Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-09-12 / 37. szám

leg az utczai vonalra merőlegesen fektetni, a városi hatóságnak kiváló kötelességéül tétetik.

13. §. Minden belteleknek legalább 6 öl (12 méter) szélességgel, és 150 □ öl (500 Q méter) területtel kell birnia. Már meglévő kisebb utczai vonallal vagy területtel biró háztelkeken az építkezés csak akkor engedhető meg: ha azoknak kiegészítése felette nagy költséggel járna. Telkek eldarabolásánál ez különösen figyelembe veendő, és az uj telkeknek mindkét feltételnek eleget kell tenniök.

14. §. Vanatkozással a fennálló építkezési viszonyokra, a város belterülete két részre osz- tatik, és pedig:

a) Belváros, — ehez tartozik: Bárdoshid, németvárosi templom és urad. kastély közötti terület, sugárút, kápolna utcza.

b) Külváros, — a többi itt meg nem nevezett, és ezektől távol eső város részek, és a város közelében azzal összeköttetésben lévő uj telepek.

B) Az építkezési rendszabályokról.

III. Fejezet.

Az építési engedélyről.

15. §. Újbóli, vagy már meglevő régi épületek emeléséhez, aláfalazásához, egészben vagy részbeni átváltoztatásához utczai kerítések újításához, fedélzetek átalakítása, vagy átváltoztatásához, kémények emeléséhez, csatornázáshoz, emésztők helyiségéhez, szóval minden építkezéshez hatósági engedély szükséges.

16. §. Az épitési engedélyt a város határában a szépészeti szakosztály véleménye alapján a tanács adja, javításoknál az épitkezési bizottság a szakosztály nevében ad véleményt; — ezen bizottság a városi mérnök, az egyik kapitány, és egy, vagy a szükséghez képest több tanácsosból áll.

17. §. Uj építkezést, vagy nagyobb átalakítást tenni szándékozók ebbeli kívánságukat az épitési terv egy példányának bemutatása mellett szóvagy Írásban a tanácsnak bejelentik; — kisebb átalakítások és javításokhoz terv nem szükségeltetvén, abbeli kívánságukat a felek a városi mérnöknél bejelentetik; — az azt jegyzőkönyvbe veszi, ha szükséges a szemlét megtartja, és a szakosztályi ülésen véleményes előterjesztést tesz, honnan az, a tanácsülésre helyben hagyás végett terjesztetik.

18. §. Ha az építkezés a szomszéd határát érinti, a tervezethez a helyszíni rajz is szükségeltetik, melyen úgy a régi épületek mint az uj leendő épületeknek tetöviszonyai kitüntetve legyenek.

19. §. Építkezési engedélyért csak a tulajdonos maga, vagy annak felhatalmazottja folya- modhatik.

20. §. Az építkezési tervezetnek legalább 1: 100-hoz arányban kell készítve és méretezve lenni.

21. §. Az épitkezési terveken világosan kilegyen tüntetve:

a) Az épületnek alaprajza, földszitnje, és minden emeletnek beosztása;

b) egy keresztmetszet tökéletes tetőszerkezettel, valamint minden tartalékul netán használandó vasszerkezet;

c) az épület homlokzata;

d) a fal vastagsága

e) kilegyen tüntetve a pincze, kút és emésztőgödör egymáshozi fekvése és előbbinek nyílásai; — kiváltkép az utczára nyúló pincze ajtaja vagy ablakai.

22. §. A folyamodványhoz mellékletkép beadott terveket, úgy az építtető, mint az épitőnek (vállalkozó) alá kell Írnia, mert azoknak tervszerinti kiviteléért, a tanács általi helybenhagyás után mindkettő felelős.

23. §. Az épitkezési engedély a kézbesítés napjától kezdve két évre érvényes, annak teljes kivitele az épittetőre ugyan nem kötelező, de részbeni épitkezési szándékát az engedélyérti folyamodásban ki kell jelentenie.

Ha épitkezési engedélyének hatályát az építtető továbbra is fenn akarja tartani, az engedély megújítását lejárta előtt három hóval kérelmezni tartozik.

24. §. Az egyszer helybenhagyott és igy a* engedély alapjául szolgáló tervtől eltérni nem szabad, minden tervtöli eltérés 5-töl 100 frtig bírságolható, esetleg a terv ellenes építkezés betiltandó, vagy az építtető költségére lerombolandó; ha az építtető egyes nem lényeges részletekben a tervtől eltérni kivánna, azt a helybenhagyott terven kijelölve, a tanácsnál helybenhagyás végett bemutatni tartozik. Nagyobb eltérések, legkivált ha azok az utczai homlokzat arányára befolyással vannak, újbóli engedélyt igényelnek, melyhez úgy a már helybenhagyott, mint a helybenhagyni kérelmezett terv csatolandó.

25. §. Engedély nélkül építeni, javítani, vagy átalakításokat tenni tilos lévén, a rendőrség kötelessége szigorúan felügyelni, hogy minden építkezésnél az építtető engedélylyel bírjon, ki az építkezést figyelmeztetés daczára is, vagy e szabályrendelet meghirdetése után e nélkül kezdi meg, ha javítás, átalakítás, sat. 2 frtól 50 frtig, — ha azonban uj építkezés 5 frttól 100 frtig, makacsság esetében 300 frtig terjedő pénzbírságban marasztalandó el; — ha azonban az építkezés sem közbiztonsági, sem a jelen épitkezési szabályoknak, vagy a megállapított utczai vonalnak nem felelne meg, a fentebbi büntetésen felül az épület közigazgatási utón építtető költségére egészen lerombolandó.

Ide nem értetnek azonban az udvaron lévő mellék épületeknek kisebb javításai, melyekhez a szomszédnak beleegyezése elégségesnek vétetik.

(Folyt, köv.)

Levelezés.

Fővárosi levél.

Tekintetes szerkesztő ur 1 Az elmúlt hétnek nem igen eseménydus történetéből, bizony egy jó tintámártással le tudnám irni a „Békés“ olvasóinak a nevezetesebbeket.

Nem valami uj dolgok biz’ ezek, de hát eléggé töri magát a fővárosnak tengernyi újdondásza, hogy csak valami kevés újat kifundáljon, 8 az ö vétkök ha nem találnak, mert hisz a közönség csak nem veszhet össze az ő kedvükért nyilvánosan, elég ha otthon veszekszik, s erre lehet oka is, szabadalma is. Ez alkalommal hát ne is várjanak tőlem a „nyájas“ (és |haragos) olvasók valami nagy dolgokat, mert ilyenekkel most az egyszer nem szolgálhatok.

Ezer szerencséje az újságíró hadnak, hogy

az országgyűlés együtt ülésezik. Ebből kifutja mindennap egy pár hasábra való. Pedig hát az országgyűlés még most nem sokat különbözik az alig beköltözött háznéptöl, mely még csak rendezkedik, s legszebb bútorait tetszetős helyekre rakni igyekszik, s aztán gyönyörködik benne, hogy milyen jó néz ki a szoba. — A képviselő ház uj tisztviselőinek megválasztása a múlt szombaton volt, az elnökségre Ghyczy Kálmán választatott 327 közül 305 szavazattal. Alelnökök lettek Bánó József és Várady Gábor. Háznagy Kovách László. Jegyzők: Tombor Iván, Beöthy Algernon, Huszár Imre, Molnár Aladár, Wächter Frigyes, i a „függetlenek“ közül Orbán Balász. — Csütörtökön megalakultak a bizottságok is. A megyénk- beli képviselők közül: Zsilinszky Mihály a köz- oktatásügyi-, Beliczey Rezső a naplóbiraló-, Kemény Mihály a közlekedésügyi-, gróf Károlyi Tibor a zárszámadást vizsgáló bizottságnak tagjai közzé lettek megválasztva. — A képviselő ház karzatáról egy elmés képviselő azon sikerült bon- motte-ot csinálta, hogy; a „képviselőház karzatát az első országgyűlés alatt a képviselők leányai foglalták el, a második alatt a képviselők feleségei és imádottai, a harmadik (vagyis a mostani) alatt pedig a képviselők mamái.“ — így forog a világ!

A hercegovinál mozgalomnak is meghúzták a lélekharangot. A délszláv lapok ugyan még mindig diadal hírekkel vannak tele, de hát ezeknek épen úgy nem hisz már senki mint a nagyhangú táviratoknak, melyek nem álltak egyébből mint a hazug győzelmek kürtöléséből. Valójában pedig úgy áll a dolog, hogy csakugyan igaza volt annak a franczia lapnak, a melyik „egynéhány görög és fél maroknyi török“ képében szerepel- teté a lázadást, mert — mint a jól értesült lapok Írják — Herczegovinában Trebinjétöl délkeletre az osztrák határig olyan siri csend uralkodik, mint ha soha sem lett volna ott lázadás. Ezért bizony kár volt olyan nagy zajt ütni; azt hiszem mire a jövő héten találkozunk, már úgy elhallgat ez az egész ügy mint, mint... ejnye no! mint akár a gyulai „torna és tűzoltó-egylet“ ügye, melyre még el se temették, s már is elénekelték felette jóakarata vezetői, hogy: requiescat in pace! — Hagyjuk tehát nyugodtan álmodozni a feltámadásról a boldogultakat.

Hanem nini, jó hogy eszembe jutott! — A „Pesti Napló“ szeptember 3-iki 201. számában szóról szóra ezeket írja:

• „Békési levelezőnk azt javasolja, hogy a megye székhelye Gyuláról Csabára áttétessék, a mely indítványt a „Békés“-ben már 1873. végén és 1874. elején tárgyalták. Nekünk is úgy látszik, hogy e javaslat indokolt. B.-Csaba a megye territoriális központját megközeliti, hozzá 150.000 lélek esik közelebb, mint Gyulához; a megye in- tellectuális és kereskedelmi központja Csabán képződik, s mindezeken kivül Csaba vasúti góczpont. Oly okok, melyek méltán megérdemlik azok figyelmét, kik a kormány körében a kikerekités kérdésével foglalkoznak.“

Egész pietással vártam a választ és böngésztem a lapokat, hanem bizony nem jött arra semmi. Hát hiszen tudjuk merről fu a szél I Jó is volna — Csabának. De nekünk meg épen nem látszik úgy, hogy e javaslat indokolt l Hanem azért

jó volna már ha jobban sietnének azzal a vármegyeház kiépítésének ügyével a tekintetes urak Gyulán, mert egyszer csakugyan azon vesszük észre hogy — felépitik Csabán, s akkor: finis Poloniae! Vagy azért nem válaszolt talán erre senki, mert figyelemre sem méltatják otthon ? — Na hát úgy még jobb.

Mig idefenn Horn Ede államtitkár a vám- enquetten erővel a rongy-ipar nagyszerű eredményeitől akarja várni az nllamháztaitáui suly- egyen helyreállítását, addig a tudósok ugyancsak gyüléseznek Élőpatakon is, Nyitrán is, az előbbi helyen a természettudományi, az utóbbi helyen a történelmi társulat. Ez utóbbitól megyénkre nézve több eredményt reményiünk, mert hisz részt vettek benne fárndhatlan történelmi búváraink is, kik tavaly is nevezetes adatokat fedeztek fel megyénk történetéhez.

S végül ha valaki a legközelebb volt gyulai vásáron nem talált volna hölgyeink közül kedvére való öltözéket, azoknak jó lélekkel kommendál- hatom Monaszterly és Kuzmik pesti divatcsarnokát, hol a legutolsó párisi divat szerint talpig újba öltözhetnek az őszre vagy télre, mesés magas árakon ugyan, hanem aztán úgy, hogy végig nézhet rajtuk a legelső divaturacs lorgnette! fel- fogyverzett szeme is, s bámulatában az sem fog találni elég magasztaló szavakat.

(Jézus Mária, ha valamelyik gyulai szépségnek eszébe jutna beszédem után indulni, félek megátkozná a kedves papa — ha fizetésre kerülne a delog — nemcsak árva fejemet, hanem még azt a fabrikát is, a honnan pennám kikerült. Node vigasztal, hogy talán még el se olvassák, a kedves „eIlenállhatIan“-okl)

Alföldi.

Szarvas szeptember 8.

T. szerkesztő ur 1 Midőn becses lapja hasábjain egy szerény kis helyet ismét igénybe vennék, engedje meg — kérem — ha netán gondolataimat hosszadalmasabban fejezném ki a mint azt akarnám ; de azon tárgy fontossága kívánja ezt tőlem, a miről írandó vagyok.

Szarvason úgy a főgymnásiumi tanárok és tanulók, mint általában minden műveltebb polgár, már évek óta érzé a hiányt tudományt szomjazd ifjúságunk nevelésében. Hiányt érzett, mert a képzés, a nevelés félszeg, s nagyon is egy oldalú volt Nagy gond fordittatott a szellemi nevelésre ; jeles tanáraink nem kíméltek időt, erőt, csak hogy a gymnásiumi ifjúságot e tekintetben a tudományos pályákra kelleön elkészítsék; a test képzésével azonban vajmi keveset, vagy tán éppen semmit sem törődtek.

Minthogy azonban az ember érzékileg szellemi lény, tehát anyag és szellem elválaszthatlan egysége, a test — ez állati organizmus — éppen úgy megköveteli a folytonos képzést és nevelést, mint a végtelen isteni szikra, a lélek. Az eddig egyoldalú nevelési mód eredménye az, hogy a gymnasiumból kikerült ifjúság nagyrésze a 8 év előtt iskolába vitt ép test helyett sorvadt, elpu- hult, beteg, gyenge testalkattal vesz búcsút.

„Ep, erős testben lakozbatik csupán ép, s erős lélek“ oly igazság, mi bizonyításra nem szorul. Es mégis a mi iskoláink tanrendszerében egész

re szorított kéz ütésszerü mozdúlata s a láb megvetése ezt mutatja; úgy szinte az is, hogy teljesen meztelenek, mint a harcjátékon megjelenni szokás volt. Látunk ez edényeken palmettákat (pálmalevél-disz, kedvelt görög dekoratio-forma) de rajzuk még nem tiszta. Több kiesebb edénynyel, melyek egyszerű levél-diszszel, olaj- és rep- kény ágakkal bírnak, ideszámítva még ama kanosét, melyen szabatos rajzu bachans-nőket látunk virágfiízérrel és lanttal — ezen edények hasonlónak az attikai korszak productumaihoz, ámbár nem birnak az idombáj és simaság kellő fokával.

(Folyt, köv.)

Levelek Katinkához.

L

Kedves Katinkám!

Közelebbi találkozásunk alkalmával megígértem, hogy amaz érdekes tárgyakról levélben fogom eszméimet veled megismertetni. Hogy Ígéretemet I lapok hasábjain váltom be, azon ne ütközzél meg, mert hiszen a tárgy közérdekű, i az arról folytatott beszélgetésünk talán másoknak is okul fog szolgálni, hogy tárgyunkról minél többen, különösen a nők közül — behatólag gondolkozzanak.

Ott hagytuk tehát el beszélgetésünket, hogy a nőtlen férfiak újabb időkben összeesküdtek a leányok ellen. A budapesti csekély fizetésű hivatalnokok példáját már' a vidék is több helyen követi. Nem nősülni! ez a jelszó. — Teljesen osztozom véleményedben, midőn azt mondád, hogy

ez nyilt pártütés, nem a női nem, de az állam élete ellen. — Kétségtelen dolog, hogy az állam alapköveit a családok képezik. Minél egészségesebb, raorálisabb a családi élet, annál erősebb és hatalmasabb az állam Nagyon természetes dolog tehát, hogy azok a pártos fiatal emberek, midőn nőtlen életre kötelezik magukat, egyszersmind alá ássák az államépület fundamentomát.

Közbevetöleg azonban megjegyzem, hogy ti nők azokban az f gyénekben keveset fogtok veszteni, sőt talán nyerni fogtok. A ki a nősülést üzletnek tekinti, abból jó férj soha sem lesz.

Hanem annyi áll, hogy ez a jelenség egy sötét féltőt képez társadalmunk egén. Kötelességünk az okokat kikutatni, s kötelességtek nektek villámhárítóról gondoskodni.

Érintetted — ha jól emlékszem — pár szóval a kormányintézkedést, és ezzel talán az agglegény-adóra czéloztál. Megvallom, hogy midőn ez eszme egy időben az országgyűlésen felmerült, jót nevettem rajta, s szinte láttam a karzat hölgyeinek elégült arczát a honatyák felé mosolyogni. Ma már nem igy gondolkozom. Még 1873-ban mikor ez indítvány szőnyegre került, nem voltak pártütő fiatal emberek, de 1875-ben már vannak. A kormánynak tehát joga, «öt kötelessége a lá- zongókat megfenyíteni, mert hiszen ezek nem csak a nők — de az állam élete ellen is merényletet követtek el.

Az államnak munkás kezekre, morális polgárokra van szüksége, s ezeket nem az agglegények adják neki. Ha nem adnak, nem nevelnek polgárokat, adjanak pénzt, fizessenek adót. Bezzeg

rá fér az államra, ha a „fénytízési czikkeket“ megadóztatja. — Különben is szomorú jelenség az hazánkban, hogy a tős gyökeres magyar elem évenként ezrivel fogy, s mint oldott kéve hull szét a hajdan erős magyar nép! Es a fiatal emberek, az „ifjú sasok“ nem küzdenek a nemzeti létért, hanem a húsos fazekak mellé húzódva nyu- lakká válnak a párduezok ivadékai!

A kormányintézkedés elvét tehát én is pártolom, s ha ez az agglegény-adó behozatalában fog állani, örömmel üdvözlendőm, mint az erköl- csiség s az állam élete érdekében tett intézkedést.

De megbocsáss, ha kimondom, hogy egy egészséges társadalom nem szorul az ilyen téren a kormány járszalagára. Nekünk az a nagy hibánk van a többek közt, hogy minden felmerült esetnél a kormányra apellálunk, s ha nem avatkozik bele : mulasztással vádoljuk, — ha pedig valamit tesz: a miatt feleselünk, hogy kiskorúaknak tekint bennünket. — Én itt sem szeretnék a kormányra szorulni.

Mi az oka annak, hogy azok az ifjú emberek nőtlenségre kötelezik egymást? A nők fényűzése! azt mondják ők is, én is azt állítom. Szerény évi fizetésből családot tartani, s a divattal haladni nem lehet. Miután pedig ma minden nő kissebb nagyobb mértékben rabja a divatnak: inkább lemond a szegény ifjú ember a családi életről, a földi paradicsomról, mintsem az adósság tengerébe, a tönkrejutás iszapjába juttassa szerencsétlen családját! — Ez az oka az összeesküvésnek !

Talán te is tudni fogod, hogy a divattal lépést tartani a nőknek édes vágyuk, pedig az bizonyos, hogy a divatot mint sötét árny, kiséri az álmivel'.ség, felületesség, elszegényedés és jellemgyengeség. Divatnak pedig nevezem én nem egyedül az öltözékben való változatosságot, hanem azon láthatatlan kor-szellemet, mely a társadalmi és politikai élet minden rétegére lidércz nyomást gyakorol, mely az elvek felett a szeszélynek nyújt gyözedelmet.

Nem említem most fel n divatot a politikában, az nem tartozik czélunkra, csak a családi élet szűk körén belől maradok. Már a gyermek- nevelés is divatos theóriák szerint történik. A leány műveltségét az idegen nyelvek, a zene, a táncz és más külsőségektől teszik függővé, holott mindnyájan tudjuk, hogy az csak külső máz, mely alatt a szív képzés hiánya van eltakarva. Azok az idegen gouvernántok, kik meglehet, otthon szobaleányok voltak — sem műveltséget, sem jellemet nem tudnak képezni, legfeljebb külső mázzal vonják be a gyermeket. — Otthon a család- tűzhelynél — valljuk meg őszintén — keveset törődnek a neveléssel, bizván azt a nőnöveldére.

De talán be is végezhetem mára levelemet. Nem akarok először is hosszadalmas és fárasztó enni, — pedig tolulnak a tárgyak toliam alá, s szeretném ha személyesen óra számra beszélhetném ki magamat előtted a felvett tárgy felett.

Gondolkozzál kérlek a mondottakról, — jöl vöre folytatom.

Addig is üdvözöl a távolból

Gáthalmi.