Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-17 / 33. szám

Mivel egyéni felfogás, nem- is ig6n szok­tunk különbséget tenni — czimkövetelés- re vonatkozólag — sem a nagy öröklött, sem a kicsiny szerzett vagyon; sem a tu­lajdon, sem a haszonbérelt között; sem a valóságos műveltség, sem a csak a ruhá­ban mutatkozó között. A határvonalok ilyen elmosódottságából aztán az lett, hogy ime ez az Iczig polgártárs, a ki ma még nyál- bőrök után fut, lót, ha holnap felcsap földhaszonbérlőnek, már holnapután teus- urnak, a tavasszal tekintetesnek, nyomta­táskor meg — ha csak valahogy boldo­gul is — nagyságosnak csufoltatja magát. S ki venné neki rósz néven ? 0 sem ad­hatja magát olcsóbban, mint a szomszédjai. Még az egyház, sőt még a tudomány emberei sem tesznek kivételt ezen czimva- dászatban. Csak a gyengéd és gyenge nőnem tesz kivételt, úgy azonban, hogy nincs benne köszönet. Hajdanta, még a jóemlékezetü háziasság korában, azt gondoltuk, hogy a nőt akkor tiszteljük meg legjobban, ha őt még a czimezésben is mintegy hozzá­kötjük a férjéhez, az az, a férje czimét ad­juk meg neki is. Akkor a nők megtisztel­ve is érezték magokat s meg is voltak elégedve ezen egyedül észszerű eljárással. Később megindultak azok a destructiv nő- növeldék, divatba jöttek azok a bóditó re­gények, lábra kapott a franczia ledérség, lelohadt a háziasság, tágult, a nő köre, el­kezdtek a női önállóság és einancipatioról fecsegni, — s ime egyszer csak nem mel­lette, hanem felette látjuk a nőt a férjnek. Ezóta a nő keveseli azt a fényt, a melyet férjének becsületes neve tett reá; ezóta a nő idegen férfi fényénél szeretvén magát mutogatni, saját férje becsületes cziménél legalább egy fokkal magasabbra vágyik; azóta például a tekintetes ur felesége szüle­tett báró né, nagyságos asszony. És ha az­tán az a kicsinylett czimü férj meghal, mi lesz akkor száz nagyságos asszony közöl kilenczvenkilenczböl ? Ne fessük a képet --------nagyon szomorú. A leány igen természetesem anyja nyo­mán jár. De minek az üres czimről ily rengeteg sokat összebeszélni ? kérdezi valaki; hisz akár nemzetes, akár tens, akár nagyságos, az lényegileg csakugyan mindegy. Itt a tévedés. Igaz hogy a megszólított egyén ismert kicsinyke házak homályos körvonalait ki- vehetém; s úgy dobogott szivem, midőn egy for­dalóhoz értünk, honnan kastélynak már látható lön. A pompás épület felső lakosztálya fényesen ki volt világitva, s közelebb érve, vig zene és élénk társalgás szavai hallatszának le. Izgatottan szálltam le a szánról, s atyám régi lakosztálya felé sieték. A lépcsőkön, az erkélyig fölmenve, egy lélek­kel sem találkozám. Az erkélyen, hátát a korlátnak vetve, összefont karral s mellére borgasztott fővel egy galambösz férfi állt. A megtört kinézésű aggastyán, e perczben föl- tekintett, reám ismert, s aztán karjait kitárva, keblemre hallt. — Atyám! — fiam! — e két szó volt minden a mit az öröm és fájdalom, a viszontlátás első perczben sziveinkből kicsalt; — s aztán némán, és hosszasan csüggtünk ott egymáson. Majd atyám, karjára fűzve bevezetett. A termeken áttekintve, láttam, hogy benn fé­nyes estély van, — de melyen részt venni, sem­mi kedvet nem érezék magamban. A legutolsó termek egyikébe mentünk tehát atyámmal, még mindig némán, még mindig szóta- lanul; s ott egy alcoven félhomályában, egy pam- lagra ereszkedénk. „ Most atyámra tekinték, és látva arczán azt a bus egykedvűséget, melyet a megtört, a csalódott, s talán semmi tett lélek nyom az arczra, minden­nél hitelesebb pecsét gyanánt; — látva a szilárd, lélek- és jellem-erös férfit, roskadozó megöszült, és sirfelé közelgő alakjával : felolvadt keblem hi­deg, érzéketlen közönyös jege, s egy pár könyet érzék szemeimbe gyűlni s aztán megint egy pár, — és sírni kezdék, miként sir a gyermek, elvesz­tett ártatlan boldogsága romjain. Atyám keblére ölelve, szintén könyezett. személyes értékén a czim nem változtat; ámde a zsebjén — igen sokat. Vegyük a dolgot gyakorlatilag. A nagyasszony még maga fogja meg a dolog végét, a nemze­tes asssonynak már szolgáló kell, a tens- asszonynak a szolgáló mellé már pesztra is kell, a nagyságos asszonynál már a sza­kácsnő is nélkülözhettem — De hagyjuk az asszonyokat. Ha betérek a csárdába és engem a csárdás csak úgy félválról fogad: rágyújtok, sétálok, felülök, tovább hajtatok egy garas kiadás nélkül. Ha mint nagysá­gos urat fogad, megbánja egy forintom, — kicsiny czimmel olcsó ruha, olcsó élel­mezés, olcsó társaság jár, legalább járhat; nagy czimmel ellenkezőleg. Szóval: ha a hiúság elfogatta velem a nagy czimet, a nagy czim elfogatja velem az úri tempó­kat, a fényes nyomort, a lelkiismeretlen adósság csinálást, az erkölcsileg megölő csődöt. A példák napi renden vannak. Mivelhogy a czimek tulhajtását ily ki­ható dolognak tartom, kívánatosnak tarta­nám a mi koldus, democraticus országunk­ban, hogy azon szótengerből, a melyei a rozsdajárványt, a krach-járványt, a chole- ra-járványt elárasztjuk, egy néhány cseppet a czim-járványnak is juttatnánk s igyekez­nénk a ezimezgetést annyira összébbszo- ritani, hogy senkinek se lenne más czime, mint vagy a veleszületett (gróf, báró), vagy a hivatalával nyert (főispán, szolga- biro), vagy pedig egyszerűen az ő becsü­letes neve. A nő pedig tartaná szerencsé­jének, ha férje czimével ö is megtisztel­tetnék. — Jegyzéke a b.-gyulai királyi e. f. törvény­széknél augusztus 19-én és következő napjain tár­gyalandó polgári pereknek. Előadó: Huszka Mihály t. biró • 816. Seprenyi István és társai fe’ keresőknek Körös-Tárcsa község mint alperes el!on €60 forint és járulékai iránti pere. 910. Hegyesi Istvánná felperesnek özvegy Haj­dú Andrásné alperes ellen tulajdonjog mefvÉlése iránti ujitott pere. 5588. Szakszón Rezső felperesnek Kiss Jízsef és társai alperesek ellen tulajdonjog raegállajitása iránti pere. E perczben a másik szobában léptek neszét haliám. Szemeimet véletlenül a mellettünk levő, nagy fali tükörre vetém; — és a tükörben két alakot egy férfit és karján egy nőt — s aztán rögtön arczaikat ismerém fel. A férfi, — kapitány egyenruhában — Füves Géza, 8 karján a nő, most már mostoha anyán: — Georgine volt. Egy futó pillantást vetettek a szobába, melyoen mi ültünk, de minket nem vettek észre a fého- mályban, — még én az áruló tükörből minden mozdulatjokat láthatóm, — aztán Georgine kiszá­mított hanyagsággal egy kerevetre veté magát, s Füves, közel hozzá egy támlány székbe ült, még folyton kezében tartva Georgine kezét s gyengé­den játszadozva vele. Bennem föllázadt a vér, alig birtam magimat tartóztatni, hogy fölugorva, rájok ne rontsak — de atyám maradást intett, — s aztán ő fejét le­hajtva, arczát kezeibe temeté. Maradtam tehát, és vizsgálni kezdém Georgnet; — ki mióta öt nem láttam szépségében intább nyert, mint vesztett. Termete — a mint félig ülő, félig fekvő heyze- téböl kivehetém — hajlékonyabb, s egyszersnind tömöttebb lön, — nagy kék szemei élvsovái, és kaczér kifejezéssel nyugodtak a kapitány arszán, — ki e perczben kezét ajkaihoz voná, — s mo­solyogni kezdett, — s mosolygó arcza e pilhnat- ban oda illett volna a gyermekével játszó Midon­na arczára ép úgy, miként a tiltott kéj utár só várgó Vénuséra. S e mosoly után Georgine megszólalt, bár ;yön- ge hangon, de a mely épen elég erős volt, bogy mi minden szavát tisztán megérthessük. (Folytatása következik.) — Békésmegye alispánja által a békésme­gyei takarékpénztárhoz beküldött gyüjtöivek sze­rint Haan Antal régiség gyűjteményének megvéte­lére a csabai járásban adakoztak: a) Csaba város ivén: Bartóky József .............................................ő.— Ba rtóky László..............................................3.— Szucsu Mojzes . . . :.........................2.— Lövy Mó ricz . . . •..................... . —.50 Fr eund Zsigmond....................................... 1.— Löv y Jakab..................................................—.50 Achim Pál...................................................—.50 Fischer Mór Henrich...................................—.50 Stark A............................................................2.— Décsey József..............................................1.— Radicz ........................................................1.— La uner Pál...................................................—.50 Gärtner Adolf ..............................................1.— Fá bry J.................................................. . —.50 Buksz Dávid . . ...................... . —.50 Havrán Pál ............................................. 1.— Összeg 20.50 b) Endrödről Salacz Imre ivén: Kovács M. István .........................................—.30 Tímár J. János ........................................—.10 Va rjú István.................................... —. 5 Knopc sek András .........................................—.10 Uj házy Sándor.........................................—.10 Fo dor Ferencz . . ....................................—.20 Hunya Imre...................................................—.10 Vidovits Antal .............................................—.10 Össz eg 1. 5 c) Endrödről Kovács M. István ivén: Salacz Imre...................................................—.30 En dröd községe..............................................1.— Homok Pál...................................................—. 5 Gelai István..................................................—.10 Pi ntér Pál...................................................—.10 Vadassy Tamás.........................................—.30 Klansz Lázár.......................... 5.— Csathó Gyula..............................................1.— Össz eg 7.85 Főösszeg 440.95 A csabai nönevelde. (Folytatás). Ki van leginkább hivatva arra, hogy az akár t.S'ben akár lélekben szenvedőknek őrangyala le­gyei ? Hogy hosszú-hosszú éjszakában át virasz- szou a beteg ágya felett, szelíd szemeivel lesve a kórjeleket; a gyötrött test izadtságát gyenge ke­zeivel letörölje, s szavaival a vigasz enyhe bal­zsamát öntse a szenvedő kebelbe ? Egyedül a nő 1 Igen, csak is a női kebel képes még a materia- lismus eme durva korában is oly önfeláldozásra, mely elől a legbátrabb férfi szive is visszarettenne! Es én szentül hiszem, hogy csak is egy női szív­nek igazi megismerése mondatta el a nagy hirü franczia költővel Hugó Viktorral ama nevezetes szavakat: „Es pedig van valami, ami mélyebb a tengernél: az emberi lélek.“ Igen, nagyságra néz­ve a tengerhez, szépségére nézve pedig egy pa­radicsomi tündérkerthez hasonlít a női szív. Csak­hogy, ha e kert fáinak árnyékában megpihenni, és Ízletes gyümölcsöket enni akarunk, úgy egy gondos kertészt kell tartanunk, ki ügyes kezekkel rendezze a buján tenyésző növényzetet. Mert ha ez nincs, úgy sima, hüs sétányok helyett, tövises ágop-bokros utakon kell tévelyegnünk, szép tuli­pánok helyett, pipacsok ötlenek szemünkbe, és za­matos császárkörte helyett savanyú körtébe kell harapnunk. Már pedig valljuk meg őszintén, hogy mi ed­dig kertészről nem gondoskodtunk, pedig átláttuk szükségességét, nem is mondtuk Pató Pálként: Ej ráérünk arra még! mert hisszen történtek e nö- uevelde felállítása körül intézkedések, de oly pri­mitive, még eddig oly lazán, hogy a végeredmény még mindig egy távol lebegő délibáb. Hiába, nem minden bokor terem Franklin Ben­jáminokat! egyes emberek igyekezete nagyon rit­kán ért czélt, ha működésük a tömeg közönyé­nek nyomása alatt szenved. Már pedig nálunk saj­nos, de szenved! Igaz ugyan, hogy ezáltal az egyesek igyekezete, kifejtett ügybuzgalma, annál inkább megérdemli a pálmát, de az is igaz, hogy ez által a czél még nincs elérve. Pedig nekünk arra van szükségünk ! Még pedig égető szükségünk 1 Es én nem tartom túlzottnak azon állítást, hogy épen a mi társadalmi viszonya­ink — értvén alatta egész honunk társadalmi vi­szonyait —- avatják a nők neveltetését első rendű társadalmi kérdéssé. Mert hát kevés europaTország van, ahol a nőnek, — különösen a közép-társa- dalmu, állású nőnek — a nyers természettel any- nyi érintkezése lenne, mint honunk e rendű höl­gyeinek. S Istenem, mily szomorú érzelmeket költ annak végiggondolása az emberben, hogy höl­gyeink ezrei látják naponként a természeti tüne­mények lánczolatát, de melyek előttük — a termé­szettan: ismeretek hiánya folytán — a misticismus ködfátyolába vannak burkolva. Látják továbbá a természet örökké változó bájait; de keblük, mely a költészet nektárát nem Ízlelte, ezen bájak iránt nem fogékony, azokon elandalogoi nem képes; szóval nem ízlelhetik azon földöntúli gyönyöröket, melyek kizárólagosan müveit telkeknek szánvák. És az itt elősorolt bajokon a tanács egy határoza­ta segíthet. Egy egyszerű határozat, és meg van vetve az alap, melyen hölgyeink valódi boldogsá­ga bizton felépülhet. Mert ha a csabai tanács e magas ügyet magá­évá téve elhatározná egyik közgyűlésén, hogy a növelde felállításához szükségelt pénzt s illetve a fenállásához szükségelt költséget megszavazza, úgy e roppant bajon segítve lenne, és a közelismerés oly koszorút szövend a tanács fejére, melyet egy szá­zad emésztő szele sem tudna elhervasztani! Ellen­ben a szűkmarkúságot hibának, a részvétlenséget pedig megbocsáthatlan bűnnek fogják felróni. (Folyt, köv.) — Gyula városa képviseletének 1873. augus- tus 11-én tartott képviseleti gyűlése. 1) Délelőtt 9 óra után elnöklő polgármester a gyűlést megnyitván a t. képviselet üdvözlése után azon óhajtásnak ad kifejezést, hogy a t. képviselő testület figyelembe véve a reájuk várakozó halmo­zott teendőket a jövőben, mindenkor a meghívó körlevélben kitűzött órára pontosan szíveskedjenek megjelenni, mert ő a képviseleti üléseket a kitű­zött határidőben, nem tekintve az egybegyűltek netán csekélyebb számát, okvetlen meg fogja nyitni. Ezután a kitűzött tárgyak serrendszerinti felvé­tele megkezdetvén, tárgyalás alá vétetett a képvi­selő testületnek — a szabályrendeletileg megálla­pított öt szakosstályba leendő beosztása, mely tárgy körül történt hosszabb eszmecsere után, általános szavazattöbbséggel határoztatott: Figyelembe véve, hogy a képviselő testületnek szakosztályokban! beosztása előtt — mulhatlanul szükséges az alakitandó szakosztályoknak a kép­viselő testület és a városi tanácscsal leendői össze­függő működésének megállapítása, s figyelembe véve, hogy a szakosztályok czélszerü működése te­kintetéből elkerülhetlenül szükséges azok ügyrend­jének kidolgozása, — annálfogva a szakosztályok­nak megalakítása ez alkalomról elhalasztatik, s Dobay János polgármester ur elnöklete mellett: Farkas Béla, Ladies György, Szulimán István, Végh József, Hoffman József, Ormos János és Po- povics Jusztin főjegyzőből álló küldöttség válasz- tatik meg, akként: hogy tekintettel egyrészről ar­ra, miszerint a megalakítandó szakosztályok mű­ködése a tanács és képviselő testület intézkedései s szabályrendeletileg megállapított hatáskörével ösz- hangzásban legyen, s másrészt tekintettel arra, miszerint a szakosztályok működése a tanács és képviselő testület intézkedéseire hátráltatóig ne hassanak, — a szakosztályok működési körét sza­bályzó ügyrendet készítsen, s azt elfogadás és . fe­lülvizsgálat végett ezen képviselő testülethez mie­lőbb adja be ; minek megtörténte után fognak a szakosztályok megalakítása végrehajtatni. 2) A szakosztályok megalakulásának elhalasztá­sa végett, az idei költségvetés tárgyalása égető szükség lévén, a tanács által beterjesztett munká­latnak megvizsgálására egy küldöttség meneszte­tett ki, melynek tagjaiul megválasztattak: Ambrus Lajos elnöklete alatt Keller Imre, Fábián János, Féhn János, Alcser János, Seress József, Sáülimán István, Gerlein Mihály, Illovics Szilárd és jegyző­ül Lederer Ede városi mérnök-számvevő urák. 3) Olvastatott az alsó Fehér-Körös szabályozási társulat elnökének f. év julius 25-én 40. E. sz. a. kelt megkeresése, mely szerint Gyula városa által a. f. évben 12600 frt 99 kr. fizetendő be a társu­lati pénztárba, ezzel kapcsolatosan bejelentetik, miszerint a tanács ez ügyre vonatkozólag előlege- sen már akként intézkedett, miszerint az ez évre eső 12600 frt 99 kr.-hoz hozzá számitván, még a múlt évről hátralékban lévő s a képviselő tes­tületnek f. év május 28-án tartott ülésében kive­tésre elrendelt 7632 frt 73 *L krt utólagos jóváha­gyás reményében összesen 20233 frt 82 kr. kö- röspartolási költség kivetése állapíttatott meg, s az e tekintetben szükséges munkálatok már mégis

Next

/
Oldalképek
Tartalom