Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-04-06 / 14. szám
Második évfolyam. 14-ik szám. Gyula april 6-án 1873. ( " ^ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. V. J VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. bz.) — Becsben Schmid Edmund hirdetési irodájában (Weihburggasse, Nro. 22.) Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra j . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft V _______J El őfizetési felhívás a gíí 1873. második évnegyedére. Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végén lejárt, felkérjük egész tisztelettel, annak szives megújítására, mi legköny- nyebben posta utalvány által eszközölhető. Az eddigi résztvevő pártolásért köszönetét nyilvánítva, kérjük azt részünkre tovább is fenntartani. Az előfizetési dij lapunk homlokán jelezve van. A kiadó-szerkesztőség. A vasárnapi iskoláról. Múltkor megígértem, hogy a vasárnapi iskoláról fogok még írni valamit; ez Ígéretemet beváltva, mint közvetlenül min denkit érdeklő ügyet, a kellő világításba helyezni jelen soraimban igyekeztem. Ha valamit ismertetni akarunk, mindenek előtt szükséges annak lényegét kör- vonalozni. Tudom sokan gondolják azt, hogy a vasárnapi iskola lényegéről felesleges beszélni, hiszen azt úgyis tudja mindenki: megadom magamat, de nekem még is úgy látszik, hogy a lényeget megállapító körülményeket nem lesz fölösleges bővebben megmutatni. E törekvésem szempontjából a következőket kérem figyelemmel megfontolni. A vasárnapi iskola — lényegét tekintve — nem lehet más, mint tisztán ismétlő iskola: nem lehet más már az idő rövidsége miatt is, melyei az, mint intézmény rendelkezik ; nem lehet más növendékei koi'át és milyenségét tekintve. A vasárnapi iskola tanrendé ezek szerint az életre kiható tudomány-tárgyak elemeinek bővebb ismertetését, azoknak újra gyakorlását öleli magába. Az ilyen — egyedül helyes — értelemben vett vasárnapi iskola létezésének alap- föltétele tehát, hogy növendékei olyanok legyenek, kik az elemi iskola minden osztályát végig járták. És ez nagyon természetes, mert csak olyan tanoncok lesznek képesek részint a bővebb ismertetések megértésére, részint a már tanultak újabb gyakorlására, kik előtt az előadó tantárgyak nem idegenek. A vasárnapi iskola igy aztán gyömölcsözővé válik, nem lesz haszontalan intézmény. Nálunk — Gyulán — a vasárnapi iskola nem bir a jelzett alappal, tehát lényege is egészen változik. Nálunk ugyanis a vasárnapi iskola lényege a tökéletes elemi képzésre szorítkozik, annak alapjától fel egészen a végéig; ilyen értelemben pedig a vasárnapi iskola sikere semmi, kevesebb a semminél, vagy, csak annyival több* mint az a valami, amit a homeopaticus labdacsok a 32-ik dilutio után a gyógyszerből magokban foglalnak. Hogy megértessem magamat, meg kell néznünk, kik nálunk a vasárnapi iskola növendékei. Csupán a mester-inasok. Ezeknek száma pedig, mint ahogy félhivatalosan értesültem, meghaladj a 400-at. Ha őket osztályokba akarjuk osztani, ezeket kell mindenek előtt tudnunk. 1- Ör. Hogy e számnak — legjobb esetben — negyedrésze olyanokból kerül, kik az elemi iskola — helybeli — 4 osztályát végig tanulták; 2- or. Hogy a 400 egy másik negyedrésze olyanokból áll, kik — itten dívó szokás szerint — vagy az 1-ső vagy a 2-ik osztályból kerültek a műhelybe; 3-or. Hogy a 400 kétnegyedrésze az olyanokat foglalja magában, kik részint helyből mentek, részint vidékről jöttek mesterséget tanulni, de az iskolának csak hírét hallották. A végrehajtó közeg — ugy- látszik — tudja a mesterinasok ilyen értelmű külömbözését, mert 3 tanító keze alá rendeli őket, harcim osztályba sorozva. Az első negyedrész egy osztályban, bir- va a vasárnapi iskola kellékének alap föltételével, haszonnal fogja látogatni az előadásokat, csakhogy ezek, mert mestereik a kötelezettséget rájok nem is gondolják kiterjedőnek, és mert ők a tanonezok maguk, elbizakodöttak, feléje sem mennek a vasárnapi iskolának, vagy, ha nem mennek is, rendetlenül látogatják azt; eredményül tehát az életbe a vasárnapi iskolából semmit se fognak kivinni. A 2-ik negj7edrész egy osztályban — az egyesek ismerete körének különbözősége miatt — olyan chaost képez, hogy a tanítónak, sikeres mőködése czéljából, ha ar- gusi szemei és herkulesi ereje van is, nem lehet okszerű tanmenetet kérésziül vinnie, anélkül pedig tanítása-- kapkodásá válik, az ilyen kapkodás azután előbb-utóbb — mert felületes — unalmat okoz a tanulóknak, mig a tanitót kimeriti, s igy a siker itt is a semmire száll alá. A 3-ik és 4-ik negyedrészről tapasztalás utján legyen elég annyit mondanom, hogy az embert oly állapotban tudni, mint a minőben vannak e szánandó teremtések közöl sokan, fellázítja a szivet és a lelket annyira, hogy inkább szeretnének egy — czölöpöt látni, mint egy ilyen embert. 1870-ben tanítottam ilyen inasokat, volt közöttök egy, származása nem a legalsó rétegből való volt, ki, mondom, előttem fónbangon — előadás alatt — szidta társa krisztusát, — s mikor figyelmeztettem bűnére és durvaságára, az által, hogy a Jézus neve szentségét bizonyítgattam, válaszul azt nyertem: „Hát ki az a Krisztus?“ (Kérem ezt egy 14 éves ember kérdezte!) Feleletem természetesen előbb az a kérdés volt: „Hát te nem tudod?“ — mire igy felelt: „Hallottam az emberektől káromkodás közben mondani, de, hogy ki az, azt nem tudom !“ Kérdés és felelet igy váltakozván köztünk, megértettem, hogy 14 éves emberünk az Istenről és a vallásról nem bir még sejtő gondolattal is, eszméi esak a természeti szükségek körében mozogván s a mester ütő-eszközén kivül nagyobb hatalmasságról nem is álmodván. Tüzetesebben vizsgálódva 47 tanoncz között 9-re akadtam, kik a vázolt képével kisebb-nagyobb mértékben egyeztek. Kétszáz tökéletesen iskolázatlan tanulót tehát, hogy miként taníthat sikeresen egy tanító a vasárnapi iskolában, azt én meg nem foghatom; aki erre képes, az megközelíti hatalomban az Isten hatalmát. A vasárnapi iskola nálunk 400 tanulóval 3 tanitó vezetése alatt lehetetlen; eb- böl pádig az következik, hogy az ismétlő iskolát egészen más alapokra kell nálunk fektetni, ha sikert akarunk elérni. Emez alap — a mester-inasokra vonatkozólag — csak úgy lesz helyes, ha 8 tanitó között oszlik el a 400 szám, a tani- tási idő pedig a vasárnapokon kivül még legalább két más napon is fog 2—2 óráig tartani, s igy betenkint 6 óráig, a mi lehetséges, ha a község felügyel az ipartörvény pontos végrehajtására. Ilyen alapon nyugvó ismétlő-iskola kell nekünk, hogy sikere legyen; a mostani szervezettel bíró (azaz hogy bocsánat, hiszen még ez is csak leendő) vasárnapi iskola pedig elvetendő, mert az nem egyéb TÁRCZA. Második találkám. X. Kis városkában laktam s már egészen elfe- ledém, az én kedves felföldi Ilkámat, elfeledém első találkámat is. Oh! de ne gondoljátok azért, mert feledhető volt volna, vagy tán azért, hogy én imádottaimat hamar szoknám elfeledni s elhagyni, vagy tán — _ — oh nem ! nem azértHanem . .. hanem ... sok gondjaim .... elfoglaltságom ...! meg hogy. .. mást találtam. Kissé szégyelve s pirulva vallom be. De hiába az igazat csak meg kell vallani. — Pirulva s félve súgom meg csak, mert tudom, hogy egy kis critica, egy kis szemrehányás ís illet, kivált a fiatal kedves olvasótól. De ezt egész hidegvérüséggel állom ki, áh! mert érte fogom ezt elszenvedni! érte! s ez nekem esak élvezet, csak gyönyör lehet. — — De azt hiszem a legszigorúbb kedves olvasó is rögtön megbocsátana hűtlenségemért, ha Arankát csak távolról is ösmeri. Csak egyszer látta volna!! Lefesteném, ha toliam elég erős volna hozzá, — félek, belé talál törni! De azt sem tudnám, hol kezdjem, mit említsek előbb ? Szemei csillag fényét, s azúr kékségét? Arcza nyíló tavaszi rózsáit ? vagy homloka márványságát, vagy fogai.. . ? Nem! ez elkoptatott hasonlatok nem rá illenek. Oh! nem minden költő lehet oly szerencsés ily kiváló alakot bírhatni, sőt még láttatni sem, s a költői le- festések s ecsetelések hasonlatossága nyilván oda mutatnak, hány alaknak kellett egyformának len nie ? mikor hány százan Írtak le százakat egy forma szavakkal. Azok középszerűség voltak!! Az én Arankám egyedüli, egy-eá\úi volt e föld kerekségén. Pedig csak kis városkában, mondhatni falun lakott s irigy lelkek bizonyosan még falusi libács- kának is neveznék. — Pedig nem volt az, IsteD látja lelkemet, nem igaz, nem volt az. Oh! tudott ö strickelni, hcklizni, netzelui, stikelni, slingelni sth. Értett a konyhához, tehénhez, sőt még a verseket is tudta méltányolni. Olvasott újságot: Ludas Matyit, kalendáriumot, Argyilus királyfit, Sármány királyt, Tündér Ilonát, sok szép más, ehhez hasonló regényeket, sőt az álmos-könyvet is. Hogy eltudtunk mi ezekről csevegni, valóban az élvezet volt. O beszélt nekem Tündér Ilonáról, én néki Argyilus királyfiról. (Én elmondtam neki álmaimat, melyek persze mindig róla szóltak, ö ... akarom mondani édes anyja rögtön magyarázatot adott hozzá.) O 1 ezek szép napok voltak s mondhatnám boldogok is. — Mondhatnám nagyon közel voltam a boldogsághoz — — — ha édes anyja mindég mellette nem lett volna. Boldogságom útjában egyedül csak is édes anyja állott, csak néhány szabad pillanat kivántatott, s kellett, mely idő alatt nyilatkozhattam volna. S én bizonyára a legboldogabb halandó vagyok e föld kerekségén. Édes anyjára azonban gyanúm volt; tudja Isten ez az asszony tán irigyelte boldogságunkat s én sehogy sem tudtam vele kibékülni; különösen most. j. ez utóbbi napokban. — Igaz hogy ez utóbbi napokban Arankán is vettem észre valami változást. De tán érezte a fontos pillanat közelgését s elke- rülhetlenségét. — S én fel is tettem magamban, hogy én tovább sokáig nem huzom, vonogatom, én tovább nem állom ki. Százfélekép terveltem, de a vén Cerberus — Isten bocsá.. haragomban már igy neveztem édes anyját — nem tágított, s soha sem hagyott magunkra. . Nyilatkoznom kellett, mind kettőnkre nézve már élletfeltétellé vált. Határoztam. Igen !.. levélben nyilatkozom! Ö ez legjobb lesz. — Kezébe csúsztatom s ő nem szemeimből, de leveleimből is elolvashatja szivem érzelmeit s az én szándékomat. Most már tovább nem volt nyugtom. — Levelet fogalmaztam. Próza ! oh ! mi prózai ! oh ! ez nem hozzám méltó! Versei! verset! kell írnom! Hányszor nyilatkozott Aranyka „ah! ö a költőt mennyire becsüli s menyire tudná szeretni.“ Tudom, ez ezélzás volt, először : Szerette volna ha én szépségének költeményekkel áldoztam; | másodszor : mert velem mint költővel költői mc dón akarta megértetni, mennyine szeret! Oh! értem én az ily ezélzásokat — Össze>»r* tem minden költői vénámat s rendkívül mefe” tam győződve hatásáról. Oh! Aranka, Kis háránka, Illik ránk a Férj i nő rangja. — Ámde bárha, Áldást ránk a Pap nem álda, Még sem árta, Mert ha Tátra Köztünk állna Szivünk árva Össze vágyna. m, 1Szivein ránga — Tódzik bár ha Áldást ránk a Pap nem álda. Rövid és szabatosan. Hah! mi sok rejlik e kurta sorokban. Pedig még tovább is volt. Elöl a költői megszólítás, s rögtön rá szivem kö kivánata, szent frigyünkré papi áldást! S ha azt megtagadnák a kegyetlen szülök, szerelmünk erős lánczait még sem téphetik szét; mert ha a Tátra hegye is állna köztünk, szivünk még is összevágyna s bennünket még' sem választana el, | utoljára felkérem, hogy adjon rá választ, 1 adjon rá személyesen, s másnap hat órára jelenjék meg a templom körüli kis sétatéren s a templom szent küszöbén fogadjunkegymásnak örök szerelmet, örök hűséget. Es siettem, siettem Arankámhoz. — A fontos pillanat eltöltött minden reményeivel s aggodalmaival. Fejem zúgott, midőn beléptem a kis házba. —
