Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-03-09 / 10. szám
Második évfolyam. 10-ik szám. Gyula martius 9-én 1873. ( ’ ^ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. w VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. sz.) — Bécsben Schmid Edmund hirdetési irodájában (Weihburggasse, Nro. 22.) Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. ^ Megjelen ^ hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft L j Gyula martius 8-án 1873. ii. Múlt czikkemben kettőt igyekeztem igazolni : 1-ször, hogy az alispáni jelentés tárgyilagos volt és hogy a főjegyző irányában tett jelentése, sem kihívó, sem pártállást tanúsító nem volt; 2-szor, hogy a megyei bíráskodások, illetőleg határozatok a törvény által reájuk ruházott hatáskörökben a párt érdekek, szenvedélyek hullámzásai mellett is az egyesekre veszélyesek nem lehetnek azért, mert ezek felett a minister, ki minden párton felül áll és felelős, ki felett ismét a képviselőház áll, döntőleg határoz; és hogy a megyei pártok miatt eredhető hiba ellen gyógyszert nem lehet az alispán alattomos jelentésében sem keresni, sem találni, ki mint a megyében többségben lévő párt választott tisztviselője, — benne lévén a hullámzásban róla sokkal feltehetőbb az érdeklődés, mint a megyei közgyűlésről. Igen de azt mondja barátom, hogy ha mind ezekkel meggyőztél is engem arról, hogy az alispán még elfogultabb lehet a megyei közgyűlésnél, mert hiszen magam is azt írtam, hogy az alispáni jelentésből^ minden lépten nyomon kirí a pártember, de ebből csak az következik, hogy a törvény rendelete a kívánt czélt nem érte el, de azt nem bizonyitja, hogy megyénk határozata, mely az alispánt az ellenvélemény adásától jelentésében eltiltotta törvényes, mert a törvény általában kivánván az ő véleményes jelentését, az által az ő ellenvéleményének is helyt adott. Feleletem az, hogy „nem adott“ mert l-ször a törvény ide vonatkozó szakaszaiból világos, hogy az az alispánt részint mint a megye nevében intézkedőt, részint a megyei határozatok végrehajtóját jelöli meg: de a megye ellen intézkedőnek sehol nem teszi, erre a főispán van kijelölve, ha annak szükségét látja ; ugyanis : A XLII. t. ez. ezen kérdéses 4. §-t előző 2. §-ba ezt mondja: „ a megye ön- kormányzati jogánál fogva belügyeibe önál- lólag határoz, határozatait saját közegei által hajtja végre* erre jön, a 4. §. „magán felek a törvényhatóságnak sérelmes határozatai ellen, az illető ministerhez folyamodhatnak, a folyamodvány az alispánnak adatik be, ki ezt 8 nap alatt véleményes jelentéssel felterjeszteni köteles;“ — vessük ezt össze az alispáni jogkört szabályozó 58. §-sal mely ezt mondja: a) „Az alispán vezeti a törvényhatóság nevében a közigazgatást b) Végrehajtja a közgyűlés határozatát;“ ezek világosan tanusitják, hogy az alispán a megye nevében, annak akarata szerint, nem pedig annak akarata s határozata ellen van hivatva intézkedni s felterjesztéseket tenni; következőleg: hogy az inerimi- nált 4. §-ban kívánt véleményes jelentés csak is a megye intentiójának megfelelő- leg, nem pedig annak desavouálására kivántathatik; mert ha annak ellenében is rendelte volna, azt világosan kikellett volna tennie legalább ezen szavakkal: „saját egyéni“ véleményes jelentésével. Az, hogy az ellenkezőtől nem tiltotta el, annak meg- tevésére még nem jogosította fel, mert mint a megyei határozat végrehajtó közegének, nem pedig „egyéni saját véleményét kivánta a felterjesztésben kifejezni, — mert ő a felterjesztést a már akkor együtt nem ülő megye bizottmány helyett annak nevében teszi, mint annak végrehajtó közege, a megyétől pedig józan gondolkozással senki sem teheti fel, hogy az apellátát azzal terjesze fel, hogy jóllehet ö úgy határozott, de az nem igaz; inkább feltehető, hogy ha a felebbezésbe ellenkező nézetre jönne, egy újabb határozat hozatalra nyitna utat; s az alispán is inkább ezt tehetné hivatalos állásánál fogva, mint a megye megbízásával annak ellenére visz- szaéljen az ellenében tett felterjesztésével. Ez okozta azt, hogy mióta ezen törvény meghozatott hiszem, hogy ez az első eset, hogy ezt az alispánok ellenkezőleg fogták volna fel, s ellenkező felterjesztést tettek volna, s hogy a mi főjegyzőnk megtette1 ö maga védbeszédében legjobban indokolta, mondván, hogy „érdekelte az ügy fenti eldöntése“ s az hogy a megye közönségében nem is találtatott e törvénynek pártolója mint barátom, ki érdektelenségének nem, hanem igenis a főjegyző melletti túl buzgó érdeklődésnek adta roszul választott bizonyságát; — de 2-or. Ugyancsak megyénk magyarázatának helyességét igazolja, ha ezen 4. §-t ösz- szevetjük az 51. §-sal, mely a megyei határozatok hivatalos felterjesztéseiről általában szólván, azt mondja: „a megye-köz- gyülési jegyzőkönyvek a belügyi ministerhez 30 nap alatt, egyes jegyzőkönyvek pedig egyik vagy másik ministernek kivána- tára azonnal felterjesztendők“; tehát ebből az világos, hogy a megyei jegyzőkönyvek vagyis megyei határozatok felterjesztéseihez nem kívánja az alispán véleményes jelentését, mire nincs is, nem is lehet szüksége sem a megye ellen, sem mellette; hanem ezt csak a 4. §. kívánja, hol az egyesek fellebbezéseiről szólva mondja: „s ezt 8 nap alatt véleményes jelentése mellett felterjeszti*, ez előttem legalább minden kétségét kizárja nem csak annak, hogy a megye határozatainak felterjesztéséhez nem kell az alispán commentárja, csak a fellebbezési esetekben, s ebbe pedig ezen véleményes jelentésnek egyedül a fellebbezésbe foglaltakra kell szorítkoznia, mint amikor már a megye együtt nem ülvén, annak netalán a megyei határozatba nem egészen világosan foglalt, vagy azt eltorzitani törekedő, vagy épen sértő szavaira nem tehetvén meg a megye az észrevételt, tegye azt meg helyette az alispán, mint a megye végrehajtó hivatalos közege. Ezen értelmezést az ezt szónak mindjárt a fellebbezés után tett illeszTÁRCZA. Első találkám. „Ma 63ta 7 órakor a promenádon a szerelmesek padján 187* junius 24. elvárja Ilka.“ E kevés szó volt, mely fejemben egy boldognak nem Is remélt napon rettenetes chaosf csinált, — e kevés szó, melyet lelkem alig birt magába fogadni, — e pár szó volt, mely megrabla nyugalmamtól, e nehány szó volt az, mit hosszas, hosszas s soká sikeretlen kéréseim, s könyörgéseimnek, kifogyhatlan szerelem vallomásaimnak kieszközölni, kicsikarni utóvégre is sikerült. Boldogságom tetőpontjára hágott. Szivem büszkébben dobogott fel, s önérzetem legalább is 30° C. szerint emelkedett. P. Ilkával randevúm 11 (rendez-vouz —) Ó, ti szegény lelkek! kik hiába térdeltek zsámolya előtt, imátok nem fog meghallgattatni. O én ezerszerte boldogabb s szerencsésebb halandó ! 11 Ilka k. a. a kedves felföld egyik városának ragyogó gyöngye. — Magas gyönyörű termetét a váltak, s a derék finom szabása s karcsúsága kiválóvá teszi. — Bájos orcáját az arany szőke fénylő haj, — a szemeiben lakozó kék ég felett felkelő nap szent sugaraiként — övezi körül. — Égő ajkai, mintha titkos vágyak után sóhajtnának, — majd kicsattannak, mig egész orcáján egy ki- magyarázhatlan bús komolyság, egy megérthetlen, de vonzó felhő csoportul körül. Azt hiszem e búskomolyságát megéneklém! Ah ha tudna a papir beszélni, s én magam is elárulhatnám, ha akarnám, — hányszor Írtam hozzá szerelmi dalokat. De erről csitt 11 — — a titkok fátyolát ne lebegtessük, mert még — — — — — A mint tehát mondom 187* junius 24-én én voltam a legboldogabb halandó tán az egész föld kerekségén, s végtelen boldogságom eléréséhez még csak pár óra hiányzott. S e pár óra, e pár óra volt tán életemben a legnehezebb, a leghosszabb. — — Elmerengtem a boldogságot hozó sorokon (tán még a levélhordónak is képes lettem volna kezet csókolni, ha előre tudtam volna, mit tartalmaz vaskos keze.) — E néhány órát nem tudtam semmivel sem elölni, az idő lomha ólomlábakon bukdácsolt, tán nem is előre. A külső világtól elzárni határoztam magam, nehogy valaki végtelen boldogságomat leolvassa ar- czomról, s a viszonzott tüzet szemeimből, s még utamba álljon, még megakadályozzon, még megsemmisítse .... I Ah! az valóságos gyilkolás volna I Megölne engem, — őt is I Nem I nem, nem megyek ki I Az idő lomha ólomlábakon bukdácsolt, tán nem is előre. — Ah 1 ólomlábak,-------lábak, — láb! va gyis — — versláb. —---------Igen, igen! oh iste ni eszme, oh lángész, oh isten dicsőségéből s eszéből egy élő teremtménynek ajándékozott szikra 1 Ah ! igen, igen, verset csinálok ! Hozzá, hozzá ! Igen 1 igen! vele foglalkozom, az ő drága emlékének szentelem e pillanatokat, legyen ő jelen, s ő rövidítse meg a hosszú órákat — — nem vágyom ki, hisz ő mellettem lesz I megcsinálom a verset a mellyel öt — szivem királynéját — ma este üdvözlöm. Tollat, papirt, rögtön nekidülök. Ámde hogy kezdjem ? S már is fenakadék! No ! mit, mit ? csak a kezdet nehéz, — biztatom magara. — — Jó darab idő telik el, s a kezdet még sehogy sem jön. Nó, mi ez ? hisz én költő vagyok, s most nem tudok semmit kiszorítani ? Muszáj ül., s a muszáj nagy szó. Most már muszáj ! A hogy lesz, úgy lesz, de „muszáj“ Szivem királynéja, Lelkem bálványa... Oh, mit, mit? bálvány? Ilka nem Iris, hogy bálvány legyen, utdvégre még csupa rim kedvéért „állvány“ lesz majd. Máskép muszáj kezdeni: Nem hallod mint zeog a harangszó ? Nem a harang az, mert a szivem szól... Ah! nem jó! nem jó, még ilyen rettenetes harangozás odacsalhat valakit, b fucs lesz az egész randevú. . Nem! máskép muszáj kezdeni. De a kezdet oly nehéz, s én épen moBt nem tudok kezdeni. Piroslik a kecskerágó... Bah 1 hisz én azt már olvastam valahol. De mi az, hogy nem jut valami jó gondolat eszembe ? Dehogy nem jut, csak gondolkozzam egy kissé: aha! Imádott Ilkám földi angyal, Leszálltál a menyből, mint az arkangyal, Csodák csodája, lelkem Sárája, Hoztál boldogságot, égi üdvöt nekem mára .. Ez nőm jó rím „Sárája“ „mára!“ „Sárája“ „májája !“ Ez jó, ez passzol. Csodák csodája, lelkem Sárája, Szivem zúzája, testem májája. Igen, igen! ezt az elébbihez csatolni — — — De nem! isten tudja miért, de nekem úgy tetszik, mintha ez nem jó volna, pl. homályos az „lelkem Sárája“ — azt nem fogja tán mindjárt megérteni a „bibliai Sárára“, s még valami más Sárát süthet ki belőle. Nem 1 ezt nem. Máskép kezdem. De hogy ? Egy tollszárat már egészen összerágtam. — Már a delet harangozzák, s még mindig semmi eredmény. Dühömben összetépem a papírokat, csipegetett galuska alakjában hever már előttem egész fáradságom. Az a déli harangszó is bosszant, mintha csak ki akarna csalni ebédre. — — Nem, nem megyek ki! annál szellemiesebb leszek estére. De utóvégre mit csináljak még 7 órán által? Újra előveszem Ilka üdvöt-rejtő levelét, s elábrándozom rajta. „Ma este 7 órakor a szerelmesek padján“ párszor is elolvasom. Meg van, meg van! Heureka 1 Ezzel kezdem: Igen, igen ! evvel adom neki tudtul, hogy menynyit foglalkoztam véle, s levelével. Igen igy kezdem ! Ma este 7 órakor a szerelmesek padján, Jösz te hozzám, szív királyné, no de hagyj án.. A rím jó, pompás, csak az a „no de“ nem kellene oda, no de akkor meg sántít a versláb. Hm, hm! nem megy, nem megy! Hagyjuk későbbre! Most kicsit zavart vagyok. Majd kÓBÖbb 1 Ó később bizonyosan csinálok egyet, s bizonyosan szépet. — — — —-------— Elkezdek olvasni. —• — Nem értem 1 — — félbehagyom.... ... Órám felé kapok. Nincs a helyén. Aha emlékszem. Verthernél van éjjeli zenén. Szerettem volna pedig számitni a percek eltűnését. Oh lángész. Előveszem pulsusomat. Azt hiszem most 80-at üt egy perez alatt. Legalább egy óráig olvastam. 4666-ot ütött. Szép szám, de megelégeltem. Ezt is meguntam. Újra elővettem Ilka levelét. Hosszan hosszan elel nézem, mindon betűjét szeretném magamba ölelni. 57 betű! Csak 11 Don Carlos (de) F. (Folytatjuk.) Marczi bácsi. — Genre — Ám nem mindennapi ember Vala Marczi bácsi sem. Lutrit rakott, s elolvasta Az újságot rendesen.
