Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-08-10 / 32. szám
Második évfolyam. 32-ik szám. Gyula augusztus lOé-n 1873 Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. VEGYES TARTALMIT HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. sz.) — Schwarcz testvérek nemzetközi irodájában füZdőutcza 1-ső szám. és Bécsben Wolzeille 6—8. Hirdetésdfj : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszéti hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. - Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. -4 Nyilttér Garmondsora 10 kr. Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra Hat hóra Kilencz hóra Egy évre V. 1 ft 2 ft 3ft 4ft Gyula, augusztus 6. 1873. A gyulai rom. kath. hitközség küldöttsége, újonnan kinevezett lelkipásztora, nagyságos Göndöcs Benedek apát urnái, Uj- Kigyóson f. aug. hó 3-án tisztelkedett, — és ez alkalommal Keller Imre ügyvéd és a rom. kath. hitközség-tanács alelnöke kővetkező beszéddel üdvözölte: „Nagyságos apát ur, mélyen tisztelt lelki- pásztorunk ! Azon nagy veszteség után, mely a gyulai rom. kath. hitközséget felejthetetlen emlékű lelkipásztora, nagyságos Neumann József apát ur halála folytán érte, örömmel értesült Nagyságodnak gyulai lelkipásztorrá lett kineveztetéséről, s ezen örömét kifejezendő, mi, mint a gyulai rom. kath. hitközség küldöttei tisztelkedünk Nagyságodnál. Igenis nagyságos úr.! ezek nem az ajkra a puszta illem által csalt hízelgő szavak, hanem az őszinte keresztényi kebel meggyőződés szavai. Mert ismerve Nagyságod szeretve tisztelt egyéniségét, ismerve Nagyságod lelkipásztori működését, örömmel tapasztaltuk, miszerint Nagyságod ezideig egyedüli magasztos céljául szent hitünk emelését, a nevelés és a közjó előmozdítását tűzvén ki, s erősen megvagyunk győződve, hogy jövőbén is minden mellékes érdekek tekinteten kívül hagyásával egyedül e magasztos célok érvényesitése képezendik lelkipásztori üdvös teendőit. Ezek, s azon tudat, hogy ily szeretve tisztelt egyéniség foglalandja el felejthetetlen emlékű lelkipásztorunk üresedésbe jött állomását, képezik hitközségünk határtalan örömét. Engedje meg Nagyságod, hogy e magasztos czélok érvényesitésénél mi is csekély erőnk s tehetségeinktől kitellő támogatásunkat felajánlhassuk, s fogadja Nagyságod azon ígéretünket, hogy habár csekély erővel s tehetséggel, de mindenesetre őszinte határozott jóakarattal e téren támaszai is leendőnk. És ha megvan az emberi életben azon lehetőség, hogy halandó ember megkezdett müvét a tökély magaslatára emelni képes, úgy legyen Nagyságodnak Gyulavárosa, de szorosabb értelemben véve, a gyulai r. kath. hitközség azon hely, hol megkezdett magasztos müvét a tökély magaslatára emelni képes legyen. Adjon az ég ura Nagyságodnak hosszan tartó boldog életet. Engedje az ég ura, hogy Nagyságod közöttünk szt. hitünk emelése, a nevelés s közjó előmozdithatására számos elégedett éveket tölthessen. Az ég ura éltesse.“ Ezen üdvözlő beszédre Göndöcs Benedek apát ur az irányában tanúsított tisztelet által meghatva válaszolt, érintvén beszédében, hogy ily megtiszteltetésre ő magát érdemesnek nem is tartja, mert a mit ő a vallás, nevelés és közjó terén eddig tett, azt ő lelkipásztori mulaszthatatlan hivatásának tekinti, — igaz, hogy e czélok érvényesítését tűzvén ki feladatául, de hogy mindezeket érvényesíthesse, első helyen szükséges a Mindenható, s ezután hívei támogatása, és hogy ő híveivel eddig folyton jó egyetértésben is élt, s azok javát saját javával egyesité, erről tanúbizonyságot tehet Kígyós községébeni lelkipásztori működése, mire nyugodt önérzettel hivatkozhat, és ha e helyet, hol ő hívei szere- tetét kiérdemelte, Gyulavárosával felcseréli, az okot abban kell keresni, hogy a lelkipásztori állásával összekötött hivatása ér- vényesithetésének Gyulavárosában nagyobb tért vél feltalálni — ezért kéri a gyulai hitközség támogatását s szeretetét, mert ez leend neki mindenkor legnagyobb kincse. Megköszönvén a küldöttségnek érte tett fáradtságát és a hitközség figyelmét, magát ezek jóindulatába ajánlván. A küldöttséget, mely 11 tagból állott, a megtörtént bemutatások után ismert vendégszeretetével ebédre meghívta, hova már a Kigyós község jelenlegi és volt birái, jegyzője, és a hitközség elöljárói is hivatalosak lévén. Az ebéd alatt t. Janó Sándor kir. ügyész és iskolaszéki elnök nr kezdvén meg a to- asztok sorozatát, a szives házi gazdára emelvén ' poharát, ékes szavakban emlékezett meg volt lelkipásztorunk váratlan elhalálozásáról, és ennek halálával a hitközségben támadt azon aggodalomról, hogy ki fogja pótolni a felejthetetlen elhunytat, — épen ily ékesen tolmácsold azon örömet, mely a hitközségben a mindenki várakozásának meg- felelőleg történt lelkipásztori kinevezés felett jelenleg honol. Megemlítvén, hogy ugyan a hitközség a lelkipásztor-választásnál a szavazat urnához szavazatával nem járulhatott, de járul most a megtörtént választás feletti öröme nyilvánításával, s azzal, hogy a megválasztottat szívesen fogadja kebelébe, s ez majdnem egy a megválasztással, mert egy lelkipásztor csak hívei szeretete és támogatásában találhatja fel egyedül önléteiét! Még ezenkívül számos toasztok voltak a valóban jó kedvvel fűszerezett ebéd alatt. Különösen emelé az ünnepélyességet Hoffmann József gyulai egyházi tanácstag ur által eszközlött azon kellemes meglepetés, hogy az elnöklete alatti gyulai gyermekzenekart kiszállittatá, s ezek egyszerre fúvóhangszereikkel az udvarban a zenét meg- kezdék, s este 6 óráig folyton zenéltek a százával összegyűlt kigyósi lakosok előtt, mignem 6 órakor, midőn a küldöttség szeretett lelkipásztorától és szives házigazdájától búcsút vévén, ezeket a falun keresztül zeneszóval vezették ki a falu széléig. A nagy számmal jelenvolt kigyósi lakosság meggyőződhetett ezúttal, hogy szeretett lalkipász torukat, kit ők annyira szeretnek, kitől oly fájó szívvel válnak meg, a gyulai hívek nem kevésbé fogják szeretni, s ha egyszer ezeknek is meg kell tőle válniok, (mi jó hosszú idő múlva következzék be) bizonyára fájó szívvel fognak megválni. Végül sajnálattal kell felemlíteni némely küld ttsé gi tag rögtöni megbetegülését, s hogy e miatt a küldöttséget jelenlétükkel nem emelhették, éppen ezek között volt t. Dobay János polgármesterünk is. — Egy nemes ajánlat A „Hon“ és „Reform* vasárnapi számaiban egy, a honszerelem tiszta tü- zétöl áthatott nyilatkozatot olvasnak — az önálló magyar nemzeti bank létrehozatala ügyében. írója Barabás János pusztakecskési birtokos, ki ismét megpendítő azon eszmét, hogy a magyar nemz. bankot a nemzeti áldozatkészség utján kisértsük meg. létrehozni. Ezen. indítvány át a szónál hat- hatósb ajánlattal kiséri, azon ajánlattal, hogy ösz- szes vagyoni értékét, 60 ezer frankot aranyban, fölajánlja a nemzeti bank alapjául. Sorainak lényeges része igy hangzik: „A „haza* legyen még egyszer „oltár*, melyen annyiszor párolgott már a „honfivér“!.. Most tegyük föl anyagi kincsünket: hogy nemzetünk jövője múltjához méltó és dicső legyen! Van az országban, a nemzetnél még annyi arany, ezüst, hogy egy nemzeti bankot lehessen mielőbb fölál litani. Hivjuk, ébreszszük fői a hazatiságot s a lángoló honszerelmet a tettre még egyszer nemzetünkben! ... TÁRCZA. Két szív története. Beszély. Irta Miskey-Jugovics Béla. (Folytatás.) IX. Nem sokára aztán az egyetemi tanév, s igy Pesten létem ideje is be végződött; —• s én már készületeket tevék, közeli haza menetelemre. Egy héttel elutazásom előtt, egy csöndes nyári alkonyon, szobámban ültem, Íróasztalom előtt. Az ezredes az előtt való nap, sürgős gazdasági ügyei elintézése végett elntazott; Georgine a salon- ban, Vörösmarty „Hab-leányát“-éneklé zongora kiséret mellett. Elmerengtem a gyönyörű játékon, a gyönyörű éneken; s aztán föltűnt előttem Arankának Bzen- de, kedves arcza; kire utóbbi időben — egyedül bánatommal lévén elfoglalva — Bókkal kevesebbszer gondoltam. Oly élénken ragadott meg a vágy: viszont láthatni már öt, a gyönyörű, kedves teremtést, — s eltemetni bánatomat az ö tiszta szerelme mély tengerébe; — úgy őhajtottam már, egy évi folytonos zaklatottság-, megpróbáltatás-, és szenvedések után, feledve az egész világot, s minden gond ját baját; — közelében élvezni kiérdemlett boldogságomat .... Előkerestem elválásunk peresében adott kisded arczképét, —- s gyönyörű vonásait kéjtelten vizsgálva, s emlékemben magam elé képzelve öt, oly mélyen elmerültem, hogy észre sem vettem hogy a salonban már rég elhallgatott a dal; észre sem vettem, hogy Georgine már pillanatok óta előttem állt. — Miről, vagy helyesebben — kiről ábrándozik? — kérdé Georgine mosolyogva, a kis arcz- képre mutatva, miközben egy neki kölcsönzött könyvet adott át. Habozás nélkül nyujtám át neki az arczképét. — Ah, a kis Aranka?! — szólt ö meglepetve, hosszason nézve az arczképét; s visszaadva halkkal suttogá, — mintha csak úgy önmagának akarta volna mondani. — Ő boldog! — Persze, — mert úgy hívják — feleltem mosolyogva, az arczképét fiókomba rejtve. = Boldog, mert ön szereti! — szólt Georgine lágyan, mintegy álomszerüleg, de forró indulat hangján. Én Íróasztalomra könyökölve, megütközés nélkül néztem fel arczára. Ő még egy lépéssel közeledett hozzám, s olyan magneticus tekintetet vetve reám, újra megszólalt — Endre, ön két hónap előtt azt mondá, hogy „nem gyűlöl* ; — hangja és arcza akkor mást fejeztek ki, mondja tehát mit érez ön irántam? —. Bámulatot, — feleltem könnyedén; most az egyszer kiforgathatlan phlegmatikus hangon. — És mit bámul ön? — Megfoghatlan jellemét; — Ennyi minden? — kérdé ö, már-már türel- metvesztett hangon. Lesütöttem szemeimet, mert tekintetét kiáltani nehezen bírtam volna; s lassan, minden indulat nélkül felelém: — Ennyi. Georgine erre még közelebb jött, úgy hogy lehelletét érzém arezomon; s jobbjával fölemelte fejemet, úgy mint szoktuk a durczás kis gyermekét; mosolyogva szemembe nézett; s megszólalt azon a bűbájos hangon, mely — mint Aeol szele — megrezegteti a szív minden huiját, minden idegét, — arcza ismét lángvörös volt, — szemei égtek, — s az a rángás, az a futó reszketegség ismét megjelent ajkán, — épen mint akkor, a pa- villonban ; — Endre, ön azt mondta nekem: két név van fölirva szivében, az egyik Aranka, a másik Georgine .... az elsőt szereti, — jobban mint éltét, jobban mint az egész világot együtt véve;.... a másodikat nem gyűlöli.... és ekkor bejött atyám, és szavait nem fejezte be. — Jól van I... szivét tehát Arankának ajándékozó, — szerelmének napja az ö élet-egén ragyog.... Juttasson ön nekem e napfényből, csak egy futó, csak eyy eltévedt sugárt .......... ., , ! Én néma voltam mint a sir, —■ s hideg, mint a sir márványa, vagy mint a halott, melyre már nem hat az élet, a szépség, a csáb .... Georgine válaszra várt, s azt nem nyerve folytató: — Midőn öntudatlanul feküdt ön, küzdve a lázzal, küzdve élet-halállal, én sirva viraszték fél éjeken át betegágya mellett, imádkozva életéért; — s midőn először föltekintett, midőn éltében először szelíden, bensöséggel nézett reám, midőn kezemet ajkához voná : boldog voltam, mert azt hi- vém, hegy egy életet, egy boldogságot mentettem meg önnek, és magamnak is; — mert szerettem az első percztől s szeretni fogom utolsó pillanatomig; — és miért? — hogy megvessen, hogy el* taszítson magától ?!... Ah Endre, ön kegyetlen, háladatlan! — szólt mély érzelemmel a szép leány; — ajkán és arczán újra, meg újra átfutott az az ideges reszketés, — pongyolán fedett hómellén a finom caschemir kendő úgy hullámzott, úgy emelkedett; és — felindultsága könyekben törve ki, — sirni, zokogni kezdett. Eönyei szivemig hatottak, — mélyen megszántam öt. — Georgine, szóltam hozzá szelíden, s Iecsüggő kezét megfogva, gyöngén megszoritám; — jól mondá: — szivem Arankáé, — szerelmem napja az ő élte egén ragyog; de e napfény osztatlan, s bocsássa meg kegyed, hogy kimondom, — délibábokkal nem kaczérkodik .... Amiért ápolt, amiért imádkozott kegyed értem, mellettem : azért háladatlan nem tudnék, és nem fogok lenni soha ... Szerelmével, szivével pedig, boldogítson kegyed egy nálamnál arra érdemesebbet, ki azt megosztani éB viszonozni fogja. — Részvétéért örök hálát,
