Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-04-20 / 16. szám
Második évfolyam. 16-ik szám. Gyula april 20-án 1873 ( > Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. Y J / / VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. sz.) — Becsben Schmid Edmund hirdetési irodájában (Weihburggasse, Nro. 22.) Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 írt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. ^ Megjelen ^ hetenként egyszer, mindertutasárnap. Előfizetési dij: Három bóra . 1 ft Ebit hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft V _______J Ál lítsunk községi iskolát. A községi iskola előnyei a felekezeti felett már annyiszor, s oly sok oldalról megvoltak vitatva s kitüntetve, hogy azok elemzésével csak ismétlésekbe eshetném. De ha eltekintünk is ez előnyöktől, s ha iskoláink állapotát saját specialis viszonyaink szemüvegén nézzük is, azt fogjuk találni, hogy akarva, nem akarva oda vagyunk utalva, miszerint jelenben felekezeti iskoláinkat községivé átalakitván, már a jelenben iskolázó ivadékot részesítsük a községi iskola által biztosított előnyökben. Elmondom, miért. Azon feltétel hitem szerint áll, hogy Gyula város közönsége a kor követelményeinek hangosan kiáltó szava előtt nem zárja el fülét, hogy törekszik a haladó kor követelte. műveltségnek bizonyos fokára eljutni, s hogy e törekvés kiváló célpontja: a serdülő nemzedék jövőjéről gondoskodva, azt a jövőben oda emelni, hol a müveit nemzetek reményteli iQusága áll, hivatva arra, hogy az atyák buzgalmát, törekvését hatványozott tőkékben érvényesítsék. S ha e feltétel áll — pedig állnia kell — mert, ki kétségbe vonná, egy 20000 főnyi város jövőjét tagadná meg — akkor a nemes cél felé törekvő igyekezet mindenesetre első teendőjévé teszi, hogy alkalmas eszközökről gondoskodjék. Az egyedüli eszközt pedig csak az iskolákban találhatván fel, első tekintete a tudás és műveltség alapjára a népiskolára fog esni. S kérdem, ha ma az elfogulatlan szemlélő városunk felekezeti iskoláit megtekinti, azok beléletébe pillant, vagy a vizsgálatokon azok eredményeit tapasztalja, vájjon tekintheti-e alkalmas eszköznek, vájjon lát csak némi biztositékot is bennök arra, hogy általok a magasztos cél csak megközelíthető is lenne? S kérdem, ha a népiskolát úgy tekintjük, amint tekintenünk kell, hogy az „gyúpont- ja a fel világosodott szellem terjedésének, támasza a nemzeti érzületnek, forrása a hazafíságnak, hatalmas emeltyűje az erköl- csiségnek, a szorgalomnak, a munkának és a munka eredményének, sikerének“ — vájjon lehetnek-e mai iskoláink ily méltán várt eredményeknek tényezői ? Nem. — És miért? Mert a mai követelmények már tovább terjednek a káté s a község határainál, mert ma már magyarázni sem kell, hogy a káté az élet legbiztosabb kalauza nem lehet, s hogy az életnek egyéb céljai is vannak, sem hogy folytonosan a túlvilág ábránd- szülte boldogsága után áhítozzunk, mert az állapot haladásunkat nem biztosíthatja, nem csak, de az úton tovább haladva a rákot utánozzuk, mert tiszta erkölcs, hazafiui s polgári erények nélkül ezredéves államiságunk romba” dől, mert a felvilágosodott szellem, szorgalom és munka nélkül való élet a szolgaság megalázó, ronda posványába sodor, mert a haladó korszellem szánakozó mosolylyal tekint a munka s költekezés eredménytelenségére. S honnan mind mindez ? hol a hiba, hogy annyi költséggel fentartott, s igyekezettel, s jó akarattal is támogatott iskolák eredményre nem vezetnek ? Az iskolák felekezetiségében. Minden felekezet iskolájának feje a felecezet papja, a felekezet papja pedig pász- »r, ki helytelenül magyarázott hivatását az íltal véli betölthetni, ha első gondjává teszi ju- aaira úgy vigyázni, nehogy azok valamely metamorfózison keresztül menve a birkabőrt magukról ledobják. Innen aztán, hogy a felekezeti iskola célja a községiétől különböző, egymást kizáró körben forgó, ináén, hogy amabban a hit, itt a tudás a súlypont, az a jövő életre készít, ez megtanít, mint kell a földi pályát megfutni, az a káté álláspontján nyugodtan pihen meg; — ez a korral karöltve halad. S ha hozzávesszük még, hogy a felekezetiséggel a nemzetiség ápolása is jár, mig a községi iskola a közös magyar hazának van hivatva polgárokat nevelni, talán nem volt sikeretlen kisérlet e rövid párhuzam felállítása által a községi iskolát a felekezeti felibe helyezni. A mi iskoláink pedig mind felekezetiek, s mint ilyenek nem lehetnek eszközei a magasztos célnak s bizonyára a haladás felé törekvő szilárd akarat nem is keresheti bennök eszközeit, meglevén győződve, hogy azt úgy is csak a községi iskolákban találhatja fel; mert felekezeti iskoláink, a mellett, hogy adózói eléggé mégterhelvék, nem nélkülözheti a községi segélyt, s a tanitók még igy is folytonos anyagi gondokkal küzdenek, mert csak a község teheti azt, mire a felekezetek egyenként képtelenek : jól szervezett, s rendezett iskolát íentartani, mert a presbyteriumok által tanúsított jó akarat s igyekezet ma épen olyan, mint volt nagyapáinké, s melylyel ma már eredményhez nem juthatunk, mert a felekezeti iskolaszékek a nevelés barátjai s a tehetségek számát elforgácsolják, mig azt a község a profanum vul- gus kizárásával is kiegészitheti, öszpontosit- hatja, mert a politikai hatóság törvényszabta kötelmének soha, de soha eleget nem tevén, e mulasztásokat csak a községi iskolaszék ütheti helyre, s akadályozhatja meg, mert ezek szerint haladásunk egyedüli, de biztos feltétele a községi iskola. S ha polgárságunkban csakugyan meg van a vágy, a törekvés egy jobb jövő megalkotására, úgy itt az idő és alkalom, hogy az alapot községi iskola alapításával letegyük, mielőtt a felekezeti roskadozó iskolák romjai szellemi haladásunkat végkép eltemetnék. Igen itt az alkalom városunk rendezésénél, s a választandó képviselő testület maradandóbb emlékkel nem örökítheti működését, mintha azt egy községi népiskola alapításával kezdi meg. Kratoclivill Gyula Igazmondó vélemények a jövedelemadó bevallása körül néhány közelebbi éven át összegyűjtött tapasztalataim kapcsán s az e tekintetbeni visszaélésekből eredő közvetett és közvetlen hátrányokról, illetőleg károkról. Az illető fensöbb hatóság fehérzsinóros közege által kezeimbe szolgáltatott Il-ik osztályú jövedelemadó-vallomás ive áttanulmányozása után, melyen a magyar jellemet megtisztelő eme zár-sorok is állanak : „Eskü helyett állampolgári becsületszavammal bizonyítom, hogy a fönébbi adatokat legjobb hitem, és tudomásom szerint lelkiismeretesen jegyeztem föl“ — határoztam el magamat e sorok megírására. A dolognak nagy feneket nem kerítvén, kezdem a dolog velejénél akként, hogy mig átálában szólok, soraimból a megyebeliek közöl is az illetők magukra értsék azt, a mi nekik, és ő rólok szól; azaz, a kinek inge, vegye magára. A jelen évi országos költségvetésről az mondatik és iratik vala meg többek által, hogy a magyar királyságban minden lélek után átlagosan 7 ujfrt. esik adó . .. Ebből aztán bizonyos tul-szélsőbal-el- lenes és áldozatkész hazafi azt iparkodott volna kisütni, hogy hát lám mégis csak mi fizetünk leg- kevesb adót Európában aránylag. Ergo vivát! — hogyha az adó alapját, tudniillik a jövedelmet nem vennök figyelembe, azaz hogyha nem kényszerit- tetnénk elodazhatatlanul figyelembe venni. Tegyünk egy kis összehasonlítást! Az angol nép fejenkint fizet 25 frtot, de van 2-er sőt 3-or is annyi tiszta jövedelme, mint nekünk; egy-egy francia fizet 17 ujfrtot! ámde jövedelme aránylik a miénkhöz úgy, mint 7 a 17-höz ; — a burkus 50 krral fizet többet kétszer annyinál — mint mi, — tetszik tudnia a t. olvasónak ,tiszta jövedelme is egy kicsikét többletes a miénknél. — Ezen összehasonlitást nem azért tettem, mintha sokallanám a magyar királyság adóját; — vagy hogy nem tudnám, miszerint a beszedett adó nagy része egyenesen a mi javunkra fordittatik ...; miszerént az indirekt-adó — a mélyen beavatott Fest Imre szerént — 6 év alatt 20 százalékkal szaporodott, mi a vagyonosodást jelzi, s a rendes jövedelem ez idő alatt 33 százalékkal növekedett stb.; — hanem azért, hogy adóképességünk fej lődjék, fejlödtessék az igazság és méltányosság által ; mert könnyen megeshetik, hogy a szegényebb osztály adóképessége elcsenevészni fog, hogyha az adótörvény végrehajtása olyan sok kívánni valót hagy fönn ezután is,... föképen, hogyha a jőve delem- és földadó bevallásánál annyi ildomtalan- ság érvényesíti ezután is magát. — Az európai tekintélyesebb pénzpiaczok — mint tetszik tapasztalni — fokozatosan fejlődő adóképességünket fi gyelik, mivelhogy az hitelünknek az alapja ; abból kitudják a tények logikájával számítani vá- gyonosságunkat, amely ismét adóképességünknek közvetlen és biztos alapja. A pénzdus külföld tud ja : hogy magyarország egyszerre gazdag és szegény ország;... szegénysége daczára, nagy tér mészeti kincseinek és szerencsés fekvésének, több századon át elhanyagolt múltjában és nagy nehézségekkel vivódva fejlődhető jelenében gyökerezik ; — gazdagságát a közeljövő fogja bemutatni ... Hivatalos kimutatás szerént a honban iparral és kereskedéssel foglalkozó ötszázezer (500.000) egyén van olyan, a kikre jövedelemadó vettetik vala a múlt évben, bevallottak pedig az ország ezen dús és jó jövedelmű édes fiai jövedelmi ősz- szegül annyit, hogy ezen összeget átlagosan elosztva 500.000-reI, egy-egy családra körülbelül 71 (hetvenegy) frt esik átlagosan jövedelem; már hiszen ohne Spasz mondom, hogy „das geht nicht“ mert nem mehet; mai világban családdal és cseléddel 4X^1 írttal is csak tengődve élhetünk. — Az efféle ildomtalansági és hazafiatlan baj orvoslására okvetetlenül jó volna, kelleue alkalmazni az 1868. XXVI-ik t. ez. 71. §-át. Ildomtalan egyének ellenében a törvény szigorúbb alkalmazása legkevésbé sem volna ildomtalan. Okvetetlenül szükséges, hogy a pénzügyministe- rium kitaláljon valami módot, mely által főleg a jövedelem alól kibúvó nagy jövedelem is megadóztatva legyen. Menthető volt, hogyha valakinek az alk otmány tálán múltban „sikerült furfangyal vagy világos hazugsággal rászedni az adóhivatalt, — mindig megnyugtattuk lelkiismeretünket azzal , a gondolattal, miszerént az adók legsúlyosabb nemeit egy absolut, és nemzetellenes kormány hozta be és mérte ránk hatalomszóval; s hogy a túlságos terhek alól lehetőségig kibújni mindenkinek hazafias kötelességéül tekintetett, mert azzal kevesebbet zsákmányolt tőlünk az alkotmánytalan hatalom 8 annyival több érték maradt meg az ország határán belül: — „most azonban a furfangos csalás és eltagadással a forrón szeretett hazának okozunk kárt. — Szeretik ugyan élvezni a rendezett állami élet előnyeit; de a terhet, ha csak lehet, más szegényebb sorsú felebarátunk vállára sózni nem átallják. Komoly és szakértő egyének Írták és Írják: hogy az ipart és kereskedelmet folytató egyének között temérdek van, a ki személyes keresete után kényelmesen s néha egész úri módon él: de az adókönyvben csekélyebb, jóval csekélyebb tétellel szerepel, mint az, ki a legfárasztóbb s a hazára nézve is hasznosabb munkát végez, küzdve sokszor a Iegzsibbasztóbb anyagi körülményekkel ; mindenki ismer a maga körében több oly embert, kinek eszélyes (az ö felfogása, mások szerént uzsorás) pénzforgatásból jócska jövedelme van, s adókönyvecskéjében e jövedelme épen nincs, vagy csak a nevetségig kevéssel van megterhelve... De nem csak a fönebbi osztálynál van ez igy ! Ott van például a firtli-mágnáskodni szerető intelligens fráter, ki a mellett, hogy csak aránytalanul fizet, még lázit is, s a helyett, hogy meggyőzödtet- né magát s iparkodnék másokat is meggyőzni arról, miszerént eljött az ideje, hogy ne csak látszólagos „lelkes hazafiak,“ hanem törvénytisztelő polgárok is legyünk ; viselvén hiven igazságosan és méltányosan az alkotmányos törvényhozó-testület által ránk mért terheket; nem dicsekvén tudatlan gőgösséggel, hogy saját állami kincstárunk közegeit sikerült megcsalnunk. — Ezek az intelligens- szőrű és a hamis hazafias Ielkesedettséggel kibélelt egyének, kiknek egyre-másra 1500—3000 írtig rúg jövedelmük, bizonyosan nem vallanak be több évi jövedelmet, mint az a néptanító vagy szegény községi hivatalnok, kiknek évi fizetésök 400—600 frt. között ringatózik; az adófizetésben szeretnek az urbatnám-grőfhatnám egyének lefelé, egyéb előnyös tekintetben fölfelé szerepelni... Azt vetik töl kapacitáUiatatlanul, hogy nekik ennyi meg ennyi kiadásuk van cselédekre ... külső és belső leányokra, tehát tiszta jövedelmök alig hogy marad... tehát ők Bem fizethetnek több adót annál, kinek évi jövedelme úgy aránylik" az övéhöz, mint 1 a 4-höz. Itt a bibi szóhazafi 1 szereted magadat szolgáltatni, de te nem szereted hazádat szolgálni; mert különben nem dobálnád ki épen oly nevetséges és felesleges urizálásra azt a pénzt, melyet sokkal intelligensebb emberhöz illőn irodalomra s egyéb kegyes adakozásra stb. stb. fordíthatnál; Svift praktikus angol Írja: „Ha cselédre van szükséged, fogadj egyet; ha azt akarod, hogy rósz szolgálatod legyen, tarts kettőt; ha kívánod, hogy épen ne legyen szolgálatod, szerezz hármat; ha jó szolgálatot óhajtsz, szolgálj magadnak.“ Mennyi üdvös és hasznos eredne a hazára, ha e fönebbi mak- szimát, megszívlelve, követnék az illetők ; igy aztán nemcsak a kormány, hanem maguk a polgárok is egyesült erővel fejleBztének ama jobbszelle- mü meggyőződést a népben, hogy a jövedelem hü és igazságos bevallása alapján kivetett arányos adó pontos befizetése oly polgári erény, mely ön- nönmagát múlja felül a nemzet szellemi és anyagi gyarapodásában. (Vége következik.)
