Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-04-18 / 16. szám
csületszavukra és akkor okvetlenül be fog1 következni a hazai iparra nézve azon virágzás kora, melyet a főbb városok iparosai tudja isten miféle mystikus czimű párt alakítás által vélnek előidézhetni, de melyet nézetünk szerint ezen az 'utón elérni nem lehet soha. A munkás osztály egyik hatalmas védője, a hires Channing, és még elébb az iparosok legnagyobbika a dicső Franklin Benjamin azt mondotta, hogy „szemfényvesztő és méregkeverő az, aki élakarja hitetni a néppel (tehát az iparosokkal is) hogy másként is lehet gazdagságot és jólétet szerezni, mint becsületes munka által.“ Jegyezzék ezt meg magoknak a mi iparosaink. Kövessék a nagy Franklin tanácsát és életpéldáját, és akkor — higy- jék el — boldogulni fognak ők, boldogulni — a haza. Felhívás az indigó-ügyben. A közönség előtt ismert dolog, hogy Sarlay János szarvasi tanárnak sok évi búvárkodás után sikerült a honi csülleng-növényből bengalival liason- értékü indigót állítani elő. Ha tekintetbe vesszük, liogy azon számtalan tudós és gyáros között, kik Európában évszázadok óta a csüllengböl indigót nyerni törekedtek, Sarlay az első, ki a gyártást saját találmánya alapján tökélyre vitte, a mennyiben indigója két Ízben (és utolszbr épen azon adag, mely gazdasági egyletünk küldöttségének szeme előtt gyártatott, s az egyleti igazgatóság által közvetlenül a minis- teriumnak felküldetett) a kormány meghagyásából dr. Csanády Gusztáv keszthelyi tanár által vegy- bontatván, a legjobb külföldivel egyenlő tökélyü- nek találtatott; — ha továbbá tekintetbe vesszük, hogy hazánk nyers állapotban és kelméken behozott indigóért évenként roppant összeget áldoz a külföldnek, és hogy az indigó-iparnak meghono- sulása esetén nem csak ezen összeg megtakarítható lenne hazánknak, de a gyártandó festanvag- nak kivitele utján (midőn Anglia maga évenként átlag 50 millió frt értékű indigót visz be*) hazánk évenként tetemes activ jövedelemre tehetne szert: könnyű belátnunk, hogy Sarlaynak találmánya egy oly hazai vívmány, mely egyeseknek úgy, mint az országnak anyagi gyarapodására egyik tényezőül szerepelni van hivatva. Ámde már az első kisérletek tetemes pénz áldozatba kerülvén, miket Sarlay fedezni nem képes, sem hivatva nem volt, a m. kormány őt a múlt években államsegélylyel támogatta. Azonban e segély a szükséglethez képest, a kincstárnak folytonosan szorult állapota miatt, elégtelenül lett kimérve. Az összesen nyújtott 2700 frt ugyanis a kisded gyárnak teljes felszerelésére sem volt elégséges. Azon kívül Sarlay tanóráihoz lévén kötve, a csüllengnek megművelését és felgyártását csak igen hézagosán hajthatta végre, minél fogva eddigi miveleteinek mérve a kezdetlegességet meg nem haladhatta. A békésmegyei gazdasági egylet a m. kormány által a kísérlet feletti felügyelettel lévén megbízva, tavaly ősszel egy küldöttség által, melynek élén az igazgató elnök állt, a gyártási miveletet több *) Cons, jel, II. évfolyam, 2-ik fűzet. bertársaimra bizom. Kekem ezentúl elég visszaemlékeznem lelki és testi tehetségeik szép fejlődésére, és kérnem Istent, hogy azon jó magvakat, melyeket sziveikbe tiltottéin saját maguk és embcrtái*- zaik javára kifejlessze és áldásaival bőven megáldja.“ A milyen hűséggel és szerencsével nevelte Lissovinyi Karolin gyermekeit, olyan hűséggel és egész odaadással fáradozott férjének sokoldalú, nehéz tervei kivitelében. Valamint első neje Mar- kovicz Terézia az általa felállított szarvasi gya- korlati-gazdászati intézetben jobb keze volt, úgy második neje is leghívebb segédje vala. Nevezetes tünemény az, hogy egy falusi evangélikus papné annyi sok kisebb nagyobb gyermek nevelése s egy számos tagból álló család házi gondjainak vitele mellett, még elegendő idővel rendelkezett a szövetgyár, — selyemtermelés, gyapjúfonás, miket Tessedik intézetének kapcsában felállított, továbbá a konyhakert, gyümölcsös, szöllö és mezei gazdaság ezer aprócseprü munkáira felügyelni, mindenütt személyesen dolgozni és folytonosan tanítani. S ezek mellett még ráért a házi orvoslással is foglalkozni s számtalanoknak betegségét enyhíteni vagy azokat teljesen kigyógyitani. Kertjében szorgalmatosán termeszle minden növényt, melynek gyógyhatásáról meg vala győződve. Ott találjak kertjében egymás mellett a bodzafa, zsálya, üröm, fügyökér, esüküllő, piropinella, közönséges és római szegfű, földi bodza gyógynövényeket, síit a chinai rhebarbarát js, mely gondozása mel. napon át megszemléltette, s miután ez Utón a gyártásnak sikeréről és nagy fontosságáról, valamint a gyártást mostohán koriátló körülményekről meggyőződést szerzett, ezeket egy terjedelmes emlékiratban a m. kormány előtt kifejtvén, az 1875-ik évre egy oly mérvű államsegély kiutalványozását sürgette, mely Sarlayt képessé tegye arra, hogy tanári kereset-forrásáról lemondván, egész idejét a nagyobb mérvben megindítandó indigó-gyártásnak szentelhesse, s e nagyobb mérv utján a gyártás eredményére nézve mind ö, mind a közönség azon adatokhoz juthasson, melyek alapján a vállalkozás e találmányt az eddigi kisérlet teréről az ipar mezejére átültethesse. Kerek számokban a gyár kiegészitésére 1000, 30 holdnyi területnek kibérlésére, megmunkálására és termésének felgyártására 2500, Sarlaynak évi ellátására 1500, összesen 5000 frtot tett volna azon összeg, melynek segélyével e nagy horderejű és már eddig is nyereségesnek mutatkozó kisérlet a kívánt mérvben ki lett volna fejthető. Azonban a m. kormány, bár Sarlay indigó- gyártásának nagy fontosságát a két Ízben végrehajtott vegyelemzés után ismételten meleg szavakkal elismerte, az országnak ismert szorult pénzügyi helyzeténél fogva a f. 1875-ik évre a kívánt 5000 frt helyett csak 1300 frtot utalványozott s a hiány fedezésére nézve egyletünket a magánadakozás igénybe vételére utasitotta ! Ezen 1300 frtból 1000 frt a gyárnak mul- hatlanul szükséges kiegészítése által felemésztetett, a maradék 300 frt 20 holdnyi — már tettleg kibérelt — területnek épen bérletét fedezi. Nincsen tehát, miből munkálja meg Sarlay a földterületet, s miből fedezze a gyártási költségeket, és ehez járul, hogy tanári állásán megmaradni lé ven kénytelen, nem gyakorolhat közvetlen felügyeletet á földmunkálatok felett, a mi azokat tudvalevőleg szerfelett megdrágítja ! Ily mostoha körülmények között az indigó- gyártás ügye jelenleg aként áll, hogy ha Sarlay más utón kielégítő támogatásban nem részesül, vagy eltörpül a gyártás mérve ez idén egész odáig, a hol annak hitele is a várakozással teljes közönség előtt — saját hibáján kívül — megrendül, vagy kénytelen lesz a lelkes, de kimerült és elhagyatott búvár, hazánk és megyénknek nagy szégyenére a már is sűrűén kínálkozó külföldi segélyt igénybe venni és reáállni arra, hogy nagyértékü találmányát — hazánk nagy kárára — a külföld zsákmányolja ki ! Ily helyzettel szemközt a békésmegyei gazdasági egylet hazafias kötelességének ismeri, részéröl minden lehetőt megkísérlem, hogy Sarlayt ez évben a már kibérelt 20 holdon leendő indigo-gyár- tásra anyagilag képessé tegye s eként módot nyújtson neki bebizonyítani azt, hogy ezen találmánya a kísérlet kisszerű teréről az ipar terére haszonnal átvihető lészen. E végre az egylet f. é. april 4-én hozott határozata folytán az idei indigó-gyártás támogatására egy előlegezés) aláírást nyit, s maga az előlegezést 300 írttal megkezdvén, hazafias felszólítást intéz közönségéhez, hogy e czélra szánt előlegeit, melyok — ha az indigo nagyban is haszonnal gyárthatónak fog bizonyulni — Sarlay által visz- szatéritendök lesznek, egyletünk igazgató elnökéhez, Beliczey István úrhoz mielébb beküldeni szíveskedjék ! Az előlegek e lapok utján nyilvánosan nyugtáztatni fognak. lett Szarvason 20 éven át épp úgy diszlett, mint Pekkingben. A növénytanban széles és alapos ismeretei voltak s birt oly növény-gyüjteménynyel, mely egy egyetemi tanulónak sem vált volna szégyenére. Tessedik szokta volt mondani: „A mi gyapjún potom pénzen vitetik el a zsidók áltál Isten tudja hova, s viszajö a zsidók, megkeresztelt, egyesült, nem egyesült keresztények kezein át hozzánk méreg-pénzen Isten tudja honnan. Maguuk fogunk készíteni valamit. S az iskolás lánykák Szarvason csakugyan 1791—1801 saját-fonatu gyapjúkelmékben jártak. Hatszázra ment évenként azon lánykák száma, kik Tessedikné felügyelete alatt hangya-szorgalommal, vidám lélekkel százféle munkával elfoglalva mindenütt sürögtek, forogtak. A tanórák után a szép leánysereg a papné vezetése alatt a 6 holdnyi kertbe ment ki s ott gyomlált, kapált, tisztogatott, nyesegetett, óltogatott, ontözge- ] tett. Naponkint 200—300 csemetét beoltani nemis tartatott nagy munkának. S mindezt a gyermekek örömmel, vidám kedélylyel végezték. E vidámság és kedélyesség ápolására Tessedikné a lánykákat különféle, ártatlan, szivképzö dalokra tanigatá mit azok egyenként és karokban munka közben dalolgattak. Ugyancsak az iskolás gyermekeket oktatta varrás és szabásban is. A kertészkedés mellett jól vitte a belBÖgazdaságot is. Tessediknének a tehene legszebb volt és legtöbb tejet adott a vá rosbau. Mindig volt konybapénze, mit a tej és vaj eladásából bevett, A jó példa hatott, a szarvasiak Igaz, hogy áz elmúlt évek rósz termései súlyos következményekkel nehezültek vállainkra, s szerfelett megcsökkentették az áldozat-hozatalnak képességét. Azonban itt egy oly horderejű vállalatnak bukása vagy elvesztése fenyeget, melyet még az idők súlya sem fog igazolni. És épen ezért egyletünk nem veszítette el reményét, hogy a’ hol a közügyre nézve ily nagy értékű vállalatnak hazánk és vidékünk számára való megmentése forog koczkán, felhívása megyénk férfiaiban komoly és eredményteljes viszhangra találand j - Kelt B.-Csabán, april 9-én 1875. A békésmegyei gazdasági egylet. Részvétirat b. Prónay Dezső országgyűlési képviselő és dunántúli kerületi felügyelő úrhoz .*) ‘ Méltóságos ur! A bánat mélységéből, hova a szülevesztés nehéz gondolata vonja le a fiúi szivet, a megnyugvás egyensúlyához kellő időben felemelni méltóságodat, saját fennérzése egyedül van hivatva és képesítve. Távol van hát tölünk alkalmatlan részvéttel tolakodva lépni át a szent kör vonalát, melynek nem zavarandó csendében ép oly nemesitö, mint jogosult a fájdalom. Ámde Prónay Gábor dicsőült alakjában nem csupán egy önvéreitöl imádott atya, nem csupán köztiszteletben állott feje egy törzsre, szellemre főnemes családnak, melyet máris a nemzeti ro- konszenv miként repkény foly körül, hanem a magyar ág. bitv. ev. egyház és tanodák egyetemének hatalmas és buzgó patriarchája szállott le a legszebb munkásság szinterérül, melyen, mig neki nappal volt, működött évek során át, — és működött avval a magasult látkörrel, bőimét az örgondjaiba vállalt isten országát uralhatá tekintete, — és működött avval a kedvetelt szeretettel, mely, mialatt köznevelésünk nagybanvaló szervezetét átfogá, az egyetemességi czélok megvalósításán közel-távol fáradozó apróbb szerveket is megfigyelő s figyelmével élteté. Igen, a Duna és Tisza mindkét partjain kiterjedt ez egyháznak millió lelke az, mely e percben méltóságodhoz gyermekké- társul, és kegyelettel, hálával borul az acsai sírbolt köré, hol szerető atyja, hol bölcs vezére osztja már a fényes nevű eldődök nyugalmát. Es váljon főiskoláink érintetlenek maradnának-e az egyetemes gyásztól? Avagy nem-e éppen reánk tanárokra nézve legindokoltabb felkiáltanunk: „lehullott fejünknek koronája 1“ Oh e hang nem egy ajkról lebbenhet el a benső hang megfelelő mélysége nélkül; de tanárkarainknak, különösen az alulirtnak, az szivéből leikéből tör fel; mert a kegyesnek 14 évi kormány lata alatt éreztük tapasztaltuk, hogy gymna- siumaink neki szemfényét, atyai gondozásának legféltöbb kincsét képezik vala, majdnem oly mérvben, mint a fiák, kikben önerényeit s önszellemét megifjitsa és hatványozva örökölni szánta. 0 — s ezt a tartozó hála mondatja velünk — nemcsak mint nagy protestáns, hanem mint hazafi és törvényhozó is tudatosan felfogá és mél*) B fiatal főur ritka magas műveltsége és nemes jelleme párosulva lángoló honszerettei máris közbecsülést vívott ki s a legszebb reményekre jogosít. A részvétirat külömben a szarvasi főisk. derek igazgatója Tatay István remek tollából folyt, s már szerkezeténél fogva is figyelmet érdemel, Szeri. naptól napra több gondot kezdtek fordítani marháikra s a szarvasi túró, sajt, vaj csakhamar keresett lett a pesti piaczon is. Salátát folyton termesztett i abból évenként jelentékeny pénzösszeget vett be. Az 1816. és 17-ik évi drágaság idején krumplit termesztett s azt kenyér-sütésre használta 1 igyogy holdon 300 váltó forint bevételt tudott előmutatni. Borsosmentát mázsa számra árult, fehér czéklából syrupot készített. Volt egy év, mikor 30 mázsa lóhere magot adott el; holott Magyarországon másutt, Szarvason kívül, a lóherének hire is alig volt. Az ö gyümölcse volt a logjobb és legkeresettebb az cgéBZ vidéken. Valóban oly munkakört ölelt fel és tudott betölteni e nő, hogy méltán csodálkozhatunk felette. Egy kortársa: Lübek Károly, a „Patriotische Blätter“ szerkesztője, midőn megemlékezik róla „utolérhetlen szorgalmas méh“-nek nevezi | nem érdemtelenül. E nőt gyermekein kívül ezeren és ezeren áldották, mert jótékony befolyása minden romlatlan szivü létekre kihatott, ki környezetébe került. — Még a cseléd is áldotta sorsát, ha melléje került. A cselédség is oly ragaszkodással viseltetett a Tessedik-ház iránt, hogy egynémelyike busz éven át, sőt azon felüi is szolgálta, s midőn a derék nő meghalt, csak oly őszinte bánatköny- nyüket hullatott felette, mint férje és saját gyermekei. A pazarlásnak, a fényűzés minden nemének határozott ellensége volt, de e mellett mindig tisztatá azt a döntő súlyt, melyet a gyranasiumok a nemzet belerejének kifejtésében gyakorolnak az állal, hogy nevelik a legközelebbi uyom erkölcsi s értelmi mi velősének vivőit. Kétségtelenül e nemzeti nagy gondolat az, mely véle ép ez intézetnek tanférfiait koronkint együvé vonátta saját patriarchal vezetése alatti tanácskozmányokba, egyszer különösen ősi tűzhelyének melegébe is. Kétségtelenül abból merült a figyelem is, melynél fogva, ha itt-ott sorainkban bármi homályos érdem feltetszett, ö — a fényes név magas állás tulajdonossá — legelöl sietett megvinni a szerény pálya küzdőjének fejére az elismerés egy zöld levelét. Amit emberien miveit szellem nyájas részvéte, amit vagyon és állás kölcsönözte hatalom megtehet, megtette híven arra hogy-' a tanári rend nálunk ne csak tadományilag lépést tartson a kor kívánalmaival, hanem társadalmi téren is részesüljön abban a becsültetésben, melyet neki régibb kirlturáju nemzetek társadalmai megadnak. Nem egyszer nem egy jel árulta el, mennyire fáj jó szivének árnyékba helyezve látni a tényezőket, kik a nemzet szebb uj korát kedélyükön, szellemükön táplálva hozzák fel, s e táplálásban önól- tük legjavát elhamvasztják, a tanoda szegényes falaitól és porától takarfatva, nagyobbára koszo- rútlanul és jutalom nélkül a jelenben, honnét a fáradt gondolat pihenni száll a feledtetés nyugalmába a közel-jövö ölében. Imhol, méltóságos ur! a tanügy és tanférfiak fájó hangjai az atyavesztés felett, vegyülve önnek basonindoku mély bánatába! Am ama vallásos biten kivül, mely a kedély-kincsekben is dús Prónay-háznak egyik legszebb ékszere, méltóságodnak sebére tán irt önthet a gyásznak közös volta az egyház és haza minden jobbjaival. Minket pedig az elhunyt kegyes iránti hálatartozástól sem körülmények, sem emberek ugyan nem oldanak fel soha; de enyhít és vigasztal egy tekintet méltóságodra, mint kire szent örökségül szállnak a Prónay-féle hagyományszerű eszmék, melyek nagy részben még érvényre, győzelemre juttatást látszanak kérni. Fogadja ön kegyesen tőlünk a ragaszkodó szeretet és igaz tisztelet jelen — meglehet — gyarló, de 8zivböl fakadt kifejezését. Kelt Szarvason, april 10-én 1875. A szarvasi fögymnasium tanárkara. A b.-csabai tanító-egyesület köréből. A b.-csabai tanitó-egyesület folyó hó 9-én tartott rendes havi közgyűléséről következő részletekkel számolhatunk be. Donner Lajos folytatta Pestalozzi müveinek ismertetését, ez úttal a nagy paedagóg ily czimű müvéből: „Wie Gertrud ihre Kindern lernt“ — az első levelet mutatván be. A nevelés és oktatástani kincsekben gazdag levél méltatását Pestalozzi életrajzi vázlata előzte meg. Donner Lajos után Németh Lajos foglalta el a felolvasó helyet. Értekezésének rövidre szabott foglalatja ez volt: „A helyes népiskolai fegyelemnek feltételei: 1) a közvetlen oktatás, 21 a tanítványok csendes foglalkozása és 3) az a viszony, mely van a tanitó és szülök, iskola és szülői ház között.“ Kifejtett nézetei a többség helyeslő véleményével találkozott. A felolvasásokat a figyelő bizottság jelentései követték, melyekből az egyesületi közgyülésa tán és csinosan öltözködött. Asztala egyszerű és tápláló volt 1 az evés ideje házánál raiudig pontosan meg vala szabva. Viseletében nyílt és Őszinte, szelid-Ielkü és türelmes, leereszkedő, elözékony, szolgálatkész tudott lenni, s mig egy részről letudott bocsátkozni a legegyszerűbb tanyai asszonyhoz, másrészről értette lelkésznői méltóságát megőrizni. S azért a szarvasiak anyjukul nemcsak nevezték, de szerették is. Viselete iljabb asszonyok iránt anyai volt, s mivel fölényét elrejteni iparkodott, annál kedvesebbnek tűnt fel előttük. E tevékeny, nem közönséges nö, miután Tessedik kel példás boldog házasságban 30 évet töltött volna, 14 havi fájdalmas mellgörcsök okozta beteség után, melyet ö türelmesen és vidám lélekkel viselt, 1820-ik év april 13-ikán, 60 éves korában elszenderült. g I közel nyolezvan éves tiszteletes-agg Tessedik Sámuel elhunyt élettársát nem soká nélkülözhető. Oda vágyott hozzá, a nyugalom párnájára s egy évre reá 1821-ben utána ment. A szarvasi ó temetőben együtt pihen a fáradhatlan két lélek azon sirkö alatt, melyet a gyermeki hála emelt nyughelyük fölé. Azok, kik az élettel karöltve oly nemesen tudtak mog-küzdeni, együtt nyugodjanak békében az anyaföld ölén. Mihálfl József.
