Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-09-26 / 39. szám
39-ik szám Gyulán szeptember 26-án. Negyedik évfolyam 1875. Megjelenik hetenhint egyezer, vasárnap. Szerkesztőseg: B.-Gyulán, a polgári iskola épületében. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvkereskedése. ' A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Gyulára czimzendők, és legfelj ebb minden péntek estéig beküldendők. 'm % Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 frt — Háromnegyed évre 3 „ 75 Félévre . . *. . 2 „ 50 Évnegyedre . . . 1 » 25 Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél - ... 4 Háromszori közlésnél . . 3 Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler,— Braun Ede (Józseftér, 10. sz. I. emelet.) — Bécsbeu Naftleá J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czlmezve is. Előfizetési felhívás a 1875-iilc évi Mii évnegyedére. Előfizetési ár szeptemb.—deczemberre 1 frt 25 kr. Az előfizetéseket kérjük postai utalványnyal beküldeni; helyben előfizethetni Winkle Gábor könyvárusnál. A „BÉKÉS“ kiadó hivatala. Nyílt levél a megyebeli valamenynyi hitfelekezeti lelkészek és községi elöljárókhoz. Gr. Wenckheim Frigyesné, szül. Wenckheim Krisztina grófnő ő mltga részérőli megbízatásom folytán, van szerencsém fölkérni a megyebeli ösz- szes hitfelekezeti lelkészeket és a községi elöljárókat, hogy amenynyiben a mtsgos grófné által Gyulán létesített árvaház közelebbről, még ez év folyama alatt megnyittatui szándékol- tatik ; azon, vagyon nélküli árvák nevét, korát és jelenlegi helyzetét, kik a segélyre leginkább reá vannak szorulva és a kik a 2-ik évtől bezárólag 8-ik évig terjedő életidejökben vannak ; velem levél utján, minél előbb tudatni, a végett szíveskedjenek, * hogy az illető érdekeltek közül, azok fölvételére nézve, kik az árvaházban elhelyezhetők lesznek, a mltgos gróf- nénak kellő időben lehessen alkalma intézkedhetni. Kígyós, 1875. szept. 23. Pánd.i István, urad. számvevő. Gyula szeptember 24. .Mióta Ghyczy Kálmán kimondta, hogy államháztartásunk megzavart egyensúlya kiadásaink lehető apasztása mellett is csak adóemelés által állítható helyre, azóta a hírlapoktól kezdve minden ember az ország finánciájával foglalkozik, fel egészen a trónbeszédig, s onnan ismét a lapok és malom alatt) tanyázó politikusokig. Ezer és ezer javaslat egyesek, — a kormány részéről pedig erős Ígéretek biz- tositnak, hogy az egyensúly helyre fog állíttatni. Hogy mi idézte elő jelen pénzügyi bajainkat, s mik anuak orvosságai, oly politikai kérdések, melyekkel lapunk irányánál fogva nem foglalkozhat; hanem mivel megtakarítás és adóemelés képezik átalánosságban a gyógyszert, s ezt nekünk kell bevenni, talán még sem lesz felesleges legalább itt a tűzhelyen alkalmazandó gyógyszerrel némileg megismerkednünk. Az ország nem leyén jelenben képes az átalános adóemelés terheit elviselni, a kormány első sorban a kiadások megszorítására vállalkozott. Tisza Kálmán az ország népszerű belügyminisztere a törvényhatóságokhoz rendeletet bocsátott, ki, mely szerint a jövő évi költségvetést, tekintettel az ország nehéz pénzügyi helyzetére, a lehető legkisebb mértékre szorítsák, sőt amennyiben a közügyek hátránya nélkül eszközölhető a tiszti létszám apasztása által is igyekezzenek költségvetésük tételeit apasztani, — .ezt a miniszter a törvényhatóságok hazafias érzelmétől elvárja.“ Igaz, hogy a vármegye e miniszteri leirat előtt is „spórolt' már a szarvasi és gyulai járásban a csendlegények számának apasztása által, az is igaz, hogy épen e két járásban történtek azóta rab lógyilkosságok | de hát ezt nem tudhatja előre a vármegye, s abban is igaza lehet, hogy ez csak esetleg mert a többi járásokban is épen így történhettek volna hasonló szerencsétlenségek, lévén ez a mi rendőrségünk nevének illetéktelen viselője. Midőn 1871 végén az uj megye alakulóban volt, Békésmegye közönsége a tiszti létszámot s fizetést a régi jó időkhöz mérten állapította meg. A vármegye tisztviselője a „vármegye-ura“ vólt, ez az ur szó pedig, mint közönségesen is tudjuk oly egyéniséget jelentett, a kinek dolgozni nein illik, illetlenséget pedig a vármegye tisztviselője nem követhetett el. És mert a természetben nincs ugrás, tehát nem le- hetett oly létszámot megállapítani, mely mellett a tisztviselő ég,ész nap el legyen foglalva, a különbség mindössze abból áll, hogy addig inkább honorarium, ma pedig fizetés mellett maradt fenn a jellemző frázis, hogy „a vármegye dolgában nem lehet elfáradni.“ Igaz, hogy még 1871-ben jobb idők jártak a mainál, s hogy akkor Békésmegye ellenzéki álláspontot foglalt el a kormánynyal szemben. Viszonyaink azonban ma már egészen másók, a vármegye közönsége bizalmat szavazott a kormánynak, s támogatást Ígért; a jelen kormány pedig princípiumként a takarékosságot tűzte ki, itt van tehát az alkalom, hogy a vármegye szavát beváltsa, an- nálinkább pedig, mert erre a belügyminiszter egyenesen fel is szólitotta. Az ellen kinek sem lehet kifogása, sőt helyeselni kell, hogy a megye közönsége tisztviselőinek tisztességes fizetést állapított meg, de hogy oly tiszti létszámot tart fenn, melynek két harmada teljesen elégséges lenne a közügyek hátránya nélkül azon munkakör betöltésére, melyet a vármegye igazg itása ma megkíván, ez már alig állja ki a takarékosság elvének bírálatát. Vegyük csak a gyulai járást, melynek lakossága — Gyula várost természetesen leszámítva, — 9628. Ezen 9628 lélek igazgatása innen Gyuláról kerül 5300 ftba mig ugyezen lakosságra a járásbíróság fenntartása 1576 fit 66 krt tett ki; — az össz- szes hazai sajtó és a közvélemény is a jelen bírósági szervezet költségeit, elvisel- hetlennek mondja, s 43 törvényszéket meg is szüntet a kormány, hanem Békésvár megyének eszébe sem jut, hogy van egy járása, melyben a közigazgatás az államnak csaknem négyszerié több pénzébe kerül .elvÉulhűtlennek bizonyult, igazságszolgáltatási kiadásánál. Békésmegye költségvetése e tételnél 5300 írttal kevesebb lehet. Midőn Gyula város reudezte magát, s polgármesterévé a gyulai járás szolgabiráját választ.á meg, csaknem közösen megegyeztek abban, hogy a háiom községet a szomszéd járásokba osztják, mért né tehetnők ezt most meg ? így vagyunk a pénztári tisztséggel, — azért, hogy legyen valaki, kinél az adóhivataltól átvett pénz minden hó 1-én felveiiető, Békésmegye két tisztviselőt tart, s kerül ez a pénzügyi bajokban elkerült magyar államnak évenként 2750 írtjába. táeczü. éa ha, mmhumk... Óh I ha meghallom lépteid neszét, Hiába már nekem minden beszéd; Hiába mondom: “lassabban szegény szív!“ Dobog, dobog I — mint a bezárt madárka, El-elfeledvén, hogy kálit köríti — Addig rapes, mig bírja gyönge szárnya. Szivem is majd egyszer végsőt dobban S megreped a szörnyű fájdalomban ... Talán úgy is lészen az legjobban ? !.., Kin már nekem a legdicsöbb élet, Ha örömit nem oszthatom véled. Nappal — ha látlak — te vagy oltárképem: Előtted térdem megtörik remegve. Éjjel — álmomban — csak az kínoz egyr$: Mért is néztem két ragyogó szemedbe?!... Mint a villám, — a te két szép szemed — Egy perez alatt gyújtott és... égetett. Elégetett egy egész életet!... Z. M. Levelek Katinkához. III. Kedves Katinkám! A divatról szólva nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy a divat nálunk még nemzet-ellenes törekvésű is. Magyar női viseletetj ma már csak a színpadon láthatunk, — egyebütt nem. — Kísértse meg egy férfi esak egy kis-városi bálban is magyar nemzeti öltözetben jelenni meg, — aligha ízléstelennek, műveletlennek nem fogják nevezni. Ellenben öltsön magára egy férfi franczia szabású öltözetet, tegyen a fejére figarót, orrára szemüveget, beszéljen jól rosszul egy kicsit németül, törje az r betűt: kész a „művelt“ finom gavallér, ha különben üres fejű és jellemtelen volna is. Nincs különben a nőkre nézve sem. Legyen valaki otthon ülő, egyszerű házi nö, gondos anya, jó feleség: nem fog róla senki beszélni, mintha nőm is volna a világon. Ellenben hanyagolja el férjét, családját, járjon bálákba, estélyekre, adjon jó ozsonnákat, viseljen másfél rőfös uszályos ruhát, használjon rizsport, parfümöt, fogadjon udvarlókat, zongorázzon, énekeljen: fogadom, hogy müveit salon hölgynek fogják logalább is noyezni. Szabad legyen kérdésbe tennem, hogy melyik nö leend boldogabb a kettő közül ? Szerintem a boldogság az édes „otthon“ szóban rejlik a nőre nézve. Párizs összes divattenne, Brüsszel minden csipkéje, a világ valamennyi fürdője, bálja, színháza nem ér fel az édes „otthon“-nal ha azt a kölcsönös szerelem boldogság paradicsomává varázsolja. A női szivnek minden vágyát, összes ábránd képeit egyedül a szeretem elégítheti ki, s az élet ezen virágának, a szerelemnek üvegháza az „othon,“ a boldog családi kör. Próbáljátok meg hölgyek ezt a virágszálat kitenni a nyilvános élet ártalmas levegőjének s nem ritkán viharainak, — tűzzétek ezt az udvarlók mellére, fosz- szátok meg tőle a férj mennyországát, hervasszá- tok el a báltermek gőzében: boldogok soha sem lesztek. Nem minden ok nélkül tereltem ide a kérdést kedvesem! Czélozni dkarok mintegy azon számos boldogtalan házasságra, melyeket látva nem csodálkozhatunk, ha a férfiak nősülni nem akarnak. Divatba jött nálunk, hogy az iíju bázastársak az ol- sö hat hónap alatt elváljanak, s ma már nem azon csudálkozuuk, ha elválnak, hanem az lep meg bennünket, ha együtt maradnak. Soha annyi válóper, mint korunkban! Es engedjetek meg ti hölgyek, ha azt mondom, hogy ezen szomorú je. lenségnek nem a férfiak okai. — Csillogni, ragyogni, hódítani! ez a mai nők jelszava, — de boldogitani: chez kevesen értenek. Miért? mert a talmi arany korszakában mindent a külsőért, látszatért áldozunk, leányainkat selyembe, bársonyba öltöztetjük, fejét utolérhetetlen vágyakkal teletömjük és — szivét lelkét üresen hagyjuk, jellemét nem képezzük. Az igy nevelt leányok ha anyákká lesznek, szinte ekópen fogják nevelni gyermekeiket és igy tovább. Ne csodálkozzunk tehát rajta, ha a férfiak gyakran felszólalnak a divat ellen, hiszen a divat sokszor raegmérgozi a családi életet. Mit mondjak még a czvmekröl, a divat ezen szörny-szülötteiről! Ma minden nőt legalább is „nagysád“ czim illet. „Kegyed“ csak a szoba-leány lehet. Az a sok üres bók, az a sok még üresebb fecsegés, az az örökös „csókolom kezét“ — oly émelyítővé teszi társadalmi életünket, hogy azt egy józan fő ki nem áthatja. Az egyszerű uram és asszonyom, az ön és kegyed helyett egy czim- szótárt alkotott hiúságunk, mely maholnap vetekedni fog a chinai „nap fia“ udvari szótárával 1 Kisértse meg aztán egy férfi, kinek nincs egyéb tőkéje az eszénél, a hivatalánál — de a mely biztosan megfelel tízezer forintnak 10%-vaI számítva, hamár csakugyan üzleti szempontból indulunk ki, — mondom kisértse meg nőül venni azt á leányt, kit 10 éves korától kezdve ’ „nagy- sád“-olnak, noha a „vitulus“ minél kövesebb a „titulusához, kinek fejét fényes álmok, nlólérhetlen vágyak kábították el: az a férfi boldog soha sem lesz ! Neveljétek hát anyák leányaitokat az életre. Ne hódoljatok a divatnak, külsőleg is legyetek magyar hölgyek. A Zrínyi Ilonák, Szilágyi Erzsébetek utódai, ne szégyeljék a magyar női divatot. Neveljétek leányaitokat magatok, ne engedjétek cltorzitaui a divatos és felületes nevelő intézetek által. Nem a külsőség, nem a látszat, a csillogás, hanem a szív — és jellemképzés legyen fő czélotok, e nélkül rájok aggathatjátok a világ sólymát, csipkéjét boldoggá soha sem teszitek. A mely anya örül a leánya boldogságának, nevelje azt egyszerű házi-nővé, jó gazdasszonynyá, szóval készítse elő nem az ábrándok világának, hanem a gyakorlati életnek, s akkor teljesítette anyai kötelességét. De talán be is fejezhetem már e tárgyban eszméimet. Nem akarlak untatni tovább, s azt sem feledhetem, hogy rajtad kívül mások is olvashatják leveleimet s talán udvariatlannak tartanák erősebb kitételeimet. Nem tehetek róla, hogy igy gondolkozom a nőkről, i ama társadalmi szomorú jelenséget, a nőtlen férfiak összeesküvését, hibául a nőknek tulajdonítom. Ha ök a betegség okai, legyenek gyógyítói is! Jövöre más tárgyat veszek fel. Addig is üdvözöl szerető rokonod Gáthalmi.
