Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-07-25 / 30. szám
lasztásra hivatalos tekintélyek preBsiót gyakoroljanak. Hiszen ezt beszéltük volt magunk is. Vagy csak akkor visszük be a mozgalmat, ha a zászlót előtt vagy alatt kitűzzük? nem-e e mozgalmat áruljuk el mint voltat, akkor is, ha a zászlót után’ tüzzük ki ? De ha nincs ellenjelölt s ha a zászló jelvény- telen, úgy azt törvény szerint is kitűzhetjük középületen. Mily naiv okoskodás! hát a kinek nincs ellenjelöltje, pártja sincs, tudhatni-e azt az utolsó perczig, nem támad-e ellenjelölt (lásd Karassiay ol- lenjelöltségét Csabán) s ha végleg nincs ellenjelölt, kinek a zászlaja lehet az a jelvénytelen én nem tudom, ha nem az egyedüli jelölté ...! ? De hiszen világos a törvény szava is : „a párt vagy jelölt zászlóját“ stb. Az utólag kitűzött jelvényes zászlóra az mondatik, hogy az már épen nem volt pártzászló, mert hiszen a választás már megtörtént, melyben úgyis kiki megnyugodni tartozik. Tehát az se volt pártzászló! én meg azt mondom, hogy olyan párt zászló volt mint a már elébb lengett jelvénytelen, csakhogy annál őszintébb, mert nem árult zsákban macskát. Az egyik titkos óhajtás jele volt, a másik a győzelemé. Ezt máskép magyarázhatja a találékonyság, de nem az egyszerű logika, mely magyarázgatásra nem szorul.*) De hát, remélem utoljára, különféle zászlókat tűztünk ki, ezúttal mégis egyéb szerencsétlenség nélkül, mint hogy avval egy kis hírlapi csetepaté idéztetett elé. Azonban vegyünk most másik esetet s nem Csabán, hanem p. tüzesebb vérű helyen. Két jelölt van. Kitűznek egy j elvénytelent választás előtt, ez még megjáró, ha a törvény nem tiltaná, de kitűzik a győztes jelvényest is választás után — s tessék csak az ablakon kitekinteni, a vesztes párt kezd a városháza előtt csoportosulni, egyes hangok a zászló levételét követelik — törvényesen, erre a győztesek is csoportosulnak, a követelik, hogy az a zászló pedig ott maradjon, a két tömeg mind sűrűbb lesz, a lárma növekszik, no, mindjárt baj lesz, o nem ! czáíoló, az, a ki „a színéről is néziu szépen a két párt közé lép s felolvas szintén egy értekezést arról, hogy hát mi az alkotmányos polgár kötelesssége, ha p. leszavaztatik és a harczké- szek okulva lám, kenetteljesen szép csendesen szétoszlanak ... nem de ? a bizony, hanem elébb egy kissé fonákán kapják a jó urat, a ki szive szerint kiáltana policzajt, ha erre elegendő szuszszal rendelkeznék. Szóval becsületes verekedés több mint valószínű, melynél ember élet is áldozatul eshetik s még több, ha hadnagy uram tüzet com- mandiroz az alkotmányos polgárokra, a miért czáioló ur alkotmányos felolvasásával szemben oly tanulékonytalanoknak bizonyultak. S mi lesz ez után ? szidjuk a féktelen tömeget, vallatjuk, büntetjük ... S legközelebbi alkalommal természetesen és következetesen ujfent kitűzzük választás után azt a jelvényest, hadd tanuljon a nép alkotmányosságot és törvény tiszteletet... ? Igen, de „a hol nincs polit. véleménykülönbség“ a hol nincs ellenjelölt s plane a hol a válasz*) Esetünkben tudom, hogy a zászlókat nem egyéb tűzte ki, hanem a patriarchalis együgyüség. B. tóknak csak egy bizonyos minimuma vett részt a választásban, ott csak nem lesz verekedés í no nem, de utóbbi esetben én a mondó vagyok, hogy kár azt az „egyszerű, három színű zászlót“ (sic!) fárasztani, ha különbeu még oly „egyszerű“ volna, és a törvény nem tiltaná is. A szegény embernek nem kell parádé, azt mondják. Egy helyen plane az is mondatik, hogy hiszen az a zászló, a jelvénytelen, a város zászlója, jó, tehát nem párté, hát mi szerepe van annak oly műveletnél, mely nem a városé. Ataljában a háromszinü zászló lengetése mindig az eseményt jelzi specifice, mely mogtörtént, vagy történik. Esetünkben K. ur, mint egyedüli jelölt megválasztása volt megejtendő. Már most azt mondani, a zászló átalánosságban jelezte az ünnepet a nélkül, hogy a jelöltre vonatkozott volna J.. ez oly versio, melyet minden egyesnek külön meg kell magyarázni, mert magától rá nem jönne. Ismétlem és avval be is fejezem, a törvény ily alkalomra középületeken a zászlók kitűzését megtiltja; lélektani ellenmondás van abban követelni, hogy a kit legyőztek, az a felett, a megnyugváson felül, még örvendezzék is — tessék a győzteseknek zászlójukat bárhol, más, megengedett helyen lengetni akár a következő választásig, ha gusztusuk úgy tartja; legislegkevésbé kvadrál, pedig győztes zászló kitűzése ott, a hol a választók akár közönyből, akár mert a jelölt nem volt inyök szerint a választásban részt nem vettek, mert először azzal nincs mit dicsekedni, mert az rósz cadentia, s mert a választók zöme megérdemli azt a megfigyelést, hogy a mi neki nem kellett, azzal ne kinálgassák. . De igaz, ez utóbbi tényre is van abból a magyarázatból: a választók nem jöttek, mert takartak (julius 1-én ! ?) nem volt ellenjelölt, meleg volt, fáztak stb. s ez is világos, kiki megértheti, mint a többit, már hogy a magyarázatot. S még egyet. A zászlókitűzéssel nagyon megvannak elégedve azok, a kiknek az a ténye; természetes, és ha az összes választókerületek ezen egy húron pendűlnének, ha az egy akol egy pásztor országa uralkodnék, nem is volna hiba, ez esetben a tiltó törvényt se hozták volna meg, de az a bökkenő, hogy nem igy van, hogy tehát kissé azokra is figyelnünk kell, a kikre esetleg a zászló kitűzése ép ellenkező hatást tesz. A „második czikk“ írójáról közel ismerői plane azt akarják tudni, hogy ő, ha egyedül van is ketten van s ha más nem, ő maga objicial önmagának ha nem egyébért, hát dietetikai conmotio kedvéért. Ez rágalom kétségkivül, de tegyük fel, hogy igaz, ez esetben nem tudhatom a czikket melyik fele irta, de akár melyik irta, bizonyos, hogy a másik fele iszonyúan duzzog érte és tisztelt egésze nagy meghasonlásbán van, szerencsére a harcz Iocalisalva marad, s hogy abból ő maga is épen kerüljön ki, ez jóságos kivánságom. R. I. Gyoma, 1875. julius 21-én. Van szerencsém tek. szerkesztő urat tudósi- teni azon mozzanatokról; melyek városunkban a legközelebbi napokban a ref egyház és népiskola körül felmerültek. Hajnal Abel békésbánáti köztiszteletben álló esperes ur f. hé 9-én a gyomai ref. egyházat és népiskolákat szerencséltette becses látogatásával, s a szokásos cononica vizitáció után emlitett es- peret ur elnöklete alatt mindkét köztiszteletben álló lelkészünk és több presbyter jelenlétében egy- háztanácsgyűlés tartatott, hol is közörömünkre azon nyilatkozatot hallottuk, miszerint esperes ur mindaz iskolai oktatást, mindaz egyház jelenlegi anyagi és szellemi viszonyait tekintve, meg van elégedve a gyomai egyházzal és népiskolákkal. A jelzett gyűlésen különösen kieraeltetett Udvardi Endre leánytanitó ur iskolája, melyben a tanítványok úgy értelmi mint fegyelmi szempontból tekintve, a mai népiskolai igényeknek toljesen megfelelnek. A többi iskolák részint jelesek — részint kielégítőknek nyilváníttattak Ha csak futó pillantást vetünk is az egyház és népiskolák jelenlegi állására, lehetetlen nem örülnünk a tanitó- kar és az egyházi elöljáróság ügybuzgalmán; de méginkább örülhotünk azon, hogy t. Garzó Gyula iskolafelügyelő ur indítványára, az esporesi láto- gátás után, a néptanítók közzül vele többon sorakozva, „mint tanitótestület“ látogatták meg az iskolákat, s igy ma már nálunk mód és alkalom nyujtatott arra, hogy egyik tanitó a másiknak tanítási methodusát figyelemmel kísérheti, s hisszük, hogy ezen üdvös reform folytán tanítói karunknak úgy fegyelmi, mint szellemi tanítási mikéntjében, a lényeges változás és haladás leend irányadója, mely őket a kivánt sikerhez vezeti. Ezzel kapcsolatosan megemlítem, hogy a tanítói kar nehány tagja, azon óhajának adott kifejezést, hogy jövőre hol egyik, hol másik tanitótársuk iskoláját látogatják meg a tanítás tartama alatt, s ez alapon már még szélesebb kört nyernek az eszmecserére, mely a népiskolai oktatást kétségtelenül megkönnyíti, könnyebbé, biztosabbá és sikeresebbé teszi. A tanítói testület legközelebbi iskolalátogatása csupán arra volt szánva, hogy az emlé- zést meghallgassák, ennél már sokkal nagyobb eredményt Ígérő a másik czélba vett iskolalátogatás, mely nagy horderejű actus érvényesítését a tanitói kartól méltán el is várhatjuk. A ref. népiskolai közvizsgák f. hó 18-án vették kezdetüket, s az nap délelőtt ejtetett meg a központi 1-ső és 2-ik osztályú növendékek vizsgája, délután pedig a rectori iskola vizsgája tartatott meg; 19-én délelőtt volt a központi 3-ik osztályosok, délután pedig az alsó- és felsőrészi fiúgyermekek vizsgája, következő sorrenddel: 20-án délelőtt Udvardi Endre , délután Veress Lajos tanitó ur növendékeinek — 21-én pedig az emlitett leányiskolákkal egyöntetű leányiskola vizsgája tartatott meg. Egyátalában nem akarok a vizsgálatba belebocsátkozni, egyfelől azért, mert minden vizs- gán nem is jelenhettem meg, másfelől azért, mivel a népiskolai növendékek erkölcsi értelmi és fegyelmi áláspontját két-három óra alatt kiösmer- ni teljes lehetetlen; de azt mégis megkell jegyeznem, hogy Udvardi Endre ur iskolája és a rectori iskola a legerősebb. Pásztor József egyh. jegyző. Válasz az öreg Bütyök Matyi bácsinak a szentandrási vén harangozónak. A „Békés“ 2ő-ik számában elharangozá kend az orosházi választó kerületben történt követválasztási actust. Mózes, az őshajdankor vezére azt mondja: „ A vén ember előtt felkelj, és a vén ember orczáját megbecsüljed.” Én szem előtt tartom a próféta eme szavait s nem is szándékozom redős arczát raeg- becsteleniteni; de szokásom az igazat száz ember ellenében is kimondani. Matyi bácsi, harangozó léttére nyakába kötötte a harangot, s kolompolt vele rangjához mél- tólag, úgy, bogy nemcsak az orosházi választó-kerületben, de a „Békés“ tisztelt olvasói előtt is meg- hallatá; csakhogy ez úttal úgy tetszik nekem, nem rendes hangja hallatszott kolompjának; mintha kissé félre verte volna! Valószinű, hogy ködöt látott a magasban s azt füstnek vélte és hamarjába így gondolkodott: hol füst van, ott tűznek is kell lenni. Édes Matyi bácsi I kend ugyan vén harangozó már, s igy lehet, hogy kottából is tud harangozni ; de mégis most az egyszer nagyon eltért a kottától; mert ha kend/ éclésiásticus ember, tudnia kell, hogy a mások szerencsétlenségén, a mások bukásán a jó keresztyénnek nem szabad örülnie, és kend a helyett, hogy hivatalos tűzte szerint a bukott felek iránt részvétet tanúsítana s vigasztalná őket — örül és pedig véghetetlentil, «öt azt állítja, hogy hívei is majd kibújtak örömökben bőrökből — s igy természetes, hogy édes mindnyájan megfeledkeztek a keresztyéni szere- tetről. Tudom is, hogy a kend öreg plébánossá jól megdorongolta ily magaviseletéért, — megérdemelte kend; de hogy más alkalommal szinte igy ne cselekedjék, én is jónak véltem egy kissé meg mosni ősz fejét csak úgy könnyedén. Váljon helyesen szólt-e kend akkor, midőn a ,vBékés“-ben igy szóllott, „ha egy csep essem se lenne és csak mint az ökör szemeimmel bámultam volna Orosházán a két párt népeire, mégis be- látam volna, hogy Károlyi mellett van színe java minden községnek. Ejnye ejnyo no! hát nem tapasztalta-e azt kend hosszas harangozó! hivatalában, hogy a rongyba s daróczba öltözködő ember sok esetben nemesebb szivet hord kebelében, mint a bíborba s bársonyba öltözködő ? Látszik soraiból, hogy részre hajló, pedig kendnek igazságosnak kellene ám lennie, nemcsak a harangozásban, hanem az irodalmi téren is; nem kellono ráfognia más pártra a földosztó néptanító czimeket. Node nem hiába, hogy legfelsőbb ember nál- lunk — már tudnillik, hogy legmagasabban a toronyban lakik — de ki is látszik soraiból a le nézés, a csúfolódás; higyje kend el, hogy ha mi győzünk, nem vetettük volna még csak szemökre se, hogy hasztalanul vették fel a fuvar pénzt stb. Nem hagyhatom megjegyzés nélkül eme kifejezését sem „Tömörülni kelle minden higgadtan gondolkozó és helyesen itélö honfinak, hogy legyőzük az egyetlenség hydráját s örökre tehetetlenné tegyük a feltolakodó népámitókat. No lássa meg az ember, mint kirí soraiból a más párt ócsárlása; Örökre eltemetve látja lenni a más párti népámitókat. Látszik, hogy nem hiszi a feltámadást, pedig éclésiásticus ember. No de nem akarok az olvasó közönség türelmével visszaélni, de még is, egy kifejezését nem lehet megjegyzés nélkül hagyni, ugyan is azt mondja kend: Kendteknél egyetlen egy pap se volt, hát hogy lenne velők isten áldása /“ hát kend (minden áldást a papoknak tulajdonit? Látszik, hogy fél a papjától, s ilyenekkel akarja lekenyerezni; pedig higyje meg, hogy a plébánosa azért csak úgy le fogja szidni, mint ez előtt, — vagy ahogy én leszidnám mindjárt, ha itt volna. Harangozzék kend ezentúl is, de ne verje félre a harangot; mi édes (örömmel fogjuk, mint eddig, úgy ezentúl is, csengetyüje szavait hallgatni, de ha oknélkül félre veri, mi bizony nem fogunk ám utánna vakon rohanni. Mi tiszteljük a mások meggyőződéseit; de kend is tisztelje. *Ne nézze kend le gúnyosan a kissebbségben maradott részt; legyünk egymás iránt elnézök, mert hiszen mi Krisztus követői s igy testvérek vagyunk az urban ; kend szentandrási harangozó, én pedig tanító Ugyanott. 843. ein. Békésmegyo alispánjától. 1875. Folyó év május 10-én s folytatva tartott megyebizottsági közgyűlés 193. bgy. számú határozata által az évnegyedes megyebizottsági közgyűlés határidejéül folyó évi augustus 2-ka s következő napjai tűzetvén ki: erről oly felhivásBal értesítem, hogy a közgyűlésre megjelenni s a közügyek elintézésében részt venni szíveskedjék. Tárgysorozat: 1. Alispáni jelentés a megye állapotáról és időközben tett intézkedésekről. 2. Ministern rendeletek; és pedig: pénzügy- ministeri rendelet az adó kimutátások egyöntetűsége; — honvédelmi ministeri rendelet a VII. honvédzászlóaljnak Gyulára való áthelyezése — s a hadsereg és honvédség mozdítása esetén a lóavatás körül követendő eljárása ; s közmunka s közlekedési ministeri rendelet a ruczalápozás betiltása tárgyában. 3. Törvény csikkek kihirdetése. 4. Törvényhatósági átiratok: Hontraegye átirata monographiájának a megyei levéltár részére való megvétele ; Sopronmegye átirata : az 18-74. XXXIII. t. ez. 42. és 52 §-ainak módosítása; — Gömörmegye átirata: az 1870. XLII. t. ez. 82. §-nak módosítása; Hevesmegyének a Szarvas-Mezőtúr közti csatorna hid költségei tárgyában. 5. Metianu János aradi román görög kel. püspök beköszöntő levele. 6. Pénztári ügyek. 7. A megyei árvaszék jelentése: a csabai ár- vatökék után fizetett kamat felemelése; s a f.- gyarrnati közgyám fizetésének felemelése iránti indítványok tárgyában. 8. A megyei állandó kórházi bizottság jelentése a kórházi alapszabályok módosítása iránt. 9. A megyei tiszti ügyész jelentései: a szeghalmi járásban feloszlott ezéhek vagyonának hova fordítása iránt. 10. Küldöttségi jelentések: a megyei epreskertek-; a Csabán létező megyei katonai lakok elárverezése-, s a kongó tégla tárgyában. 11. Az állandó választmány jelentései:. községi zárszámadások; a vásári vámtariffa szabályozása iránti indítvány-; Gyula rendezett tanácsú város szervezeti, építkezési, telepodési, vásári és egyéb rendőri szabályai- ; Csaba község építkezési szabályai-; Szarvas község elöljáróinak, egy beltelek eladásának jóváhagyása iránti kérvénye-; s Gyomá községnek községi állatorvosi állomás szervezése iránti kérvénye tárgyában. két. Felelőssé tette Isten s ember előtt gyermeke életéért, s élet hossziglani börtönnel, sőt agyonü- téssel fenyegette, ha gyermeke eltalál veszni, halni, miért is ha jobban szereti életét, futtasson docto- rért, s patikába, mert ám ő lássa következményeit, ha nem úgy lesz. S ezzel még nem volt vége, hanem fizesse meg a fuvart Bánktól N.........ig és vissza, valamint az ott töltött egy hét vesztett munkadijait, mert, ha nem, ö rögtön beperli, vagy elhordja mit itt talál. A szegény asszony könnyezett, sirt, ritt, csak egy kis időre hagyjanak neki békét, csak míg össze szedi magát, csak raig szerez valamit, vagy elad, hisz ö nem tagad semmit, ő mindent megfizet, megtérít, de ne öljék meg, mert ő nem birja ki, ha úgy rajta mennek. Úgy látszik kissé megnyugodtak. A mi szegény, ily sok csapástól ön hibáján kivül sújtott asszonyunk is a mint örült elébb, hogy szerény lakába vissza érkezhetett, úgy futott most tova belőle, hogy a többiek otthon ne érjék. Egyenesen a vendéglőbe futott. Szolgálati állomás helyén egy helyettest hagyott, ki elvégezze helyette a munkát, mig oda lesz. Most ment magát bejelenteni, s hosszas kimaradását igazolni, s baját elpanaszolni. Panaszára azonban nem sokat hallgattak. Kurtán kimondták, hogy ilyen rendetlen cselédet nem tarthatnak, s elmehet isten hirével. A saját helyettese az alatt ki marta. Hová menjen szegény bús fejével ? Hová meneküljön ? Szegény ártatlanúl ekkép sújtott, mindenünnen kiűzött. Haza nem mert menni, és sógorához fordult baját elpanaszlandó. Alig mondta el azonban baját, sógora rögtön azzal támadta meg, hogy az ö 10 frtját most már miből és mikor fogja neki megadni ? Neki szüksége van rá! O csak pár napra adta, hozzá addig ne jöjjön panaszkodni, mig a pénzét elő nem teremti. Szegény, szegény, jó asszony !! sógora is elűzte. — Majdnem eszmélet nélkül tántorgott ki a házból s öntudatlanul vánszorgott haza házához. De mily nagy volt meglepetése, midőn kis lakása ajtaját otthon nyitva találta. Berohant, s benn találta a törvény embereit, kik szegényes bútorait írták össze. Az élelmezési bolt tulajdonosa megtudván a kocsistól, s mészárostól a történteket, annyira élelmes volt, hogy társait megelőzze, azonnal biztosítási végrehajtást kért, s mindent lezárolt, s a szegény jó özvegy asszonyt gyermekével együtt ki tette a házból. * * * Tovább is folytassam ? Elmondjam, hogy a többi hitelezők is azonnal rajta mentek ? elmondjam, hogy mindenét az utolsó szegig elprédálták ? elárverezték ? Vagy tán azt is hozzá tegyem, hogy ő végre nem bírván el, a nehéz s folyton szaporodó csapásokat, előbb gyermekét s azután önmagát dobta a Körösbe ? Fábry Károly.
