Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-23 / 47. szám

2Ő napjai tűzetvén ki, erről Qzimeő, mint a pegyebizottság tagja, oly felhívással értesitte- tik, hogy a közgyűlésre megjelenni s az ügyek elintézésében részt venni szíveskedjék.

Tárgysorozat:

1. Alispáni jelentés a megye állapotáról s időközben tett intézkedésekről.

2. Magyar kir. belügyministeri rendeletek: az 1872. évi pénztári hiány; az 1873-ik évi megyei költségvetés; a várnagyi la,k átalakítási költségei, s az orosházi járás saolgabirája ellen elrendelt bűnvádi előnyo- rnozás folytán a megye közönsége s a gyulai kir. törvényszék közt felmerült illetékességi összeütközés iránt kelt felterjesztés tárgyában; ra. kir. közmunka s közlekedési miniszter ur értesitvénye az aradmegyei szabályozási társulatok ellen tett intézkedésről.

3. Sáros megye átirata a cholera elleni intézkedésből felmerülő költségek; Toroutál megye átirata a községeknek orvosokkali ellátása ; Szatmár megye átirata a Szatmáriéi Endrődig vezetendő csatorna iránt, a megye mérnökének erre vonatkozó jelentésével együtt; Ivacskovics Prokop román metropolita beköszöntő levele.

4. Pénztári tisztség jelentései, s a pénztárak havi véletlen megvizsgálásáról felvett jegyzőkönyvek.

5. Küldöttség! jelentés apél-gyula-csa- bai ólővizvezető csatorna tárgyában; — az 1874. évi megyei költségvetési javaslat az állandó választmány véleményeivel együtt; a tiszti főorvos zárjelentése a cholera-járványról; a tiszti főügyész jelentései: Csaba város bírójának telekkönyvi átíratáshoz szükséges engedély kérése; K.-Tarcsa községnek a m.-herényi vásári helypónz-szedés elleni panasza; a szeghalmi járás csendbiztosa ellen az aradi írni kir. törvényszék határozata alapján megindítandó fegyelmi eljárás iránt; a megyei számvevőség jelentései: Gyula város és Doboz községnek a folyó; Csorvásnak az 1870. évi közmunka kivetés némely tételeinek leírása iránti kérvényéről; Öcsöd község hídépítési költség kivetése iránti beadványáról; Dáni József m. bizottsági tag jelentése az orosházi szolgabirói iratok és felszerelvónyek átadásáról, a számvevőségnek ide vágó jelentésével együtt; az i orosházi j$rá$ szolgalmijának jelentése Thu- róczy József elhunyt csendlegény özvegyének segélykérése iránt.

6. Időközben érkezendő ügyek.

Kelt Gyulán 1873. nov. 19-én.

Jancsovics Pál, alispán.

Csaba pénzbeli ajánlata.

Csaba adott szavát, miszerint a megye székének áttételét tettel is támogatni késznek nyilatkozott, nov. 17. rendk. gyűlésében azzal váltotta be, hogy a fentebbi czélra a maga részéröl 60,000 irtot ajánlott fel.

Sanyarú pénzviszonyaink közt kiki kétszer is meggondolja, hogy mint s mennyit adjon még oly esetben is, midőn a kiadás kecsegtető beruházásnak mutatkozik.

Ily viszonyok közt Csaba ajánlata, ha szám szerint talán nem épen fényesnek, de méltányosnak mondható.

Egyébiránt ezen ajánlat igazoltnak tűnik fel, ha a szükségletre vetünk tekintetet. Ugyanis a csabai szilárdan és elég díszesen épült városháza palával fedve, csinosan festve, bútorozva és egy 4495 írtba került börtönnel ellátva, összezen 26 hézaggal került 92.641 írtba, a börtönön és 2156 frt áru bútoron kívül pedig 85.990 frtba; ha ezen számokat alapul vesszük, mutatkoznék az uj megyeházához 44 szobával, tehát fö- és alispáni lakkal, árvaszéki, számvevőségi és levéltári, jegyzői, ügyészi, mérnöki helyiségekkel stb. pénzszükséglet 145.000 frt; a bntorozás kerüljön 3000 frtba, kövezések, kát, istállók, szinek, további 7000 frtba, s lesz az összes szükséglet 155.000 frt, megjegyezvén, hogy a hézagok száma bőven van számítva, s hogy La az épület két emeletes lenne azzal nevezetes megtakaritás eszközöltetnék.

Ha már most a szükségletből levonjuk a fedezetet, u. m.

a csabai laktanyák 38.000 böcsértékének felét, a fundus fele az építkezés alá kerülvén 19.000 frt, a békési laktanya becsértékét ... 33.000 frt, a megye tartaléktőkéjét cirka , . . 30.000 frt,

az alispáni, árvaszéki, ügyészi épületek

becsárában................................... 13.000 frt.

Vagyis összesen 95.000 frt,

mutatkozik hiány 60.000 frt, a melyet Csaba felajánlotta.

A fentebbi fedezeti tételek ellen kifogást tenni nem lehet, azok, ha a realitások eladására a kedvező idő megválasztatik, csak emelkedhetnek, ellenben nincs befoglalva a megye igénye a kincstáron, mely 15.000 frtot teszen és nincs befoglalva a megyeháza, mely ha a gr. Wenckheim Frigyes és magasztos érzelmű neje, a grófnő nagylelkűségéből létesülendő árvaintózet számára megvétetnék, gyorsan és előnyösen volna pénzzé fordítható, vagy ha azt a kir. törvényszék foglalná el, az esetben a tszéki épület volna még könnyebben eladható.

H fő — a pénzkérdés e szerint megoldottnak tekinthető a nélkül, hogy a megye lakossága bármi csekélységgel is terheltetnék.

—n*

Gyula november 23.

Holnap, s a hét következő napjain városi képviseletünk közgyűlést fog tar tani. E gyűlés programmját lapunk múlt száma hozta, s abból látható, hogy e gyűlés igen változatos, hogy abban sok érdekes, s egy pár igen* íontos ügy is tárgyalás alá fog kerülni.

Hosszas volna ez ügyek mindeniké- vei tüzetesebben foglalkoznunk s már rövid az idő, és terünk sem engedi, hogy azok beható bírálatába bocsátkozzunk. — Nem mulaszthatjuk el azouban, hogy a programúi 7-ik s az ebből kifolyó 8-ik pontját érintetlenül hagyjuk. — A jövő évi költségelőirányzat ez, s „egy községi iskola felállítása tárgyában beadandó javaslat.“

Ha programúinak csak e két pontját tekintsük is, azonnal át kell látnunk, hogy annak keresztül viteléhez, szerencsés megoldásához városunknak létfeltételei vannak kötve. Épen ezért tartjuk mi e közgyűlést annyira fontosnak, ezt felesleges indokolni is.

Azt tudjuk mindnyájan, s érezzük, mert a tapasztalat, s az ebből fejlett szükség érzete megtanított rá, hogy városunknak három égető szüksége, három életkérdése van, melyeknek elenyésztetése, — szerencsés megoldásához van kötve a múlt mulasztásainak helyrepútlása, s egy jobb jövő biztosítása: e három kérdés pedig : az iskola, vad- és szelidvizek lecsapolása illetőleg szabályozása, és az utak.

E kérdések megoldásának mikéntje egyszersmind az a tényező, mely bennünket az óhajtott révpartra elvezet, vagy egy lappangó szirthez csapja sokat hányatott hajónkat.

És mit találunk a költségirányzat kiadási rovatában?

A semminél csak igen igen kevéssel többet, csak a napi kenyérről való gondolkozást, a nélkül, hogy a holnapra számítanánk.

Toldozás foltozás, és ennek eredménye : nesze semmi fogd meg jól.

Egy felsőbb iskola felállításának alaptőkéjére 4000, mond, négyezer forint van előirányozva, a mi tulajdonképen annyit fejez ki, hogy jó Gynlaváros a te nevelés ügyed szépen fog haladni,*) s jogos reményeid tehetnek, hozzá e század utolsó tizedében talán majd lesz egy felsőbb népiskolád’ Hiszen egy 11280 frt és egy 4537 frt 28 kros alapítvány még az ötvenes évek derekán tétetett, s mit látunk belőle ma? Azt hogy nevelés-ügyünk ma rosszabb lábon áll, mint állt az alapítvány-tétel előtt.

Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy talán azért van e visszás helyzet, mivel alapitvány tétetett, — ennek oka a lelki- ismeretlen kezelésben fekszik — de hogy nevelés ügyünk ez alapítványok daczára sem mutat haladást, az okot egyenesen az összeg csekély voltában fogjuk találni. Ez alapítványok pedig csak a kevesebb költséggel járó népiskolák javára tétettek, mit

*) Ha erikkiró ur ismerni fogja a szakosztály véleményét,

tán meg fogja szüntetni a vádat. (Szer k.)

fogunk tehát most e 4000 frtos s bár minden évben ily összeggel növekvő alapit- ványnyal előállítani? Ily utón eredményhez lagalább egy évtized múlva jutunk. Addig pedig nem várhatunk, mert ha magunk jószántából nem tesszük, majd kényszeríteni fognak bennünket, hogy megtegyük, a kormány türelme sem kifogyhatlan, s majd egy szép reggelen küld a nyakunkra oly tanfelügyelőt, ki a törvény végrehajtását eszközölni képes leend.

Ez executiot bevárni azonban Gyulaváros képviseletéinek önmaguk s a város megaláztatása nélkül nem lehet, nem szabad.

De meg ha ez, executiótól nem kellene is tartanunk, városunk „muszka mumusa“ — mint e lapokban nevezve volt — a székhely kérdés az, miről ma az egész megye beszél, s mely előtt épen mi nem dughatjuk be füleinket, ennek kell képviseletünket oly határozatra bírnia, melynek egy, már a jövő tanév elején megnyitandó polgári iskola legyen az eredménye.

Polgári iskolát pedig négyezer forinttal nem fogunk alapítani. Ahhoz sokkal nagyobb, s biztosabb, vagyis nem az egyes közgyűlések hangulatától függő alap kell. Tessék a szomszédba, Békésre tekinteni.

A vad vizekről még hagyjáu van gondoskodva, a jövő évben ötezer forinttal drágábban szivjuk a hideglázas és chole- rás levegőt.

Fukarkodás, garasos politika. Nincs megírva sehol, hogy jövőre mentek leszünk a járvány egyik, vagy másik nemétől, s ha már a tudomány bebizonyította, s a tudomány állítását a tapasztalás igazolta, hogy t. i. a légfertőzés legerősebb táplálékát éven e mocsárokból meríti, melyeknek megyénkkel együtt városunk is ugyancsak bővében van, talán nem szabad fukarkodnunk ily iszonyotas pusztítás után, minő ez évnek a történelemben rémitő helyet biztosított. *)

Ötezer forintból csak mocsarat csapolunk le, mennyi uj, egy vizenyős évben támad. Jövőre, az után s így nehány évig ötezer forintjával, igen szép sommát költ- betünk, de majd azon vesszük észre magunkat, hogy e tétel állandósítani fogja magát a költségvetésben, s vájjon gazdálkodunk-e akkor, s mivel indokolható az igy kezdett s folytatandó gazdálkodás.

Hallgassa itt meg a közgyűlés első sorban a mérnököt, s az után a szakértőket, s gondolja meg, hogy bel ölök jó akarat beszél, s legyen meggyőződve, hogy munkájuknak eredménye is lesz, — nem úgy, mint eddig.

Az élőviz-csatorna fentartására 200 frt van az előirányzatban felvéve, ennyi pénzből egy árkot sem igen tartunk fenn. Mily áldás, e csatorna városunkra, mily fontos dolog az, hogy fentartsuk, s ápoljuk, — talán szükségtelen mondanunk is. Azt pedig kérdezni sem merjük, hogy 200 írtból mit lehet producálni ily műveletnél?

Az iskola s a vad és szelíd vizek ügye tehát legalább fel van véve az előirányzatba, bár a „vizmentő gátak“ rovata üres. De hiszen ez nem is oly nagy baj, s talán még jobban igy. E kérdésre különben majd még visszatérünk.

Mint mondók közönségünknek három életkérdése, mint megannyi létfeltétele van. A két elsőről az előbbiekben szóltunk, bátra van még tehát a harmadik, az ut ügy.

S mit találunk erre vonatkozólag az előirányzatban ?

Semmit.

Igaz, hogy a járdák s gyalog pallók szintén az utak osztályába esnek, de midőn utakról van szó, itt rendesen a szekér közlekedés vonalait értjük.

E lapokban a mai tanács életbeléptét megelőzőleg, már kifejtettük, hogy mért kell nekünk szekér közlekedési utainkról gondoskodni, elmondtuk, hogy a remetei, dobozi, békési utak jó karba helyezése menuyire érdekünkben áll, s azok javítása mily mulaszthatlan kötelességünk, elmondtuk és különösen kiemeltük, hogy a vasúti indohdzhoz nincs utunk, s hogy ebből mily

*) A legújabb kimutatás szerint a járvány tartama alatt

a magyar birodalomban 182,599 choleras halott volt.

hátrányok következnek varosunkra. — Arról megvagyunk győződve, hogy azon sorokban nem csupán egyéni, hanem átalá- nos meggyőződésnek adtunk kifejezést, s épen ezért megfoghatatlan ellőttünk, hogy az előirányzatban e rovat fel sincs véve, mert komolyan senki sem hiheti, hogy a már eddig is annyi pénzt felemésztett a sarkadi úttal összekötő vonal e czólnak megfelelhetne, bár e vonalra a költségelőirányzatban 3500 frt, van felvéve.

Ennél az Istenben boldogult biróság is többet tett. Megtette, hogy a vasúthoz vezető útra a megye a minisztériumtól a kisajátitási engedélyt kieszközölte, megtette a lépéseket, hogy ma már ez ut ügye a munkálatok megkezdéséig a végső stádiumba jutott, s ez előzményekből ítélve, megtette volna az is, hogy a jövő évi költségvetésbe oly összeget vett volna fel, mely a munkálatok megkezdését lehetővé tette volna.

A megyeszékhely kérdésénél folytonosan azt hozzák fel városunk ellen, hogy a megye szélén fekszik, tehát központot nem képez; mi erre aztán nagy hetykén azt válaszoljuk, hogy vau már vasutunk, s igy ez ok megszűnt. — De kérdjük; elég-e a vasút arra, hogy a városunkkal való közlekedést könnyítse akkor, mikor az indóház a központtól oly távolságra van, és nincs egyetlen közlekedési utunk, mely a célnak megfelel ? Oly áldott jó időkben, minőt a legközelebbi télen is élveztünk tessék megkérdezni a kereskedőktől, mi hasznát, előnyét tapasztaljuk a vasútnak. Bizony nagyon furcsa választ fogunk nyerni, melyek között a legszelídebb is az, hogy nem képes megérkezett áruit beszállitatni. — Ha ily időben érkezik egy idegen városunkba, azzal köszönt be, hogy nem hitte mikép valaha be-ér a városba, Ezek az idegenek aztán esetleg megyebizottsági tagok is, kiknek szavazatától függ, hogy vájjon megmaradjon e városunk megyeszékhely nek, vagy költözzünk át Csabára. Ez az ut nagyon rósz argumentum Gyúr la mellett.

Tudjuk azt mi gyulaiak nagyon jól s kell, hogy e tudat, s a kényszer helyzet rábírjon, hogy a vasúthoz vezető „sugárút“- ra a jövő évi költségvetésbe oly összeg vétessék fel, melylyel a munkálatokat megkezdhessük, vagy ha talán ez lehetetlen volna, valamely előnyös hitelművelet által segítsünk a dolgon, de ad graecas calendas halogatni ez ügyet egyenlő lenne tehetlen- ségi bizonyítvány kiállításával.

Gy ulaváros képviselő testületé! Midőn városunk polgárságának oly többsége nyilatkozott a rendezett tanács forma mellett, mely a jelen állapotot létesitheté, tudta, meggondolta, hogy e lépés sok áldozatba kerül, de mert tudta, s meggondolta azt is, hogy ez az egyedüli ut, melyen haladva a múlt mulasztásait belyreütni, s egy jobb jövőt biztosítani lehet, nem rettent vissza áldozatioktól, s önökre bízta, hogy a sorsát intézzék. S most szemünk önökön függ, gondolják meg, mit és hogyan tesznek, mert működésűktől függ egy 20,000 főnyi város haladása, vagy bukása. Fukarkodással itt haladni nem lehet. Nézzünkaszom- szédba, Csaba egy reménybeli czélra 60,000 frtot ajánlott, Gyulának nem szabad hátrama- radnia. De meg ha önök a város érdekét szivükön hordják, tenni is fognak. Midőn Gyúr laváros polgársága a községi igazgatás-formát megcserélte, nem akart oly cserét tenni, — bocsánat e drasticus hasonlatért, mint, ki egy öreg malaczot adott egy fi? atal disznóért.

K.

Szabály rendelet.

Békés vármegye községi jegyzői, s ezek özvegyei és árvái sorsának biztosításáról,

4. §. A jegyzők és községek által fizetendő járulékoknak a fentebbi 3. §. értelmében! behajtása közigazgatási úton történik.

5. §. Az évi járulékok, azoknak beérkeztével azonnal takarékpénztárba helyeztetnek, s a netalán folyamatba tett nyugdíjazások és segélye-