Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)
1874-04-05 / 14. szám
Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. BÉKÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. - Hirdetésdij: 50 szóig egyszeri hirdetéssel 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 60% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft Előfizetési felhivás a 1874-ik évi II. negyedére. Felkérjük t. előfizetőinket, kiknek előfizetése múlt hó végével lejárt, annak mielőbbi megújítására, hogy a szétküldésben fennakadás ne történjék. Megyénk nagyérdemű közönségét pedig kérjük e lap pártolására. Az előfizetések legjutányosabban postai utalvánnyal eszközöltethetnek. — Ára e lap homlokán olvasható. A kiadó. Kell-e nekünk községi oppositio. ii. „A nagybirtokos olyan községi polgár ma, mint más“ — a mint tehát minden birtokosnak s minden községi polgárnak legkiválóbb kötelessége a törvények tiszteletben tartása; épen úgy joggal követelhetjük a legnagyobb birtokostól is : hogy a törvényeknek engedelmeskedjék s azokkal szemben kiváltságos állást saját részére ne követeljen. Évszázadokon át, a kiváltságok voltak a népek, nemzetek haladásának legerősebb akadályai, s ezek között egyik igen jelentékeny: a közterhek aránytalan viselése. Midőn tehát a törvényhozás e téren is, a közjóiét előmozdítása czéljá- ból az előzetes lépéseket megtette az által, hogy a birtokosokat is a községi terhek viselésére kötelezte: azon nép, vagy párt, neveztessék az bárminőnek, a melyik a törvény ellenére, bárminő kiváltság, vagy kiváltságos helyzet létesitését önként előidézné, — nézetem szerint nem érdemes a közszabadságra, a közjólétre. A békésmegyei nagybirtokosok s ezek között a gerlai is, a községi tér hek viselését illetőleg, ily kiváltságos állást kívántak saját részükre biztosítani. A községek, vagy a községek érdekét pártoló egyének pedig egyszerűen a fenálló törvény alkalmazását kívánták. Hol van tehát a községiek ezen eljárásában hatalmaskodás, vagy igazságtalanság ? — és czikkiró ur mégis azokat támadja meg, a kik a törvény mellett harczoltak s azok javára hajlik mérlege, a kik a törvény ellen cselekedni törekedtek. Én nem kívánom azon okokat kutatni, melyek Gerla külön községgé alakítását idézék elő; nem tulajdonítom ez ügyet a különben is lovagias érzelmű grófnak; s nem kívánok pál- czát törni azok felett, a kik őt, akár saját érdekeit, akár Gyulán fizetendő községi adójának mennyiségét tekintve, rosszul informálták. De tekintve azt, hogy a nagybirtokosok nagybirtokának eredeti szén zésében nem csekély érdeme van a népnek; tekintve továbbá, hogy a nagybirtokok értékének magassága legkivált a szomszédos nagy községekben találja meg a kulcsot; végre tekintve különösen j.zon körülményt, hogy a gerlai birtokos jövedelmének egy részét mai napig is Gyuláról kapja, még pedig úgy, hogy azok neveléséhez a község is bizonyos áldozatokkal hozzá járul: Gerlának gyuláról való elszakitását különös tekintettel arra, hogy ezen elszakitásból magának a gerlai grófnak is, sem anyagi, sem erkölcsi haszna nem lehet, méltatlanságnak találom. És ha ezen elszakadásnak 20,000 ember inná is a levét, ennek semmi esetre sem azok az okai, a kik a törvény tiszteletben tartását kívántak ; hanem azok, a kik az érintett körülmények daczára is az elszakadást tanácsolták és pártolták. Czikkiró ur ezen ügyért a községi pártot mint oppositiót kárhoztatja. Gyulán ugyan a községi párt képezi a többséget, s így a másik párt képezi az oppositiót, s ily értelemben kárhoztetása tökéletes; azonban legyen czikkiró ur felfogása szerint, hogy t. i. a többségben lévő községi párt a községi oppositio; de erre is csak azt jegyzem meg, hogy midőn az oppositio a törvényre támaszkodva járt el, oly polgári kötelességeket teljesitett, melyeket különösen tiszteletben kéne tartani azon nem oppositionak, mely egy két kegyteljes mosolyért a törvényt is lábbal tapodni kész. Azt tudjuk, hogy a Gerla-Poste- leki ügy, még a legmagasabb forum előtt is oly szégyenletesen döntetett el, hogy arra, a kinek a törvényességről s az igazságszolgáltatásról csak egy csöp érzéke is van, — pirulás nélkül nem gondolhat; mert midőn a megye határozata s igy közvetve Gyula város igazságos érdeke mellett annyi jeles tehetség lépett a sorom póba: a hozott olyforma határozat, „hogy ez esetben helybenhagyatik a minister intézkedése, de hasonló esetben még-. is másként járjon el“ — méltó felháborodást szül azoknál, a kik a dolgokat nem a magány érdekek szemüvegén tekintik. A czikkiró ur által említett 3000 Írtra, melytől állitólag Gyulaévenként elesett, röviden annyit jegyzek meg, hogy hibásan van ugyan czikkiró ur Gyula városa adó kulcsairól értesülve, de mégsem olyan rosszul, mint a bel ügyminister, aki azt állította, hogy Gyula 12—19 ezer írttal kívánja megadóztatni az elszakadó uradalmakat. Gyula városának 10 évi, közép- számitás szerint — kivált ha az 1872. évi adó-kulcsot, részint mint hibásat, i észint mint 3 árvizes év következményét kihagyjuk, — soha sem volt 20 krnál nagyobb adó-kulcsa. A rendezett tanács 1-ső éve sem látszik nagyobbat mutatni, s ha két három év magasabb lesz is, reményeim szerint, 10 évre egybevetve, a közép adó a rendezett tanácsnál sem lesz több, mint 20 kr. Már most tekintve, hogy Gerla elszakadt részeinek évi államadója : 3746 frt, Pósteleké pedig 2989 frt.— Gerla községi adója az álladalmi adó után számítva: 749 frt, pósteleki pedig 597 frt lenne, a mely két összeg együtt véve a 3000 frtot meg sem közeliti, Gerla-Póstelek községének leendő költségeitől pedig bizonyosan távol áll. De még hibásabb czikkiró ur azon számítása, ha a 3000 frtot egyesség utján vélte Gyula városa részére meg- menthetőnek; mert a mint előbbi cikkemben emlitém, hogy az egyezségnek czélja: valamely kötelességnek a törvény által meghatározott feltételeknél, enyhébb feltételek melletti teljesítése : úgy bizonyosan a gerla-póste- leki birtokosok is, arra egyeztek volna, hogy a törvény által megállapított adómennyiségnél kevesebbet fizessenek. Legalább ezt látszanak bizonyítani, az 1872-iki költségvetésből az egyházi és iskolai czélokra reájok esett 74 és 50 frt adőmennyiség kivetése ellen tett észrevételek. Igen is egyesüljünk tehát a község érdekeinek előmozditására, egyesüljünk a törvény és jogegyenlőség alapján, ne kívánjon a legnagyobb birtokos sem privilegiált állást, mert a községnek úgyis elég baja van azon kisebb uraságokkal, a kik az ügyeket mindig saját szájuk ízlése szerint el- intéztetni óhajtják. — Pénzes levélboritékok forgalom bahozatala. Folyó évi april 1-töl kezdve minden egyes m. kir. postahivatalnál és postai értékjegyek árusítóinál külön pénzes levélboritékok darabonkint egy oszt. ért. krajezárért fognak áruitatni. Ezen intézkedés czélja az,-hogy a közönségnek módja és alkalma legyen oly borítékok megszerzésére, melyek kisebb összegű papírpénz és bankjegy czélszerü s lehető biztos befoglalására alkalmasak, s a mellett alak s más kellék tekintetében a postai szabályoknak megfelelnek. Azért ezen borítékok használata nem kényszerű, hanem a felek tetszésére van hagyva, kisebb mennyiségű papírpénz és bankjegy-küldeményeit ezen borítékokba zárva föladni, vagy e czélra más a postai szabályoknak megfelelő borítékot használni. A pénzes levélboritékok „Magyar kir. posta“ viznyomatu fölirattal vannak megjelölve. Az ilynemű borítékokba helyezett pónzküldemó- nyek lezárásához, ha bepecsételve állítólagos értéknyilvánitással adatnak fel, — két, azon szöglethelyre, hol a két boritékszárny összeér, alkalmazott pecsétlenyomat elengedő. Nyitva a postahivatalnál roegolvasott pénztartalommal föladott és ilynemű borítékba zárt pénzes leveleknél a postahivatal ellenőrző pecsétje a boritékszárny mindkét végén, a feladó magán pecsétje pedig a két hivatalos pecsét közé alkalmazandó. A másféle borítékokba zárt pénzküldemények borítékolása és lepecsételésére nézve az eddigi szabályok ezentúl is teljes érvényben maradnak, vagyis azok ezentúl is öt pecséttel látandók el. Gyula mártius 31. E lapok múlt számaiban R. ur, a megyei muzeum ügyről mondja el nézeteit. R. urnák tagadhatlanul nagy érdeme az, hogy alig van közérdekű dolog, mely figyelmét elkerülné, s nem is késik ez ügyekről nézeteit a nyilvánosság előtt elmondani, A megyei múzeumok felállítása, ma csaknem országszerte a legjobb törekvésekre adott alkalmat, nálunk ez ügy ma már nem áll a kezdet stádiumán, ott van id. Mogyoróssy János ur nagybecsű gyűjteménye, oly alap ez, melynek kibővitése sokkal könnyebb dolog, mint lett volna az adományozó hazafias nagylelkűsége nélkül, ha azt fáradság s pénzért kellett volna megszereznünk. E körülmény volt indoka a megye azon határozatának is, hogy igen állítsunk megyei múzeumot, s gyarapitsuk azt mint tehetségünk s a körülmények engedik. S véletlenül a Haan-íéle muzeum bocsáttatván áruba, ismét i. Mogyoróssy János ur állott a dolog élére, hogy igen is meg kell azt szeszereznünk, mivel a megye, mint ilyen, még nem sorozta határozatai közé a megyei muzeum felállítását,. legalább nem agy, hogy arra költekezzék is, Mogyorossy ur a megye lakosságához intézett e lapok utján s külön nyomott iveket felhívást, hogy kiki adakozzék e gyűjtemény vételárához, nehogy az talán az országból kivándoroljon. Az eredmény mint tudjuk, kielégítő. A gyűjtemény becséről álljon itt két levél, az ország legtekintélyesebb régészeitől azon alkalomból, midőn Göndöcs Benedek lelkész apát ur, az illető urakat vélemény adásra szélitá fel, a Haanféle gyűjtemény értéke felöl. Ipolyi Arnold levele a következő: „Nagyságos Uram ! Bizalmas felszólítására van szerencsém felelnem, hogy ameny- nyire Haan ur gyűjteményére emlékezem, s annak sorozatát a küldött jegyzékből megismerhetem, az a kívánt 1000 frtot megéri any- nyira, hogy magam is, amint ily összeg e czélra rendelkezésemre állana, azonnal késs vevője lennék. Engedje mégis, hogy jegyzékét mégis tarthassam. Kiváló tisztelettel lévén, Budapest 1874. II. 8. — kész testvére Ipolyy s. k.“ Römer Flóris levele a következő: „Nagyságos és főtisztelendő apát ur, mélyen tisztelt uram! Nagyonörvendek,hogy Békésmegye Nagyságodat állította azon szak- bizottságnak élére, mely hivatva van arra, hogy első sorban honi régészeti érdekeinket képviselje, és közművelődésünk előmozdításában fáradozzék. Ismervén Nagyságodnak hazafias buzgalmát, minden irányban, mely jövőnket biztosíthatja, egyelőre is köszönvén a bennem helyeztetett bizalmát, jövőben is közreműködésre szívesen ajánlkozom, kívánván, hogy ezen az uj téren való működése eddigi fáradozásainak fényes eredményeit még túl is szárnyalja! A Haan Antal-féle gyűjteményt talán 10 óv előtt láttam, és az egyes darabokra már nem igen emlékszem, azonban, ha a tárgyak számát, és a régiségeknek mai árát vesszük tekintetbe, ha meggondoljuk, hogy e jeles férfi azt messze földön, nem épen a legfényesebb körülmények közt gyűjtötte; hogy azon férfi saját földijük, egy perozig sem kételkedem azt a keletkezésben !eyőbfh(
