Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-04-18 / 16. szám

sajtóban egy hónap óta felmerült nevezetesebb paedagogiai mozzanatokról kimerítő értesítést nyert. Ezen jelentésekhez a napi és heti politikai és tár- sadalmi lapok, a „Népnevelők lapja,* „Néptanoda,“ „Tanügyi füzetek* és a „Magyar tanügy“ szolgáltatták a szükséges anyagot.

Ez alkalommal tárgyaltatott a Péteri! Sándor által kezdeményezett, tudományos egyetemeinken s felsőbb tanintézeteinken sikerrel tanuld tanító fiák segélyezését czélzó s Eötvös József nevét viselendő alapítványok s ösztöndijak ügye is. — Az egyesület ezekre vonatkozólag abban állapodott meg, hogy a megpendített eszmét üdvözli, felkarolja, s kivitelére segéd kezét nyújtja. Ez okból saját kebeléből alapitvány-gyüjtő bizottságot nevezett ki azzal az utasítással, hogy ezen bizottság a tanítók köréből rendes tagokat, a t. ez. közönségnél pedig kegyes adományokat gyűjtsön.*) — Az ekép begyült összegekről rendes számadást vezessen, azokat rendeltetési helyökre Budapestre küldje és működésének eredményét időről időre az egyesületi gyűlések elé terjessze.

A „Pesti Napló“ tudósítójának.

A tudósitó első levelének a súlypontja az, hogy én már mint a „Békés“ 12-ik számú első ezikkének az írója, azon álláspontra léptem, a melyből következik, hogy a kiegyenlithetetlen ellentétnek megszüntetésére Sz. superintended van hivatva, e szerint ez képes a lehetetlent lehetővé tenni.

írtam pedig én tartalmilag a rosszait bekezdéstől kezdve, azt, hogy a hivek hajtanak su- perintendensök szavára, hogy a bányakerületi hivek legnagyobb része nem magyar; hogy a nemzetiségi izgalmak már itt sem ismeretlenek, hogy a nemzetiségi törekvések a magyar állam egységével kiegyenlithetetlen ellentétben vannak s hogy ezen körülmények szemmel tartása mellett — álláspont — vizsgáljuk Sz. superintended tetteit.

Ezután következnek a tettek magok minden árnyéka nélkül oly kifejezésnek, a mely a mindenhatóság fogalmát csak sejdittetná is. Következtetésül pedig csak anynyi van mondva, hogy köny- nyitsük meg elismerésünkkel annak a munkáját, a ki államunk alapkövét óvja, tőle a hullámokat eltávolítani törekszik.

Már most kérdezem a tudósitót, miből sütötte ki azt a következtetést, hogy a superintendens- nek a lehetetlen is lehető? Jolelje meg, kérem, azt a szót, vagy azt a mondatot, vagy azt a mondat viszonyt, a melyből ama képtelenség kikukucsál. A inig meg Dem jeleli, addig első levele súlypontjának nincsen támasza.

A tudósitó második levelének súlypontja az, hogy a superintendens ezen kitétele: „a hol csak lehet, a közös magyar érdeket előmozdítja,“ kikötéssel van mondva, tehát ezt teszi: de csak ott, a hol lehet.

Mivel ezen kifogás annyiban, engom érint, a mennyiben én éppen ezen körlevelet tartom a legnagyobb becsűnek, a melyet tudósitő gyanúsnak constatál

: megkérdeztem a „Magyar Nyelv Szótárá“-t s ez nekem azt mondta: „Valahol, valahol csak, a hol, a hol csak akármely határozatlan helyen, vagy több hely között bármelyiken“. E szerint a szótáriról: magyarázata a tudósító constatálásával homlokegyenest ellenkezik. No ■de elvégre a szótárirók is tévedhetnek ; tegye meg hát a tudósitó, kérem, azt a szivésséget, hogy keressen ki az összes magyar irodalomból egyetlenegy helyet, a mely az ö magyarázatát támogassa; mert biz addig második levele súlypontjának sincsen támasza.

Ha a tudósitó az én fentebbi két kérésemnek eleget tesz, a neki okoztam fájdalmas érzésért nyilvánosan bocsánatot kérek tőle ; ha nem, akkor a rám vesztegetett megrovás kénytelen lesz egész gyengéd kíséretével együtt édes apjánál keresni menedéket.

A „Békés“ egyik munkatársa.

Levelezés.

Gyoma, 1875. apr. 14.

T. szerkesztő úr! Becses engodelmével ezúttal két nevezetes temetésről tudósítom, mely városunkban i. hó 9-én és 11-én folyt le. Az előbbi napon Józsa Erzsébet 67 éves kér. asszonytársunk temetésére hitt ösbzo bennünket a szomorú harangok ércznyelve. Az elhunytnak életében azon körülmény, hogy öt a könnyenhivö nép közül többen boszorkánynak tartották, s neki csudatevő hatalmat és erőt tulajdonítottak: kétségkívül igen szomorúan nevezetes. Tagadhatatlanul áll az, hogy a népnek balhitét maga a boldogult is táplálta éB erősítette, mert sötét éjjeleken, a rémes éjféli órában, malmok alatt húzódott meg, vagy barangolt boszorkányt lépésekkel és mormolással az utczán;

*) U czélra kígyós adományokat lapunk szerkesztőibe is Hívesen fogaid, mely a gyűjtő ivet 3 frttal ezennel rauyitjá, Szírit,

de sokkal inkább ráütötték a boszorkányság bélyegét azok, kik beteges és gyenge testszervezetük miatt egyenesen ráfogták, hogy őket Erzsébet boszorkány rontotta meg, s ezen felfogás any- nyira ment, hogy hitfelekezetünk egy nő-tagja betegségének származási okát az említett boszorkányban keresvén, öt a városi elöljáróságnál mint boszorkányt bepanaszolta, honnan azonban egyik köz- kedvességü lelkészünkhöz utasították, ki a fiatal nőn a lélek veszélyes kórjeleit, a képzelődésben, mely már rögeszmévé fajult, fölfedezvén, de Erzsébetet boszorkánynak egy átalában nem találván : a megrontottnak állított nőt több hónap alatt, egyik jeles vidéki orvosunkkal egyetértve, veszedelmes lelkibotegségéböl kimontette. A véletlen úgy hozta magával, hogy az állítólagos boszorkány felett Garzó Gyula ref. lelkész úr fungált, s ő volt az is, ki a boszorkánypert szerencsésen megoldotta. Miután már neki módjában volt a nép hangulatát a boszorkánynak tartott asszonynyal szembon kipuhatolni; a boldogulnak temetésén bekatólag értekezett egy jól választott bibliai locus nyomán a boszorkányokról, s úgy természettani mint történeti alapon bemutatta egy óráig tarló velős és felettébb érdekes beszédben, hogy boszorkányok nem voltak soha, sóbajtólag kifejezte, bár ez lenne a legutolsó eset, midőn a lelkésznek szükségképpen ily thémáról kellett vala szónoklatot tartani.

A másik temetésen Cs. Szabó Sára 81 éves ref. kér. asszonytársunk volt végtisztességtételünk tárgya, Szerető Imre jóbirü gazdálkodónk édesanyja. A boldogult felett szintén a fentemlitctt lelkész úr tartott diszes és nagy közönség előtt gyászbeszédet, melyben megragadó szavakkal fejtette ki, hogy az Ur áldása Sionból a bosszú életben és tisztességes vénségben tűnik ki. Cs. Szabó Sára életéből nevezetes az, hogy két tcstvérje közül az egyik 76, a másik 85 éves. Szép ajándéka az urnák, valamint az is, hogy a boldogult unokáinak gyermekeit is színről színre láthatta.

Jelen tudósításunkat azon óhajjal fejezzük be: vajha adná a teremtő, hogy jövőre az urnák szolgája ne legyen kénytelen boszorkányokról beszélni! Azt pedig szivünk mélyéből óhajtjuk, hogy Cs. Szabó Sára jólnevelt gyermekei, unokái, és ezeknek gyermekei érjék el az emberi életnek legvégső határát, a boldogult halottak pedig pihenjenek csendesen 11!

(b.)

B.-Csaba, april 12.

A b.-csabai gazdászati, kereskedelmi és hitelintézet tegnap tartá második rendes évi közgyűlését a kővetkező tárgysorozattal:

Az elnöki megnyitó beszéd után az igazgatóság jelentése olvastatott fel, s a múlt óv de- czember 3l-én ötezer és nehány száz forintnyi veszteséggel lezárt mérleg vétetett tudomásul.

Az igazgató tanács lelépett tagja Fenesz Pál helyére Boliczey István választmányi tag, ennek holyére pedig választmányi tagul Pleach M. J. választatott meg.

Végül Balogi — tem.-vásárhelyi részvényes — indítványa: melyben az alapszabályok teljes megváltoztatását ajánlja oly formán, hogy az intézet kereskedelmi működése csupán bizományi és közvetítési üzletekre szorítva, takarékpénztári és hi tel mit ve lote kitérj esztessék ; továbbá Boliczey István ellen indítványa: melyben az alapszabályok megtartása mellett a kezelés könnyítése s a működés egyöntetűsége és gyorsítása czéljából, a tízből álló igazgatóság létszámát háromra leszállítani óhajtja — tárgyaltatott és inléztetett el: Reök István elnöklete alatt egy bizottság választatván meg, mely e tárgyban az e czélra összehívandó közgyűlés elé javaslatot fog beterjeszteni.

Ezzel a tárgysorozat és tudósítói tisztünk véget ért.

Még csupán egy mogjegyzést:

Az intézet gazdászati és kereskedelmi czélok előmozdítására alakult. A mellett, hogy netán heverő tőkéjét — de csak pénzintézeteknél, hol felmondásával kész pénzre biztosan számíthat, — gyümölcsöztetheti, hagyjon békét 45, most már csak 40 ezer frt alaptőkével a takarékpénztári műveleteknek, a közönség igényei és keresletének a Csabán fennálló két pénzintézet teljesen megfelelvén, és maradjon meg eredeti czéljánál, s helyes vezetés és a saját számlájára való vásárlás elhagyása mellett — életképességét a remélhető normális viszonyok beálltával csak hamar be fogja mutathatni!

Egy részvényes.

Békés-Szcnt-András april 8.

Palásti István békés-szent-andrási rom. kath. néptanító nines többé.

Ki ne olvasta volna a lapokból azon közleményt, hogy a békés-szent-andrási tanító fizetését kérve községi elöljáróinktól oda utasittatott, hogy: „menjen el tanító ur, sarja be'az iskolát, hagyjon itt bennünket lw luw a szuiuurú való csakugyan

megtörtént, a nevezett tanitő rövid ideig tartó be- tegsége után, a szó szoros értelmében itt hagyta községünket, és pedig örökre megvált ő azon pályától, mely rózsát terem ugyan, de vérző tövis közt.

A meghatottság szállott meg minden kebelt a gyász ravatalnál, főleg midőn főtisztelendő Le- hoczky József plébános ur szokott élónk előadással, szivet megnyerő s erkölesnemesitö gyászbeszédével oly hi ven tolmácsolta a helyzetet, hogy hallatára lehetetlenség, hogy. a jól érező kebel meghatottságot ne érezzen. Élénken rajzolta lo gyászbeszédében néptanítóink, de főleg a boldo- gultnak helyzetét, „(t barom pásztort úgymond többre becsülitek, annak fizetését kiadjátok, de gyermekeitek tanítóját megvetitek, sajnáljátok tőle azon nyomorult néhány forintot, melyeket gyermekeitek oktatásáért fizetnetek kell, a hála helyett, melyei tartoznátok, életében nyomort, ínséget és most holta után családjának koldusbotot nyújtotok.“

Nem lehet továbbá, hogy dicsérettel ne emlékezzünk meg Tóth Lajos kántor ur versezetéről, ki hason szellemben szívhez szólva, kifejté, hogy mily hálával tartoznak a szülék, a község, a tanítónak, és mily rút hálátlanság volt a midőn a boldogoknak gondatlan könyelmüséggel az mondatott : „menjen el, hagyjon itt bennünket.

E gyásztemetés valóban intő példa volt, s a jelenlévők ismerve a viszonyokat s az elmondottak valódi igazságát, fájó szívvel és sokan bűnbánó kebellel távoztak el az életében oly sok viszontagságokkal küzdő, 300 irt évi fizetéssel nyomorgó néptanító sírjától, áldást nyugalmat kérve hült poraira.

Vajha jövőre átlátnák, hogy 300 frt tanítói fizetés oly csekély, miszerint az a koldus bottól is alig óvja meg a néptanitót, g oly fizetést adni szégyen a községre nézve is, mert barom pásztorának szégyenlene ily keveset adni, s annak ki gyermekeik szellemi jólétét munkálja — ha helyes fogalommal birnak — ily fizetést adni nem lehet.

Zih Károly,

ref. néptanító.

Újdonságok.

A Mint halljuk a megyei volt jobb- és balpárt egyesülése, mint a két párt kebeléből kiküldött bizottság megállapitá — május 9-én délután fog Gyulán a városháza nagytermében ünnepélyesen végbemenni, melyet estére a „Magyar királyiban közvaesora követend, — s igy már a május 10-ikéni mégyebizottsági közgyűlésen az ogyesült „szabadelvű párt“ fog szerepelni. Adja az ég, hogy az egyesülés meghozza mindazt a jót, a mit a pártoskodás részint nem tudott, részint nem akart létro hozni úgy a közügyek, mint a megyei társadalmi élet terén !

A -A megyei régész- és müvelödéstörténelmi egylet újra egy becses müvet nyert felolvasásra mely érdekes történelmi és társadalmi képeket fog Békésmejgyo múltjából ismertetni. A mü most adatott ki bírálatra, s a május 10-iki választmányi gyűlésen, már valószínűleg fel is fog olvastatni.

A Mint biztos kutforrásból értesültünk a megyei takarékpénztárnak május 10 én tartandó közgyűlésén, báró Wenckheim László ur ö méltóságra az elnökségről lemondani szándékozik. Min- denosetre érzékeny vesztesége és fájdalmára fog ez szolgálni az intézetnek, melynek az elnök ur megalakulása óta mindenkor oly lelkiismeretes buzgó, s javát mindenben előmozdítani kész elnöke volt. Humánus gondolkozásának legszebb bizonyítékául szolgálhat az, hogy ö volt főleg aki minden időben azon működött hogy a takarék- pénztár amennyire lehet — alacsony kamatra adj a ki a tőkéket, nem tekintvén az intézet czélját nyerészkedő haszonvágyásnak, hanem hogy az a közönségnek valódi jóltevője, s szükségében áldása legyen. Az elnökségre utódjául grót Wenckheim Frigyest emlegetik.

A Éf gyulai körnek f. hó 14-én tartott választmányi gyűlésén már a lakás haszonbérleti szerződést tárgyalták és hagyták helyben, mely- szerint a kasinó, a volt Deákkör helyiségét veszi át évi 600 frt haszonbérért. Ha meggondoljuk, hogy jelenlegi helyén — a város főterén — a kör eddig csak 25 frttal fizetett többet, s jóval tágasabb, kényelmesebb és szebb helyisége volt! a helyváltoztatást épen nem mondhatjuk előnyösnek és a körre nézve nyereségnek.

A H gyulai kath. nagy templom tornyát újonnan bádogozzák — s a szelektől megingatott keresztjét helyre igazítják. Jellemző — hogy a kapitányi hivatal, helyesebben a tanács 50 frtig büntette a kegyuraság képviselőjét § 30 frtig a vállalkozó építő mestert, amiért a javítást be nem jelentették, fölöttébb veszélyesnek találván ezt a járó-kelő közönségre. Hiszen ez igaz, de hát kérdés: nem volt-e veszélyes, hogy a kereszt legalább is fél év óta görbén állt, s lezuhanással fenyegetett, s ha igen — váljon mennyire kellene elmarasztalni a kapitányi hivatalt, k'>gy «zintéu a járó.

kelő közönség érdekében e miatt csak egy árva szócskát se tett, de még észre sem vette talán ?!

— Szabó Károly kolozsvári egyetemi tanár, a „Magyar vezérek korá“-nak szellemdús Írója, s megyénknek fia e napokban Pestről haza utazván B.-Csabán kiszállott, ismerőseinek és barátainak látogatása végett. Ez alkalommal Haan Lajos és lapunk szerkesztője társaságában meglátogatta a Széchenyi ligetben folyamatban levő munkálatokat, hol éppen akkor egy őskori urnát ástak ki.

— Megjegyezzük, hogy Sztraka E. mérnök ur nagy buzgóságot fejt ki az említett liget át- teremtésébenv amelyért az utókor csak áldani fogja emlékét.

Hj Orosházán ma egy hete nevezetes nap volt, amennyiben a szélsőbaloldalnak egyik vezére Simonyi Ernő bemutatta öcsét ifj. Simonyi Jánost, aki követjeiölti minőségben elmondotta prog- rammbeszédét jó korán, bogy valaki meg ne előzze. Mindenesetre jellomzö eljárás, hogy az illető urak be sem várják az országgyűlés végét, sem azt, hogy Orosháza meghallgassa mostani képviselőjének Karassiay István urnák nyilatkozatát, hanem jóformán idetolaködva népboldogitó beszédeikkel fel akarják zaklatni a jő orosházi népnek kedélyét, hogy aztán a zavarosban halászhassanak. Rosszul számítanak, az ő általok szórt magvakra nálunk rósz talajra akadlak; annak az ezer hallgató polgárnak van ám annyi esze, hogy üres beszédekre többé nem hajt: tetteket és eredményt akar az látni! — Hamza S. csabai „Fiume“ vendéglős egyik kellnere Heidrich János a Körösbe ölte magát, mivel a vendégektől beszedett pénzzel nem tudott beszámolni. Szegénynek az volt a gyengéje, hogy szeretett mnlatni akkor is, mikor a zsebe nem győzte; hozzányúlt a máséhoz, és mikor aztán józan állapotban tetteire gondolt — nem birt szabadulni az öngyilkosság gondolatától. Szomorú példája a könnyelműségnek.

“ Orosháza haladásának egyik szóló bizonysága az is, hogy a főpiacon fekvő régi fogadó helyett egy pompás emeletes sz állód átépít, mely a magasb igényeknek minden tekintetben megfelelő leend.

— Békésmegye területére a következőket nevezték ki közjegyzőknek: Gyulára Miskolczy Barna n.-váradi ügyvédet, Csabára Reök István ügyvédet, Szarvasra Sipos Sándor ügyvédet.

u|u Szarvason zenekart alakítanak. Az aláírási iv, mely a lakosságot adakozásra hivja fel az alakítandó zenekar javára igy hangzik: Szarvas város közönsége tisztelettel fejkéretik, hogy a helybeli első zenekar feloszlásának megelőzése újra szerveztetéso, és esetleg egy czimbahnosnak szerezhetéso czéljából a banda tagjai, és karmester részére szívesen adományozzon pénzbeli segélyösszeget, mely hatósági felügyelet mellett fog kezeltetni, s az illető „Szarvas városi zenekar" gyámolitására annak szervezése, és haladása gyakorlásainak eredményező volta után fog részletekben kiadatni. Tisztelettel Rácz József és zenekara.

cAj A szarvasi borbély szótárából: tudat szerű lelki érzdész gj pap, zugszerü csödény “ harangozás.

— Szarvason múlt vasárnap Gyula nap alfSÉ halmából a VII. osztálynövendékei szeretett osztálytanárukat Benka Gyulát fáklyás menettel, alkalmi dallal és beszéddel lepték meg a közönség ' hő részvétele mellett. A megtisztelt szép oktató és lelkesítő beszéddel viszonzá az elismerés e szép nyilatkozatát.

— A főgymn. ifjúság majálese máj. 21-re van tűzve, Rendezőül az ifjúság Mihálfi József tanárt kérte fel, a kinek e részbeni ügyessége már több sikerült mulatságokról ismeretes.

Helyreigazítás. A „Békés“ múlt számában közzé tett dalestélyi referádából tévedésből kimaradtak a bájos Télessy nővérek; mit is a béke mérlegének egyensúlyba tartbatása végett ezennel helyreigazit az újdondász.

A Csaby színtársulata e héten távozott városunkból, nem a legjobb anyagi eredménnyel, — de az utolsó előadások részökröl is határozottan rosszak voltak. Sajnáljuk azonban, hogy a tehetséges és szorgalmas Homokaynénak jutalomjátéka oly kevés pártolásra talált, s hogy a Kovacsics jutalomjátékát beszünteté az igazgató csak azért mert más társulathoz szerződött, — nem lehet, helyeselnünk sem az első, sem a második esetet.

(k) Békésen a regale-bérlök közt kifejlett verseny eredményesé, hogy a bornak itezéje pár hónapon át 6 kr volt, — most a pékek keltek egymásközt versenyre, s a kiflit, zsemlét ős pereczet darabonként 1 krjával árulják. Már igy csak jó világ lesz I

(k) Békésen a „Kozma“ kertet, — mely pár év előtt igen alkalmas nyári mulató helyül szolgált — a „Korona“ kávéház jolenlegi iparkodó bérlője Stark Gábor haszonbérbe vette s azt a közönség kényelméhez képest újonnan szándékosig berendezők

/•