesület élére állva, er- nyedetlenül működik annak elterjesztésében !

— Folyó hó 7-én megyei rendkívüli közgyűlés tartatott, melynek két tárgya volt: az or- széggyülést egybehívó királyi leirat, s a megyei épületek kijavítására szükséges pénzerő megszavazása. Vitára egyik sem adott alkalmat, s így a közgyűlés csakhamar véget ért. A határozatok a következők : a királyi leirat örvendetes tudomásul vétetett, s további törvényszerű eljárás végett a megyei központi választmánynak kiadatott. A megyei épületek kijavítására a megye ez idei költségvetésében 1527 irtot irányzott elő, a belügyminiszter azonban csak 600 frtot állapított meg, minél fogva az utóbbi összegen felül még szükséges 927 frt a házi tartalékpénztár azon jövedelméből fog fedeztetni, a melyek a haszonbérbe kiadott megyei épületekből a tartalékpénztárba folynak be. Mielőtt azonban a kijavítások foganatba vétetnének, az épületek ujabbi szakértői megvizsgálása fog meg- ejtetni.

Tagosítás és legelő elkiilönzésröl

K.-Ladáuy jumuahó 10-én 1875.

Hol tények szólanak, ott az írott szó fölösleges. Ily beszélő tény a tagositott birtok. Számokkal, kétszer kettő négygyei bizonyítja, hogy bat, nyolcz, tizannyi jövedelmet hoz, mint a szét darabolt, rendetlen hosszú szalagokra foszlott föld.

Okszerű gazdálkodás, kellő idő- és munka felosztás csa* tagositott s mintegy kertté idomított birtokon lehetséges. Példa erre minden oly helység határa, mely a tagosítás és legelő elkülönzés áldásait már élvezi.

Hazánk nagyobb része azonban még nélkülözi ezen áldást hozó intézményt. Több millió hold föld hever parlagon, agy az állam, mint a honpolgároknak legnagyobb kárára, mely csak tagosítás után leend termő és virágzó. — A szétszórt s a darabok távolsága miatt alig mivelbetö

TÁRCZA

Egy víg plébános életéből.

(Jóízű visszaemlékezések, hanem mégis, az elmúlt jó napok után, bánatos sóhajokkal spékelt elbeszélése egy vedlett harangozónak, kit neveznek: JButy. Maty, bá-nak és Vén Sasnak.)

(Folytatás.)

Nagy emberség tudó lévén, mindenkit megbecsült, s még engem is mindig teljes czimem ée rangom szerint megtitulált, soha sem is feledem el ezt a szép mondását, melylyel egy ebéd után megtisztelt engemet: „látod tisztelt vagy mi haszna Matyi ham I mi az én életfilozófiám, a mi engem egészen meg tud békéltetni sorsommal, — nagyon kevésből áll az, és igen egyszerű, úgy bogy te is izibe megtanulhatod azt a „Domine“ asine 1 ha tudniillik elgondolom hány nállamnál hány jobb és munkásabb embertársamnak, — ki családapa is nincs enyije sem mint nekem, nagyon boldognak tarthatom magamat sorsomban. — Azért ne is nézzünk mindég csak előre hanem tekintsünk néha-néha hátra is, mert akkor nem fogunk irigykedni azon kevés szerencsésebbekre, kiket előttünk látunk, hanem azt is látva, mennyivel többen vannak hátul azok, kik szegényebbek mint mi, bizony nagy okot találunk a megelégedésre és hálára: hogy igy vagyunk — azután mosolyogva tévé hozzá: külömben én akkor sem tudnék kétségbe esni i nem is akasztanám fel magamat, ha nem lenne kenyerem, hanem ennék zsemlét vagy kifiit, hiszen erre a biblia tanit minden jó lelket, midőn mondja: hogy nem csak kenyérrel él az ember !

Hogy jó nagy feje volt a szentem kis Benedeknek, azt már kis korában csodálva okumlál- tam, de hogy mi lehet benne ? abból semmit sem láthattam. — Ezt felfedezhetni csak később lehetett szerencsétlensége egy tót nemzetü piarista pro- tessoranak Árva vármegyében, hová német szóra adták; ez ugyanis csakhamar felismerte e kincset s lelkesedésre kiábálta az iskolába: na! nizzitek ezt a struinfacius nebulót, sem in nem láttám sem az in apjájám nem látottá ilyet suba: ez a tiusu- ha se nem tanulja semmit— és mégsem tudja semmit!

Ezután pedig elkezdte a baculussal atyailag sarkantyúzni, hogy tanuljon minél többet, hogy az ö diaiectusa szerént, minél kevesebbet tudjon.

De a mi agyafúrt diákunk ezt replicázta vissza az érzékeny — nem annyira egyenesen a szívre, — mint közvetlenebbül a test más inegne- vezhetlen részére ható atyai duplicára: Kérem Páter professor ur! én azt hallottam, hogy sok ember megbolondult már a sok tanulás miatt, de a ki mértéket tartott benue, annak nem lett semmi baja ; — aztán meg professor ur is gyakran mondta : hogy a mértékletesség szép és üdvös erény, és szivünkre is kötötte, hogy azt mindenben gyakorolnunk szükség, én pedig szófogadó tanítványa akartam lenni ebben is.

Ott vagyunk tehát már iskolai pályájánál Benczénknek, a hol az ö jelesebb viselt dolgai kezdődtek, molyok jelezték: hogy Kurucz legény, iránya hadnagy lesz belőle, s hinnünk engedték azt is: hogyha kiforrja magát, mint az uj bor szokta tenni, — még ember is lehet belőle a talpén, mikor állni, és nem ülni fog.

Elérkezvén az első grata vakáczió, haza ér- kézett legénykénk is a kedves otthonba, de nem jött haza vele együtt ágyneműje is, részint mert nem volt lába, a min magától jöhetett volna, részint azért is, mert nem pakolták fel a kocsira, de főként azért is nem jöhetett, mert eladta a kis gazdája a zsidónak ] — és ez volt az első pénz- keresménye életében ! — Bizonyára jó jele jöven- döbeni élelmességének, melyért azonban majd hogy nem a bőrével vagy legalább is az inge természetes bélésével nem fizette meg otthon a jövedelmi adót.

Ugyanis a kedves mama gondos szemei észre vévón a merényletet, azt oly főben járónak találta, hogy gyengének érezvén karjait a méltó megtorlásra a főszolgabíró tatához apellálta a criminali- tást — követelvén tőle a pipaszár-féle istenítélet alkalmazását. — A higgadt vérü apa azonban bölcs Salamoni ítéletet hallatott, midőn ekként szólott: „nem lehet meg pipaszáloznom a fiút, mert én is igy tettem egyszer diák koromban; de jól jegyezd meg fiam ! csak egyszer tettem ezt, s nem vert meg érte az apám, hát én se bántlak most; de esztendőre kein pardon! Na hiszen a mama sem apellált aztán máskor a tatára, hanem mindég a maga tíz ujj aval fésülte meg borzas magzatját — Isten áldja meg a kezét érte 1 — Végre is csak gyúrt és faragott valamit belőle.,

III.

Az esztendők szokás szerént múlván az idő folyton haladván magával ragadta kis deákunkat is, kit csakhamar az 5-ik osztályba juttatott melyet humaniórák első osztályának neveztek akkoron, melyben egyéb emberséges tadományok között megtanulta a szívnék azon bölcsészeiét is, — mely distingrálni tudja némbert az embertől s észre kezdi venni hogy Isten nem csapán Adámokat, hanem Évákat is teremtett egymás kedvére, örömére és segitségére. Csakhamar bele is kapaszkodott a kis Don Juan elébb az egyik kis Évába — azután a másikba, s hogy két szék között a földre ne pottyanjék, a harmadikba is humánus érzelmeinek szellemmi körmeivel, amit azzal tanúsított hogy egy pár cserép szép virággal — melyeket látható körmeivel szerzett ugyan, de azért gonfija volt rá, hogy sem a jogos tulajdonos, sem más halandó ne láthassa e büvészetét, — kedveskedett a nro einznak, — két három nap múlva azonban a többi választottnak is óhajtván ugyan azon ajándékkal hódolni, alkonyatkor oda lopózkodott a nyitott ablak alá, hol az általa adott virágok álltak, hogy azokat ismét eltorábbitsa, s a mint fel- nyujtaná értök ártatlan kacsóit az éppen bennök gyönyörködő leányka nagyott rikkantott kedven- czei védelmére, — mire a kis hamis, nem hogy gyáván megfntott volna, hanem szivére tett kézzel igy zengedezett: csak azt akartam megtudni, hogy kedves e ajándékom nagysám előtt, s mily boldog vagyok, hogy láthatom mily gondosan örködnek felette gyémánt szemecskéi, nehogy valami huncs- fut gyiák elcsíphesse. Erre a Dulcinea teljesen meghódítva e gyöngéd figyelem által nemcsak diatingválta ö is, de rögtön örök hűséget is esküdött becsületes gyalog-lovagjának, apellálván égre földre és ártatlan keblére, hogy vakuljon meg a laba, santuljoa meg a füle, aiketü^oa no£

\