Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-12-14 / 50. szám
Második évfolyam. 50-ik szám. Gyula, deczember 14-én 1873 r N Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. KÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. sz.) — Schwarcz testvérek nemzetközi irodájában fúrdöutosa 1-ső szám. és Bécsben Wolzeille 6—8. Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 írt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. - Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Megjeleli hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra Hat hóra Kilencz hóra Egy évre lft 2 ft 3 ft 4ft „Erős várunk az isten“ A várva várt nap elérkezett, a megyeszékhely kérdése a megye termében tárgyalás alá került. Mint az indítványozó mondá, talán soha fontosabb ügy e teremben nem tárgyaltatott, s valóban másfél óra hosszáig tartó beszédben igyekezett a megye közönségét ez állítása valódiságáról meggyőzni, mi különben felesleges munka volt, mivel az ügy fontos voltát, a bizottsági tagoknak szokatlan nagyszámú megjelenése kézzelfoghatóbban igazolta minden állításánál. Reök ur, mint mondók másfél óráig tartó beszédben törekedett Csaba nagyságát s városunk elmaradottságát bebizonyítani, hanem előre bocsátá, hogy biz ő e feladatra gyengének érzi magát, s mi e nyilatkozatát őszintesége nyilvánulásának tekintjük. Fontos volt a tárgy, lehetett is róla beszélni, beszélt is, de nem sikerült neki meggyőződését másokba önteni, nem tudott felmelegedni tárgyától, s igy nem is tudott lelkesülni, annál kevésbé lelkesíteni. Beszéde egy szavazatot sem nyert volna meg az ügynek. Városunk részéről azonban ragyogó szónoklatokat, lelkes és lelkesítő beszédeket, és oly érveket hallottunk, melyek Reök ur jól fegyelmezett seregének sorait is megbonták. Gyula részéről az ész, a szív az erős meggyőződés nyilvánulásai e két napot sokáig emlékezetessé fogják tenni, — mig Csabának épen nincs oka e napokra önérzettel emlékezni. Csabának egyetlen szónoka volt, egyetlen vezére, igaz, hogy e vezér elég ügyes volt seregében a szigorú fegyelmet egész a mamelukságig vinni, de hiányzóit nála a vezéiség legelső feltétele, a manőverek rendezése. Gyulának másodrendű szónokai is sokkal ügyesebben tudták a helyzetet fel használni, mint Reök ur, de ismét el kell ismernünk, hogy Reök ur nem találhatott positiot, honnan támadásait bizton intézhette volna, azt Ilivé, serege nagyszáma e nehézséget le fogja győzni, s e hite oly erős volt, mely őt elbizakodottá tévé. Innen magyarázható az a nyegle, fitymáló modor, melylyel a közgyűlés elé állt s képzelt nagyságának ideális piedestaljára lépvén, onnan nézett le Békésmegye közönségére. — A következés azonban megmutat á, hogy kártyavár bástyáin állott, s minél biztosabban hivé magát magas állásában, annál nagyobb volt a bukás, mely őt csata nélkül vert vezérre tette. Utolsó közlegényétől is megtanulhatta volna, hogy a puskát csak akkor lehet elsütni, ha már előbb meg van töltve. Reök ár ugyan sejté azt, de vagy rósz töltényt használt, vagy az ellenség kiszedte töltényeit. Egy alkalommal már mondók, hogy nem jó Csabának ez ügyet feszegetni, mivel ha azt teszik, még eddig rejtett hátrányai is napfényre kerülnek. Ez állításunkat a két napi vita fénye-1 sen igazolta. Most már tudjuk, mert a szakértelem statistikai adatokkal igazolta, hogy Csaba cholera fészek. Most, tudjuk, mert Csaba részéről nem nem lett megcáfolva, hogy Csaba áldozatra képtelen, mivel kötelességének sem képes megfelelni sokkal nagyobb összeggel vau adóhátralékban, mint mennyit a me-1 gye székháza felépítésére felajánlt, nem csak, de sőt, lr>gy Csaba népe a legszo- morubb anyagi helyzetben van, s igy a 60,000 frtos ajánlatot komoly dolognak a megye közönsége nem is tekinthette. Most már tudjuk, hogy Csaba kürtőit nagysága nem létez, mivel annak elérését első Ízben Gyula s igy tovább a többi község bukásához köti. Igen jól jegyző meg Ladies ur, hogy ha Reök ideája valaha testté válnék, lenne egy hatalmas Róma de meglennénck nyomorult provinciái. Csaba emelkedése Reök ur ideája szerint, mai virágzó községi életünket tenné tönkre. Avagy mit ér Aradmegyének, hogy eszét vagyonát Aradra hordta, hol aztán „a megye érdekszá- íai összefolynak, hol az intelectualis és erkölcsi erő tömörülten kimagasodik, világot terjeszt és irányt ad a megyei közönségnek“ — az eredmény az, hogy Arad- megyében a községek oly mostoha helyzetben vannak. Csaba emelkedése csupán a községek rovására történhetnék, s mért tennénk tönkre 14 oly községet, melyeknek legnagyobb része magában hordja a feltételeket, hogy önmagát kormányozza. Emelkedjék Csaba, ha képes, önerejéből megmutatta az utat Farkas Béla, legyen önálló törvényhatóság, sokkal hálásabb tér ez a haladásra, mint a székhely, de persze a haladás feltételeinek meg kell lenni, s emelkedni kell önerejéből, s ne másnak vállain. Múlt számunkban említők, hogy Csa- I ba memoranduma nagy önhittséget s annál kevesebb őszinteséget árul el, s ez ál- I litásunk megerősítést nyert e két napi j vitában. „Erős várunk nekünk az isten“ s va- | lóban úgy is van. Erőt adott szónokaink- i nak a Csaba vezére által semmisnek tekintett múlt, azon múlt, melyet dr. Kovács I István oly ragyogó ékesszólással festett a jelen megalkotójának, oly múlt, mely oly I jelent szül, minő e két napi harcz jeleneteiben nyilvánult, minden esetre kegye- letes tiszteletet parancsol. „Erős várunk nekünk az Isten“ mert a fitymált múlt példáin s emlékén lelkesedni képes oly férfiakat adott, kik az ész hatalmával, — a tűzhelyünket megtámadott ellenséget tönkre tevék, — oly férfiakat, kik nem csak városunknak, de talán Csabát kivéve —az egész megyének a józanoknak, s jóknak bizonyára tiszteletét birják. S e férfiak a mi fiaink. „Erős várunk nekünk az isten“ mert a múlt megadta jelenünket, s biztosítja jövőnket, s mert az első csata diadala után biztositja számunkra a sikert. Egy kép a Hóra-világból. Történeti beszélj". Irta Miskey-Jugov ics Béla. (Folytatás.) — Ezelőtt húsz esztendővel történt. Tél volt, a legerősebb, a melyre életemben emlékezem. Óriási fák törtek le a rájok nehezülő hó tömeg terhe alatt, — s nem volt újság, ha réggé- lenként két-három emberi hullát találtak az utakon, felkonczolva a farkasoktól, melyeket falka b'.ámra űzött az éhség, be egészen a faluba, a préda után. A nép közt éhség dühöngött; az urak pedig bőségben úszva dőzsöltek hetekig, — s ha megúnták az erdőben a vadászatot: —■ ablakaikból lövöldöztek ki az utczára, és jó izüt nevettek, ha egy-egy szegény paraszt halálosan találva rogyott a lövés után a földre le.... hisz tökéletesen mindegy: egy jobbágygyal több, vagy kevesebb !... — Mosolyogsz vezér? — s azt hiszed, az én vén fejem találta ki ezt?!... Jól teszed, mosolyogj! — akkoriban én is kaczagtam, ha az uraktól alkalmam volt ugyanezt hallani. Mert húsz esztendővel ezelőtt, az én életem az urakéval teljesen összeforrt. Szirty Istvánnak voltam hajdúja, és legkedvesebb, leghűségesebb embere. — Parancsára könyörtelenül tudtam suhogtatni barátaim éB gyakran rőison&im hátán is a botot; — s ha azt mondta volna; „fojtsd meg testvéredet!“ még azt is megtetem volna talán. — Szirty hatalmas ur volt; — gazdag, mint egy arany bánya, — és büszke, mint egy fejedelem. Szerette s barátságot; — háza visszhangzott mindig a tivornyazajtól, melyeknek hőse ö maga volt; mert azt tette fel magában, hogy — nem házasodik meg soha, — pedig negyven éve daczára grófnőkből választhatott volna feleséget. — A magyar karácsony első napja volt, és Szirty névnapjának előestéjét ünnepié, barátja- ival. Dél óta ittak már együtt az urak, s még nem volt egy sem részeg közülök, habár oly erős volt a bor, hogy képes lett volna a félholtba életet önteni. A vendégek közül egy fiatal földes úr, távozni készült. Nem használt sem szép szó, sem káromkodás, — sem a barátság, sem a harag emlegetése, a fiatal úr nem volt marasztható. — Mennem kell, úgymond, mert feleségemet egy hét óta nem láttam már, és megígértem neki, hogy ma estére otthon leszek. — Csak fél óráig maradj még! — kiáltott fel Szirty, s aztán intett nekem, és azt súgta fülembe, hogy rögtön kísérjem fel a falu biráját elé. A biró megjelent, és Szirty csöndet inte. — Öreg, számláld meg hányán vagyunk! kiálta rá parancshangon. A biró, ujjúval megszámlálta az asztalnál ülő urakat. — Tizennégyen uram; — feleié alázatosan. Szirty elnevette magát s aztán e szavakkal fordult hozzá: — A ti leányaitok szépek, öreg; öltözzék fel ünnepi ruhába tizennégy közülök, és kisérd fel őket ide; — de a legszebbek legyenek, mert különben, holnap — az egész tanácscsal együtt nyakig vasban ülsz. A biró a legvénebb ember volt a faluban, kit mindenki tisztelt, szeretett; Szirtynek szavaira reszketve indult meg, — majd visszafordult, s egyenként megcsókolta az urak kezét, és ezond- rája ujjaival törölgetve szemeit, az urak hahotájától kisérve — távozott. Alig félóra múlva visszatért a biró, és utána jött ünnepi ruhában tizennégy leány, a falu legszebbjei; — a tizennégy közül a legfiatalab- bat; a legszebbett az öreg biró vezeté, — az — az ő unokája volt. Az urak lármája, éljenzése, szűnni nem akart. — Maradsz-emost? kiálta Szirty, BÚgárzó arc- czal, az előbb távozni akart fiatal földes-urhoz. — Barátom, te nagy mester vagy, a kin kifogni nem lehet, — szólt ez; a aztán kaczag- va fordult, a szégyenkedö leányok felé. Vígan barátaim 1 — kiálta fel Szirty; — majd hozzám intézte szavait: — Gregucz, te távozhatsz, nincs már szükség reád; — az öreg bírónak megveregetve vállát, a markába nyomva nehány aranyat, mig bennünket kituszkolt az ajtón, már baljával átölelte a legszebbik leányt s az volt, — az én kedvesem. A leányok aztán nemsokára dalolni kezdtek, s mint ezüst csengetyü hangja a nyájkolompjai közül.* úgy vált ki a dalból, jól ismert hangja kedvesemnek. — Cine mintye! — e két szóból állt mindaz, mit a bennem rögtön feltámadt szerelem féltés- és gyűlölet ajkaimra adott, s én fogaimat csikorgatva ,százszor ismételtem azt, le-s fel futkosva az udvaron, mint a bolond, ki elvesztette eszét. Az öreg Gregucz perezre elhallgatott, s Hérát vizsgálta, ki, látható kedvtelés és kíváncsisággal hallgatá a történetet; — a háttérben pedig, a szép Marucza — ágyában felkönyökölve — figyelt. Kevés másodperczek múlva, az öreg folytató : — A mulatság reggelig tartott, — és a leányok, kik szégyenkedve mentek az urak köaé, másnap jókedvvoi távoztak el, — némelyik még utravalóképen is kapott vagy egy csókot, vagy egy aranyat; — kijövet aztán a csókot letörölték arczaikról, az aranyat pedig kifúrták, és nyakokba akaszták. Az én kedvesem kapott csókot is, aranyat is; és nekem eldicsekedett vele, hogy az urak sokkal jobban tánczolnak mint a parasztok. Úgy gyűlöltem e percztől fogva Szirtyt, mert hisz minden az ö szavára történt; — és úgy szerettem volna gyűlölni kedvesemet, ki lelkét tán* czolta- és adta el. És a tizennégy leány még ugyanazon évben mind férjhez ment. Maga Szirty keresett minde- niknek vőlegényt, s ő tartotta ki a lakodalmat is. Az öreg biró unokáját, a legfiatalabbikat és legszebbiket én vettem el; és ez — Maruczá- nak anyja volt. Pár perczig szünetelt elbeszélésében az öreg. Szemei komoran villogtak sűrűn öszevont szemöldei alatt, s nehezen leküzdött belharcza után folytat A: — Két évig éltem már feleségemmel és mind mélyebbre fészkelte ezalatt magát szivemben a gyűlölet, s a bosszú érzete Szirty — és némileg ö iránta is. Sokszor vádoltam magamat, hogy — miért is vettem el őt, — hisz előre tudhattam, hogy ha megcsókolom, mindjárt eszembe fog majd jutni,
