Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-06-15 / 24. szám

Második évfolyam. 24-ik szám. Gyula junius 15-én 1873 C \ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyv­nyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyv­árus üzlete, főtér, Prág-ház. V VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál es a szerkesztőségnél. — Pesten líucisenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. sz.) — Schwarcz testvérek nemzetközi irodájában fürdőuteza l-ső szám. és Bécsben Wolzeille 6—8. Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft V _______J Kö zségi iskola-e, vagy felekezeti? VI. (Vége.) Ha hanyagul járnak a gyermekek isko­laiba : azért vannak az iskolaszék) tagok, hogy időnként betekintsenek az iskolába vegyék át az illető osztály tanítójától a hanyag tanonezok névjegyzékét, s az is­kolaszék elnöksége által terjesszék azt be a városi elöljáróságnak. Ez nem fogja el­mulasztani a kötelességöket nem teljesítő szlilöket a törvény értelmében megbüntet­ni. Ha netán elmulasztaná, a tanfelügye­lőnek fog jelentést tenni, és igy tovább; megy ez anélkül, hogy az elemi tanodá­kat „közös-községivé- változtassuk. Vagy talán a gyulai kath. felekezeti tanodákban nem taníttatnak a törvényben előirt tantárgyak? Sajnálom, hogy Kra- tochvill Gy. ur pálezát tör e tanodák fe­lett, még mielőtt magának mindezekről tu­domást szerzett volna. — Én úgy tudom, hogy a gyulai kath. tanodákban a tör­vényben előirt tantárgyak mind taníttatnak. Azt is tudom, hogy az a heti két óra, mely a vallás-oktatásra forditatik, meg a min­dennapi szent mise hallgatás még nem fogja a növendékekben elnyomni a „tudást“ úgy, mint azt a közös iskolák elnyomják. De miért elemezzem tovább a gyulai tanügyet ? ! Hiszen bármily hiány legyen is ott észlelhető, az mind eltávolítható, ha­bár felekezeti jellegű is a tanoda Ugyanazon hibák és hiányok ha netán mégis itt ott a felekezeti tanodákban ta­láltatnának előfordulhatnak még nagyobb mértékben a közös iskolákban is. TÁRCZA. Két szív története. Beszély. Irta Miskey-Jugovics Béla. (Folytatás.) II. — Mily csodás, mily mindenható a szerelem! — folytatá Endre beszédét, egy pillanat alatt ké­pes magát belopni a szívbe, megnevezhetlen érze­tekkel töltve el azt-----egy perez elég neki, hogy a tökéletesség minden diszével fölókitve, eszmé­nyünkké tegyen egy előbb talán soha nem látott arezot, s olthatlan lángot gerjesztve a kebelben, kellemes zsibbadásba hozza, még bókén szuny- nyadó érzékeinket......... Soh a nem voltam ábrándozó, de e pár óra kész melancholicussá tett. Álmatlanul, folyton visszatérő biztató remény ás lemondásra késztö csüggedés közt hánykódva, lázas nyugtalansággal telt el a rám következett, b egy örökké valóságnak hitt éj. Végre megjött a regg. Az egyház harangjai komoly méltósággal, ünne­pet hirdetve szólhtgaták imára a híveket; a kis falu nevezetes napra, a búcsú napjára viradt. Máskor a gyermekkorból fönmaradt, s jó anyám által még folyton gyöngéden ápolt áhitat, és leg­szentebb kötelességszerü érzelem vonzott, és veze­tett a templomba, most ezeken kívül még bizo­nyos ábrándos vágy is ellenállbatlanul hitt, hogy részt vegyek az egyházi ünnepélyben. De Kratochvill Gyula, világra szóló tan­ügyi ismereteinél fogva felfedezte a feleke­zeti tanodákban a fő-fő hibát, t. i. a ká­tét, és a papok befolyását az iskolába. Ezek lennének szerénte ama iszonyú hibák, me­lyek őt dörgő frázisai kibocsájtására indi- ták. Azt tartom, nem is igen más hiba fe­szegette és fúrta az ő nyughatalan agyát, mint az a káté, és hogy a tanodák élén a papok állanak. Kiis mondotta nyíltan, hogy ez a két elem semmiképen sem fér gyomrába. A kátéra nézve első két czikkemben be­bizonyítottam, hogy az tanodáinkban egy oly nélkülözhetlen tantárgy, mely ha ki- küszöböltetnék, az állam, és az emberi tár­sadalom felbomlását vonná maga után. A másikra pedig, t. i. a papi befolyásra nézve még csak annyit jegyzek meg, hogy Kratochvill Gyula ur kikre bízná közsé­gekben az iskolák vezetését, hol a papon kívül nincs egyén, ki az igazgatói tisztre vagy iskolaszéki elnökségre képesitve len­ne ? Talán a jegyzőre, orvosra, ügyvédre, vagy kereskedőre, kik a tanüggyel hivata­los állásuknál fogva tüzetesen, és kizáró­lag nem foglalkozhatnak ? Vagy valamely iparosra vagy földmivelőre, kikben az ala­pos képzettség hiányzik ? Nem állana-e ezek előtt a tanító függetlenül az iskolában? Ott lehet az a pór — a kereskedő — és iparosból lett iskolaszéki tag és elnök, előt­te a tauitó oly szemfényvesztést tüntethet fel, hogy szeme — szája eláll bámulatá­ban. De a tanítóra nézve is mily lealázó lenne, ha őt ily iskolaszéki elnök felügye­lete alá helyeznők ! Megtörtént dolog, hogy egy fóldmivelőből lett iskolaszéki elnök Midőn beléptem a kisded imaházba, b a homá­lyos templom-hajóban egy oszlop mögött megáll­tam, oly különös érzelmek ragadták meg szivemet... Keblem sokkal inkább forrt és zajongott, mint hogy nyugodni parancsolva, lelkemet a földről az égiekig emelhettem volna fe', éreztem, hogy szi­vem legkevesbbé képes a földi por és salakot le­vetkőzve, imáimmal a mindenható színe előtt meg­jelenni ; — nem a szokásos áhítat és buzgalom fogtak el, keblemet ezek helyett egy édes érzés, egy titkos sejtelem tölté be; egy kedves talány foglalkodtatott, hogy az érzelem, mely a temetőben látott lányka iránt keblemben fölébredt, szivemet fölmelegité váljon hát csakugyan azon szent, és drága gyöngye-e a szívnek, melyet szerelemnek nevezünk ? — vagy csak kíváncsiságon épülő pillanatnyi érdekeltség-e, mely szép arczával együtt el fog mosódni emlékemből ? ... Az orgonán elhangzottak a vég-futamok, a nép éneke és imája a töményfüsttel vegyülve, kedve­sen vett áldozatként szállott az ég felé; a szertar­tás véget ért. A nép már nagyrészt távozott a templomból, s én észrevétlenül mind mélyebben merültem el áb­rándjaimban, ekkor — mintegy feleszmélve pillan- ték fel, és mintha villanyszikra ért volna: rezzen­tem össze egész valómban, szivem hevesen dobo­gott, s éreztem mint szökik minden vérem arczom- ba, mert ugyanekkor lépdelt el előttem, mint köny- nyü sylphid — szerélyen, ártatlanul csak önma­ga elé nézve, a temetőben látott leányka, követ­ve egy éltes, magas és szikár urinőtől, kiben ke­resztanyámat — Szilaki Kálmánnét, ismerém föl. Ez utóbbi szintén észre vett engem, és nyájasan intett, hogy kövessem őket; kiérve a tomplomból, mély tisztelettel üdvözlöm öt, és a gyönyörű le­(természetes közös-községi iskolában) mi­dőn elment az iskolába a tanítót ellenő­rizni, oft mokra pipájára gyújtva, fel s alá járkálva s pöfékelve a tanitó oktatá­sába beleszólva, tartotta nagy pöffeszke- déssel iskolaszemléjét. Már ilyen körülmé­nyek között. nem tudom hogyan csepeg­teti azon szerencsétlen közös-iskolás tani­tó, tanítványai fejébe Kratochvill Gyula ur „tudását* ! Pedig ez tény, ha ön akarja, a községet is megnevezem, hol az történt. Azon időben a lapokban is közölve volt. Éhez számtalan hasonló esetet tudnék fel­sorolni, melyek csak közös-községi iskolák­ban fordulhatnak elő, de melyek nem a „tudást“ és „miveltséget,“ hanem a tudat­lanságot és miveletlenséget mozditják elő. Sok község mindezt belátván, iskoláit ismét felekezetivé változtatta. De kire bizná Gyula városa az iskola­széki elnökséget, ha iskoláit közös-községi­vé váltóztatja? E mai önző világban nagy hazafiságot tanúsítana az az ügyvéd vagy más hivatalnok is ki az iskolaszéki elnök­séggel összekötött részint írásbeli hivatalos, részint a felügyeleti terhes teendőket min­den dij nélkül teljesítené. Majd akkor fog­ja csak Kratochvill Gyula ur látni, hogy mennyi ott a teendő és kellemetlenség, ha ő fog iskolaszéki elnökké beválasztatni. Jót mernék állani, hogy egy évi tisztvise- lősége után lemondana; mint egy közös­iskolás jellegű városban tapasztaltam, hogy két év alatt három elnöke volt. Mert közü­lök ketten ügyvédi teendőiket az iskolai ügyek miatt einem mulaszthatván az in­gyenes teherviselésbe is csakhamar bele­unván, az iskolaszéki elnökségről részint ánykát; keresztanyám, nevünket említve, futólag bemutatott egymásnak, miközben mosolygva jegy­ző még, hogy ezen már rég túl kellett volna es- nüak ; s szívélyes szemrehányásokat tett hanyag­ságom miatt, hogy öt mindeddig meg nem látoga­tóm. Én igyekvők magamat kimenteni, s feledé- kenységemért bocsánatot kérve, ígértem bogy ezu­tán kész örömmel fogom mulasztásomat kipótolni, s már az nap délutánra Ígértem látogatásomat. Megtudtam tehát a szerencsés véletlen folytán, hogy a leánykát Boldog Arankának hívják, s mi­dőn a tolongásban kissé előbbre járt, kereszta­nyám röviden előadó, hogy neki távoli rokona, különben egy szegény árva, s ö minthogy úgy is gyermektelen özvegy, egy évvel ezelőtt, midőn beteges anyja meghalt, magához vévé, s most mint gyermekét szereti és nevelteti. Nem mondhatom Jenőm — mit érzék ez an­gyali gyermek közelében ! áldám sorsomat, hogy vele ily szerencsésen összehozott, s haza kisérvén őket, alig vártam a délutánt, hogy újra láthassam. Végre elérkezett az idő, midőn illemszerüleg lá­togatásomat tehetőm. Azonban mielőtt tovább mennénk, szükségesnek tartom, hogy keresztanyámat veled meg ismertessem. Szilakiné egyike volt azon ritka erélyes nők­nek, milyet még csak keveset ismerék. Férjét, kit igen tanult és ügyes mérnöknek mondtak, több mint húsz év előtt elvesztő, s a róla maradt és magának is megvolt jelentékeny vagyont, azóta önmaga kezeié ; s csüggedetlen szorgalma, józan belátása, és nehány egymást követő szerencsés esztendő, gazdaságát oly karba helyezék, hogy ö nemcsak a faluban, de a környéken is a leggaz­dagabbak egyikének lön kikiáltva. Ehhez járult az el­nézést nem ismerő hajthatatlan szigor, példás rend, és lemondtak, részint a városhoz évi fizetésért folyamodtak. Miután ez nékik megtagadd- tatott, — iskolaszéki elnökké egy reál ta­nár választatott, ki két urnák legjobb aka­rata mellett sem szolgálhatván, szintén le­mondott. Mig végre találkozott ismét egy ügyvéd, ki az iskolaszéki elnökséget elvál­lalta azon kikötés mellett, ha a város né­ki egy fizetéssel ellátott írnokot ad. íme igy megy az véghetetlenül a közös iskoláknál. Nincs ott rend, megállapodás, és fegyelem. Hiában keresed ott a „tudást;“ mert a főczél ott nem a tudás, hanem a tudákosság, és vallásod korlátozása és vég­re valamikor elnyomása. Nem igy a felekezeti iskoláknál. Itt a község isko'aszéki elnöke: az ille­tő lelkész; kerületi tanfelügyelő: az espe­res ; kik a megyés püspök főfelügyelete alatt minden dij nélkül vezetik az iskolák ügyeit és viselik a terheket, és kik mint család nélküli egyének, a néptől is telje­sen függetlenek, hamarább képesek a tan­ügyi rendeleteknek, iskolai törvényeknek érvényt szerezni, mint egy, a néppel atya- fiság, és sógorságban ál ló családapa, ki e- lőtt az iskolaszéki elnökség inkább kenyér- kereseti eszköz lenne. A lelkész, ki hivatalbeli állásánál fogva legtöbbször jön a néppel érintkezésbe, iparkodni fog úton útfélen, szószéken és minden egyébb alkalommal részint a gyer­mekeket, részint azok szülőit az iskola czél- ja és feladatára buzdítani. Előtte e hiva­tal nem önérdek vagy kenyérkereseti esz­köz, hanem a nép és haza javáért elvál­lalt, s áldozattal teljesített munka. Hogy a pap mit tehet, és mit tett a takarékosság, mely háztartásában uralkodott. Ez utóbbi tulajdona képező egyszersmind elletnének egye­düli árnyoldalát, mely öt szinte a fösvénység hí­rébe hozó. Azonban e tekintetben is túlzott a hir, amennyiben igaz, hogy ö feleslegesre, sőt igen gyakran, elmaradható szükségesre sem költött; de másrészt, ha valamely nemes czél, vagy saját ké­nyelme, jobbléte forgott szóban, és vette igénybe áldozatkészségét: ilyenkor szinte a pazarlásig bő­kezű volt. Csinos, renaissance stylben épült laka, egy gyö­nyörű, terjedelmes parktól övedzve, kastélyunk­tól nem távol feküdt, hol aki kertjének pompás és gazdag berendezését, vagy szobáinak pazar fényű bútorzatát látta: fösvénynek öt épen nem mond­ható. Midőn megígért, s előttem oly kedves és várva várt látogatásomra indultam, a kerten keresztül menve, zongora hangokat hallék, s csakhamar meggyőződtem, hogy igen ügyes és gyakorlott kéz csalja ki a húrokból a merész és szebbnél szebb változatokat; eszembe jutott, hogy keresztanyámat sohsem hallóm zongorázni, tehát bizonyára a kis Arankának kell a művésznek lenni. Hevesen dobogott szivem, midőn kopogtatásom­ra a zongora hirtelen elhallgatva, a szobából egy kedvesen csengő hang „szabad“ dal felelt . Beléptem. A zongoránál, mint jól gondoltam, csakugyan a kis Aranka ült. midőn jöttömre felállt, és elém jött; ártatlan arczát biborszin futotta át, s nefelejcs-sze­meit rám emelve, zavartan tudatá, hogy a nénike keresztanyám nincs hon, pár perezre egy beteg bárátnéját ment látogatni. Végtelen zavarba jöttünk mindketten. Aranka székkai kínált, a szobában az ablak-re-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom