Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)
1874-08-30 / 35. szám
Harmadik évfolyam 35-ik szám Gyulán augusztus 30-án 1874 ( ^ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. V J BÉKÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési di. Három hóra Hat hóra . . Kilencz hóra .’ Egy évre . . lft 2 ft 3 ft 4ft Jelentés a tanévnyitás változtatott ha- táridejérül. A szarvasi fögymnasiumban az 18 7 4/5 - re szóló beírások, felvételi és javító vizsgák csak szeptember hó 4-én, s az előadások szeptember 7-ikén fognak kezdődni Ez elhalasztásnak oka az, hogy augustus végső és szeptember első napjaira különféle, a tanférfiakat is érdeklő, egyházi, művészi és tudományos gyűlések hirdetvék országosan. Miről is a t. iskolai közönséget ezennel hivatalból tudositja Tatay István, igazgató. Gyula augustus 26. ii. Népiskoláinknak a minist, rendeletben feltüntetett csekély eredménye kétségkívül azon iskolák szervezetlenségében keresendő. Kire vannak az iskolák bizva, ki Ügyel fel rájok, ki intézi ügyeit ? — a felekezetek presbyteriumai, hogy pedig a presbyteriumok kikből állanak, bár többször volt már alkalmam elmondani, ismétlem azt mégis. — All a felekezet papjából, ki egyszers- mint elnök, s mint rendesen értelmes ember, a tagokra való befolyását és az iskolai ügyekben a „szabad kéz“ jogát rendesen biztosítja is. Hanem aztán az is rendes dolog, hogy a pap, mint a presbyterium elnöke is pap marad, s az iskolák ügyét biztosítva látja, ha a gyermek a vállásból eleget tanul, hogy pedig ez nem elég az üdvösségre, Magyarország vallás- és közoktatásügyi ministere ezen rendeletekben világosan kimondja. Aztán természetünk már, hogy minden közügyből politikát csinálunk, s e természetünk a presbyterek választásánál sem tagadja meg magát, igy jutnak aztán be oly emberek, kik közt bár tárcájuk erejéből többen vannak „kaputosok“ is, de magasztos hivatásuk színvonalára felemelkedni egyátalán ezek sem képesek, vannak olyanok is, kik némi fogalmat tudnak ugyan alkotni feladatuk fontos voltáról, de itt ismét politikai tekintetek jönnek közbe, melyek az ellenkező nézetben levő többség akár vallásos, akár politikai érzelmeivel nem egyezvék hallgatásra kényszerítik. Kitűnik ez különösen nálunk Gyulán a városi közgyűléseken, hol már egy kissé szabadabban lélegezhetvén többen oly húrokat pengetnek, melyeket a presbyteri gyűléseken érinteni is merénylet lenne, s még csak azt kell hozá tennünk, hogy ezek mellett a többség polgári foglalkozására nézve legtöbb helyen földtnivelők- ből áll. Mi természetesebb tehát minthogy az ily elemekből alakult presbyteriumok feladatukat inkább bizonyos gazdai dolgokban keresik, mint sem az iskolák szellemi állapotával való foglalkozásban. Pedig szerintem ez utóbbi a fődolog. S tekintsünk szét a megyében, ötezer léleknél többet számláló tizenöt községünk van, s vájjon áll e valamelyikben más elemekből a presbyterium. Itt azon kérkés támadhat, hogy vájjon álhatna-e más elemekből? Kimerítő feleletet e kérdésre hosszabb tanulmányozás után lehetne adni, én azonban szeretem hinni, hogy a felelet ez után is igenlő lenne, hisz ellenkező esetben le kellene mondanunk még a reményről is, hogy a népnevelési törvényt végre tudjuk hajtani. Nem tudom, ha hi ven festém e a presbyterium képeit, egy azonban bizonyos, hogy megyénkben az iskolák igen csekély, a reájok fordított költséggel meg épen mi arányban sem álló eredményt mutatnak fel, minek egyszerű, de nagyon természetes oka a presbyteriumok hivatás hiányában keresendő. Mint mondám, e presbyteriumok, az iskolák szellemi életével való foglalkozást nem is tartják hatáskörük höz szorosan tartozóknak, a vizsgálatokon is rendesen, mint szülők vesznek részt, itt aztán íősuly lévén a kátéra fektetve, tökéletesen megelégesz- nek a vizsgálat eredményével, ha a gyermek abból többet tud, mint menynyi még az ő emlékükben megmaradt a gyerekkori tanulásból, hogy pedig a káté iránt való elfogultság gyanúját maguktól elhárítsák, hát egy kis számtannak, földrajznak is szorítanak még egy kis helyet, de csak annyi ez, melyre a minister azt mondja, hogy a semmitől alig vannak egy lépésnyire. Ha pedig a presbyterek megvannak elégedve, hát minek javítanának az iskola sorsán? másnak pedig beleszólása nincs, de nem is lehet, hisz ez az autonómia csorbítása nélkül nem is történhetik, az pedig főbb tekintet, mint a törvény parancsa, mely a politikai hatóságnak kötelességévé teszi a kényszer iskoláztatás végrehajtását, s törvényszabta e kötelesség egyúttal jogot is ad az iskolai ügyekbe való, legalább oly mérvű avatkozásra, melyből tudomást szerezhet magának, hogy az iskolakötelezettek járnak-e tehát valóban az iskolába, s ha igen, mely eredménynyel. Hanem hát ez a politikai hatóság nehogy kötelességet teljesítsen, inkább lemond a jogokról is, a pres- byteriumokban pedig van annyi keresztyéni és atyafiságos érzés, hogy a gyermek elméjét nem terhelik meg holmi haszontalan „világi“ tudománynyal, s hogy sem komám- sem sógor uram gyermekét, nem hajtjuk erővel az iskolába, legalább sem a gyermek nek, sem a szülőknek, sem maguknak nem okoznak kellemetlenséget, így aztán népnevelésünk a törvény rendeletek mellett sem haladhat. Pedig haladnunk kell, s haladásunk feltétele a törvény szigorú, s kíméletet nem tűrő végrehajtása. Es kire van bizva a népoktatási törvény végrehajtása? — Közvetve bár, de főlég a vármegyére. Igen de nálunk azon vármegyére, mely a hat év óta megalkotott törvény végrehajtását még csak meg sem kisérlette, s vájjon miért? talán any- nyi a teendője s oly fontosak ezek, hogy oly csekélységgel, mint a népoktatás ügye nem is foglalkozhat. Épen uem hisz, a vármegye összes teendőjét nagyon röviden eljlehet mondani: két hónapot vesz igénybe az ujonc- állitás, megvizsgálja a községi számadásokat, évnegyedenkint legfelebb 2 hetet gyülésez, a min. rendeleteket az alispán a járásokba, a szolgabiráknak kiküldi, a szolgabirák írnokai pedig azokat a községek számára kiadják, megnézik a Körös-gátakat, a szolgaszemélyzetnek ruhát csináltat, az épületeket tataroztatja, s kerül ez lté- késmegyén»-k évenként csekély 80,000 forintocskájába. Igaz, hogy a vármegyének iskolaszéke is van, erről azonban csak annyit tudunk, hogy a legközelebb múlt megvegyülésen a tagok 5 évre szóló mandátuma lejárván, újra ala- kittatott, de hogy ez idő alatt vagy 20000 gyermek járt-e iskolába, tanult e valamit, arról a nemes vármegye nem kiváncsi tudomást szerezni. Pedig talán e téren hálásabb működési kört találna, mint azon, mely idejének legnagyobb részét elrabolja — a politikáin. Hanem most itt van a ministe- ri rendelet, mely a tanfelügyelő által a megyének meghagyja, hogy „a népoktatási törvény 48. 49. 50. és 52-ik szakaszaiban foglaltakat a legszigorúbb eljárás alkalmazásával is mostantól fogva kérlelhetlenül hajtsa végre; nevezetesen hogy a szülök gyermekeiket 6 éves koruktól 12 éves korukig pontosan járassák a mindennapi iskolába. A 13—15 éves kor között álló gyermekek pedig a szülök megbüntetésének terhe alatt, különösen a téli hónapok alatt hetenkint legalább 5 órai, nyáron pedig 2 órai oktatásban részesüljenek.“ Nem kutatom, mért hanyagol- tatott el eddig a népoktatás ügye, de hogy e ministeri rendelet után kilép a cselekvés terére, legalább remélni lehet, itt megadva az irány, kimutatva az ut, mely szerint tennie kell, s melyen haladnia kötelessége. Mindenesetre les fontosabb teendő vár a s alispánra, mint első tisztviselőre, nagyon sok függ attól, mily szempontból fogja ő fel e rendeletek intentiójá f, s mily buzgalmat fog kifejteni a végrehajtás körül. Szeretjük emlegetni, hogy Békés- megye culturalis viszonyai kielégítők, sőt szeretünk hivatkozni Eötvös báró nyilatkozatára is, mely 'szellemi állapotunkat meglehetős előnyösen tünteti fel, de ez csak ösztönül szolgálhat a további haladásra, s hogy Békésmegye birtokában lévén azon feltételeknek, melyek mellett a szellemi élet virágzásra juthat, érvényesitenünk kell erőnket e téren, és akkor talán önhittség nélkül fogjuk elmondhatni, hogy igen is Békésmegye megérti a kor szavát, hogy akar is, tud is haladni. Nem czélja e soroknak, hogy az alispán urnák instructiokat adjon a teendőkre nézve, igénytelen nézet keres ezekben kifejezést, hogy melyik lenne a leghelyesebb kiindulási ut Az alispáu a megye területén lé- téző iskolák felett felügyeleti jogot gyakoroljon, s a fizikai idő hiányát pótolja a szolgabirák kiküldésével, kik különben is a járások követlen főnökei, szerezzeu magának biztos tudomást az iskolák szellemi s anyagi állapotáról, s intézkedjék, hogy az iskolaszéki tagok legalább a nyilvános vizsgálatok eredményéről szerezzenek közvetlen tapasztalatot, hogy a hiányok annak idejében, és helyen pótoltathassanak. Hasson különösen a kényszer iskoláztatás keresztülvitelében a szolgabirákra s ezek által a községi elöljáróságra. A legrövidebb időközökben kivánjon ezekről hiteles adatokat. Hiszen ezt a törvény mind megengedi, de sőt e rendeletek szigorúan meg is hagyják, s ha már ez igy áll, ám tegyen is a vármegye, hisz az Ön- kormányzatnak magasztosabb feladata alig lehet, mint a népoktatási ügy felett yaló szabad rendelkezési jogot úgy gyakorolni, hogy iskoláinkban gyermekeink számára biztos szellemi tőkét alapítsunk. Oly tág kör ez, melyet ha a vármegye okosan, és lelkiismeretesen tölt be, alig marad ideje és oka az autonómia képzelt csorbításán keseregni. És mi lesz e működés eredménye ? ELő sorban életbe lép a politikai hatóság törvény biztosította joga az iskolai ügyekbe való avatkozásra, a presbyteriumokat kötelességeik teljesítésére, kényszeríti a presbyteriumok alakításánál oda hat, hogy abba csak a hivatott értelmiség jusson. 11a aztán a presbyteriumok kötelességüket teljesíteni fogják, majd kitűnik, hogy sokkal kevesebb erővel rendelkeznek az egyházak, sem hogy a népnevelés ügyét a törvény s a rendeletek értelmében tovább is kezeik közt tartsák, mert ki fog tűnni, hogy az iskola-kötelesek száma mi arányban sem áll a létező tanerők, a helyiségekkel, a törvény pedig az egy tanteremre e tanítóra eső gyermek szám maximumát meghatározván, önként következik, hogy a tanhelyiségek s tanerők számát emelni kell, mivel pedig az egyházak a jelenben gondozott iskolák költségeit is csak községi se- gélylyel tartják fenn, mi természéte- sebb, mint hogy eberuházások költségeit a községnek kell fedeznie, s ha már egyszer a község ezt tenni fogja, az iskolát aztán sajátjának, vagyis községinek fogja kimondani. E mellett tarthatnak a felekezetek iskolákat, s tartsanak is, a két iskola küzött elöállandó verseny lesz legbiztosabb eriteriuma a községi iskola előnyeinek, melyeknek megismerése bizonyára elnémítja a községi iskola ellenségeinek handa-bandáját.
