Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-04-20 / 16. szám
Levelezés. Békés Szent-András april 15. Községünkben ritka eset az, hogy husvét ünnepe verekedés nélkül múlna el. Különös látni, hogy már husvétkor a siheder gyermekek is gerundiummal, fustélyokkal felfegyverkezve barangolnak fület sértő rikácsoló dalaikkal utczáról ntczára, s ha olyanra találnak, ki iránt ellenszenvvel viseltetnek, készen van az utczai harcz, a véres verekedés. Mintha a feltámadás nagy ünnepe nem e<*yéb, mint bosszuállásnak ünnepe volna, e napon igyekszik a haragban levő egymáson teljes mértékben bosszút állani, a jelen húsvéti ünnep sem mehetett el véres verekedés nélkül; bi- aony, bizony nem válik dicséretére rendőri közegeinknek! hogy községünkben ily gyakoriak a véres verekedések, mert csak ez évben is már többször előfordult s még is eleje nem vétetik, az ünnepben valóságos vadáljati döhösséggel rohant egyik a másikra, s mintegy irtó háború látszott viseltetni az íQak közt. Lehetetlenség a jólérzo emberi kebelnek einem borzadni ama barbár cselekedeten, melynek ez alkalommal szerencsétlenek leheténk szemtanúja lenni. A vadonban nőtt emberi társaságot soha nem látottól is sok volna ezon könyörületet nem ismerő bőszült felindulás — vegyítve természetesen eget rázd Isten káromlással — melyei 400—500 bámuló közönség láttára 15—20 bottal felfegyverzett ifjú egymást földre teríti; a véres fejek, a leharapott orr, fül, a földre eszméletlen elterült szerencsétlennek látása, kiben ne ébresztené fel a csodálkozás, ámulat és szánalom érzelmeit ? bizony bizony fénylő bizonyiték ez erkölcsi romlottságunkról!!! A majd nem egy óra hosszáig tartott verekedésre rendőri közegeink későn érkezhetvén a vész elmúlása után a fötényezők letartóztattak, s most várják büntetéseiket; — ba erélyes megbüntetés által eleje nem vétetik a verekedésnek, ba példásan meg nem bűntetteinek a szereplők, az esetben községünk utczáin fényes nappal sem lesz tanácsos még csak végig sétálni sem, mert félő, hogy a tivornya házakból Bzétvonuló ifjak- kal találkozhat, kik elejét állva, földre verhetik. Községünk minden polgára a személy biztosság érdekében feszült figyelemmel várja a büntetés minőségét, mert minden esetre igen sok függ községünkre nézve a büntetés kiszabásától. . Zih Károly. Mezö-Berény april 16. E hó 5-ik s következő napjain tartatott meg TÁRCZA. Második találkám. (Vége.) Még alig indult a nap lefelé, s én már is elindultam a kis séta tér felé. — Mindenfélekép megakartam magam győzni arról, hogy Aranka elfog jönni. — Minden egyes szempillantást, minden kiejtett szót fontolgattam most, mely Arankávali viszonyom előnyére volt volna felszámitbató. S tudtam, tudtam, hogy elfog, — el kell jönnie! Hisz hányszor, hányszor váltottunk egymással titkos pillantásokat, sőt hányszor, hányszor sokat mondó kézszoritásokat sőt....-------Sőt a világ már azt is akarta tudni, hogy titko n jegyesek vagyunk. Most mily bosszantó volt, mily szemrehányást tettem magamnak, hogy még kételkedni mertem hűségében. Valóban megérdemleném, hogy hűtlen legyen hozzám. Hó ne fesd az ördögöt a falra!! mert még meg talál jelenni. A tegnapi fogadtatás nem volt valami... no no! Aranka is valamit titkol előttem,.... hanem .... Ah! bliktri! Tudom, hogy eljön!! s egész nyugodtan — foglaltam egy aürüsebb fák melletti pádon helyet. — A nap lassan lehaladt, s utolsó fényét veté még szét a láthatáron. — Arany fényben tündöklőn a kis templom réz tornya s a iák levelei mintha arannyal lettek volna ki csipkézve. Ereztem az elmúlt éj kéjes pilllanatait s most szerettem volna Arankát keblemre ölelni s elbeszélni neki múlt éji tündéres álmomat. Éreztem, Mezö-Berényben a 2-ik országos vásár, mely egyike volt a vidéken tartatni szokott jobb vásároknak; szarvasmarha és ló — oly sok volt, hogy el kell készülnünk rá, ha a forgalom nagyobbodik, a kijelölt vásártér tágasbitásáról is gondoskodni, — erről ugyan már most is hallottam némelyektől, — azonban a vásártérnek ekként czélbavett nagyobbitása az én nézetemmel, teljességgel meg nem egyez, — mert egy tetemes költséggel létesített, s most már a legszebb rendben lévő olt- ványos kertet elpusztítani — valóságos vétek volna; pedig azon némelyek — a vásártért ekkép óhajtanák tágasabbá tenni, — ón ugyan, — habár sajnálattal kell is megváltani, hogy köznépünknél a fatenyésztés iránti rokonszenv az alsóbb fokon áll, mégis a város képviselő testületéről nem vagyok hajlandó feltenni, hogy ily szándék kiviteléhez beleegyezéssel járuljon. A város által építtetett boltok, és ahoz tartozó lakások, bérlőre nem találtak, — mi arra mutat, hogy kevés a pénz, s nincs kilátás valamely üzletet haszonnal kezdeni; — ezelőtt egy pár évvel egy kisebb boltot egy kis szobával a város 605 frtért adott bérbe, s most ezek egyikeért, alig ajánlanak felényit; akadt ugyan egy polgártárs, ki az egyik helyiséget „Csendes-Kávéháznak“ kivenné, de miután nálunk az efféle csendes kávéházakba az ember feje a beveréstől nem biztos, eddig még sikerült a leendő kávéház több pártfogóinak véleményezése és óhajtása daczára is ezen épületet ily helyiségnek átengedésétől s ez által a megrongálás és bemocskolástól is megóvni. Én azt hiszem, ha egy kissé jobb idő mutatkozik, s jobb esztendőre lesz kilátás, akad ezen épületeknek bérlője ; tehát várjunk egy kissé, s ne rovassuk meg magunkat az által, hogy a volt ócska korcsmái épületet elbontattuk, mert a ron- daságtól s zajtól szabadulni akartank, s most a nagy költséggel épített bolt-helyiséget, ismét ily czélra engedjük által, úgy is elég megróvást érdemel már az is, hogy a népbank részére készített egy szobából, melyet most már az intézet használhatna, s melybe bele is költözött, egy-két primipilus vezényszava folytán, nem gondolva meg a népbanknak az egész közönségre kiható jótékonyságát, nevezett intézet, nem akarom kimondani mily eszközökkel, távozásra kényszerittp- tett, csak az a szerencse, hogy ezen kérdés a képviseleti gyűlésben névszerinti szavazás által lett eldöntve, s igy, mig egy részről az emberek gondolkodás módja megismertetett, más részről az illetők az okozott kár megtérítésére szoríthatók is, mert kár az a községnek, hogy a népbank ajánlata el nem fogadtatott, s most azon helyiségért évenként 60 frttal kevesebb bér igértetik. hogy habár nem is tudott sokat az álmos könyvből, de most szép magyarázatot tudnék adni Arankámnak. Hm! de hogy adnám elő neki kocsimból lett lefordulásomat ? Vájjon mit szólna a kocsis ölel- getésére? ? Erre már kiváncsi voltam magam is. — Alig mult el a kitűzött óra, alig értem rá gondolkozni a nap fontosságáról, — alig kezdtem tervelni a fogadtatást, s ünnepélyes szónoklatomat, — midőn előttem, egy idegent látok törni a séta tér felé ! Kissé meghökkentem, s fejemet hirtelen a kis sűrös közzé nyomtam (már nem volt időm máskép elbújni.) Nagy léptekkel haladt a nagy "idegen felém s úgy látszik, mind a mellett, hogy ón még jobban dugtam be a fejem a cserjés közzé, észrevett, mert erősen mosolygott. Közelembe ért, erősen suhogtatta jó vastag botját, s én kissé féltettem kinmaradt részemet. De tovább haladt. — Jó magas gyerek volt, s ugyan csak megtermett. Valóban nem ösmertem s igy bizonyosan nem volt a mi városunkbeli. Egész bátran húztam tehát elő fejemet, még magasra is emeltem. Azonban ezt kár volt tennem, mert épen azt láttam, hogy az idegen ismét visz- sza, felém tart. Bosszantó! Ez se talál szebb és jobb helyet a városban sétálásra? morogtam. Az idegen ekkorra már ismét kőzetembe ért s ismét azzal a kiáll- hatatlan mosolygással. Még vagy kétszer elsétált előttem, s egyszorre csak megállott. „Uraságod aligha nem vár valakit?“ megszól- ht szelíden, de ismét mosolyogva. * „Bizonyosan nem önt uram!“ válaszolók elu- tasitólag. Lenne még egy-két elmondani valóm, de hagyjuk máskorra, sok a dolgom, s éppen most is váltó munkát hoztak. 1.-- A békési dalegylet által husvét hétfőjén rendezett hangverseny és tánczestély mind művészeti jelentőségét, úgy az anyagi kedvező eredményt illetőleg a legszebb sikerrel folyt le; s mindnyájunkra nézve kellemes visszaemlékezés tárgya lessz az, — a békési dalegylet pedig büszke lehet rá, hogy — mint mindig — most ismét alkalma volt meggyőződni arról, mikép Békés város közönsége a szépért, nemesért nemcsak lelkesülni tud, de mindig áldozni is kész. Oly nagyszámú és díszes közönséget láttunk ott, milyen egy nagy városnak is becsületére válhatott, igaz hogy nem csak számátt de fényét is nagyban emelte a vidékről érkezett vendégsereg. Az előadás műsorát a dalárda nyitotta meg Huber „Nemzetizászló“-jával, mely után Roscherné Jugovics Ilka asszony ragadta el halgatóit Tompa „Boldogság“ czimü költeménye elszavalásával s a magas miveltségü köztiszteletben álló hölgy iránt a köztetszés zajos tapsokban nyilvánult. — A fénypontot, — különösen magasabb művészi szempontból tekintve — a Benedikty Ilka és Kovács Irén kisasszonyok négykezü darabja, a „Keresztesvitézek indulója“ Liszttől, képezte. Sok arezon észre lehetett venni a feszült várakozást s a kétely kinyomatát, mit azonban kellemes meglepetés váltott fel a remek mű szépen sikerült előadása által ; 1 távolról sem akarunk ugyan birálői szerepre válalkozni, azt azonban mégis kimondhatjuk hogy mind technikai nehézségeinek legyőzését, tiszta átértését s helyes értelmezését, mind erőteljes hangsúlyozását tekintve a művészi kivánalmaknak is teljesen megfelelt. — Hallottuk a csata zaját, az ágyuk, fegyverek moraját, dobok pergését, majd ismét az éghez buzgón emelkedő ima szelíd hangját elővarázsolva a húrokból. De a közönségnek még is csak jobban tetszett a kettős dal „Szép a fekete szem“ Vuschingtól; vajon azért-e? hogy Vigh Nella kisasszonyról előre is tudhattuk, hogy ismét elfogja ragadni a közönséget gyönyörű hangjával; — vagy mert Tóth Piroska kisasszony — jóllehet ez alkalommal énekelt először nyilvános helyen — nem csak szép és kelleradús énekével, de kitönö alt hangjával is meglepett bennünket; — vagy mert természetünkben van, hogy a szívhez szolid dalok,, a szerelem hangjai mégis legédesebbek? . . közkívánatra e számot ismételni kellett. Ezután Füredi Lajos ur szavalta Kovács Gyula „Árpád siri álma“ czimü költeményét, kisegit„A! arról megvagyok győződve, bizonyosan magasabb személyt.“ „Önnél magasabbat nem szeretnék!“ „0 kérem, nem is úgy értem én, hanem tán becsesebb, kedvesebb.“ „No arról már meg lehet győződve, különben azt hiszem, az urnák ahhoz semmi köze!“ „Talán még is .. ..“ „Legyen szives uram megki ...........“ „U ram! én a helyett jöttem a kit ön vár, s igy reméltem, lesz szerencsém egy kÍ3 meghallgatáshoz ?“ De kérem én nem várok senkit 1! kiálték fel tettetett bosszankodással, de csak azért, hogy őt tévedésbe hozzam, — különben is mint látom ön idegen, én e vidéken semminemű idegennel nem vagyok ismerős, e városkában sem lakom még régen.“ „Mind a mellett ön e városkában, már igen jól ismerős egy bizonyos kisasszonyai, kinek csak keresztneve............“ „U ram! én megtiltom, hogy ön e nevet kiejtse !! „Nem tudom ugyan, mi jogon akarná Ön ezt nekem mogtiltatni, mind a mellett nevét, mely előttem is csak oly tisztelt, sőt hiszem jobban, mint öne- lött nem említem. — Ez a hölgy ez angyali hölgy ... .“ „Uram! én komolyan kikérem, hogy ön jobban tisztelje öt mint én, s hogy ö'n oly kifejezésekkel éljen irányában!“ Uram! ön valóban furcsán viseli magát, ön ak- képen beszél, mintha istentudja miféle jogai volnának önnek e hölgyhöz, önt ón éppen e tekintetben téves és kissé túlzott gondolat- és vérmes reményeiben jöttem felvilágosítani. Mondja meg legalább, ki ön, ördögi ember? s mi jogon akar ön engem felvilágosítani ? „Uram! bocsánat hogy nem mutattam be előbb vén a rendezőséget azon kellemetlen zavarból mibe a Déry Ida' kisasszony gyengélkedés miatti visszalépése által jutott. A 6-ik szára Székely Rap- Bodiája ismét zajos tetszést nyert s Kovács Irén kisasszony kitűnő zongora játékát, méltán meg illette az, és bár az elismerés mindennemű nyilatkozását indokoltnak tartjuk, de ama virág és koszorú hullást illetőleg sajnálkoznunk kellett azon, hogy ugyan miért nem jutott abból a sokból a többi szereplőknek is egy kevés, hiszen tudnivaló, hogy, ha az a nagyszerű kitüntetés kizárólag a művészetet illette, úgy az a többiekre nézve nem épen hízelgő volt. — Befejezésül a Dalárda énekelte Huber. „Édes lánykám“ czimü dalát. — Ezután megszólalt a zene, melynek hangjai világos reggelig együtt tartották a múlatni szerető ifjúságot. Újdonságok. — Lapunk múlt számában a kézirat elkésése végett uj tárczaczikket kelle kezdenünk; befejezését tehát csak ma adjuk 14-ik számunkban megkezdett tárczánknak, jövő számban pedig folytatni fogjuk a 15-ik számban megkezdettet. — A feltámadás ünnepét az idén is szokásos szertartással ülték meg a r. kath. hivek; a kör- menetben résztvevők beláthatlan sokaságának különösen kedvezett a derült áprilisi alkony; az egésznek ünnepies színét emelte a Reinhardt ezukrász, megyeháza, és Winklor gyógyszerésznél fellobogó görögtüz; — különösen szép látványt nyújtott Winkler gyógyszerész udvar-kertjében rendezett, szín- pompájában valóban meglepő tűzijáték. — Városunk rendezésének ügye végre kezd ténnyé válni; ugyanis alispán ur a képviselők választásának határnapjául mind az öt tizedben e hó 27-ikét tüzé ki. — Figyelmeztetjük e tényre városunk polgárait részünkről is, felhiva őket, hogy polgári jogaikat mindnyájan gyakorolják meggyőződésük és önlélkiismeretük sugallata szerint, válasszanak a város érdekeit szem előtt tartó, a közügynek buzgón szolgáló férfiakat, a választás helyességétől függvén Gyula városa jövő anyagi jobblétének, felvirágzásának, és mindenekelőtt szellemi emelkedésének, minden jobb érzésüek által óhajtott sikere. A képviselők feladata lévén majd a tisztikar választása, és ezzel karöltve Gyula városának kormányzása; csak ügybuzgó képviselőktől várhatjuk azt, mit mindnyájan óhajtunk. — Szarvason újra báró Podmaniczky Frigyes választatott meg képviselőnek 349 szavazattal Kollár János 317 szavazata ellenében. — Fejedelemi vendégek Bécsben. Az osztrák császár az összes európai fejedelmeket meghívta a bécsi közkiállitás megszemlélésére. A fele„En Zatraczeny Zvonimir vagyok, gróf Ae- botti ispánja“ — mutatja be magát igen udvariasan, de ismét avval az átkozott gunyoros mosollyal. Uram! ez urhölgy igen megtiszteltetve érzi magát tegnap átadott verses levele által, s biztositatja Ont általam, hogy e levelet őrök emlékül aranyos keretbe, üveg alá teszi, s Önnek mentül nagyobb tiszteletére a falra, a legszembetűnőbb helyre akasztja fel. Elég, elég ...! Dehogy elég, — még szépen meg is köszönteti általam, s bocsánatot is kér általam, hogy nem jöhetett el, sőt hogy mentül nagyobb tisztelését s becsülését fejezze ki; nem feledkezett el meghivatni általam Ont a mai estén tartandó — — — — kézfogónkra sem. Aranka ? — Önnek ? ? 1!.. Eg!! „Nem ég, uram nem; csak egyszerűen és csendesen szeret.“ — ,Uram én önt megölöm, én önt szét. — „Ha van elég bátorsága, csak tessék mentül előbb hozzá fogni. — lm! én készen állok, — az idő már úgy is setétes — Tessék...“ — s jó vaskos botját markában összeszoritotta. — Nem, nem, ón önöket —. —. —. megvetem!! „Hahaha !“ Dühösen, mint a rászedett pulyka, rohantam haza. Az egész utón folyton morogtam: Tudtam, hogy van valami jelentősége álmomnak. Tudtam tudtam I Azonban hamar megnyugodtam, mert azzal vigasztaltam magam, hogy „egy kocsis, egy ispán arája nem is volt hozzám méltó!“ Egy falusi libái! Don Carlos de F.
