Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-01-05 / 1. szám
a fentebbi előzménnyel, a támasztott ingerültséggel megtörténhetik, hogy a csabai iskolától majd ez is el fog vonatni. S mindezt a presbyterium qualificálatlan eljárása eredményezi. De részben ennek a csabai intelligentia is az oka, miért nem igyekszik a presby- teriumba be jutni, ott többségre vergődni. § részvételével hasonló sajnos eljárásoknak, erélyesen elejét venni. Egyébiránt mi e kérdést a kaszinó kényszerű határozatával elintézettnek nem tartjuk, az egyháznak nincsen joga a nevelési ügy elé akadályt görditeni, nincsen joga valamely alapítót a dijak kiosztásába való befolyástól feltartóztatni; hiszen bárkinek joga van bármelyik vizsgán megjelenni s valamelyik tanulót tetszése szerint jutalmazni —ellenkezőleg tehát, ha a csabai egyház hivatását felfogja nemes feladata, különben pedig kötelessége a szárnyai alatt levő real-tanodát minden módon emelni, tehát készséggel nyújtani alkalmat a Ka- zinczy-alapitványt kezelő kaszinónak, hogy az alapítók nemes intentiojának megfelelhessen. A mi minket illet, mi ez ügyet figyelemmel fogjuk kisérui és annak idején el nem mulasztandjuk a közönséget értesíteni vajion a csabai presbyteriumnál mi lett elvégre győztes, eddigi eljárása-e, melyet minden argumentum csak elitélendőbbnek tüntet fel, vagy egy józanabb, hazafiasabb elhatározás, mely felett kétségbe esni még mindég nem akarunk. Békésmegye bizottságának 1872. évi de- czember lió 16-án s folytatva tartott közgyűlése. Elnöklő főispán az egybe gyűlt bizottsági tagokat üdvözölvén a gyűlést megnyitá, s miután a törvényhatóság állapotáról — s időközben tett al- ispáni intézkedésekről szóló évnegyedesalispáni jelentés felolvastatott, — következők batároztattak A jelentésnek a közegészségi viszonyokra vonatkozó része, s illetőleg a cholera járvány meg- gátlására nézve tett óvintézkedések; a csabai postarablás tettesének kinyomozása, — a szerbtövis kiirtása, a vadvizek leeresztése s a viz védgátak helyrehozása — tekintetében tett intézkedéssel — helyeslöleg tudomásul vétettek. A folyó 1873. évi ujonezozásra a megye részéről sorozó bizottsági polgári elnökül: az alispán, főjegyző s ezek akadályoztatása esetén Nagy Károly árvaszéki elnök jelöltettek ki. A magyar ezredek által a törvényhatóságokkal való érintkezéseiknél, a magyar állam nyelvének használata, s az e részben fenálló hazai törvényeinknek melegen óhajtott érvényesitése iránt hathatósan és sikeresen intézkedni, a m. kir. ministerel- nök felkéretni határoztatott. A megyében elszálásolva levő lovaskatonaságnak 1873. évre állomási helyekül, továbbra Orosháza és Tót-KomlÓ8 községek jelöltettek ki. A bach-rendszer alatt elárusított megyei épületek árának megtérítése tárgyában tett intézkedések, miután semmi eredményre sem vezettek ; — a m. kir. belügyministerium — hivatkozással az előbb több Ízben tett felterjesztésekre, — még egyszer és utószor oly kijelentéssel lesz megsürgetendő, — hogyha ezen felszólamlás sem vezetne érdemleges intézkedésre, — a megye közönsége jogszerű követelésének érvényesítésére, a törvény rendes útjához fog folyamodni. A feloszlatott, de még ipartársulatokká nem alakult ezéhek vagyonaiknak törvény által rendelt czélokra leendő fordítása iránt, a szolgabirák uta- sittatnak kellő erélyességgel eljárni. A közgyűlés határozata folytán a jövedelmi adó- kivetö s jövedelmi adó felszólamlási- bizottságokhoz kiküldendő tagok javaslatba hozatala iránt az alispán elnöklete alatt menesztett küldöttség javaslatát bemutatván. Az elfogadott javaslat szerint: I. A jövedelmi adó-kivető bizottsághoz: a) Gyulára rendes tagokul: Ambrus Lajos és Nagy Károly; póttagokul: Kalmár Mihály és Ferenczy Alajos, b) Csabára rendes tagokul: Laczay József, Fikker Lipót; póttagokul : Polner Lajos és Praznovszky Gyula, o) Békésre rendes tagokul: Szánthó Albert, Borsothy József; póttagokul: Jantyik Mihály és Kis Mihály. d) Szarvasra rendes tagokul: Vitályos Márton, Kollár János; póttagokul: Klausz Lázár, Debre- czeni Endre. If. A jövedelmi adó felszólamlási bizottsághoz: Reök István és Farkas Béla neveztettek ki. A folyó évi ápril 20-án Pesten tartott dohány kiállítás alkalmával, a békésmegyei kiállítók közül jutalom dijakban részesittettek névsora felolvastatott, a Beliczey Istvánnak ítélt arany-, Reök Istvánnak Ítélt ezüst-érem nevezetteknek a közgyűlés szine előtt, éljenekbe kitört tetszés nyilatkozatok közt kézbesittetett. (A többi érmek s oklevelek kézbesítése posta utján eszközöltetett.) A legtöbb adót fizetők névjegyzékének összpál- litására hivatott igazolási választmány jelenleg következő tagokból áll: Ormos János elnök, Beliczey Rezső, Vidovszky János, Laczay József kinevezett, Boros István, Thaisz Gyula, Ferenczy Alajos, Keb- lovszky Lajos, Kertay Zsigmond választott tagak. A szabadkömivesség. „Egy világitó fáklya“ czimü czikk jelent meg a „Békés“ több számában, nem tudni kitől. E czikk Írója vagy szabadkőmives, vagy nem. Ha szabad- kőmives akkor hitelt adunk szavainak, de ha bem az, akkor azon czikke nem „világító fáklya“ de jég esővel terhelt felhő, mely megtámadja, megrontja az ember egész reményét. Akkor a „világitó fáklya“ olyan valami, mi ugyan nem világit, de gyújtani lehet vele, mint a tolvaj lámpásba zárt égő gyertyával. Ha szabadkőmives a „világitó fáklya“ szerzője, hogy meri azokat napfényre hozni, miket irt, mert e sorai által a társaságból kilépettnek tekintetik; s bár nem irta ki nevét, majd a szabadkőmiv^ek „hiszen fortélyosak“ kifürkészik, s a „világitó fáklyádnak ezen kilépésért a szabadkőmivesek társaságából, hogy saját szavait idézzem „meg kell halni.“ Ha nem szabadkőmives, honnan tudja mindezeket ? Ki árulta el ? Ki juttatta kezébe ezen titkok kulcsát. Hiszen saját szavai azok, hogy a szabadkőmivesek fortélyosak, és titoktartók. Csodálatos, hogy minden titoktartásuk daczára a „világitó fáklya“ olyan sokat tud róluk mondani és iiföz- ni, mikor ök „maguk sem tudnak mindent. Azt mondja a „világitó fáklya“ Írója „A társaság egy az egész világon, de azért mégis kétféle tagokat lehet benne megkülönböztetni. A tagoknak legnagyobb része ismerhető, de vannak olyanok, kik még titokban vannak, kiket maguk a szabadkőmivesek sem ismernek.“ Hogyan lehet az ? „Azok jót tesznek, vallásosoknak mutatják magukat, könyörületesek, ezek azonban gonoszok, mindent felforgatni igyekeznek“ és mégis egyek. Ez érthetetlen. A „világitó fáklya azt mondja „a szabadkőmivesek esküt tesznek, borzasztó esküt.“ Ugyan ne ámitsuk magunkat, de másokat sem, hogy lehet valakinek arra esküt tenni, mit nem tud, nem ismer, pedig hát „az inasok is esküt tesznek“ és nem ismerik azon Iáthatlan és ismeretlen szabadkőmivesek czéljait. Vagy talán, ha én arra megesküszöm, a mit most tudok és hiszek s tenni akarok, akkor ezen eskü engem arra is köt mit később fogok megtudni? Kissé nevetséges, és lehetetlen. „Esküt tesznek“ — „semmit nem hisznek a szabadkőmivesek“ ugyan kérem a „világító fáklya“ Íróját nem értem azt, hogyan lehet valakinek esküt tenni, ha semmit nem hisz ? mire esküszik ? A szabadkömivesség igen helyeson, és nem fél- revezetési szándékból, volt ismertetve e lap 34—35 számában, azokkal az ismeretlenekkel ne törődjünk, azok nincsenek körünkben s talán azon gonoszok nem is léteznek. Hogy a szabadkömivesség pálezát tör a jezui- tismus felett a „világitó fáklya“ írója abban vallási dolgokkal való foglalkozást lát részükről. Mi nem. A szabadkömivesség az összes emberi nem érdekeit előmozdítani törekszik jó irányban ez tetteikből látszik. Mik a jezuitismus elvei. Ismeri ön? Ha igen akkor nem szükséges a magyarázat, mert akkor tudni fogja, hogy a jezuitismus elvei mellett a közös jó ügy nem virágozhatik. S igy inkább ezer szabadkőmives mint egy jezsuita. Én nem vagyok szabadkőmives, s mégis ezt mondom. Mondja ön tovább „a szabadkömivesség a vallással foglalkozik és czélja a kath. vallást eltőröjni“ mert a csalhatatlanság és a vakhit ellen felién és dolgozik. Nem kell ahoz szabadkömivesség, bogy ez ellen fellépjen, fellép ellene mindenütt a józanság. A szabadkőmivesek nem vallási szempontból lépnek fel ellene, de mert czéljuknak, a minden tökéletes és jó elérésében gátot látnak bennük. S az „egy világitó fáklya“ jobban gyújtsa fel kanó- czát, ha bennünket arról megakar győzni, hogy a szabadkőmivesek roszul teszik, ha a vakhitet ki akarják irtani. Ha, mint Ön mondja a szabadkő- rnivesek* „Isten tagadók“ és „vallástalanok“ volnának, akkor nagyon ostobák lennének, ha a vakhitet üldöznék. Ok a semmit hivők azt üldöznék, mi nekik legjobban malmukra hajtana. Annyira csak nem lennének elfogultak, hogy azt ne tnd- nák, miszerint a vakhit és hitetlenség közt csak egy lépés van. Ha ök semmit nem hinnének a vakhitüeket könnyen magok után csábíthatnák; de mert igazán hivők, mert czéljaik nemesek, azért törekednek oda hatni, hogy még vallás dolgában is tudjon minden ember saját lábán járni. Én megtettem mindent, hogy a szabadkőmives- ség titkaiba valamikép behatolhassak, s mily meggyőződést szereztem magamnak felölök, elmondom. A szabadkőmivesek vallásosak. Mindenik sajátegyházának hü tagja, gyermekeiket szigorúan neveli és nevelteti azon vallásban melyhez tartozik. Nem isten-káromlók. Ez pedig nem lehet tettetés mert nincs emberi erő, mely folyton annyira tudná visszatartani a belső meggyőződést, hogy soha legkevésbé sem árulná cl magát. E szerint nem lehetnek isten tagadók. A szabadkőmivesek nem büszkék, vagy gorombák. A hány szabadkömivest ismerek, mind népszerű ember, — és pedig azért, mert leereszkedő, nyájas, magánál gyengébbet felemelni szeret, felvilágosítja egyről-másról, beszél vele, inti, roszra nem csábítja, de attól elriasztani igyekszik mindenkit. Senkinek kárát nem akarja, hazáját egyházát szereti s erre másokat is int. Es ezt nem fondorkodásból ravaszságból teszi, de azért mert a szó teljes értelemben ember, s most is annak akar látszani, minek lennie kellene. A szabadkőmivesek könyörületesek, s adakozók. Ha valamely család szerencsétlenségének enyhítésére adakozni kell, ott látjuk őket, első sorban. Ha valakinek baja van, forduljon a szabadkőmivesek közül bár melyikéhez, s ha tehetségében van ez rögtön segit. Áldoznak a haza- egyházmüvészet oltárára éo pedig sokat. Ha a szabadkömiveseknek czéljuk volna mindent felforgatni, valljon hogy lehetnének ilyenek s hogy tehetnék mindezeket, mik oly szép oly nemes jellemvonások. A szabadkőmivesek vallásosak, nyájasak könyörületesek, és mint ilyeneknek nem lehetnek más czéljaik, mint azok, melyeket a „Legyen világos- ság“-gal aláirt czikkiró felemlitett a „Békés“ 34— 35. számában, s a világitó fáklyák ezreinek súgarai sem fognak bennünket fellovalni a szabad- kömivesek iránti gyűlöletre addig, mig az ő tetteik a világosság, civilisatio, tudomány művészet, hu- manismus, tiszta erkölcs stb. elveivel egyek. Mert tettek után szoktuk megismerni és elitélni akár egyes társulatokat akár egyes embereket, s nem képzelhetek embert ki roszat akarva jót tegyen. M. L. Pesti levél. Színházi tollrajzok. (Pest, 1872 deczember közepén) — Vége — II. A. földszinten. Aesopus egyik meséjében azt beszéli, hogy a vízbe hullt fűzfa-almák, midőn nehány vad gyümölcsöt sodort feléjük a viz, elkezdtek kiabálni: nos, poma, natamus! (mi, almák, úszunk 1) — nehogy azt vélje valaki, hogy azokkal növényországi atyafiságban állanak. A földszinten sok másolatot találunk Aesopus almái után, a hol csaknem általános jelszó: Odi profanum vulgus et arceo, a mi magyarul annyit jelent: ki nem álhatom a parasztot és inkább jövök földszintre, hol kevesebbet látok ugyan, de annál többet fizetek érte, mint fel. Itt egészen más typus uralkodik, mint fent a karzaton: itt érintkezik a demokrata kék vérű az aristokratikus veres vérüekkel, itt látjuk a fél- jegyes szinbáz látogatók csoportozatát, ide járnak a vidéki emberek, kik azt hiszik, hogy karzatra Pesten is csak szolgálók és kapusok járnak, mint a komédiások karzatára Vámos-Pircsen, Mikalakán, (ha ugyan vannak kapusok ott is, a hol könnyű megszámolni a kapukat is) A földszintről a szokás száműzte a nő nemet, melynek hiánya mellett ezen tér olyan, mint a kert, melyből ki van ^zakgatva a virág, mint az ég, melyen nem fénylenek csillagok, mint a sivatag, melynek nincsenek oázai. (Itt igen jó alkalmam volna ugyan a füzfa-sipba fújni és elkoseregni, hogy milyen sivár volna nők nélkül a világ, ha például úgy teremnénk, mint a gomba, melynek apja a vihar, anyja a föld, vagy mint az infusorták, melyeket a napsugár teremt: de sietek megnyugtatni a tisztelt olvasót, hogy e tárgy fejtegetésébe nem bocsátkozom.) A földszinten mindenki állni kénytelen. Midőn e földszinti statuak fáradt mozdulatait, helyzet változtatását látom, mindig Arany János fogoly gólyája jut eszembe, mely lábait „váltogatja, cserélgeti, abban áll a mulatsága, s ha megunta: újra kezdi.“ Fárasztó élvezet. Hanem azért karzatra nem megyünk. Hja: Profanum vulgus arceol III. A zártszék-sorokban. A ki szereti a szín vegyületeket, legkedvesebb helynek fogja tartani a földszinti zári székek helyét, hol a közép társadalmi állású intelligentia gyűlik össze. Ott látjuk a pesti „Hausherr“ szőke kis leányát kacér mosollyal ajkain; ott látjuk a kopasz képviselőt, családjával együtt, kiknek arczán látszik az öröm, hogy élvezik a művészetet, a művészetet, mely magyarul alkot; ott látjuk elmerengve a költőt, kinek szemei előtt talán egy szebb jövő derült álom-képei vonulnak el, ha esetleg nem a szabók romlottságáról gondolkozik, a kik számlával állnak elő minduntalan; ott látjuk az ifjú zeneszerzőt, a ki affectálni jött ide, makacs kitartással verve lábaival az ütenyt; ott látjuk a megőszült orvost, ki azon gondolkozik, milyen kéj volna felbonczolni P .... nét; ott látjuk élénk zűrben a társadalom hasonló szabású alakjait. Hallgassuk ki nehány helyen a felvonásközi tár- salkodást: Egy fiatal dandy udvarol. — En a színházban bizonyos rendszert követek : szokás szerint a vén matrónákra szabad szemmel nézek, a másod rendű szépségekre lorgnetten át, az elsőrendüekre hollandi távcsővöu. Gondolom Balsac is ezen rendszert követte, pedig az ö korában még nem volt divat a rövid-látás. — Az Ön rendszerét kitűnőnek tartom, csak az fáj nekem, hogy ön szabad szemmel nézett reám, midőn kifejtette azt. E miatt majd egy üres órámban sírni fogok. — Itt rendszerem kezdetlegességében rejlik a hiba. Ha sejtem nagyságod itt létét, akkor valami refractori készletet hozok, és igy kikerülöm e zavart. — De uram, én úgy emlékezem, hogy a refractor csillagászati készlet ? ! — Nos, nagyságod szemeiben nem lehet kémlelni csillagokat? Miután a dandy divatos szépelgésre gyújtott, vonuljunk tovább. A mai kor bűnei közzé tartozik, hogy a nőkben sivár ódelgés által akarnak vonzalmat fejleszteni a férfiak, mely társadalmi kórból nem fogunk kigyógyulni soha. Más helyen a társalgás egészea máa irányban folyik — Bizonyos, hogy Fanny valóságos Ueberall kisasszony. Neki jelen kell lenni mindenütt. Én nem beszélek roszat senkiről: de az a luxus, mikor alig van mit aprítani a tejbe, kissé gyanús. — Igaz kedves Léni, de a mint hallom valami gazdag porosz tüzér-hadnagy.... — Értem, kedvesem! Ezek a nők nem beszélnek roszat senkiről. Menjünk tovább. Hátuk megett politikáról folyik a vita. — Bizony, 1867 fogja megbuktatni a magyart! — Az nem áll (Még: moderato) — De igen! (Crescendo, non poco a poco) — De nem! (Sempre erese.) —■ De igen! (Már: staccato) És igy folyik tovább az „érvelés“ Mindkét politikus túl akarja kiabálni a másikat, mig végre túl kiabálja mindkettőt az orchesteri bőgő és nagy dob. 1Y. Zárszavak. Befejeztem soraimat és bünbánattal kérek azokért bocsánatot!
