Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-04-06 / 14. szám
atna közmondás tartalmánál: „ Vakulj magyar, ne láss tót!“ D—s. J.' B.-Csaba, april elején. 1873. Bókésmegye közgyűléséről irt czikksorozatoiura válasz Íratván, annak némely tételeit megjegyzés nélkül nem hagyhatom, de aránylag rövid leszek. Arra a megjegyzésre, ha noha véleményeimmel egyedül állok, mégis többesszámban irok. A többesszámban Írás hírlapi stylu, de — igaz — illetékes csak oly lapban, mely egy alapon müködö szellemi consortium által iratik, azért helyeselvén a megjegyzés ezen részét, mert a „Békés“ ily con- sortiummal nem rendelkezik — többesszámmal jövőre felhagyok. Én viszont megjegyezhetném, hogy czikkiró, a nélkUI, hogy magát bemutatta volna, engem hol uraz, hol tegez, hol barátjának nevez — három héten át, a mi elég szokatlan. Barátomnak kell lennie, mert ugyancsak megczirogat! hanem hiszen „a végén csattan az ostor“ addig — „gusztálora.“ A mi egyedül állásomat illeti, ez tudvalevőleg, a remélem csak az országos pártosdira nézve áll. Hogy pedig e tekintetben egyedül állok, ha ugyan még ma is úgy van (??) ez se nagy baj, t. i. véleményemre nézve, mert még abból a vélemény alaptalansága, absolute nem következik, a haladási eszméknek időre van szükségük, hogy magoknak utat törjenek { voltak eszmék, melyeket erőszakosan eltemettek, mégis pedig sok idő múlva ieltámadtak és — üdvözöltettek. Ataljában, czikkiró aligha e részben magát meg- czáfolva, velem nem tart — többet érnek a meggyőződés emberei, főleg ha azzal minden körülmény közt fellépni van bátorságuk is, mint olyanok, a kik a szerint kerepelnek, a mint a szél fú, a mi könnyű mesterség, mert hozzá sem tanulmány, sem bátorság nem kívántatik, csak épen nyelv, a mely pereg. S a mi az én nézeteimet illeti, melyek hiszen tévesek is lehetnek, egy érdemük azonban van, az : hogy minden oldalról függetlenek. Hogy a megye terén a pártok egyikéhez sem csatlakozott, nevezetesen az ellenzékhez sem, ennek ismeretes nézeteken kivül, melynek már az 1867. tisztválasztáskor közrebocsátott programmjavasla- tokban kifejezést adtam, oka az is, mert a többség vezérei 1867-ben minden programmtól, a tiszt- újítási siker netáni koczkáztatása (!) miatt idegenkedtek; később pedig ugyanazon többség izgalmai oly arányokban törtek ki, hogy ezen örvénylésbe belemerülnöm egész lényemmel ellenkezett. Ennyit czikkiró személyeskedéseire egyszer mindenkorra — minden recriminatiot mellőzve. Az alispáni jelentés kérdésében nem egy jelentésről szóltam, hanem jelentésekről átalában. Ha a véleméuyes jelentésre vonatkozó pontra nézve emlékezetem cserben hagyott, azt nem vitatom, de állítom most is, hogy a jelentések átalában nem lehető rövidek és nem mindig tárgyilagosak. Lehet valamely jelentés rövid mégis kimerítő, s lehet hosszadalmas, mégis nem kimerítő. Midőn a jelentésekre reflectáltam, szemem előtt volt ama famo- sus jelentés is, mely ellenzéki programmot tartalmazott, s melynek folytán az ellenzék abból merített hat rendbeli indítványt akart junctim eldönteni, hogy még a megejtendett választásra is elegendő szavazó maradjon helyben. Úgy látszik mintha czikkiró, mihelyt a jelentésnek tárgyai vannak, azt eo ipso tárgyilagosnak tartaná I. a 9. sz. 4. alineát. Állítom, hogy a megye administratio utón kivételesen bíráskodik és e tekintetben nem elegendő garantia a fellebezés, kell, hogy az első fórumban is legyenek meg a garantia feltételei, különben mire való volna az első forum eljárása átalában! Czikkiró az alispán lehető eltérő véleményét „alattomosnak, árulkodónak“ mondja, per quamj regulám, ha az a törvény köreben nyilatkozik ? Az alispán az adott esetben a megye határozatának nem „végrehajtója“ — a végrehajtás más lapra tartozik. Hát ha az alispán adott esetben a minoritással szavazott, nos ez esetben is a megye határozatát pártolólag hangozzon veteményes jelentése ? Az alispánnak és az embernek más-más véleménye ugyanazon kérdésben nem lehet. A törvény nem mondja, hogy az alispáni jelentés a felebbezés kitételeit rectificálja, hanem átalában az ügyről adjon véleményes jelentést. Ezt mondja a pesti válasz is, s biz az megtörténhetik, hogy a kimerítő véleményes jelentés a m. határozatától eltér. En nem contra, hanem juxta legem okoskodom, s mivel a véleményes jelentésről más nézetben nem lehetek, ezen törvényes rendelkezésnek alapját abban látom, hogy a megye nincs biróságilag con- stituálva, holott magánügyben mégis ítél, a törvény tehát a polgár jogainak ezen intézkedésével is óvá-' sát czélozta. Czikkiró apprehendálni látszik, hogy én a „Pesti naplóban“ ama kérdéseket felvetettem, miért fél a nyilvánosságtól ? A fegyelmi eljárásra nézve azon kitételemet „ez esetben“ czikkiró úgy értette, hogy az orosházi esetben, holott én átaljában fegyelmi esetet értettem. Mindig ellenzéki tyukszemit félti Nyilt discussionalis jog nélkül nincs teljes nyilvánosság, a referada erre nem elégséges; tanácskozás nélkül nincs kellő tárgyismeret, nincs eszmecsere, nincs átgondolt megállapodás. A discussio alatt nem dictiozás, pletyka értendő. A törvény a tanácskozást nem tiltja, hogy is tiltaná! a 45. §. megállapítja a tanácskozás, a határozás módját, a 49. és 80. §§. csak azt mondják, hogy fegyelmi esetben a titkos szavazás alkalmaztassák, t. i. az sem a felszólalók többsége szerint, sem a személyes szavazas alapján ne hozassék. Czikkiró ott látja csupán a discussidnak helyét, midőn a fegy. vizsgálat megrendeléséről van szó, tehát akkor, midőn a tényállás nem ismeretes ! nos ekkor nem árt a dictiózás ? Czikkiró a megye fegy. eljárását olyan figuráló (sic!) votum informatikumnak tartja, talán épen figurának ; a nyilt discussiót az érdekelt becsületére nézve vészthozhatdnak; ha a discussio alapján hozott határozat reformáltatik a megye comp- romissiojával' járónak stb. sajátságos felfogás, melyet csakugyan nem osztanak sehol, s nevezetesen mióta compromittáltatik az alsó forum, ha eljárása reformáltatik .. ? nos hát ha a megye csupán szavazással dönt, mint mi, ha az igy hozott határozat reformáltatik, az aztán nem compromissio .. ? pedig az igy gyakrabban megeshetik, mint amúgy..! Czikkiró a tanácskozásban vádlót és bírót lát egy személyben — én egyszerűen a bíráskodni hivatottak tanácskozását, melyet mondtam, hogy én fegyelmi esetben kielégítőnek nem találok, de hát ez a megye eljárásának rendes útja, miért nem alkotott a megye ily nem figura, hanem igenis fontos eljárásra nézve szabályrendeletet mint más hatóságok, in specie Aradmegye és városa.! | A két tiszti vélemény lehetett miattam jó is, de két eltérő vélemény minden esetre nehezítette a tájékozást. A szomszéd szobákban nem nehány, hanem számos egyén volt, kik aztán szavazhattak, ha akartak. — Azt mondták, hogy az egyéni szabadság, t. i. valakinek tiszti hűsége felett szavazni, a nélkül, hogy csak az előadást meg is hallgassák. Tartom én ezt crudelis egyéni szabadságnak ! Valótlan, hogy én az előadás után jelentem meg; ellenkezőleg, a discussiót sürgettem és reflectáltam a mellékszobákban levőkre. Ennyit lehető rövidséggel, mit a fegyelmi eljárásra vonatkozva azzal rekesztek be, hogy ismételve mondom. 1. Nincs, nem lehet törvény, mely a megyétől a tanácskozási jogot megvonja bármely kérdésben, melyben határozni hivatva van, legkevésbé pedig fegyelmi esetben, midőn tisztviselő hirneve van szóban, midőn tehát a legóvatosabb eljárás kívántatik, tehát a legteljesebb nyilvánosság, a legtüzetesebb tanácskozás; 2. nincs bármily tanácskozó testület, mely a kérdéseket elöleges tanácskozás nélkül, egyszerűen szavazás által ösmerné el, kivévén talán a valóban bagatelle kérdéseket. De igaz, czikkiró a fegyelmi eljárást csak olyan figuráló vótumnak tartja, mely discussio által szerinte legfelebb elfajulhatna a civilisált világ praxisától és annak constatált eredményétől ellenkezőleg. _________ R. — G yula városának f. é. april 2-án tartott képviseleti ülésében következő nevezetesebb tárgyak kerültek szőnyegre és intéztettek el : 1. A megyei hatóság részéről áttett folyamodványa gróf Wenckheim Károly és Rudolfnak Ger- la és Póstelek pusztáknak önálló községgé alakítása ügyében véleményezés végett ide áttétetvén, Gyula városa azon véleményben terjeszti vissza, hogy nevezett puszták az uradalmi tiszteken kivül csakis cselédekből és oly kézművesekből állnak, kik az uradalom által fizetve vannak és igy szolgálatában állnak, ez okból önálló, független embereknek nem vehetők, ott ingatlan vagyonnal nem rendelkeznek és község alakítására nem ké- pesitvék. 2. A legtöbb adótfizetők névsorának összeállításával megbízott küldöttség beterjeszti munkálatát, melyből a kétszeresen számított adó alapján felvett Novák Kamii törv. elnök és Szántó Alajos törv. bíró urak azon okból töröltetnek, mert az államnak fizetésektől fizetendő jövedelmi adójuk után a város adót nem fizetik, többi vagyonuk után fizetendő adó pedig nem éri el a kellő számot, mi nevezett urakkal tudatandó. 3. Gyula német város azon megkeresvénye tárgyaltatott, melyben a két városrész közti egyenetlenségek megszüntetése végett egy küldöttség kineveztetését kérik, mely a méltányosság alapján a kiegyezést létre hozza és az ezelőtti testvéri kapcsot újra megszilárdítsa. A képviselő testület örömmel ragadja meg az alkalmat a méltányosság alapján a kiegyezéshez járulni, ez okból a jelenvolt németvárosi tagokat felhívja népgyülés tartására, melyben kebelükből megbízottakat válasszanak oly számban mint óhajtják, mit a magyarváros is teend, hogy az annyira óhajtott béke és testvéri egyetértés helyreállításán munkáljanak. 4. Vadász Manó kir. tanfelügyelő ur megsürgető a várost a felállítandó felsőbb iskola ügyében 45 nap alatti jelentés tételre. — Egy küldöttség neveztetik, mely ez ügyben a munkálatot megtegye és ezt a képviselő testület elé ez időn belöl terjessze. — Gyula város legtöbb adót fizető illetőleg választás alá nem eső városi képviselőinek küldötsé- gileg kiigazított névjegyzéke. Összeállítva az 1872-ik évben fizetett államadó alapján. 1. Gróf Wenckheim Károly 4277.98 2. Thaisz Gyula 699.65 3. Czégónyi István 422.96 4. Végh József 350.25 5. Ambrus Lajos ügyvéd 298.57 6. örley István gyógyszerész 291.13 7. Joncz Ferencz 284.64 8. Boros István 281.67 9. Ferenczy Alajos kamarai kültag 278. 4 10. ifj. Miskutza György 267.12 11. id. Popp József 261.97 12. Bak Salamon 257.98 13. Keller Imre ügyvéd 236.16 14. Szigethi Lajos ügyvéd 225.42 Aranka édes anyja fogadott; mert Aranka hirte- i len a szomszéd szobába futott valami féhér ruhával. Fogadtatásom nem dicsekszem, hogy valami nagyszerű volt. ^jNemsokára Aranka is előjött s szemlesütve fog- ml Ili Én vele szemközt ültem le, s bámul- | iy°gó szépségébe. — Édes anyja kettőnk 2 *lt s minden mozdulatomat figyelemmel kö- j sohsem szólott egy szót sem. W ‘ Sj| társalogtunk. Beszéltünk Tündér Ilonául Argyélus királyfiról. lá/égre már esteledni kezdett, s láttam hogy anyja nyugtalanul tekingetett jobbra balra, a társalgás mindég lassúbb lassúbb lett, s majd fenakadt. — Néha-néha egymással különös szempillantásokat váltottak, én pedig elbámultam a------leve gőbe. A csendet a szurtos szolgáló törte meg : „Téns- asszony kérem, nem gyön a tehénfejéshez ? kérdi. Nem! volt a kurta válasz. Nemsokára ismét beszólt a szolgáló, vigyorgó pofával: Tensasszony rakjak tüzet? Rakj 1 mormogta boszúsan a tensasszony. Aha! gondoltam magamban, utóvégre csak ki- böjtöllek vén Cerberus (db isten bocsá!) Ténsasszony mit tegyek a tűzre? Várj egy kicsit, mindjárt megyek! felel a tén- sasszony s rámvet, kérdő szemeket, mintha mondaná, hát még ezt sem érted, te-----------falusi l iba! Én a „három orrú királyfit“ lapoztam erősen. Végre is látta a ténsasszony, hogy itt nincs más mód mint hogy ö kezdje meg a retirádát, s el-1 ment a vacsorához valót kiadni. Egy! s én már Aranka előtt állottam. Kettő! kezét megragadtam; Három : levelem kezébe nyomtam „holnap este 6 óra után a templom előtt“ !! Négy: már kin voltara a házból. Hogy miként, azt sem én, sem a ténsasszony, kiben pedig, mikor éppen a tejet mérte, belé is ütődtem — de még sem tudná megmondani. Futottam haza, haza, mint a kit üldöznek, mint a ki vétket követett el. — Csak otthon kezdtem gondolkozni: Egy! — Kettő ! — — Négy!-----öt — — halt! melyiket olvassam? Azt-e hogy otthon voltam, vagy azt, hogy a levél felbontatott s olvastatott ? — Hat! — édesanyja mellette. — Hét! I Hét ? I mi lesz a hétből ? vagy is mi történt a hetedik taktusra? Hét ? hét? mi lehetett a hét? Hja! ezt csak a holnap fogja megmondani. Istenem, istenem! minek is van a szép leányoknak anyjuk? igy gondolkoztam — tessék, most már nem tudom, mi lett a hetedik tactusra? Hja! biz az nagy baj, ha a leányoknak édesanyjuk van. Mi történt a hetedik taktusra ? bántott egész éjjel. Más részről meg felvillant, hát ha a hatodik sem történt meg, s Aranka egyedül olvasta el levelemet? s nem is fogja felfedezni édesanyjának, s holnap, — — holnap hozzám kiszökik, (j holnap én leszek a legboldogabb halandó s 0 az én jegyesem. A templom szent küszöbén, a zöld fűben, Isten kettős szine előtt teszünk szent fogadást. Ah! e szép gondolattal végre-----------elai tudtam. -------— — Cherubinok s angyalok trombi táltak fülembe, s oroszlánok s vadmacskák kontráztak rá s a disznók királya, — egy elefántnyi nagy vadkan pótolta a bőgőt. Istenem! mi szép összhangzat volt az! Mi, már t. i. én és Aranka egy ezüst holdfényből font kocsin ültünk, s 16 zöld béka, melyből 8 folytonosan felugrált, 8 pedig húzta a kocsit, majd ismét ez a 8 vickándozott, s a másik 8 húzott, — repített bennünket. A nap rózsaszín fátyolt borított szemeire, hogy boldogságunkat ne lássa oly nagy s teljes mértékben, — nehogy tán még megirigyelje, s az egész tündér, az egész menyország rózsaszínben virított. Az aranykelybü virágok, mintha mind szerelemre gyuladtak volna, — kipirositott, s égő arany szirmaikkal hánytak felénk csókot; majd midőn elrobogtunk töllük, — édes illatukkal igyekeztek utolérni, s körül övezni. Az édes mámortól érzéket vesztve rogytam össze Arankára üdvözítő karjai közzé. Soha Tündérország egy királya sem lehetett boldogabb mint én most a 8637. Argyilus s az I. Tündér Aranka arám. Diszküldöttségek pirosló fény és színben hajtottak térdet ropogó bricskák előtt. Majd az összes létezett nagy, kis és apró szentek sokasága borult arczra üdvöm mentül magyob- bitásáért s mindinkább közeledve a szent helyhez, melyen a korona fejembe, s a jegy s égi üdv koronája ujjamra, — ujjúnkra feltétessék, — milliók néptömege fogadott ujjongva, s rajongá körül ekipázsunkat (equipage). Már feltűnt a szent hely, már megzúdultak az arany harangok, már Iassudtak paripáink, — midőn egyszerre egy nekem ijesztő alak vált ki a tömegből, s két hatalmas lábával két legjobban viczkándozó aranyszinbe játszó zöld tudós paripánk nyakára taposott. Két — a szörnyen zúgó harangokat a milliók zaját, a szentek üvöltését, a küldöttségek szónokait túlnyomó rémkiáltás hangzott fel egyszerre, s 2 első paripáim négyfelé terpesztett lábai kiadák hatalmas, tudós lelkeiket. En az útonálló, s lóletaposó borzalmas arcától eszmélet vesztve buktam arcra kocsim kereke mellé. A megkönnyebbült teherrel a végtelenségbe repültek szárnyas táltosaira, s még csak annyit láttam, hogy Arankám kocsisunk karjába borult, s édesdeden körül öleié nyakát, mig az karcsú derekán fogva, biztositá a leeshetés esélye ellen. A vén Cerberus (óh Isten bocsá! hogy igy kelle neveznem Arankám anyját) meglátására elrepült minden illusióm, s én — — felébredtem. A kocsiról leesés fájdalmát még most is éreztem, kezdek azonban körül tapogatni, s érzem, hogy az elébbi tündér s menyország csak álom volt, s annál inkább éreztem, mert magam az ágy előtt találtam. Hm ! hm! már megint az édesanyja állott utamba! ? Szerettem volna egy álmoskönyvet, szerettem volna kiokosodni álmom értelmét! Könyv nem volt, könyv nélkül pedig csak annyit tudok hogy : libahúst anni — jó. Don Carlos de F.
