Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-05-25 / 21. szám
Második évfolyam. 21-ik szám. Gyula május 25-én 1873. ( " ^ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. sz.) — Bécsben Schmid Edmund hirdetési irodájában (Weihburggasse, Nro. 22.) Hirdetésdij: 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. r Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft V _______J Me ghívás. A vetéseinket 3 év óta pusztító s a jelen évben ismét aggasztó mérvben fellépett rozsda eredete és jövő elhárítása tárgyában f. é. és hó 27-ik kedden, d. e. 10 órakor Csabán, a casino termében, tanácskozmány fog tartatni, melyre a veszély nagyságának tekintetéből gazd. egyletünk tagjai minél nagyobb számban megjelenni sürgősen felhivatnak. Gerendásom május 22-én 1873. A békésm. gazd. egylet igazgatósága. Figyelmeztetés. A mezöhegyesi kincs, birtoknak megszemlélése azon oknál fogva. mert a bécsi állatkiállitásnak ugyan azon időben leendő tartása az előbbitől sok látogatót elvont volna, t. é. junius 5 ről ugyan azon hó 15-re halasztatott. Felhivatnak tehát a szemlében részt venni szándékozók. hogy Mezőhegyesen jiiniiis 15-ik reg. 8 órakor megjelenjenek. Gerendáson május 22-ik 1873. A békésm. gazd. egylet igazgatósága. Nyilatkozat. Értésemre esett magánúton, hogy egy úri ember, midőn tőle a volt „Békés“ fen- tartására kötelezett összeg esedékes részletét kérték, azon nyilatkozattal utasitá el a megbízottat, hogy.én, a lap jelenlegi kiadója menjek saját, pártomhoz lapfentartó segélyt kérni. — E kis«é tán tájékozatlanságból eredt nyilatkozatra van szerencsém véle és a netán rokongondolkozásuakkal tudatni, hogy a jelenlegi „Békés“ anyagi lentartására, sem az ő, sem pedig saját pártfeleimtől segélyt nem kértem, és nem is fogok kérni soha ; — sőt ha netán av val valaki meg is kinálna, óhajtott függetlenségem érzetében azt el sem is fogadom. — Legyen teliát megnyugodva az illető ur, e kötelezett subventió nem fogja az én baloldalon levő zsebemet nyomni. A „Békés“ kiadója. T. Bártol J. ur beleegyezésével, aggályaink következtében kihagyva czikkéből a politika körébe eshető tételeket, saját ki- vánatára folytatjuk azt befejezéséig. Községi iskola-e, vagy felekezeti? in. Mint mondám, a vallástanitás a közös iskolából most még ugyan nincs kizárva, de igen szűk korlátok közé van az szorítva. Azután mi felekezetek nem csak a jelen időt, és a közös iskolák jelenlegi állapotát tekintjük, hanem tekintjük ama célt, melyet idő folytán a közös iskolákkal elérni akarnak. Korántse higyje senki azt, mintha a közös iskolában jobban tanítanának, vagy mintha ott Kratochvill Gy. ur szerént a „tudás volna a súlypont,“. — ez mind csak ámítás; hanem a súlypont az, hogy a vallástanitás egykor az iskolákból kirekesztessék, erre pedig az ut ki van már nyitva az által, ha közös az iskola, mert a közös iskolában nem az egyházi hatóság, hanem a felekezet nélküli világi hatalom parancsol. Kratochvill Gyula ur is azt. akarja még megérni Gyulán, hogy az iskolákban a hittan ne tanitassék, a gyermekek templomba ne járjanak, ne imádkozzanak; az iskolában ne a papok parancsoljanak, hanem ő; az az: elakarja vonni a népet a papság befolyása alól; mert cikkében egyenesen kimondja, „hogy a gyulai iskolák hiányát azok felekezetiségében találja, minthogy minden felekezet iskolájának feje a felekezet papja, ki helytelenül magyarázott hivatását az által véli betölthetni, ha első gondjává teszi juhaira úgy vigyázni, nehogy azok valamely metomorfozison keresztül menve a birka bőrt magukról ledobják.“ — Egy idő óta Kratochvill Gyulát nagyon elárasztotta az a metamorfo- zis-viszketegség. Kapkod ide s tova, s hü- bele-balázs módjára beszél oly dolgokról, melyek körén kívül esnek. Megvan benne az az emberi gyarlóság, hogy a létező állapottal soha, vagy ritkán van megelégedve; az újság és újítás ingere vágyat ébreszt benne más után, mi jobb léttel kecsegtet E tényező nagy szerepet játszik nála. És ha az eddig tett tapasztalatokat összefoglalom, példátlan hálátlanságot, bélyegző két szinüséget, ravasz alattomosságot tetézve, ernyedetlen tervékenységet fejt ki Gyula város ujjáalkotása, és népiskoláinak közösekké s vallástalanokká nyilvánítása körül. És ha a szükség ágy kivánja, megszerzi ő ehez erőszakosan is a kivánt működési tért. Sok fáradságába sem kerül neki e manipulatio. Igen sok körülmény ke zére játszik; ő aztán büszke lesz a nagy vívmányokra, mert ügyessége tanúságát nyújtva, nagy renommé-re tehet szert, úgy annyira, hogy valamikor még neki mint Schulinspectornak tömjénezhetünk. Ne ámítsa ön fortélyos fogásokkal a közönséget, ne hitesse el a néppel, hogy a községi iskola kizárólagos tulajdona, melyben korlátlan rendelkezési joggal csak önmaga lesz felruházva, holott a törvény szelleme a szó teljes értelmében „államiskolának“ tünteti fel, mig a felekezeti iskola válik tulajdonképen az illető felekezet kizárólagos tulajdonává. S honnan mind mindez? hol a hiba, hogy annyi költséggel fen tartott, s igyekezettel, s jó akarattal is támogatott közös iskolák a kivánt eredményre nem vezetnek? Az iskolák közösségében. Minden közös iskolának feje a községi iskolaszék elnöke, ez pedig faluhelyen lehet egy a tanügyhöz nem értő s bárminő vallásu földmivelő, jegyző, orvos, vagy kereskedő, városban szintén bármilyen vallást követő iparos vagy ügyvéd, vagy talán más hivatalnok, vagy ha a sors úgy akarja, Kratochvill Gy. ur is, ki helytelenül magyarázott hivatását az által vélné betölthetni, ha első gondjává teszi a község vagy város minden népére úgy vigyázni és hatni, hogy ennek vallását az iskolából és éle tből kiirtsa, s igy a népet a metamorfózison keresztül vezetve nem a közjóiét és haladás szempontjából, hanem saját önérdeke előmozdításából, — ha a szükség és feltűnni akarás úgy hozza magával saját vallása árán is és a papok bőrén szerezze meg ama népszerűséget, melyre oly nagy szükség van akkor, midőn egy követ- vagy polgármesteri választás küszöbén állunk. — Hja, mai napság oly világban élünk, melyben az ember erősen elhiteti magával, hogy ő eltévesztette hivatását, s állását, kicsinyelvén a tanügy körül szerz ett, de jól meg nem emésztett saját egyéni, ellen mondásba kevert nézeteinél fogva magasabb régiókban képzeli magát hivatva lenni. És czélja jutásához elég ha azt mondja: a vallás semmi, kikeli azt küszöbölni az iskolákból; az iskolát és népet elvonni a papság befolyása alól;“ stb. No már az ilyen hivatalnokra nem merném a község ügyeit bízni, mert én azon rögeszmében élek, hogy az ilyen hivatalnok előtt csak annyira lenne becses a hivatal, amennyire jövedelmes. TÁRCZA. Az utolsó Árpád-leány« Történeti beszély.*) Jutalmat nyert pályamű. Irta: Misket-Jugovics Béla. (Vége.) VI. ..... „Elmúlt a harcz. Leszállt az éj komor felhőivel, a mintegy halotti gyászpaiást terült a síkon el“ ......... Oly iszonyú volt az éjben a haldoklók véghör- gésót hallani!... néha egy-egy sebesült paripa nyerített utolsót, s aztán lerogyott holt gazdája mellé. Megszűnt a csata, elcsendesült a harezmoraj ! az éj fekete leple betakart győzőt és gyözöttet; nincs öröm zaj, nincs győzelmi tor sehol, a csata véres volt, minden harezosnak volt oka könyezni rokona, vagy barátja fölött, kinek jutna eszébe ilyenkor a vigadás... Távol a hareztértöl, lassan és vigyázva halad egy kis csapat. Elől habos paripán, pánczélozottan, szótlanul léptet egy vitéz; — sisak rostélya le van eresztve, kivont kardja jobbjában, s ingerülten néz perczenként hátra. ' Utána két harezos, széles paizson mozdulatlan testet emel, — arczát a holdfény még halványabbá, még kisértetiesebbé teszi. Mellét könnyű pán- czél ÍDg fedi, karján ruhája véresen és rendetlenül van lefosztva, halantókait és gyönyörű gyermek arczát hosszú baja folya körül. — Föleszmélt-e már ? — kérdé a szótlan vezér, rövid ménes után. — Nem még uram, felelt egy rezgő, gyönge hang azonban szívverése bar lassú, de folytonos. — Jó Dávidom, mentsd meg őt, és egy uradalom a tied... szólt gyöngéden a vezér, — Oh uram, hisz a seb nem veszélyes, s az uradalmat egy kunyhóért szivesen odadnám most, mert betegünknek csupán nyugalomra van szüksége, — szólt újra az előbbi gyönge hang, és ezzel ismét szótlanul haladtak tovább. Negyedórái csöndes lovaglás után, valami pusztai lak feketéllett elibök, és arra irányzók most ut- jókat. Közeledve kutyák csaboíása fogadá őket, de e hangokat most örömmel üdvözlék, mert ez emberi közellétet árult el. — Nyissátok ki a kaput! — szólt előre lovagolva a vezér, s csakhamar egy öreg pór jött ki, maga előtt világitva; s beereszté későn jött vendégeit. — Talán sebesültet hoznak kegyelmetek? — kérdé részvevő hangon az öreg. — Igen, felelt a Dávidnak nevezett egyén — még pedig.... de e szavainál a vezér egy tekintete elhalgattatá, s igy a mondat befejezetlenül maradt. Az öreg tágas, de szegényes szobába vezeté őket; a két férfi leemelte a paizsról az életjelt sem mutató testet és egy fekhelyre helyezék. A vezér lecsatolta sisakját s kivehetők lőnek arezvonásai; az öreg pór rá tekintve, ijedten és önkénytelenül kiáltott fel. — Csák Máté ? 1. .. — Igen én vagyok fiam, felelt Csák, mert csakugyan ö volt, — se sebesült itt királynőd Erzsébet .... hozz vizet, hogy kimoshassuk sebét. Ezalatt Dávid, ki Csák Máté orvosa volt, lefej- té Erzsébet karjáról a véres ruhát, és egy seb tűnt elő a hófehér karon, melyből a vér újra sor- kedezni kezdett. Sietve kimosták és beköték a sebet, mialatt aléltságából fölocsudott Erzsébet, föl- nyitá szemeit, s egy kínos sóhajjal körül bordozá tekintetét környezőin. — Légy nyugton királynőm, — sebed csak gyönge nyilkarczolás, és cseppet sem veszélyes szó la Csák meghatott hangon. — Erzsébet nem felelt, csak szabad kezét emelte fel, 8 ezzel szivére matatott, mintha mondaná: ez veszélyes, de ez itt keblemben halálos. Erzsébet a harezban folyton Csák mellett száguldott, mig egyszer egy nyíl karjába fúródott, s I ájultan omolt volna le lováról — de Csák erős karjaival fölfogó; ki öt a veszélyből ki szabaditá, s miután látta, hogy a csata úgy is vesztve van mar: roppant küzdelemmel, orvosa és nehány vitézével keresztül vágva magát az ellenen az éj leple alatt a hareztérröl elszáguldott. Az éji nyugalom erőt adott Erzsébetnek, s másnap folytathatták utjokat tovább. Szótlanul és busán barangoltak járatlan útakon, mig végre több napi kínos vergődés után Budára értek. Erzsébet itt azon templomba ment, hol atyja eltemetve volt.*) Ott leborult atyja hamvainál, és sirt keservesen, hogy szive majd meg szakadt bele ; aztán elbúcsúzott Csáktól. — Isten veled vitéz! végzetem nem engedé hogy czélt érjünk, s én messze innen, boldogtalanul, elfeledve de szivemben örökre hazám emlékével fogok meghalni. Te menekülj jó vitéz és légy boldog, légy szerencsés, Isten veled !... S aztán újra leborult atyja sírkövére, és soká imádkozott még némán, ömlő köuyek között; aztán távozott az egyházból.... és kibujdosott a honból. VII. A rozgonyi csata után letűnt Csák Máténak szerencse csillaga, ez az egyetlen harcz és vesztett csata tönkre tette őt annyira, hogy soha többé felyül emelkedni nem tudott. Hivei részint Károly elleni harezokban hullottak el, részint Károlyhoz pártoltak, ki minden megté- röt tárt karokkal fogadott Várai egymásután elkoboztattak és feladák magukat, s aztán királypárti főáraknak levének bir*) Erre vonatkozólag Thuroczi históriájában: „Tinink 1301-ik észt. András király, a hadai várban, sz. Felix napján, az-az januárius 14-én elnyugodott az Urban, — és szent János evangyelista templomában el temette tett a Francziskánusoknál,“
