Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-12-14 / 50. szám
„Erős várunk nekünk az isten4 s mi biznnk e vár erősségében, de e mellett ébren losziiuk folyvást. K. Gyula december 8-án 1873. Megyeházunk nagy termeiben f. hó 4-én a délutáni órákban tartotta alakuló közgyűlését az „okszerű méhész-egyesület.“ Fölbuzdulván a jelcuvoltak a közmondás ama szavaitól, hogy „mindon kezdet nehéz“ és, hogy „a legnagyobb fák is apró magból nőnek“ sőt árnyaik jóvoltában azokat is részesítik, kik nem segítették növekedésűkben ápolni: az egyesületet valóban megalkották, — ama remény táplálván különösen keblüket, hogy ha az egylet életjelt ad magáról, számosán lesznek még, kik a gazdászat e fontos és jövcdelmos ágát pártolván, azt czél- szerű alapon fölkarolni, gyakorolni és terjeszteni fogják. A közgyűlést egybehivó ngs. Göndöcs Benedek apát-plébános ur egy alkalmi beszéddel megnyitván az ülést, ennek tartamára elnöknek ugyancsak öt, jegyzőnek Domonkos Jánost választották. Miután az indítványozó által javaslatilag be terjesztett alapszabályok némi módosítással elfogadtattak, tiszti karát és az igazgató választmány tagjait a közgyűlés közfelkiáltással következőleg választotta meg. A választmány tagjai lőttek: Jancsovien Pál, Beliczey István, Kalmár Mihály, Kövér Gusztáv, Juszt István, Z'h Károly, Merkl Alajos, Plank Alajos, Kincsos Dániel, Berndt. Károly és Berndt János. Elnökül ng3. Göndöcs Benedek apát-plébános ur, jegyzőül Domonkos János, pénztárnokul Niedermayer Antal választattak. Apát nr az elnökséget, melyre a közbizalom öt emelni óhajtó, csak addig az ideig fogadta el, míg az egylet tökéletesen megszilárdulván, ügyei egészen rendben lesznek, mely idő után azt, mivel | megalakult egylet magát úgyis a békésmegyei gazdasági egylet egyik szakosztályául nyilvánítja és annak egyik ágát akarja képezni : a bekésmegyei gazdasági egyesület elnökének kezeibe kívánja letenni; a megválasztott jegyző és pénztárnok ugyancsak ez ideig fognak működni. A közgyűlés őzzel vógot ért. Az egyesületi tagok száma ez idő szeriut: alapitó tagok 25, működő tagok 52, pártoló tagok 46. Az alapító tagok cgyszor s mindenkorra fizetnek 12 frtot. A működő tagok óvenkint 2 frtot, 3 évi kötelezettséggel A pártoló tagok szintén évenkint 1 frtot 3 évi kötelezettséggol. Tudósításomat ezzel bezárva, kérem a tefc. szerkesztő urat, annak becses lapjába való fölvételére; fölhivon egyúttal a megye összes lakosságát, hogy egyesületünket szives pártolásban részesíteni raélfóztassanak, hogy igy a még most csirázó fa gyümölcseiben minél többen részesüljenek. Adja Isten! Domonkos János. Interpellate a gyulai „Deákpárthoz“ Tekintve, hogy midőn az orosházi fegyelmi eset közgyíilésileg tárgyalandó volt, a gyulai deák párt nagyban készülődött, miszerint az igazságszolgáltatás is meglegyen, de neki is jusson az egészből annyi amennyi tőke, mely speculátiója a fennforgó körülmények közt plausibilis lehetett; tekintve, hogy később, midőn a kir. tszéknek ugyancsak az orosházi fegyelmi esetben hozott Ítélete a megye elé került, s abból a tiszti ügyész eljárásának minémüsége kiderült volna, ismét a gyulai deákpárt volt az, mely amaz eljárás felett megbotránkozását kijelentette és annak helytelenítését indítványozta és keresztülvitte; tekintve, hogy a gyulai deákpárt ezen fellépését a főispán is helyeselte, sőt tetézte azzal, hogy az elnöki székből kijelentette : miszerint ö, a főispán, azon felül tudni fogja, mi a kötelessége: mikép történhetett ezek után még is, hogy közelebb, midőn néhány nem tanult, nőm törvény- tudó I igy a gyulai deákpárt által úgy értelem, mint képzettségben messze fölülmúlt néhány földcsz azt indítványozta, hogy az ügyész, a fentebbiek szerint helytelonittetett eljárásának kireperálása megkisértessék, s nevezetesen, hogy a t. ügyészi- log pipando elejtett két vádpont és annak bizonyítékai, melyek polgár-birósági — a kir. tszék ezt a minőséget tartván a törvénynek megfelelőnek, (I. az 1870. XLU. 82. 83. §§.) figyelembe nem vétethettek, mint uj pontok, illetőleg uj bizonyítékok érvényesíttessenek, ugyanazon gyulai deákpárt, melynek az orosházi esettel a megye re- putátióját illetőleg is érzékeny scrupulusai voltak, elleninditványában azon jogászi nézetének adott kifejezést, bogy I mint történt, úgy történt, a dolgon többé segiteni nem lebet, a perujitásról szóló §§. itt nem alkalmazhatók, és Azokkal a „stílus reipublicac is, ellenkezik, 1 ez mindenesetre nagyobb figyelmet érdemel, mint a §§. és— a gyulai deákpárt ezen actióját ugyanazon odaadással, créllyel, raelyot a helytelenítés érdekében kifejtett volt — eredményre is vezette, azonképen a „salus rei pub- licae“ magas tekintetéből ismét nem refiectálna a törvény azon rendelkezésére, miszerint fegyelmi esetben 49. §. a határozat titkos szavazat utján hozassák' ?... 2. Ezen eljárás az összes gyulai deák párt in- tentiója szerintés elhatározása alapján követtetett-o? (1. Szánthó beszédét dd° 3. dec. 1873.) s ha talán nem igy, mit moud hozzá utólag a gyulai deákpárt ? 3. Ezen eljárás a gyulai deákpárti club fő- alapitóinak vájjon tudtával s helyeslésével követ- tetett-e, s ha nem, mit mondanak hozzá ezek ? 4. Nem volt-c a párt ezen magatartására a székhely-kérdés is befolyással ? — végre 5. Tud-e ezen eljárásról valamit Deák Fe- rencz maga, kinek nevét a párt zászlaján viseli, s ha nem tud, mit mond ö hozzá ? Curioso—furioso. Interpellate a megye következetességi szelleméhez. Tekintve, hogy a székkérdes azon alapon, hogy azzal kapcsolatban a megye alapvagyonának szerzése, elidegenítése forog fenn (! ?) az állandó választmányhoz utasiftatott; tekintve, bogy a tartaléktőkéből, tehát a törzs- vagyonból közelebb nevezetes összegnek valóságos olidegenitéso határoztatok el, az a deficit fedezésére kiutalványoztatván, kérdés, miért nem utasittatott ezen ügy is és in specie ez, előbb az állandó választmányhoz ? Kandi b. t. *) *) Az interpellatióban a legcurioso-furiosusabb az, hogy a t. interpelláló urnák mindezek a gyűlés folyama alatt pern jutottak eszébe. Kandi junior. nem-bizottmányi lag. Levelezés. Orosháza 1873. december 8-án. Tekintetes szerkesztő ur! Becses lapjában a „Békés“ ben oly ritkán találkozunk községünk nevével, mintha nem is e megyében, hanem valahol a patogoniaiak közt laknánk, — pedig községünk bátran említhető úgy szellemi mint anyagi terén, úgy társadalmi mint ipar és kereskedés torén megyénk legelső községei közt. Orosházán megvannak mindazon tényezők, melyek egy község felvirágoztatására szükségesek, de sajnos megvannak még a régi ezopf emberei is, kik minden haladásnak, minden az | látkörüket túlhaladó újításnak s javításnak gátlói .........hogy kik ezen ba glyok, tán egy későbbi levélben lesz szerencsénk tek. szerkesztő úr engedőimével a t. megyei olvasó közönséggel megismertetni. Jelenleg községünk fényoldalának egyik lapját akarom bemutatni, s szárazon a tényeket re- gistrálni, ugyanis az ez évben alakult orosházi dalegylet működéséről életjelt adandó f. hó 6-án a nagyvendéglő termében Dáni Ilonka, Eireiner Crescence k. a. és dr. László Elek Ur szives közreműködése mellett zene-, szavalat- és dalestélyt rendezett, mely az általános s egyhangú bírálat szerint kitünöleg sikerült, s mely a mellett a kitűzött czélt t. i. a dalegylet saját pénztárát, s a helybeli árvák gyámolitását anyagilag nem. megvetendő összeggel gyarapitá. Nem tudom a kitűzött czél, vagy a műkedvelők személyes vonzalma, do oly szép oly nagy s oly válogatott közönséget hozott össze úgy helyből mint a vidékről, minőt Orosháza még nem látott, a jegyek az előadás előtt már rég el voltak kapkodva, úgy hogy azokat szaporítani kelletett, s estve egész ostromnak volt kitéve a pénztár, mely a három nagyterem zsúfoltsága miatt az igényeknek nem volt képes megfelelni, s igen sokan visz- szatérni voltak kénytelenek, kik t. i. még csak azon szerencsében sem részesültek, hogy a 3-ik teremben alkalmas helyet kaptak volna, hol különben sem latháttak vagy hallhattak volna semmit. Magáról az előadásról csak elismeréssel kell szóllanunk, a helybeli első zenekar nyitotta meg az előadást valóban jó és zamatos játékával, azután a dalárda lépett az emelvényro a „Szózat“ s „Szent az érzet“ czimü dalt énekelve oly sikerültön, oly hatással, oly összhangzólag, hogy kiki bámulva kérdé önmagától: váljon cz-e azon dalárda, mely csak alig két hó óta működik? s bizonyára mindenki szives elismerést szavazott a dalárdának s különösen fáradhatlan karigazgatójának Bittér János urnák. A dalárda után mindenki feszült figyelme az emelvény felé volt irányozva, s a kitartó taps s éljen jelzé, hogy az est ünnepelt hősnői az emelvényre léptek t. i. Eireiner Crescence, bájos tanítványával Dáni Ilonkával, „Hunyadi Lász!ó“t játszották zongorán négykézre annyi erővel, annyi eleganciával, annyi ügyességgel, annyi könyüdséggel s annyi hatással, mennyi kiképzett művészeknek is nem mindig jut osztályrészül. Mondanunk sem kell, hogy a többi darabok is mind kitünöleg sikerültek, de miután a szereplők a föntobbiek vottak, csak a mondottakat kel- leno ismételnünk, s igy áttérünk a 2-ik szakasz egyes darabjára, mely a feszült figyelem és érdekeltség egyik kiváló darabját képesé t. i. dr. László Elok ur szavalata: „Az utolsó alamizsna“ Petőfitől, melyet oly bonsöséggel, oly hatással, oly kitünöleg adott elő, hogy az egész közönség méltó elismerését fejező ki akkor, midőn szűnni nem akaró viharos tapsban és éljenzésben részesítő a szavaiét. hogy arczán a gyűlölt urak csókja is szárad, elő-1 re tudhattam, hogy sohasem felejthetem el azt, hogy más előbb karolta át, előbb tartá Ölében öt. És elvettem mégis, mert nagyon, nagyon szerettem. Jobban mint telkemet, jobban 8 a boldogságot, jobban mint az életet. Láttam öt mint gyermeket a porban játszani, i láttam mint lgtt a gyermekből hajadon. Egy Ízben veszett kutya szaladt az utczáD, s öt még mint kis leányt, a vadtól csak két lépés választotta el, —- s én ész nélkül vetém magamat reá, hogy ba kell, hát veszszek el helyette én. Nézd vezér! a veszott kutya lábam szárára irt bizonyitványt, hogy mennyire szerettem azt a leányt! — s ezzel hevesen húzta fel darócz nadrágját az öreg, s a mondott helyen egy fekete foradásra mutatott, melyen rögtön fel lehote ismerni, hogy egykor a seb harapásból eredt. Es mégis — midőn kinyílt a virág, melyet én ápoltam, én neveltem, melyért éltemet is kockáztatóm, előlem más szakitá le aztl — kiáltá a legfokozotabb indulat hangján az öreg, rendre húz- gálva lába szárán a felgyiirt daróczot. Tél volt megint, hideg deczemberi nap. Szirty Kolozsvárra küldött, sok minden végezni valót bízva reám, mert mint mondá — minden cselédje közt egyedül én vagyok, kire vala. mit bizni lebet. Két nap múlva kelletett volna haza mennem, én azonben már másnap este otthon valék. Siettem, mert egyedül hagytam otthon feleségemet, — és még valakit, akit jobban szerettem már nálánál, —- akiért megbocsátottam, elfeledtem már neki azt, amit sohasem, hittem, hogy meg tudok bocsátani, el tudok felejteni. Négy hónap óta egy szép kis leány gyér- moknek voltam atyja; az a leányka Marucza volt. Siettem, és tudtam hogy miért. A házat nem szabad nyitva hagyni soká, mert elviheti belőle a legdrágábbat a zsivány. Nekem nem volt semmim, és mégsem adtam volna viskómat, a király palotájáért oda; — mert benne volt feleségem, legféltettebb kincsem a világon gyermekemen kivül; és viskómhoz közel ólálkodhatott Szirty, 1 zsivány, hogy újra ellopja azt. Egy évvel előbb is nem leptem-e meg házamban őt, midőn azt hitte, hogy talán az urbáriumra hajtom jobbágyait; — 6 megpilantva en- gemet, nem döbbent-e meg ő is, feleségem is, mint az szokott, a ki valami roszba’ jár; — s hogy kezdte öt mentegetni, öt feleségem is, hogy csak pihenni tért be viskónkba a nagyságos ur, — mintha nem láttam volna, hogy — egész bi- zodalmason köszönt neki elmenetekor, és nem úgy mint egy oláh asszony a földes úrnak szokott. Azt gondolta Szirty is talán, hogy én nem tudom azt, hogy a medve, ha egyszer az erdei méhek mézét fölfedezi, azután mindig csak arra jár.... Siettem, mert utamon ezer ilyen gondolat nyugtalanba, és úgy féltem előre, pedig azt sem tudtam miért. (Folyt, következik.) Atyám halálának 3-ik évfordulóján. (December 14.) Jelige: „Mit mond felőled a világ.’) Ne gondolj szerfölött vele: — Örülj, ha jót a jók s — valót Ha roszat a rósz i — nem valót. Tűrd és ne szólj... Ha szólsz: felőled Még többet mond és mérgesebben“ Kazinczi Fereucz. Elmélkedvén... körülvesz siri nyugalom... Es előttem állni atyámat gondolom; — — Itt állván előttem komolyan rám intesz, — S ajkaidról hangzik tauácsképen mindez: „„Minden ember fűszál — írva Bibliába, — S dicsősége is hervatag Mint mező virága““ .... Biztat e szép világ Biztatgatván... ámít; De ha jellemes vagy, Bírod sok vészes-nagy Bántalom villámit.... Függetlenítsen az Ertelmesség s erény, Vezéreljen mint iránytű Az élet küzdterén... Nagyság és méltóság Nem vehető kincsen Nincs ott érdemesség — Bármint erőtessék! — Holott erény nincsen. ... Mert lásd a hízelgő Egy arczátlan tolvaj, Ki önkeblét rabolja meg Mig hiú botort csal. — Kit szembe dicsérnek; Ok csalnak ám téged!... Vezetnek a falnak.... Hunyászkodva csalnak — Az aljas pribékek. Cziczomás rangosság Szintén nevetséges, — Általa a kétes érdem Csak kétesebbé lesz; A bitói- tekintélyt Üdvözli a pokol.... Jollemtelen jellem Nemes küzdelemben Gyötrődve haldokol. Tekints el élesen A világ folyásán.... — Ámde azért zavarosban Sohase halászsz ám ! Jellemed érdekből Kockára ki ne tedd; , Bár ki bocsmérlene, Lelked szép jelleme: — Védi becsületed. — — Minden erény vára A nemes alázat; Legfölségesb koronái az Önmegtagadás ad.... ... Sziváldozatául Emlékezetemnek : Engesztelőd jel ki... / Légy magyar... és férfi!... Élj'a szeretetnek. Bállá Mátyási — Csabának nagyvárosodását, s mindenekben fényes elöbaladását mutatja B. ur nagykereskedésében nagyvárosias módon felállított külön fizető cassája is. A napokban beállított fő tőzsdéjébe egy vidéki (t, i. jelenleg Békésmegye fővárosi) úri barátunk, 5 darab brittanicáb-jiivá-. lasztva kitesz értté a pudlira 30 kemény krajcárt, vagy helyesebben 3 ezüst piculát, mire a kiszolgáló segéd rögtön kéri: móltóztatoék uraságodnak a cassához vinni! — „Mit? — kiált fel az urfi egész indignatióval. — fizessek is, még oda f.Í£, vigyem a cassához? de ha az én pápzemet akarja vigye oda maga!“ — s avval nagy bósszankod- [ va a fakép... a pudlinál hagyja a segédét.
