Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-12-26 / 52. szám
Negyedik évfolyam 1875. 52-ik szám. Gyulán deczember 25-én ii %!, a«~l %j a«r * %-»r« V" Megjelenik ketenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: B.-Gyulán. a szerkesztő saját názában. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvkereskedése. A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Gyulára czimzendők, és legfeljebb minden péntek estéig beküldendők. t > ’ * TÖBB BEKÉSMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: "ff Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 írt — kr. Háromnegyed évre 3 „ 75 „ Félévre . . . . 2 „ 60 „ Évnegyedre ... 1 „ 26 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 6 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 8 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában..^ Budapesten Haasenstein és Vogler,— Braun Ede (Józseftér, 10. sz. I. emelet.) ír- Bécsbcn Naftlus J. hirdetési irodájában*" Elfogadtatnak hirdetések vidékről levéibeái megrendelés' által „a „Békés“ kiadó * hivatalához“ czimezve is. Előfizetési felhívás a politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, kereskedelmi és gazdászati lap 3-ik évfolyamára. A „Békésmegyci Közlöny“ a „Békés“ megszüntetése alkalmából az eddiginél jóval nagyobb alakban csinos papíron kétszer hetenként vasárnap és csütörtökön mint politikai lap fogván megjelenni, az előfizetési ár mégis a régi marad; — és pedig : Egy évre 8 frt, fél évre 4 frt, negyed évre 2 frt, egyes szám 10 kr. Nyolcz egyszerre beküldött előfizetés után tiszteletpéldány jár. Lehet hogy, eme beszüntetés által használtam is, felrázva bizonyos szerepelni óhajtókat a tétlenségből, — ha ez áll, akkor eme tettemért nincs mit neheztelni. Vegyék azok, kik e lapnak négy évi fennállása óta támogatói, önzetlen munkásságuk által fentartói voltak pártfogásuk és fáradozásukért leghá- lásb köszönetemet. — Lehet hogy jöend idő, midőn a körűimén yek úgy hozzák magukkal, hogy e téren ismét találkozni fogunk; — addig is, isten velünk!! Dobay Jáno§, a „Békás“ kiadója. Korunk kórja. Az előfizetni összegek legczélszerübben 5 kros postautalvány utján küldhetők B.-Csa- bára a „Békésmegyei Közlöny* kiadóhivatalához, vagy Biener Beiilát- úrhoz czimezve; Gyulán: Dobay János nyomdájában, és Winkle Gábor könyv- és papirkereskedésében< I —leheí-előfizetn i. - -1- — \ v---- =* ** Jf /f“ Hirdetések jutányos áron számíttatnak;5 — többszöri hirdetésnél nagyobb árelenge- désuek van helye. B.-Csabán, 1875. deczember havában. A „Békésmegyei Közlöny“ kiadóhivatala. Gyula deczember 24. E lapok 49-ik számában értesi- tém a „Békés“ t. olvasó közönségét annak beszüntetéséről és e lappal veszik annak utolsó számát; elmondtam az okokat, hogy miért teszem azt, és ez okokat minden higgadt nyugodtan gondolkodó ember méltányolta is. — Erő nélkül tönkre kell menni az anyagnak. A nyomor és Ínség napjai úgy látszik nem akarják elhagyni nemzetünket. Valóságos jeremiádákat hall az ember minden felől. Itt sírva jön egy szegény, mert az adóvégrehajtó úrorser pítrnSJítr Is*" olailutCftf mivel adóját nem volt képes lefizetni; a másik irgalmatlan káromlással illeti az uj polgártárst, ki neki hitelezője volt, fizetni nem tudván, bepereltette, igen természetes, hogy igy csekély adóssága meghárom- szoroztatott. A harmadik sopánkodik, hogy csekély termését sem képes eladni, mivel a gabnának igen csekély ára van, stb. — Számtalan ily példát lehetne fölhozni, melyek napjainkban előfordulnak. S ki ennek az oka ? Magad vagy édes atyámfia ! Nem tudsz gazdálkodni! — Nézzünk csak szét magunk között, s ha keblünk sugallatát kimondja szánk, bizonyára igazat adsz nekem. Korunk legnagyobb hibája a túlságos philautia, a hiúság, a pipere -— fényűzés. Ugyan kérlek atyámfia, légy szives úgy vasárnapon, ha más helyen nem a templom ajtajába megállani, s nézd meg jól az ott kijövőkuek öltözékeit annak viselőjével, s ha ezen szemlén keresztül estél, gondolkozzál a felett komolyan p. u. X Y.-nak láttam leányát, csinosan meg volt fésülve, tenyérnyi széles drága szal- lag volt hajába fonva, melynek vége csaknem sarkát verte, ez az éhséggel küzdő szikár alak oly roppant széles volt, hogy az ajtón alig fért ki; tehát legkevesebb 10 rokolya volt rajta; felső ruhája a legfinomabb szövetből volt, köténye, ez oly ki varrott, melynek (miután ő a varráshoz nem ért) varrásáért legkevesebb 4 irtot fizetett, azon szép bársony pruszli, mely derekát szorította, bármely urhölgynek oda illett volna, csak neki nem ; a rózsás selyem nagy kendő, mely nyakába volt téve, melylyel derekát átkötötte, honnan a selyem rojtok csak úgy vevdesték sarkait, Tntnitno ouloukv ío —zítTVt, a-Tehér harisnya, finom brünnel czipő, ez is 4-5 frt. Fájdalommal kell tapasztalnunk,hogy pórnépünk minden rétegében ily rendkívüli pazarlást követnek el az öltözék tekintetében is. Azonban van egy kaszt, mely különösen minden fillérjét erre költi, s ez a dohánytermeléssel foglalkozó nép. — Volt alkalmam az alföld telepitvényein őket látni. A dohánykertésznek leányát, ha vasár- vagy ünnepnapon látja az ember, azt kell elhinni, hogy ez legalább is 1—2 telkes gazdának gyermeke ; s ha lakába mégy ? ott a nyomor s Ínséggel küzdőkre találsz; de az eladónak meg kell ám a TAECZA. Panna néni. Satyra. Panna néni ám az asszony A talpán, Sok jó ital lemegy neki A torkán, Minden reggel elmegy ő a Templomba, De iszik ám Minden reggel egy meszelyt a kis boltba. Móricz zsidó a kis boltos Szereti, Szívesen ad egy meszelykét Ó neki, Panna néni nagy örömmel Jó kedvvel, A templomban Minden reggel, télen, nyáron énekel. És ez igy megy már tiz éve Mióta Kedves férjét letették a Hüs sírba. Fia kéri, de ö iszik Szüntelen. „Egy meszelyke Jó fiacskám tán meg nem árt agy hiszem.“ Panna néni temetőben Fekszik már, Hova fia keseregni Ki ki jár, Fel-felsóhajt keservében Jó fia: „Van már házad De nekem nincs, rég Móriczra van írva.“ Pásztor József. (Beszélyke.) — Ifj. Jantsovits Páltól. — (Folytatás és vége.) Végre aztán megérkezett a tiszt ur — pri- vadinerje, — egy levéllel a gazdájától. Godányi ur elolvasta a levelet, piros lett mint a kanpulyka, azután olsáppadt, mint a frissen meszelt banya-kályba. „Istenem Tamás, taláu valami baj van — — beszélj kérlek!“ — kórdé aggódva bü Benig- nája. „Jöjj a kis szobába, mondanom kell valamit.“ A kis szobában aztán átadta a fatális levelet Tamás ur. „Szégyen-gyalázat! becsületes házunkat így csúffá tenni!“ kiáltott fel Benigna asszonyság, a mint a levelet átolvasta. „Istenem, Istenem — ezt most egész világ beszélni fogja! mit tegyek, mit tegyek!“ „Mit tégy? — küld vissza ezt nokií“ — tüzelt Benigna asszonyság — s az összetépett levél váladékait nyomta Tamás ur kezébe, „köszönd magadnak a felsülést — erre vezet a nagyravá- gyás; itt volt Vaséry, a kit szegény Vilma is szeret, ő is szerette Vilmát; — de neked nem kell „Beamter,“ — nem tudom, mi voltál te? — ugy- e szegény kereskedő; — Vaséry meg maholnap biró lesz, a kit egész város irigyelne tölünk ! Most már azt is eljátszottad!“ „Jaj, ne perelj még te is velem, elég volt egy napra ez a levél — — soha sem szólok bele többet a ti dolgotokba, — csinálj a mit akarsz, csak ne perelj!“ A szép menyasszony halaványan jelent meg a küszöbön. „Mi történt, édes anyám?“ „Mi? — a mit előre megmondtam.... azt irja ebben a széttépett levélben gyönyörűség« s vőlegényed, hogy anyagi gondjai visszalépni kényszerítik ; — igenácn, mert hallotta ő is, bogy a bécsi bukások által édesapád sokat vesztett, — legalább megösmertük a jó madarat!“ „Hála neked — Úristen!“ — rebegett a szép leány, és engedte a földön heverni letépett menyasszonyi fátylát. III. Ha a himoroszlány a menageriában elszabadul, — épen olyan zavart csinál a közönség közt mint ez a hir Godányiék lakadalmas népe között. Képzelhetjük, mint vált egyszerre felkiáltójellé a sok gömbölyűre mosolygott arc/ ! És a mint Benigna asszonyság örömtől pirult arczát megmutatta: a felkiálitójelek — kérdőjellé változtak át. Benigna asszony nem sokáig hagyta a kérdőjeleket felelet nélkül; — elő adta a dolgot agy a mint volt, elejétől végéig, — és szívósén meghívta az egész t. társaságot, Vilma leányának névestélyére; — a vacsora úgy is kész volt. A kiállott szorongás után e szavakat egyhan gu éljenzés fogadta. Jancsinak sem kellett több, egyet kacsintott barna társaira, és a „Csicsáéknál ég a világ...megzendült a búrokon. Benigna asszony pedig kiment njra a kis szobába, — hol Tamás ur most is azon helyen állott, hol elhagyta, — és kinjában pipájának csutoráját készült elharapni. „Nos mit gondolkozol még ?* „Eh, én nem gondolkozom!“ — felelt sértődve Tamás ur. „Gondolkozhatnál pedig, — mert van ám annak módja, hogy ezt a csúfot jóra fordíthassuk.“ aUgyan mi volna már az?* „ Ülj le és írd a mit diktálok ...“ Tamás ur leült, Benigna asszony pedig diétáim kezdett — egy levelet Vaséry Antal árnak Félóra múlva Tóni, — és pedig éppen Ötegyházán levő édes apjával együtt — megjelent. Kölcsönös magyarázgatás, megbocsátás a szerelmesek között, — s mi tűrés-tagadás, a hogy [akadalmi ünnepélyből névestély lett, úgy lett névestélyből — eljegyzés lámpafénynél. * * * Más nap reggel Tóni egy fiatal orvos barátjával találkozott. „Gratulálok barátom a szerenssés fordulathoz, sajnálom, hpgy jelen nem lehettem boldogságod ünnepén.“ „Köszönöm, — hanem még egy szívességre kérlek fel édes Emilem, — ha hallottad a történteket, úgy tudod azt is, hogy mivel tartozom Dom- bosynak. Lészsz e segítségemre?“ „Szivesen. De magam nem vagyok még elég, kit fogsz még fel szállítani ?“ „Talán jó lesz Czekédi Gyula, — ö az igaz, soha sem volt még ilyen sorban, de kívüled őt
