Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-07-06 / 27. szám
Második évfolyam. 27-ik szám. Gyula julius 6-án 1873 ’ ^ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. V J BÉKÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Eaasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. sz.) — Scliwarcz testvérek nemzetközi irodájában fürdőutcza 1-ső szám. és Bécsben Wolzeille 6—8. Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. - Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. r Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij Három hóra . 1 ft Hat hóra . 2 ft Kilencz hóra . 3ft Egy évre . . 4 ft Előfizetési felhívás a 1873-ik év második felére. A félév elején kérjük eddigi t. előfizetőinket és megyénk nagyérdemű közönségét lapunk további pártolására, és a postai utalványnyal legkönnyebben eszközölhető előfizetések mielőbbi megújítására. Az előfizetési ár lapunk homlokán olvasható. Gyula, julius 4-én 1873. Hogy a rendezésünk ügyében megkezdett eseményeket, annak küszöbén, tovább flizzük, visszatérünk az ajánlatba hozandó tisztviselők végett megtartott második szőkébb körű értekezletre, mely múlt vasárnap a délelőtti órákban tartatott meg, és többnyire csak is a tanács foszemélyére, a polgármesterre szorítkozott. Az értekezlet, nem riadva vissza előbbi eredménytelenségétől újból is csak Beli- czey István ur nevét hangoztatá; az általa felhozott okokra, ellenokokkal válaszolt, mig végre is belefáradva a küzdelmes ér- velgetésékbe és átlátva a meghiúsult reménykedéseket, Nyikora Mihály bizottsági tag indítványára a figyelem a gyulai járás szolgabirája Baranovics Gergely urra irányult. — Az ajánló ur által hosszabban kifejtett és igen ügyesén alkalmazott nézet, azon eredményt szülé, hogy az értekezlet tagjai belenyugodva meg nem indítható akaratába az előbbi jelöltnek, közmegegyezéssel Baranovics Gergely urat a polgármesteri állás elfogadására felkérni határozók ; a felkérő küldöttség — élén Gyula városa jelenlegi bírójával szolgabiró urat lakásán fel is kérésé, tudatva véle a küldetés czél- ját, felkérve őt bizalommal a jelöltség elfogadására. — A válasz, — bár nem nyilatkozott is határozottan, — megnyugtató volt, és a küldöttség könnyebbült szívvel térhetett vissza az értekezlet helyére, meglővén győződve arról, hogy küldetésének sikerére biztos remény van. A még múlt értekezleten, az egyéb állások tekintetében megállapított névsor újra elővetetvén, az, némely tekintetben módosíttatott, amennyiben különösen az akkor jelöltségbe hozott tanácsosok közül többen e jelöltségtől visszalépni óhajtottak, ezek mások által pótoltatván, nyugodtan nézhe tett az értekezlet a délután megtartandó nagyobb tanácskozmány elé. A délután 5 órakor megtartott tanács- kozmányon a képviselők igen számosán jelentek meg, és miután annak elnöke Beliczey István ur előadó annak czélját, a jegyző felolvasó a névsort, felhiva egyúttal minden jelenlevőt, ha netán egyik vagy másiknak a jelöltekre észrevétele lenne, azt nyíltan és őszintén adja elő; de a jelenlevők között észrevételező nem akadt, a miért is indítványba ment, hogy Baranovics Gergely polgármester, Bandhauer György főkapitány és Dr. Glaser Károly főorvos jelöltekhez egy küldöttség menesztessék, velők tudatandó, hogy a képviseletnek többsége egyhangúlag őket kéri fel bizalomteljesen a jelzett állások elfogadására. — A küldöttség megbízatásában sikerrel járván el, és midőn visszatérve, eredményteljes küldetéséről a jelenvoltakat értesítő, egyhangúlag kitörő „éljennel“ lön küldetésök jutalmazva. Az e tanácskozmányon helybenhagyott névsor a következő: 1) Polgármester: Baranovits Gergely 2) Főjegyző: Popovits Jusztin 3) Főkapitány: Bandhauer György 4) 1-ső jegyző: Kiss Mihály 5) 2-od jegyző: Hoffmann Alajos 6) Jogi tanácsos: Tormássy Károly j 7) Közgyám: Czingulszky József 8) Alkapitány : Fridrich Mihály Dászkál Miklós 9) 1-ső Pénztárnok : Andrássy Miklós Ujfalussy Gyula 10) 2-od Péntárnok : Dániel János Kaba Miklós 11) Ügyész: Ladicir György 12) Orvos: Dr. Glaser Károly Berkes János 13) Állatorvos : Puskás József Ball József 14) Igtató : Uzon Ferencz Tanácsosok: 1. Oláh György, Bene István 2. Grétz József, Mány György 3. Rusz Demeter, Szilágyi István. 4. Litska József, ifj Popp József 5. Mondák György, id. Miskucza György 6. Uferbach János, Kovács Károly 7. Gergely András, Sz. Kis Mátyás 8. Pflaum István Sz. Schriffert Mátyás 9. Japport Simon, Szikora József 10. Pikó András, Murvai András Végrehajtó tanácsosok: 1. Mundruczó Mihály 2. Atyimovits József, Schartenreiter Albin. Candidáló küldöttség: 1. Beliczey István 2. Szigethy Lajos 3. Végh József 4. Némedy Ferencz 5. Keller Imre 6. Bézsán József 7. Hoffmann József 8, Dobay János 9. Nagy Károly 10. Petik Ambrus Póttagok: 1. Ifj. Miskucza György 2. Dászkál Dávid. TÁllCZA. Két szív története. Beszély. Irta Miskey-Jugovics Béla. (Folytatás.) ’ V. A jól sikerült, fényes tánczestély vége felé járt. A kargyertn tartókban már majd mind végigégtek a gyertyák, helyet adva az ablakon át derengő hajnalfénynek; tánczosok és tánczosnök kifáradva, fólhevülve sétáltak az elejtett virágcsokrok — és letaposott ruhafodrokon, — élénken és vigan csevegve az estély élvezeteiről, mig köblökben talán eltitkolt boszúság és elégedetlenség forrongott, hogy a quad rillet, vagy a cottiliont nem szívok szerint tánczolhaták; — itt-ott a mamák tiltó figyelmeztetése hangzott, a fagylalttól óva föl- hevült leánykáikat, melyet udvarlóik oly rábeszélő szívességgel kínáltak pedig; — szóval már mindennek olyan bál utáni színezete volt. Boldogsággal telt szívvel állottam Aranka mellett egy narancsfa alatt, — mert keresztanyám a virágházat alakittatá át tánczhelyiséggé, — közel távozásomról beszélgetve. — Igen Aránkám, én holnap távozom, — boldogan, mert tudom most már, hogy szivedet és szerelmedet bírom; és nyugodtan, mert egy nemes szív szerető védelme alatt tudlak, hol minden bajtól gondosan óva vagy; — s azután egy rövid óv után újra látandjuk egymást, élvezve szerelmünknek előttünk csak nem rég feltárult édesét; — szóltam Arankához, csak hogy busongó aggályait eloszlathassam, bár erre magamnak is szükségem volt — Egy rövid év után mondod, — s ki tudja egy rövid év után nem fog-e szivünk egymástól távolabb lenni, mint mielőtt talán megismerkedénk, — ki tudja nem marad-e csalfa — s aztán annál jobban fájó remény mindaz, melyei imént vigasztalva biztatál, — vagy nem fogsz-e te egy nálamnál talán érdekesebb-, szebb-, jobbnak ajkán boldogan csüggve feledni engemet ? ......... — Arankám, esküszöm .... < — Ne esküdjél, vágott szavaimba Aranka, ez utóbbit én sem hiszem, nem hihetem, — mert ha hinnem kellene — a fájdalomtól szivem repedne meg! Előttünk e pillanatban Georgine sétált el a hadnagy karján, s Aranka — mintegy rögtöni gondoltaitól inegkapatva hevesen ragadta meg kezemet, s zaklatottan Bzólt: — Endre, Ígérj meg nekem egyet ha szeretsz! — ígérd meg hogy Georginet kerülni fogod; — büszke homlokán mintha egy rám közelgő vészt látnék Írva lenni, — s szemeiből mintha snjtó villám röpülne felém, mely létemet, boldogságomat megsemmisítéssel fenyegeti; — csak őt kerüld Endrém, s én nyugodt leszek, — szólott Aranka, kimondhatatlan bájjal nyugtatva rajtam szemeit, melyekből a szerelem éltető világa sugárzott reám. — Légy bizton Arankám, Georginet kerülni fogom, — feleltem én határozott megnyugtató hangon ; — se párbeszéd után mi is a társaság közé vegyültünk. Másnap még egyszer elmentem Szilakiékhoz, s keresztanyámnak forrón megköszöntem irányomban! szívességét, melyei havak óta elhalmozott; s aztán Arankát keresém föl, tőle elbúcsúzandó. — Isten veled Arankám, légy boldog a viszontlátásig, s gondolj, reám, szóltam hozzá meghatot- tan, s elém nyújtott kezét ajkimhoz s öt szivemhez szorítva, hévvel csókoltam fel az arczárói lefutó könyeket. — Nem feledted-e mire kértelek tegnap, sutto- gá ő reszketeg hangon, forron viszonozva ölelésemet. — Sohasem fogom feledni! — szóltak hazugul ajkaira, mert nem volt bátorságom előtte fölfedni, hogy szülőim tegnap azt határozák, miszerint az ezredeséknél legyek szálláson, — mely határozatuk ellen természetesen nem tehettem kifogást, hacsak az igazi okot fölfedni nem akarám. Midőn távoztam, Aranka egy kis csomagot csúsztatott kezembe, — s mily nagy volt meglepetésem, midőn azt otthon fólbontva, láttam, hogy az a kedves gyermek híven talált miniatűr arczképe. Érzékenyen vettem búcsút szüleimtől; mintha örökre kellett volna megválnunk: oly hosszan, és édesen csüggtem jó anyára keblén, számtalan szór csókolva áldott kezeit. Végre előállt-fogatunk, mely a közel vasútállomásig vitt, s Georginet fölsegitve, hallgatagon foglaltam vele szemközt helyet. Szülőimre és Arankára gondoltam, s lelkemet megmagyarázhatlan sötét sejtelmek fogták el; ki- mondhatlan szerencsétlennek érzém magamat; pedig még mi sem történt, a mi levertségemre okot adhatott volna. Endre idáig érve beszédében egynéhány sóhaj után elhallgatott, — s aztán nemsokára fölállt; Jenő szintén fölállt, s karját Endréébe fűzve szótlanul hagyák el a lugast. A csillagok teljes diszökben ragyogtak már a kitisztult égbolton, s a csalogány meg-megszakitva folyton hallatá még a salix babylonica lombjai közt ábrándos dalát, visszhangjaként a fürdő-vendéglő előtti zenekar játékának, melyből nehány hangot elkapva a lenge éji szél, játszva röpité ifjaink elé, kik gyorsított léptekkel haladva, gondolataikba merülten érkeztek meg fürdői közös lakásukra. VI. Rövid estebédjök után, illatos thea mellett ültek ifjaink; és bár az éj már jól előre haladt, azért lefekvésre, álomra, még egyikök sem gondolt. Endre ty'ra viszasülyedt esteli búskomorságába, melyből felrezzenteni őt, Jenő most már szentségsértésnek tartotta volna ; bár további töténetét hallani nem csak a kíváncsiság, hanem barátja iránti őszinte részvéte is ösztönzé. Végre Endre felocsúdni látszék elmélyedéséből s Jenő felszólítását nem is várva, folytatni kezdé történetét — Ne csodáld Jenőm, ha éltem boldog szakának előadásában talán hosszas valék. — Jól esett lelkemnek mégegyszer élénkebben fölelevenitni e szép napok emlékét, — hisz, ha a keblemen dúló fájdalomtól — mely gyakran majdnem megö- rülés sötét örvényéig sodor — menekülni, és sorsommal daczolni akarok: mindig, és mindig csak ide kell visszatérnem, hogy szivem elég erőt meríthessen kínzó terhének elviselésére.... Rövid boldogságomnál hosszasan kelle időznöm, hogy hosz- szas szenvedéseimet képes lehessek röviden megismertetni veled......... Pestre érkezésünk után csakhamar beleszoktam a fővárosi életbe; s uj viszonyaim közt meglehetősen jól találtam magamat. Az ezredes a legszívesebb barátsággal, leánya még ennél is többel viseltetett irántam; mert alig párhavi együtt lét után észevettem hogy Georgina szerelmes belém. De én nem feledtem el Arankámnak tett Ígéretemet, 8 ha már helyzetemnél fogva közvetlenül nemis kerülhetém őt, de körében mindig komoly, tartózkodó, vagy legföllebb szorosan kimért udvarias valék; — inkább akartam bármily színben föltűnni előtte, mint hogy azt hihesse, hogy iránta közelebbi érdekkel, vonzódással viseltetem. Georgine a nagyvilági szólam szerint „finom műveltségű" hölgy volt, s a mi azt illeti, e díszes véleményt, e czimet mégis érdemié; — mert anyja korán elhalván — atyja, a bálványozásig szeretett leányától mit sem tagadott meg, ami annak előnyére szolgálhatott volna. Nevelőnőjén kivül ének-, tánoz-, zongora-, franczia-, és olasz nyelv-
