Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-09-26 / 39. szám

Mert a mi dolog a pénz átadáson kívül előfordul, azt rendesen egyik írnok végzi. A megyei számvevőség meg épen 3800 frtba kerül, lévén három tisztviselő által képviselve. Már hiszen hogy ezt két ember, mint mondani szokás „fütyülés mellett“ hogy nem végezheti el, csak az nem értheti, ki Békésmegye 12 napot igénylő pénztári dolgainak végzésére két tisztviselőt látott szükségesnek alkalmazni. A kezelésnél hasonló pazarsággal van a létszám megállapítva. Tekintsük a kir. járásbíróságok ügyforgalmát, 600 frttal díjazott egy írnok 6 —10,000 szám igtatását, kiadását, s levéltározását, végzi, a megyei árvaszék 6000, a közigazgatás 4000 számának ellátására külön-külön 2 segédhivatalnok al- kalmaztatik, egyenkint 700 írt fizetéssel, vagyis a sokkal terhesebb hivatalos teendőt az állam 600 frt, Békésvármegye pedig 1400 írtáért végezteti, a különbség csak az, hogy a járásbíróságoknál rendben megy, az árvaszéknél pedig különösen a legújabb időkig példátlan hanyagsággal.

Talán elég lesz ebből ennyi, hogy a legközelebbi közgyűlés, mely a miniszteri felirat által a takarékosságra hivatott fel, némi tájékozást s kiindulási pontot nyerjen.

Ismétlem, hogy Békésmegye a jelen kormánynak bizalmat szavazott, támogatást ígért; a miniszter most felhívja a vár- megyét az ígért támogatásra, itt van tehát az idő, hogy a szót tett kövesse. A kormánynak minden garasra szüksége, Békésmegye pedig oly helyzetben van, hogy ezreket takaríthat meg, csak a pajtáskodásról kell lemondanunk, s szótárunkból a “nepotismost“ kitörölnünk, s a pártnak tett jó szolgálatokat figyelemre sem méltatnunk ; e jó szolgálat tevők minden többségben, hatalmon levő pártnak hűséges vazallusai, nekünk pedig férfiak kellenek, kik akarnak is, tudnak is dolgozni,

A kormány programmjának egyik pontja, hogy a megyei házipénztárak vissza fognak állitattni, ekkor aztán a vármegye az általa kivetendő és beszedendő adóból fogja tisztviselőit fizetni, tehát nem az „ország cassájából,“ s mi sem valóbbsziuű minthogy a vármegye a maga zsebére majd spórolni fog. — Dehát vájjon most nem a mi zsebünkből megy-e, bár közvetve, any- nyit még is érzünk, hogy a zsebünk átkozott lapos. — Meg kell tehát kezdenünk a takarékosságot, s nem a csendőrök apasz- tása,*) hanem oly tiszti állások megszüntetése által, melyeknek a vármegye dolgot teljességgel nem adhat.

Ennyit a vármegyéről. Hanem itt nem állapodhatunk meg. A felirati javaslat elő adója az országgyűlésen csak a napokba mondta, hogy nem csak az ország s benne a törvényhatóságok és községek vannak a takarékosságra szorítva, hanem egyesek is, az egyesek vagyonossága által lesz gazdag a község, s tovább az állam. Egyeseknek e helyen szólani, nem érzem magamat illetékesnek, de már a község közös mindnyájunké, közösen képezzük azt, s igy annak mindnyájunk zsebét érdeklő költségvetése a nyilvános vitatás tárgya lehet, sőt kell lennie.

Van Gyula városának jelenleg 12 tanácsosa. Igen jellemző e tauácsosok qua- lificatiójára, hogy a bíróság a kézbesitések teljesítésére is képteleneknek tartja őket, mikor pedig kötelességet kellene teljesíteni — mint legközelebb az executiúnál — felmentetik magukat. Tehát sem nem tudnak, sem nem akarnak tenni, s kerül ez a tizenkét tanácsos évenkint 2400 frtba, összes működésüknek pedig alig van ugyanannyi krajezár ára haszna. Mivel pedig igen közel állunk ahoz is, hogy a kir. járásbíróságok hatásköréből a bagatell ügyek kivétetnek, s a rendezett tanácsú városra ruháztatik a 100 írtig terjedő perek elintézése, kell, hogy egy tanácsosi állomás rendszeresittessélc, ki ez ügyeket elintézze, s vessen véget azon anomáliának is, hogy az árvaszék helyettes elnöke — a törvény rendeletének elleuére — a főjegyző. Csakhogy e tanácsosnak jogi qualificatióval kell bírnia, s igy tisztességes fizetéssel dijaztat- nia, mivel pedig a város állandó kültsé geit nem növelheti, meg kell szüntetni a város nyakán nyűgként ülő, az ügymenetét megakasztó tanácsosi állások közü legalább nyolezat. Van a városnak 10 kis

Meg nem állhatom itt; hogy a nyilvánosságra ne hozzam, miszerint a vármegye a csendőrök lovainak 150 írtban megállapított tartását 100 írtra szándékozik leszállítani. Szegény lovak 1 most is fiakker elé valók vagytok, s mi leBz meg belőletek ?

birója nyolez rendőrje, felének természetesen folyton pihenni kell. A tapasztalat azt is bebizonyitá, hogy nálunk két kapitány teljesen felesleges. Tartsa ezeket a képviselő testület szem előtt, s lesz jobb és még sem költségesebb igazgatás. Ha rendezett tanácscsá alakultunk, a régi ezop- íot le kell egészen vágni.

A incgye isk. tanács f. évi szeptember 16-ki ülése.

1. Olvastatott a tanfelügyelői évnegyedes jelentés mely — miután a most folyó évnegyedre eső iskolai szünetek miatt iskolalátogatások nem történhettek — csakis a letárgyalandó ügyekre szorítkozott: tudomásul vétetik.

2. Olvastatott a felső nóp és polg. iskolák ügyében beterjesztett szakbizottsági vélemény, mely szarint a megyei törvényhatóság megkeresendő lenne, hogy Csaba, Békés és Orosháza községeket polgári, — Gyoma, Endröd, Szeghalom, K.-La- dány, Szt.-András és M.-Berény községeket pedig felső népiskolák felállítására kötelezze, és hogy a magas kormányhoz intézendő feliratában egy oly póttörvény benyújtását szorgalmazza, mely a köz- o itatási törvény 36-ik §-át hatályon kivül helyezve az illetékes községeket oly helyzetbe juttassa, hogy az 59-ik § követelményeinek eleget tehessenek.

E vélemény kapcsában felolvastatott a gyomai községi iskolaszéknek egy idevonatkozó és f. é. szept. 8-ról keltezett beadványa is.

A felolvasottak komoly figyelembe vétele s tüzetes és beható tárgyalása után a megyei iskolatanács meggyőződött arról, hogy a szőnyegen forgó tárgy érdemében elhatáiozó lépést mindaz ideig nem tehet, inig az illető községeknek a közoktatási törvény 36-ik §-a által körülirt viszonyai hitelesen föl nemjderittetnek, ugyanazért elhatározza, hogy a tanfelügyelői hivatal utján gyüjtessenek be azon adatok, melyekből az egyes (községekben levő) hitközségek által szedett Iskolai adó menyi- sege megállapítható legyen. Ezen adatok a községi hatóságok által — legkésőbb a f. óv végéig — benyújtandók. Az ideig, — inig a szakbizottság által inditványozott intézkedések eme hasisai rendelkezés alatt nem állanak, — az iskolatanács az egyes községek valóban sajnos s a közoktatási törvény áldásait csaknem 7 teljes év óta csökö- nösen elodázó vonakodása ellenében csupán erkölcsi eszközök használatát látva indokoltnak: fölkéri elnöklő tanfelügyelő urat, hogy hivatalos tekintélyének egész súlyát latba vetve az illető községek idevonatkozó buzgóságát igyekezzen föléleszteni és erösbiteni.

3. Elnöklő tanfelügyelő ur felmutatja a közelebbi ülés által a megyei stat. adatok feldolgozására kiküldött bizottság jelentése kapcsában a Szeghalom községtől beterjesztett adatokat.

Minthogy ez utóbbi adatok az illető községi elöljárók által nem terjesztettek be kellő időben s e miatt a munkálatból kimaradtak: a jelentés bővebb tárgyalás nélkül oly utasítással adatik ki az illető bizottságnak, hogy azt Szeghalom községre is terjessze ki.

4. Olvastatott Doboz község kérvénye, melyben a dobozni egyeri iskola felállításának kötole- zettsége alóli fölmentését kéri azon körülmény alapján, hegy ott a lakosság száma közelebb tetemesen megfogyott, télre pedig oly minimumra száll, miszerint 1—2 tankötelesnél alig lenne több, mely miatt a külömben is többszörös anyagi csapásokkal .küzdő község költekezése improdutiv befektetés lenne, egyszersmind kérelme indokolt voltának igazolása végett egy Dobozmegyeren megejtendő téli népszámlálásra hivatkozik.

Az isk. tanács e tárgyban megkeresendönek > véli a megyei torv. hatóságot, hogy egy küldöttség által ejtetnó meg a szóban forgó népszámlálást, mely küldöttség egyszersmind minden ide vonatkozó körülmények megvizsgálása alapján a követendő eljárásra nézve véleményes jelentést adna.

5., Elnöklő tanfelügyelő ur az illető irományok felmutatása mellett előadja, hogy SzébácB József az általa P. Szt.-Tornyán szervezett iskolát beszüntetni nem fogja, s azt a fenforgó isk. adóügy végleges tisztábahozataláig fentartandja egyúttal a p. szt.-tornya községnek az orosházi ágh. h. egyh. által szedett egyházi adó alóli folmente- tését kérelmezi.

Midőn a szóban forgé iskola fentartását — azon reményben, hogy az állandó | a törvénynek mdgfolelö leend — örvendetes tudomásul veszi az iskolatanács, egyúttal kijelenti, hogy amaz adéügy- beni intézkedés hatáskörén kivül esik.

6, Olvastatott a gyulavárosi isk. szék 1875. évi aug. 2'J-én tartott ülésébül beterjesztett jegy- zök"nyvi kivonat, mely szerint a polgári iskolához Pivár János rendes tanárul választatott.

A választás az isk. tanács által megerősitte- tik, s egyszersmind 'a megválasztott dijlevelének 3 példányban leendő beterjesztése elrendeltetik.

7. Olvastatott a nagymélt. vallás és közoktatási ni. kir. miniszter ur leirata, mely az iskolai takarékpénztárak felállítására vonatkozó vélemény adás tárgyában intézkedik.

A leirat a mellékelt 10 db „az iskolái takarékpénztárakéra vonatkozó értekezéssel együtt oly megbízással adatik ki az iskolatanács elemi szakosztályának, hogy emez ügyet beható tanulmánya tárgyává tevén, erről a közelebbi isk. tanácsi ülésre kimerítő véleményes jelentést terjesz- szen be. A mellékelt füzetek az illető szakosztály elnöke által a tagok között elölegesen kiosztandék.

8., Olvastatott két miniszteri leirat, melyek szerint a megyei isk. tanácsosok napidijai és útiköltségei — fedezet hiány miatt folyóvá nem tehetők : tudomás- és alkalmazkodásul szolgál.

9., Elnöklő tanfelügyelő úr felmutatja a nagyméltóságü vallás- és közoktatási m. kir. miniszter f. évi jun. 4-röl keltezett körlevelét, melyben a tanfelügyelők a tanítói nyugdíj-törvény végrehajtására szükséges adatok egybegyűjtésére és beszolgáltatására hivatnak föl, egyszersmind jelenti, hogy ezen adatok általa összegyüjtetvén már beszolgáltattak az illetékes helyre: tudomásul vétetik.

10., Az iskolatanács — Pollner Lajos és Haan Lajos isk. tanácsosok eddig meg nem ejthetett fogalmi nyilatkozatuk elfogadása után — jegyzököny hitelesítésével Jancsovics Pál, — Göndöos Benedek és Nagy Károly isk. tanácsosokat bízta meg.

József Jöherczeg JKyulán

(1875. szeptember 19-én.)

Azon őszinte vonzalmon épülő hö ragaszkodás, melylyel Gyulaváros közönsége az uralkodó ház minden tagja és rokonsága iránt viseltetik, már napok elölt bizonyos öröm színezetével vonta be az élénk várakozást, melylyel József föherczeg- nek, a gyermekében újra élő dicső nádor fiának jövetele elé nézett, szinte sajnálnunk kellett, hogy e tisztelet és ragaszkodásnak imposánsabb jeleit ez alkalommal nem adhatánk, és hogy nemcsak a szokás-, de szívből származó tisztelgések, ezúttal, a föherczeg előre kinyilvánított óhajára elmaradtak; aminek okát különben könnyen feltalálhatjuk abban, hogy a föherczeg nem privát passió bél, hanem mint honvéd főparancsnok, hivatalos minőségben utazott, — s bizony teljesen elég lehet neki fogadni honvéd ezredéinek formális tisztelgéseit, s üres perczeiben ép oly jól esik szabadon lenni neki is, mint akár nekünk.

A föherczeg vasárnap délután érkezett a Csabáról jövö rendes vonattal egy udvari-salon kocsiban. Az indóháznál gr. Pongrácz őrnagy — mint állomás parancsnok fogadta a honvédség részéről, s Dobay János polgármester — disztna- gyarruhában — a város részéről, kinn voltak még Göndöcs Benedek apát ur, Br. Drechsel Alajos városi főkapitány, és nagy számú közönség, kiknek köszöntéseit a föherczeg legszivélyesebben fogadé Az indóháztól a sugárúton keresztül a „Magyar Király“ vendéglőbe hajtatott a föherczeg Göndöcs B. apát urnák pompás diszfogatán, — utána számos kocsin jött hazafelé a közönség. Cu- riosum gyanánt felemlíthetem az útnak azon kis epizódját, hogy mikor a föherczeg kocsija és kísérete a sugárútról a polgári iskolaépület sarkánál kifordult, az átelloni utczából épen akkor jött nagy csörtetve egy közönséges szekér, melyen egy városi képviselő ült családostól, s bár a felállított rendőrök, s a botránytól félő kapitányság erősen marasztalták volna, — a mi képviselőnk, tekintélyének teljes tudatában közzóvert lovainak — I épen közvetlenül a föherczeg fogatja után vágtatott mindenütt nagy triumphussal, elzárva az utat a kísérettől még a vendéglő előtt a leszállásnál is, ahol ö is megállt, és kezdtek le- czihelődni a kocsiról, mig aztán el nem tuszkolták valahogy. A föherczeg egész itt idözése alatt ez volt az egyedüli rendellenesség, elég szégyen, hogy ezt is egy városi képviselőnek kellett okozni.

Alig hogy I föherczeg átöltözött, szárnysegéde és gr. Pongrácz őrnagygyal elindult gyalog, megnézni a megyei múzeumot. Itt Göndöcs B. apát ur mint elnök és id. Mogyoróssy János tárlatigaz- gáté ur fogadak. A föherczeg érdekkel nézegetett mindent, különös tetszését nyerték meg a római és etrusk gyűjtemények. Örömét és egyszersmind kellemes meglepetését fejezte ki, hogy ily középszerű városban ily szép múzeumot talált, s üdvözlé az egyletet, moly azt létrehozá, s ily rövid időn ily szép jeleit adá működésének. A megyei leleteket különös figyelemmel szemlélte, 1 midőn fél órai ott időzés után, kíséretével együtt nevét az emlékkönyvbe beírva, folyton derült, kedélyes hangulatban távozott, szívélyes búcsút véve a meggyőződés meleg hangján mondá az elnök urnák, bogy — a megye valóban szerencsésnek mondhatja magát a sikeres kezdeményezésért, mert nekünk oda kell törekednünk, hogy minél többet megőrizzünk a múlt emlékeiből, melyről úgy sem adhat kimerítő teljes képet a történelem.

A múzeumból kíséretével együtt a várkertet, s az útba eső nevezetesebb épületeket tekintve meg a föherczeg, visszatért a vendéglőbe, honnan az nap többé nem is távozott.

Vasárnap este volt a gyulai nöegylet hálja.

Aki a gyulai bálok — és ezek közt főleg a nőegylet által rendezett mulatságok valamelyikében részt vett, az méltán elcsodálkozva kérdheté magától, hogy mi volt annak oka, hogy e bálon, a különben mulatni nagyon is szerető és mindig kész báli közönségünk meg nem jelent? — any- nyival is inkább, mivel hasonló szép mulatság nem volt hónapok óta már, s igy kimerültséget sem vetheténk okul, — do másrészt nagyon, de nagyon téves azok véleménye, hogy ez valami túlzárkozott bál akart lenni, aminek különben tényleges czáfolatát látjuk abban, hogy nem volt zártkörűnek jelezve, és legjobb tudomásunk szerint nyolezszázon felül küldettek szét meghívók, s hogy abbéi kapott mindenki, aki csak egy parányi igényt is tartott rá, az megint kitűnik abból, hogy egy dorék földész család is eljött csinos leánykáival, — (s elég hiba volt a fiatálságtól hogy ezek roulattatásával nem igen gondolt, pedig a csárdásokban náloknál kevés jobb tánezosnőt találtak volna, annyi bizonyos.)

De mi volt hát mégis oka, hogy a hálózó közönség a megjelenéstől tartózkodott ? En nem igen hiszem, hogy tévedek, ha azt tartom, hogy a mamák és kisasszonyok azt hitték, hogy e bál oly fényes lesz, hogy abban egyszerűen megjelenniük annyi lenne, mint lenézetni magukat. — És akik ezt hitték, most az ogyszer meglehetősen csalódtak, s azok a kisasszonykák megérdemlik, bogy egy kitűnő mulatság élvezetétől megfoszták magukat. Nem jó ám az a pompa, az' a féuyüzés, és hiú teitünni vágyá-, mert én azt hiszem, hogy ha úgy vesszük, még is csak jobb ha kisasszonyaink valami olcsó, egyszerű, csinos ruhát visznek haza rongyban, mintha ugyanúgy vinnék haza a Pesten készült és nem ritkán száz forintnál is többe került ruhát, — a heszna úgy is mind a kettőnek egy, s mulatni elég jó amaz.

Megkisértem kegyeteknek hölgyeim leírni egy báli öltözéket, (s csak azért kérek bocsánatot, ha a ruharészeket vagy a szövet neveit nem egészen jól tudom, legközelebbről inkább beállók tiszteletbeli nö-szabónak s tanulmányozni fogom ezt is a kegyetek kodviérf.) Tehát: alul fehér croplis szoknya, fölibe sötét és halványabb kék illusion, úgy hogy a ruha eredetileg úgy nézett ki mint a kék ég, melyen bárányfelhők futnak át, a ruhának hegyes, magas dereka volt, átfolyva fehér-kék quirlandeokkal, hasonló disz elöl a homlokon a hajnál, mely két gazdag fonadékban volt leeresztve s egyedüli ékszer volt nehány sor keleti gyöngy a nyakon, csak azért talán odatéve, hogy megszégyenítse a gyöngy fehérségét a szoborszépségü nyak hava. — Ez volt a bálkirályné öltözéke, kinek finom egyszerűségével a kellőin bája egyesült. S ami hallatlan, ruhájának uszálya nem egy-két, de fél röf sem volt! — Megsúgjam a bálkirálynő nevét ? — Tehát az gróf Almássy Erzsiké volt.

Resztvettek még a bálban: gróf Pongrácz tábornokné, Horváth ezredesné és leánya (Mezőhegyesről), Sánta Ilka (Veres-Gyürüsröl), Verzár nővérek (Talpasról); — Gyuláról pedig: Szánthó nővérek, Németh Lujza, Bodoky Jolán, Matókné, Páskuné, Cziffráné, Farkas Mariska, Szekér Etelka, Nagy Lina, Grudenué, Ormos Nepomuczena, Hor- tobágyiné, Csauszné, Kirileszkuné, Léderor Edéné, Oppenhauzér Oktávia, Uferbach Nelli sat.

A bálnak még a hajnali harangszó sem vetett véget, mert azután is járta még a csárdás vidám kodélvlyel, zajos Örömmel, fáradhatlanul.

A bálban levők sajnálták, hogy a föherczeg» e tiszteletéhez teljesen méltó szép mulatságon meg nem jelent — ez volt egszersminil taláu annak is oka, hogy a honvédtisztikar köréből sem jelentek meg mindnyájan.

Háládatlanok lennénk, ha megfeledkezve a derék rendezőség érdemeiről, nokik köszönetét nem szavaznánk, melyre első sorban úgy a nemes nö- ogylot, valamint Ujfalussy Dezső, Vangyel Sándor, Czpgényi Géza, Hoffman Mihály és Bak Gusztáv urak teljesen érdemegok. Kiemelhetjük még Rácz Jangsi zenekarának kitűnő játékát, a csinosan di- szitott, fényesen világított és a jól fénymázolt termőt is melyek mindannyi tényezői voltak a bál sikerének.

A hétfői nagy honvédgyakorlatnak szintén szép közönsége volt, közte nők is számosán. — A Remete és Vári közti térség szolgált a gyakorlat helyiségéül, melyről úgy a jelen voltak, valamint a legillotékesebb fórum : a föherczeg is némelyek ellenkező állításaival szemben megelégedéssel nyilatkozott. A gyakorlat reggeli ya7' órától */„ 12-ig, tehát öt egész óráig tartott. A gyakorlat után visz- szatért a föherczeg a vendéglőbe, honnan ugyanazok kíséretében (kivéve D. képviselő urat), s