Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-11-23 / 47. szám
Második évfolyam. 47-ik szám. Gyula, november 23-án 1873. ( ~ ^ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. v J BÉKÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. sz.) — Schwarcz testvérek nemzetközi irodájában fürdőutcza l-ső szám. és Bécsben Wolzeille 6—8. Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . 4 ft V _______J — A cholera járvány tartama alatt elhunytak vagyontalan árvái és özvegyei felsegélé- sére — Bekésmegye törvényhatóságához következő adományok folytak be : Polyoka Mihály 10 kr, Gábris János 10 kr, Kővágó György 10 kr, Kővágó András 8 kr, Kreicsovics János 10 kr, Ticsz- ka Mátyás 20 kr, Behán János 10 kr, Pucznicz- ki Pál 10 kr, Kaczfcó Mihály 9 kr, Balás György 10 kr, Tizsler Mihály 50 kr, Pagyuga József 40 kr, Arany Mihály 20 kr, Csorba Elek 20 kr, Re- dei Pál 50 kr, Adamik Pál 20 kr, Horváth Pál 20 kr, Nekeresd János 5 frt, 69 kr, Szikes majori juhász bojtárok 2 frt, Oláh Miklós 3 frt, Roz- ner Fülöp 2 frt, Spitzer László 1 frt, Komlósi János 1 frt, Veisz Simon 1 frt, Mandelbaum Sámuel 50, Szatmári Ferencz 50 kr, Szabd Lajos 1 frt, Filipp Mózes 30 kr, Piszk Móricz 10 kr, Reis- ner József 1 frt, Kirileszku György 2 frt, Bálint Mihály 10 kr, Kirileszku Péter 2 frt, Grosz György 50 kr, Berbekár Togyer 20 kr, Scbillinger 50 kr, Träumer 50 kr, Nesziuger 50 kr, Schvartz 50 kr, Lövenstein 30 kr, Sztin Togyer 10 kr, Grttnvald 1 frt, gr. Almássy Kálmán 5 frt, Szekér Mihály 1 frt, Argyelán Mihály 50 kr, Popovics 1 frt, 30 kr, Kopcsák Péter 5 frt, Szuczu Mózes 20 frt, Asztalos István gyűjtése 160 frt, 74 kr, Nsgs. Göndöcs Benédek 25 frt, Sánta János 2 frt. Péki Antal adománya s gyűjtése 23 frt, 20 kr, Debreczeni Károly 5 frt, Czeglédi Lajos adománya s gyűjtése 23 frt. Nagy Ferencz adománya s gyűjtése 7 frt 90 kr, Juhász Béni 5 frt, „Békés“ szerkesztője gyűjtés utján 24 frt, Gyulai izraelita hitközség 10 frt, Gr. Blankenstein Egy kép a Hóra-világból. Történeti beszély. Irta Miskey-Jugovies Béla. II. A téli nap sugarai, a láthatár aljáról lassanként eltünedezve pihenni tértek, — s az alkonyat leszálló lomha köde, átláthatlan sötétségbe burkolt a tájt. A nap lemente előtt pár perczczel még, egy lovas alakja volt kivehető a láthatáron, — amint apró, hegyi lovát serényebb futásra nógatva haladt, a Brád helységbe vivő meredek, sziklás utak egyikén ; de a köd, pár perez alatt ezt is láthat- lanná tévé, betakarva őt sötét palástjával. Most egyszerre hatalmas kürt hang harsant meg a vidéken, melyre tompán kiálta egyet a távolban elhaló visszhang, — s aztán kevés per- czek múlva, az előbb látott lovas a helység határához ért. A lovas — a helység legszélső házainak egyike előtt megállva, leszállt lováról, melyet otthonos ismerettel vezetett egy — nehány szál deszkából rögtönözve összeállított istálóba, s azt egy másik ottlevö ló mellé kötve, ö maga a házba ment. A helyiség, hova az érkezettel együtt mi is belépünk, a már leirt sirásó lakától mind bel- mind külsejét tekintve legfölebb csak abban különbözik, hogy amannál valamivel tágasabb, — s a tüzelőn itt nem apró, nyers fadarab kinlódik, hanem egész rakás száraz hasáb fa pattog, melynek sárgás féGyörgy 50 frt, Kohn Márton 25 frt, Justh István 5 frt, Stern Mór ad. s gyűjtése 11 frt, 10 kr, Gyukits Viktor ad. s gyűjtése Omaszta Szilárd ad. gyűjtése 27 frt. Uhrin József 10 frt, Kováts m. István 5 frt Timár J. János 2 frt, Hunya M. József 5 frt, Uhrin Imre 2 frt, Timár Z. Mihály 2 frt, Dr. Lux Jakab 5 frt, A megyei agarász. egylet 20 frt. Beliczey István gyűjtése 51 frt, Bergman József urad. számtartó 5 frt, Seidl Ernő tisztartd 5 frt, Gr. Blankenstein Francziska és Vilma 100fr. Hegedűs József gyűjtő 5 frt, Kast Lajos 1 frt, Horváth Sándor 2 frt, Kis József 20 kr, Lö- vy Jakab 50 kr, Viliim János 2 frt Csorba Mihály 2 forintot. Folytatása következik.) Pártkérdés-e a székhely kérdése. Vélekedjék valaki a székhely kérdésében bármiként, egyben kiki egyet érthet abban: hogy a székhely-ügy pártkérdést nem képezhet. így fogta azt fel a pártok gyulai ve- zérsége, mely ad hoc a párti jelvényeket elvetette, hogy együttes súlyát Gyula mellett érvényesitse. E szerint már constatálbatjuk is, hogy a székhely kérdése nem a polit. pártok mérkőzésével fogja megoldását feltalálni. S igy van helyesen, mert valóban bajosan is volna a logikai összefüggés megmagyarázható a 67-ki kiegyezés és a között : helyes-e vagy nem a megye székét, nye, a szobának majdnem nappali világosságot kölcsönöz. A szobában, a tüzelő körül öt daróczba burkolt férfi kuezorog; kik közül négynek arczára Ietörölhetetlen betűkkel irta fel nevét a nyomor, s a durva, az elállatiasodott butaság, — mig az ötödik, és a most jött egyén, mondhatni feltűnő alak. A társai közül kiváló férfi 30—35 évesnek látszik, s olyan valami sajátos arczkifejezéssel bir, mely értelmességet és nagy akaraterőt — de mélyen bennülő, apró szürke szemei — és ezek fölött sűrűn összenőtt szemöldje, egyszersmind fölöttébb ravasz jellemet árul el. Balkezével egy rövid nyelű, fényesre köszörült baltára támaszkodik, mig jobbjával durván nőtt szakálát simitgatja. A másik feltűnő alak, az érkezett egyén nem más — mint öreg ismerősünk, Maruczának, a szép oláh leánynak atyja. Midőn az öreg a szobába lépett, a bennle- vök mindnyájan felé fordultak, — de ö minden köszöntés nélkül, komoran, csak annyit szólt oláh nyelven az előbb leirt férfihoz: — Várnak reánk, — mehetünk. A férfi széles bőrtüszöje mellé dugva fejszéjét, felállt, — megrázta daróczát, lejebb nyomta fejébe báránybör süvegét, — s bár szigorú, de azért még némileg barátságos hangon, oláh nyelven e szavakat intézte, előbbi helyzetökben maradt négy társához : — Hallottátok parancsaimat, tartsátok azokhoz magatokat. Még egyszer mondom: én uratok és jóltevőtök leszek, de részetekről a legnagyobb engedelmességet követelem. — Úgy lesz domnule 1 felelt a négy közül egy, mig a többi három szótlanul intett fejével. daczára a teljesen átalakult népességi és közgazdászat! viszonyuknak továbbra is régi helyén meghagyni; belyes-e vagy nem azon felfogás, hogy a megye a közforgalom elől el nem zárkózkatik, hogy a megyének vitális érdekében áll a maga conti ágensével a megyei társadalom fejlődését támogatni, mert életképes társadalom nélkül minden satnya marad, tehát a megyei institutio is éllettelen géppé lesz ; helyes-e vagy nem azoknak okoskodása, hogy mivel a hegy nem közeledik, tehát a megyének kell a hegyhez közeledni, értvén a hegy alatt épen nem valami mozdulatlan anyagot, sőt nagyon is mozgó elemet, de a mely nem a megye kedvéért, hanem saját érdekei és azoknak feltételei szerint mozog, t. i. a kereskedelmet és annak kísérőit az ipart, a vagyont, az értelmi műveltséget; helyes-e vagy nem azon vélekedés, hogy a székhely meghatározásánál méltó figyelmet érdemel a lakosság zömének öszérde- ke, mely azt követeli, hogy neki a székhely látogatásával idő és pénzben szükségtelen kiadás ne okoztassék . . . ezen és ezekhez hasonló okoskodások, vélekedések és a kiegyezés közt logikai összefüggést feltalálni mondom valóban erős feladat volna. így és csak igy van az helyesen, ha t. i. a megye álláspontjára helyezkedünk, onnan tekintünk szét és az igy tapasztaltak szerint határozunk, vagy akár saját egyéni érdekeink szerint, mert hiszen épen az egyesek érdekéről és annak összeséről van Az öreg a nélkül hogy egy szóra is méltatta volna őket — az előbb szólt férfivel, a szobát elhagyva, az istálóba ment, s a lovakat kive zetve, szó nélkül kezdettek el koezogni ugyanazon I az utón, melyen az öreget érkezni láttuk előbb. Mintegy félórai lovaglás után ismét '— de most már sokkal közelebbről hallatszott a kürt ha talmas hangja, — mire a lovasok egymás gondolatát kitalálva, nógatni kezdék lovaikat, — úgy hogy az előbbi lassú koezogást, sebes ügetés vál- tá fel. Nemsokára olyszerü élénk zajongást lehete hallani, mint a vigan mulató néptömegé; mig a lovak társaik közellétét érezve, hangos nyerítéssel árulák el jöttöket. Az elkanyarodó ut fordulatánál aztán látható lön a néptömeg, mely óriási tűzrakások körül hemzsegett; mig köröskörül olyan apró sátrak hosszú sora tüne fel, minőket téli táborozáskor szoktak a régi időkben használni. A közeledő lódobogásra figyelni kezde a tüzet körülálló — s élénken vitázni látszó nagy csoport, — s aztán — valószínűleg felismerve a jöttékét — egetrázó orditásban tört ki. Most harmadizben harsant meg a kürt, — s a jöttek átadva a körülállóknak lovaikat, egy sátor nyitásában tűntök el. * * • Alig múlt el két óra a fönebb elmondottak után, midőn egyszerre — borzasztó lárma- és ri- valgással közelgett egy beláthatlan nagy tömeg a tábor-helyiség felé, — égő fáklyákat csóválva, és otromba győzelmi dalt hangoztatva; — mig hátuk mögött, kelet felöl — magasan csapkodó lángszó, az öszérdekről, melynek hiszen minden útja Rómába vezet. Foglaljunk tehát állást a megyei érdekek magaslatán, vagy ám válasszuk az egyéni érdek szerényebb álláspontját, igy is, úgy is helyesen cselekszünk, csak óvakodjunk ezeu a megye oly távoli jövőjére a midőn a mostani megyei polit. pártoknak nem lesz már se hire se hamva — kiható kérdést a párti prokrusztesi vas nyo- szolyájára feszíteni. Engedjünk ezen megyei életkérdésben szét magának a megyének, azon megyének, melynek számlájára eddigelé pártokul annyit buzgólkodtunk, a nélkül fájdalom, hogy ama buzgóság a megyének valami nagy egészségre vált volna, tegyük lehetővé, hogy a székhely kérdésében, melynek bár miképen megoldása a megyére átalában vCgzetszertt leszen, hogy ezen saját jövőnk- ről határozó ügyben amaz ismeretes olasz jelszó: „Italia fora da se!“ jusson érvényre Isten pedig vajha megadja, hogy mikép ezen jelszó túl az Adrián jelzi az egységes szabad Olaszhonnak, úgy jelezze az, mint a megye legilletékesebben elfogadott „8Ígnuma“ itt a Körösök mentén, Békésvármegye regeneratióját! — Megyénk alispánja a megyei bizottmánytagjaihoz következő körlevelet intézett: A tek. megyebizottság f. évi sept. 29-ón s folytatva tartott közgyűlésének 415. sz. határozata által az évnegyedes közgyűlés határidejéül f. évi deczember hó l-je 8 követkenyelvek nyaldosák az eget, — vérjegesztö világításba helyezve a sötét éjszakát. A vadul tomboló tömeg vezére — az apró szürke szemű, ravasz kinézésű, alacsony férfi volt, kit ugyanezen éjjel láttunk Marucza atyjával a táborba megérkezni; — de darócz helyett most vállait pompás bársony mente fődé, s a rövid nyelű balta mellett, oldalról — drága kard- kötő övön széles kard csüngött alá. E férfi — a föllázadt oláhok vezére — Hóra vagy más néven Urszu Nyikuláj volt. Utána szoros kört képezett a tömeg egy kegyetlenül megkötözve vitt aggastyán és egy fiatal férfi után, kik szótlanul tűrték az embertelen tömeg durva bántalmait. Végre a vezér sátorához ért a menet. Hóra büszkén lépett be sátorába, — utána 4—5 alvezére, és azután nehány oláh, kik a foglyokat kisérték, és az Ítéletre vártak, hogy azt rögtön végre is hajtsák. Hóra egy emelvényre állt, és büszke, parancsoló hangon, magyarul szólt a fogoly aggastyánhoz : — Szirty István állj elő, és halld Ítéletedet! — E perezben lépett ki a sátor elrekesztett másik feléből Maruczának atyja, —se nevet hallva Hóra ajkairól, markát ökölbe szoritá, s dühtől tajtékzó ajakkal, tigrisként ordita fel: — Nem vezér! . . . . Szirtyt én fogom elítélni ! — A fogoly aggastyán e hangra fölkapta fejét összerázkódott, mint ki félve ismer föl valakit, s aztán aléltan, elhaló hangon suttogá: — Nagy Isten, elvesztem! . . . . (Folyt, következik.)
