Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-17 / 33. szám

as úgynevezett júliusi forradalom által lett fran- czia királlyá, és 1848-ban az ismeretes februári forradalom által bukott meg. Kevés embernek volt oly változatos, búban és örömben, fényben és nyo­morban gazdag élettörténete, mint ennek a király­nak. Sokat lehet belőle tanulni. Száműzetésből, minden elöleges számitás nélkül lett király, s szerencséje magaslatán minden elö­leges gyanitás nélkül vesztette el trónját — vélet­lenül a Guizot-féle ministerium nyakassága foly­tán. Az úgynevezett politikai refomlakomák idézték elő a kormány és az ellenzék közti összeütközés, melynek végeredménye a nép kívánságához képest ama ministerium bukása volt. Midőn a effeletti örömujjongás alkalmával az összesereglett nép kö­zött véletlenül egy puska sült el, s a fellelkesült és külőmben is tüzes párisi nép, azon hiszemben, hogy megtámadtatott, összecsapott a rend fentartásá- ra kiküldött katonasággal: a király, ki ezt mód nélkül restellte, lemondott kis unokája, a Mont- pensier herczeg javára es — menekült. Az alatt a fölszedett hullák körülhördozásával iszonyú jelenetek idéztettek első; a nép alja be­tört a nemzetgyűlés termébe, kikiáltotta a köztár­saságot, és e zavar közepette kinevezte a köztár­sasági ideiglenes kormányt, melynek egyik kiváló tagja, mint külügyi minister, maga a kezünk alatti műnek nagyszerű Írója Lamartine volt. E körül­mény mindenesetre csak emeli a könyv érdekes­ségét, mely mellesleg a magyar viszonyokat is érinti. Azon meggyőződésben, hogy lapunk t. olvasó közönsége csak megelégedéssel fogja letenni a könyvet átalvasása után, bővebb ismertetés helyett mintegy izlelőül közöljük itt a királyi csálád me­nekülését, melynek leírása, oly ragyogó tollú Író­tól, minő Lamartine, minden esetre csak gyönyör­ködtetni fogja az olvasót. Tizedik könyv. I. A kormánynak eddig még semmi biztos tudo­mása nem volt a király, királyné és családja sor­sáról. A menekülés fedezése végett Lamartine ál­tal kinevezett biztosok hiába várakoztak indulási parancsra. Az olvasó tudja, hogy a kormány a király, a hercegek és rainisterek sorsán enyhíteni akart, a helyett, hogy akadályokat gördített volna utjokba. Eddig csak menekülési külömbözö irányu­kat tudta hivatalosan. A főügyészség által kibo­csátott rendelet, mely a menekülő ministerek és társaik elfogatását rendeli, a kormány tudtán kí­vül adatott ki. A kormány egészen meg volt le- petve ezen tett által. Ily pör teljesen ellenkezett a kormány gondolataival; az a fővárosban mozgal­mat támasztott volna, és ellenkezett volna a nagy­lelkűség és szelídség azon jellemével, melyet a kormány akart adni a forradalomnak. Lamartine a külügyi ministeriuroba hivatá a főügyészt, hogy erre figyelmeztesse; ez hasonló nézetben volt s azzal mentette magát, hogy ö azt felsőbb rendelet következtében cselekedte. Portalis megígérte La- martinenak, hogy e rendeletet csupa formalitásnak fogja tekinteni és hogy elfogja feledtetni. Ily rendeletet ép oly kevéssé bocsátott ki a kor­mány, mint a cimek eltörlésére vonatkozót sem. E kérdés felett ugyan folyt a tárgyalás február 27-én a városházán, de a tanács által félrevettetett. „Ne kezdjük a köztársaságot nevetséges dolgok­kal — mondá Lamartine — a nemesség ugyan eltöröltetett, de az emlékeket és a hiúságot nem lehet eltörölni.“ A kormány tagjai meg veltak tepetve, midőn néhány nappal később olvasták a czimek haszná­latának eltörlését, holott ők azt akarták, hogy az magától menjen ki a divatból. A rendeleteknek roppant száma között, melyek a városházán a kö­rülmények és szükség szerint adattak ki, több ily hiba is megtörtént; több rendelet csak egy vagy két név által volt aláírva, s igy ragadtatott el a tanácsasztalról s vittetett a nyomdába, a nélkül, hogy minden kormánytag hitelesítette volna. II. Láttuk fentebb, hogy a király, a királyné, a ne- moursi hercegnő és gyermekei hét egy lovas bér­kocsiba száltak volt a Concordia-tóren és hogy Regnaud de Saint-Jean d’Angely tábornok veze­tése alatti vasas ezrdd fedezete alatt St.-Cloud- felé utaztak el. St.-Cloudban a király udvari ko­csit vett és Trianonba ment, hol egy kis ideig megállapodott, mintha a szerencsének időt akart volna engedni, hogy utólérje. Midőn Regnaud de Saint-Jean d’Angely tábornok azt kérdezte tőle, ‘hogy miféle rendeletet adjon a seregnek, hogy összevonja-e St.-Clandban, azt felelte : „Az többé nem az én gondom, hanem a nemotirsi hercegé,“ A versaillesi postamester huszonnyolcé lovat aján­lott fel a királynak, hogy Trianonba vigyék. Ez nagyon elütött ama hírhedt st.-menehouldi postames­tertől, ki a szintén menekülő XVI. Lajost feltar­toztatta és családjával a vérpadra juttatta. A ver­saillesi azt mondá a királynak: „Itt vannak a legjobb lovaim, én magam választottam ki a leg- tüzesebbeket és legkitartóbbakat, hogy a király további utján megmenekülhessen; hajtsák mind­addig, a mig csak egy lélegzet él bennök; ne gondoljanak velem, csak a király meg legyen mentve!“ Estefelé a király Dreuxnek vette útját, hová az éj első óráiban mégis érkezett Itt még semmit sem tudtak a párisi eseményekről; Maréchal, a dreuxi alprefectus, midőn észrevette hogy udvari kocsi jelent meg ily szokatlan időben, azt hitte, hogy a királyi családnak néhány nötagjai jött el, kik a tuilleriákban nyugtalanok voltak, s azért vonultak a király ezen csendes lakába. Fölsietett a kastély­ba s megismerte a királyt. „Én már nem vagyok többé király mondá neki a fejedelem ; én azt se tudom, hogy hol találok oltalmat életem számára. Páris tűzben van ;l le­mondtam, hogy a legnagyobb veszélyt kikerüHem; szerencsétlenségemben önben van bizodalmám, mint volt a szerencsében is; tudakozódjék ön és tudó­sítson engem is az események fejlődéséről s taná­csoljon az éjjel előállandó körülmények szerint.“ E szavak után belépett a dreuxi maire, hogy hódolatát mutassa be a királynak. Ez még semmit sem tudott. A király maga beszélte el neki sze­rencsétlenségét, részletesen és szenvedélyesen mon­dá el az utolsó napok viszontagságait egészen azon pillanatig, midőn a lázadók által palotájában kö­rülvétetett, roszul lévén tudósítva régi és roszul biztosítva uj ministerei által, védve hü hadserege és elhagyatva a nemzetőrség által a melyért ural­kodott, s igy puskaropogás alatti lemondás és me­nekülés által keresett végső szabadulást A király érzékeny, meghatott és fölindult volt; haragudott a nemzetőrség vakságára, ministereinek tétovázá­sára s a nép hálátlanságára, mely azért emelte a trónra, hogy a fejetlenségtől megszabaduljon és most szeszélyből azon veszélybe dönti, melyből ö kiszabadította. Beszélt azon szolgálatok haszonta- lanságáról, melyeket ö sok embernek tett, a ki­rályné sorsáról, ki öreg napjaira száműzetik távol Páriából, melyet szeretett, távol a kormánytól, me­lyet ö vezetett, távol a tanácstól melyet tapaszta­lásával és értelraességével kisegített. A két hivatalnok könybe lábbadt szemekkel hall­gatta a bukása felett kesergő öregnek kifakadásait sorsa és nemzete ellen. A király félbe szakítván e szomorú tárgyat, áttárt unokájára, és azt saj­nálta, hogy egy fél forradalom által tétetik a trón­ra, melyet egész bölcsességével sem birt neki biz­tosítani. Úgy látszott, hogy sejtette szerencsételen- ségét, s égre emelte kétségbe esett szemeit, hogy annak elhárításáért könyörögjön. (Folytatása következik.) Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő Dobay János. The .Little Wanzer* ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ # ♦ i ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ # 1 ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ kitűnő jóságúnak tapasztalt amerikai kettősen tűző hajó­kéz- és lábhajtással egyszerű szerkezettel, könnyen betanítva és a belromladozás- tól mentesítve. Nagy-Brittaniában több mint 50,000 ily gép van haszná­latban családoknál, és a királyi közoktatási bizottmány által írbon 7000 iskolájában alkalmazásul választva. Mutatványok és varrásminták ingyen. Eladási helyiség: Neuerwall 65. Szerződött szállítói HAMBURG, Oppenheimer-féle ház. R. M. WANZER & Comp. varrógépeknek: Doubleday, Son & Comp. •V* Ügynökök kerestetnek Magyar- és Németország főbb helyein. “VE Főraktár Gyula városa és Békésmegyére -. Kálmán Zsigmond férfi-ruha rak­tára által Gyulán, elvállalva, hol értesítések készséggel adatnak. Mutatványok, varrásminták és oktatás ingyen. 46) Varrógépek tökéletes javítását elfogadja Gyulán HERBERTH ALAJOS, kezeskedve azok használhatóságáról. Pusztai birtok haszon­bérbe adása. Kapriorai Wodiáner Albert ur Békés­megyében fekvő csorvási pusztai birtoka — 11462/4 hold szántóföld — egészben vagy 300—400 holdas tagokra szakítva ré­szenként folyó évi October 1- tői fogva egy­másután következő bárom évre — biztos teltételek mellett haszonbérbe kiadandó. Bérleni szándékozók erre vonatkozó ha­tározott írásbeli ajánlataikat a folyó hó 30-ig az uradalmi felügyelőségnek Gyomán be­adni szíveskedjenek. A haszonbérleti feltételeket úgy a neve­zett birtok térképe is, az uradalmi irodá­ban Gyomán megtekinthetők. 102) 1—3 Gőz-cséplőgépek ela­dása. A Békés-megyében fekvő Gyoma-endrŐ- di uradalomban két felszerelt, folytonos mű­ködésben levő jó használható, 8 ló erejű gőz-cséplőgépek jutányos áron eladandók az uradalmi felügyelőség által. 103) 1-3 rÉSEK. Árverési hirdetmény. Alulirt tkvi hatóság részéről közhírré té­tetik, miszerint Kátai István és Juliánná nevére a gyulai 1680 tjkvbe felvett (1897. 1898) hr. 1509. községi sz. ház és 1960. öl beltelke Békésmegye árvaszékének meg­keresése folytán nyilvános árverésen eladat- ni rendeltetvén, ennek eszközlésére 1873. septemberbó 15. napja délelőtti 9 órája, s ha ez alkalommal becsáron felül el nem adathatnék, 1873. oktoberhó 15-ik napja délelőtti 9 órája Gyulára a kir. tszék te­lekkönyvi helyiségébe ki tűzetik; mely utób­bi határnapon az érintett ingatlan becsáron alól is el fog adatni. Kikiáltási ár a becsár, vagyis 800 írt. Bánatpénz a becsár lÓ°/0-ja, a többi fel­tételek a telekhivatalnál a hivatalós órák­ban megtekinthetők. Továbbá felszóllitatnak mindazon jelzá­logos hitelezők, kik nem a tkvi hatóság székhelyén, vagy annak közelében laknak, hogy a vételár felosztása alkalmával leen­dő képviseltetésök végett a polgári törvény­kezési rendtartás 433. §-nak e) pontja ér­füszerkereskedésében egy kellőleg képzett lanoncz 104) !—3 telmében ezen hatóság székhelyén megbí­zottat rendeljenek s azok nevét, lakását az eladásig jelentsék be, ellenkező esetben hi­vatalból kinevezett gondnok által fognak képviseltetni. Végre felhivatnak mindazok, kik a lefoglalt javak iránt tulajdoni, vagy más igényt, avagy elsőbbségi jogot érvé­nyesíthetni vélnek, hogy igénykeresetüket jelen hirdetmény hírlapi közzétételének utol­só napjától számitandó 15 nap alatt, habár külön értesítést nem vettek is, alólirt telek­könyvi hatóságnál nyújtsák be, ellenkező esetben azok a végrehajtás folyamát nem gátolván, egyedül a vételár fölöslegére fog­nak utasittatni. A kir. tszék tkvi osztálya. Kelt Gyulán, 1873. aug. 2-án. Schmidt József 101) 1—3 jegyző. B.-Gyulán, Schweitzer Antal vas­kereskedésében egy tanuló fel­vétetik. 99) 2-3 Hirdetés. Egy kukoricza góró 8 öl 3 láb hosszú, egy öl 3 láb magas, fedelén kívül 1 öl széles, tölgyfából, zsen- delytetővel alólirottnál eladó. Venni szándékozók megtekinthetik és ér­tekezhetnek a tulajdonos : Licsmann Bá­lint ácsmesterrel Gyulán 1252. sz. a. házánál. A helybeli izr. hitközség tu­lajdonát képező egy járandóság szabad kézből eladó. Értekezhetni a hitközség elnö­ke Silberstein Józseffel. 100) 2-8 Nyomatott Gyulán, Dobay János könyvnyomdájában. 1873.

Next

/
Oldalképek
Tartalom