Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-01-05 / 1. szám
Levelezés. Békés december végén 1872. A „Békés" 39-ik száradban, az újdonság! rovatban Békésről közlött szomorú esetre vonatkozólag, az igazság érdekében felhivatva érzem magamat, az ott Bzép szinten feltüntetett és egyenesen a véletlennek beszámitott balesetnek igaz- sághtt közlésére. — Ugyan is W. J. a balesetet előzőleg nem a fegyvereit tisztogatta, hanem, mint igen gyakran, úgy most is a nála régebben gyökerezett vak szenvedélytől üldöztetve, — melynek hogy eddig is több áldozata nem lett, egyedül a gondviselésnek köszönhető — azokkal mulatta magát, kedvtelésből lövöldözgetvén mint ezt már régebben is cselekedte, minek következtében kétszer hatóságilag figyelmeztetett is, hogy eme könnyelmű s gyakran a legnagyobb szerencsétlenséggel végződő lőfegyverekkel való játszással hagyjon fel. Azonban daczára ezen kétszeres komoly figyelmeztetésnek, még gyakrabban elő vette fegyvereit — mert több rendbeliekkel rendelkezett, — s az udvarban igen gyakran lövöldözött, nem gondolva meg azt, hogy azon háznál, melyben lakott több apró gyermek s cseléd népségek járnak s kelnek. így történt hogy egy alkalommal a ház tulajdonosnő disznaját, a szomszéd pulykáját galambját czélba vevén le puffantgatta persze hűségesen megfizetvén az áldozatok árát. így történt az is, melyben igen elszomorító, hogy a városunkban mindenki által közbecsülés és szeretetben álló családnak legkedvesebb kisded sarját, — kedvtelési szándékból már fél óráig gyakorolt lövöldözések után, fegyverének gondatlan s könnyelmű, forgatása közben — Végh Albertet hálántékon lőtte, minek következtében szörnyet is halt. Mire W. I. megijedvén magát kiakarta végezni, azomban dacára a kétszeri kísérletnek életben maradt. Tehát nem fegyver tisztogatás, hanem kedvtelési lövöldözés alkalmából történt a szerencsétlenség; — Egyébiránt, egész leélt magaviseleté kibivó és botrányos volt mind a magán, mind a társas körben. Igen gyakran hevittette magát Bachus és spiritUB nedvekkel s ilyenkor a vak szenvedélyei párosult düh rohamai áltál lzgattatva Igen goromba s vakmerő cselekményekre késznek tüntette fel magát, ügy hogy kerülni kelletett. Több rendbeli casusaiból, megemlítem hogy egy társas körben kíhivó goromba és sületlen viczczelései következtében egy tagját haragra ingerelte, s midőn ez őt rendre utasította meghunnyászkodás helyett, elővette tolikését s az illető mellén a ruhát kihasította s csak a perczen múlt, hogy a testben is sérülést nem ejtett. Ezen tettéért a béke bíróság által 30 írt. birságra ítéltetett, mit a szegények pénztárába be is fizetett. Később ismét egy névnapi alkalommal saját vendégeit ugrasztottá szét lövöldözvén reájuk, úgy hogy kénytelenek valá- nak ki merre tudott menekülni. Majd ismét később egy éjjel haza érkezvén jó fővel, alvó segédjét ágyából felrázta s szolgálat tételre kényszeritette, s miután ez — hivatkozva a napi elfoglaltságra, melyet neki a kereskedésben! folytonosság szolgálat naponta nyújt — az éjjeli szolgálatot megtagadta.; kijelentvén hogy nyugodalomra van szüksége hogy másnap munkaképes lehessen. Ezen vakmerő nyilatkozására alárendeltjének elővette revolverét s két Ízben reá lőtt ezt mondván: tartsd kutya német & fejed hadd lőjjelek le mint kutyát!. Azomban szerencsére a lövések nem találtak mást mint az ágy alatt lévő papucsot, más nap természetesen engedőimet kérvén segédjétől, hogy az egész csak tréfa volt stb. Ily előzmények után kellő intő példák dacára sem tudván félhagyni az ily kedvtelési szándékkal, annál fogva nem is számíthatjuk be fegyvertisztogatás közbeni véletlennél s reméljük, hogy az illető hatoság sem fog kései ezen kedvtelési szándékot az illetőbe lehűteni, s mások példájára a kellő büntetést rá szabni. A mi a tudósítás másik részét illeti t. i. hogy óvodás gyermeket mentett meg a vízbe futástól: teljesen osztjuk, annyival is inkább mert szemtanúi voltunk. Újdonságok. — A belügyministerium 1872. december 31-én 43521. sz. alatti rendeletében Szigethy Lajos és érdektásai gyulai lakosoknak múlt évi december 16-án 508. sz. alatt kelt jelentése, pártolólag felterjesztett folyamodványa és a felmutatott bizonyité- kok alapján 1871. évi 18 t. ez 135. §. értelmében megengedte, hogy Gyula város rendezett tanácsú várrossá átalakulhasson. — Gyula városa tanácsa leköszönésével, — miután a szervezés sem mint rendezett tanácsú város, sem pedig mint nagy község még nem ejthető meg, — a képviselet által a szervezés bekövetkeztéig következőleg helyettesittetett: biró : Hoffmann József, törvénybiró : Oláh György, gazda : Gergely András, esküdtek: Licska József, Hero- dek Lipót, Grécz József, Ráfi János, Kopasz 'Fe- rencz, Szikora József, Sz. Schriffert Mátyás, Gróh Márton, Mány György, Kovács Károly, Rozsos György, Fábián János, Murvai András, Atyiraovics József, Nyikora Illés, Szilágyi Illés. — A feltűnt uj-év napja a nemzet halhatatlan költője Petőfi Sándor-nak ötvenedik születés napja. Egy félszázaddal ezelőtt született, s maholnap egy negyed százada, midőn eltűnt a csaták zajában, senkisem tudja hová. A nemzet szivében honszerelme és müvei teszik halhatatlanná, és igy „szelleme csak a nemzet vég- lehelletével fog kimúlni a hármas bérez honából.“ — Deczember 27-én ülte meg a nemzeti szin- ház személyzete Szigligeti Ede 100-ik színmüvének — „Struensee“ — emlékünnepét a nemzeti színházban. — A közönség zsúfolásig megtölté a színházat, a színpad fényesen feldiszitve, Meyerbeer „Struen8ee“-nyitánya után a függöny felgördült és a színpadon állott a nemzeti színház összes személyzete félkörben. A rendező Paulay a közönséghez intézett beszédet, az ünnepély jelentőségéről, majd az ünnepelt irót vezették be Felekiné és Pau- layné a közönség harsány éljenei között, mire ismét Paulay üdvözlete következett Szigligetihez. — Erre a közönség hosszas Rzünni nem akaró éljenzése és tapsai közt Paulay a nemzeti színház tagjai nevében átnyújtotta Szigligetinek az emlékajándékot, melyet bársony vánkoson Szathmáriné asz- szony tartott. Az emlékajándék Szigligeti 101-ik színmüve kéziratát képviselő ezüst-foüo-füzetből, három ezüst kötésű könyvből áll. Az egyik könyv kötegén „Népszínművek,“ a másikén „Vígjátékok,“ a harmadikén „Drámák“ olvasható; a felső táblán pedig e szavak: „Szigligeti Ede 100 színmüve“ és az ajánlás. Ez az egész pedig egy kalamáris, csupa ezüstből, melyhez ezüst toll is van. Az egésznek értéke 500 frt. Szigligeti átvette az ajándékot, s ezzel a függöny legördült. A közönség éljenei ismét megújultak, s az ünnepelt költőt ötször hivták ki. Ezután az előadás vette kezdetét. — Fővárosi lapjaink egy része, hogy az országgyűlési szüneteket kellően kitöltse, most azon vitatkozik, hogy koszorús szinmüirónk Szigligeti Edét 100-ik színdarabja alkalmával nem a kellő fokú érdemrenddel tisztelték meg. — Szigligetinek érdemrendé azon elismerés, melyei a nemzet munkásságának adózik és ez nagyobb s örökbecsübb a legfőbb osztrák érdemrend, a Mária-Tberézia rendnél, mert mig ennek viselőjéhez vérnyomok és halál vannak tapadva, addig a múzsa felkentjét az ösz- emberiség áldása kiséri. — Hogy a fináncz hősök nagyobb fokú érdemrendekkel tiszteltetnek meg, mint az Írók, azt egészen rendén találjuk, mert ha financz ember nem volna, ki adna az államoknak 100 írtért 70-et, néha ugyan még kevesebbet; — aztán meg ezeknek módjuk van egy olyan kis csecsebecsét ki is alkudni a Gesehäfthez, — Egy belügyministeri rendelet felhívja a hatóságok figyelmét a Törökországból átjövő medvehajcsárokra, hogy azoknak itteni kóborlását gátolja meg. — A magyar földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter tárgyalásokat indított meg melyek czélja, hogy a marhavész elfojtására vonatkozó intézkedések és óvszabályok törvényjavaslatba foglaltassanak. Ezzel a gazdaközönségnek egyik régi óhaja teljesül. — Szarvason nt. Sárkány Jánosné buzgolko- dása folytán egy felolvasási kör alakult, mely a hosszú téli estéket hasznos mulatságokkal fűszerezi. A tulnyomólag fiatal hölgyekből és leányokból álló társaság vasárnaponkint, az esti órákban, ösz- szeszokott jönni valamely kényelmesebb lakkal biró családnál, s ott a komoly tartalmú felolvasások után rendesen társaB játékkal, zenével és tánccal zárja be a napot. Ezen dicséretes példát más városainkban is méltó volna követni. — Műkedvelőink a csabai ifjúság meghívásának engedve ott a csabaiakkal együtt ma előadást rendeznek, színre kerül a gyulaiak által „A phrenolog“ a csabaiak által pedig „A közügyek.“ _ A tiszta jövedelem fele a gyulai nőegyleté, másik fele részo pedig a csabai felsőbb leányiskoláé leend. — Mint halljuk a csabaiak e látogatást Gyulán visszafogják adni. — Mi e lépésben a kölcsönös régi jó viszonynak helyreálltát véljük üdvözölhet- ui, Gyula és Csaba között, mely nehány, év előtt meglazult, és hogy ez úgy legyen, szívből kívánjuk. Múlt szombaton W. F. helybeli mészáros székének ajtaját esti 8—10 óra közt ismeretlen tolvaj felfeszitette, és onnan a fiókból 75 frtot el- tolvajlott. — A már elitéit Rózsa Sándor elfogatását a „Szegedi híradó" következőleg irja le: A forrás, melyből adatainkat nyertük, Somogyi József volt helyb. rókusi csendbiztos, jelenleg kir. törv.-széki végrehajtó elbeszélése, ki Rózsa Sándor befogatását eszközlé. A dolog következőleg történt: Somogyi ur mint rókusi csendbiztos gróf Rádaytól azon szóbeli rendeletet vévé, hogy menjen Martonosra s ott Rózsa Sándort, ki András testvérénél tartózkodik, fogja el s hozza be a várba. A biztos egy pár legényét és sógorát magához véve, rögtön átrándult Martonosra, hol a legszorosabb inkognitóban egy rokonához szállott. Itt, hogy legkisebb gyanút ne ébreszszen, sógorát küldé ki tudakozódásra; ez azonban azoo sovány eredmény- nyel tért vissza, hogy Rózsa S. nincs szokott tartózkodási helyén, de hogy hol van, azt sem tudták megmondani, csak annyit mondtak neki, hogy elment a tanyák közé s nem is tudják, mikor tér vissza. Megjegyzendő, hogy Rózsa S. ekkor már újra fülig benne volt a betyáréletben, s ba még nem is volt futóban, de már — annyi súlyos bűntett részese. — ösztönszerüleg tartózkodott attól, hogy egy helyen hosszabb ideig maradjon s örökké kóborolt ide-oda, úgy, hogy gyanuébresztés nélküli fölfedezése már nem csekély nehézséggel járt. Még csak az üldöztetés gyanúját kellett volna benne fölébreszteni, hogy újra nyíltan futóbetyár legyen. — A biztos is igy gondolkodva, nem tartotta tanácsosnak a további kutatást, hanem visszajött s a kir. biztosnál küldetése eredménytelenségéről jelentést tett. Ez nagy kedvetlenséggel fogadta s holmi ügyetlenséget hányt szemére. A biztos erre felindulva igy szólt a grófhoz: „Tehát parancsoljon velem méltóságod, megmutatom, hogy kétszer 48 óra alatt Rózsa Sándort méltóságod elé állítom." A gróf erre egyszerre jobb hangulatra tért, megveregeté a biztos vállát s e szókkal: „Ha ezt megteszi, nagy szolgálatot tesz nekem" útnak bocsátá. S még azon este fölkereső a rókusi kapun kivül levő Rocska-féle korcsmaházat, hol utóbbi időben Rózsa S. tanyázott s a hol szeretője, egy rósz nőszemély tartózkodott. S. itt derekasan hozzáfogott a mulatóshoz, miközben a nőt is itatá. Mikor igy aztán annyira vitte, hogy nyelve meglehetősen föloldódzot, előbb csak úgy távolosan, majd körülményesebben tudakozódott Rózsa Sándorról ; elmondá, hogy még Veszelka lakásáról elkobzott fegyvereit akarja neki visszaadni s azonkívül rfagyon fontos beszédje volna vele. Ejfélu- tánig annyira vitte a nöszemélyt, hogy az megígérte neki, hogy Sándort hazahivatja. A biztos erre hazament, s lefeküdt. Mennyire meg volt lepve, midőn másnap korán reggel, még ágyában heve- részve kopogást hall ajtaján s azon, pompás cifra subában, Rózsa Sándort látja belépni, aki „jó reggel“-lel beköszöntvén, con amore az ágya szélére ült s ott kezdé tudakozni, hogy mi végre hivatta. S. fölöltözött s kedves vendégét pálinkával, majd kolbászreggelivel traktálván, beszédközben iparkodott benne mentül nagyobb bizalmat költeni maga iránt, aminek egyébiránt már eddigi ismeretségük folytán is részese volt. Reggeliközben elmondá Rózsának, hogy a gróf ur meghagyta, miszerint ok nélkül elvett fegyvereit adják vissza, de azonkívül még valami fontos dologban is akarna vele értekezni. Rózsa S. ugyan, mint mondók, sok bizalommal viseltetett a biztos iránt, de elindulásukkor mégis némi töprenkedés látszott rajta, ami e kérdésben is nyilvánult: „Biztos ur, de hát nem lesz-e nekem valami bajom?" S. azonban kedélyes nevetéssel megnyugtató, mondván, hogy — ugyan ne bolondozzék! így megnyugtatva, a biztos, zsebében töltött revolverrel, szerencsésen megérkezett a kir. biztos lakására, hol Rózsát kivül- hagyva, maga bement a grófhoz, jelentvén, hogy Rózsa S. kivül várakozik. A gróf alig akarta hinni, ismételve is kérdezte, hogy csakugyan úgy van-e s aztán örömteljes izgatottságban párszor gyorsan föl- s alájárt szobájában; majd bement a szomszéd szobában levő Kormos Béla vizsgálóbírójához, tudatván vele Rózsa ittlétét. Kormos a gróf rendelete folytán azonnal a várba távozott, mig a gróf a biztost kiküldvén, Rózsát beszólitá. Ez mintegy félóráig lehetett benn mely idő alatt hogy mit beszélt a kir. biztos óhajtva várt vendégével, azt Somogyi nem tudja, csak midőn a gróf az ajtóig kikisérte, annyit hallott tőle, hogy valami kihallgatásról szólt s bucsuzásul azt mondá Rózsának: „Sándor, aztán látogasson meg gyakrabban." Erre S. biztosnak meghagyá, hogy Rózsával menjen a várba Kormos úrhoz, ki várakozik rájuk. — De már ekkor határozattan rósz szagot szimatolt Rózsa arra; mert amint a kapu elé kiértek, megállt és erősen szeme közé nézve Somogyinak ; e szavakat mondá: „Biztos ur, nekem sehogyse tetszik ez a dolog; mi dolgom van nekem a várban?“ S. ismét elővette ékesszólását s tőle telhetöleg iparkodott a gyanút kapott embert megnyugtatni. Elindultak aztán a vár felé, a búzapiacon és iskolautcán keresztül, csöndesen beszélgetve. De útközben Rozsa Sándor nemhogy nyugodtabb, hanem folyvást, úgyszólván lépésről lépésre nyugtalanabb lett. Az oroszlán-kávéháznál azt mondá kísérőjének, hogy ő szomjas s oda betér egy ital borra. S. készséggel beleegyezett, bement, leült vele s egy meszely bort hozatott neki a javából. Rozsa 8. láthatólag lassan oltogatá állítólagos szom- jat, de a kevés bor mégis hamar elfogyott; akkor aztán fölkérekedtek s ismét tovább hallagtak a vár felé, mely oda már átkozottul közel volt. A sétányhoz érve, Rózsa lábai itt újra megmakacsodtak; leült a szögletkarfára s kijelenté, hogy ö nem megy, ö nem megy be, hanem arra kérte a biztost, menjen ö maga be s hívja ki azt a Kormos urat, majd ö itt megvárja őket; itt is elvégezheti az, ha valami dolga van vele. Somogyi, a célponthoz oly közel lévén emberével, nem tartott többé, hogy az kisikolhat kezei közül, azonban szerette volna az egész fogást minden zaj nélkül végrehajtani. Még egyszer összeszedte tehát minden rábeszélő tehetségét; szemrehányásokat tett Rózsának, hogy nem bizik benne, pedig ő arra nem adott okot, s végül ráförmedt, hogy ugyan né gyerekeskedjék, még az ácsorgó nép, mely őket nézi, azt hiszi, hogy csakugyan úgy kisérik. Annyira vitte, hogy Rózsa S. nagysokára fölcihelödött, de valódi csigaléptekkel haladt a várkapu elé, hol katonák tanyáztak. Itt még egy utolsó kísérletet tett Rózsa, hogy kivül maradhasson, de S. biztatására aztán nekiszánta magát és -— belépett a várkapun, melyen azóta nem is tért vissza. S. folvezeté Kormos B. vizsg.-biró szobájába, ki már várakozott rájuk. A bejelentő biztosnak K. ur megadván az utasítást, midőn az eltávozott, Rózsát beküldé a vizsgálóbíróhoz. Mintegy 10 percig volt benn, midőn a biztos visszatért. Ekkor Kormos B. rögtön befejezé a beszélgetést Rózsa Sándorral s kezet fogva vele, ő is azzal bocsátá el, hogy látogassa meg gyakrabban. Rózsa S. megígérte azt s föltűnő készséggel távozott. A folyosóajtón kiléptekor azonban kétfelül két fegyveres katona fogadá nekiszegzett szuronyokkal és a börtönör. A Iépre került betyár lábai meggyökeresedtek, jobbra-balra tekintgetett s végül homlokára ütve elkáromkodta magát s fölkiáltott: „Ha én ezt tudtam volna, nem láttatok volna engem itt soha! “ A katonák azonban puskaagyaikkal hamar magához térítők s a vén betyár önmegadással távozott köztük reá váró börtöne felé. Az I. Gyula városi takarékpénztár forgalmi kimutatása az 1872-ik évi .július 15-töl deczember 31-ig. Bevétel. Töke számlára ................................... 59810.— Betét I .............................. . 31378.53 Vá ltó | 37910.— Betéti könyv dij számlára .... 9.80 Váltó kamat „ .... 3296.78 Előleg kölcsön „ .... 636.— „ „ kamat számlára . . - 156.43 Jelzálog kölcsön „ „ ... 831.90 Késedelmi kamat számlára . . 39.74 Költség számlára ....... 1325.73 Tartaléktöke számlára......................... 132.— Ös szesen: 135526.91 Kiadás. Betét számlára................................... 9595.— Bet ét kamat számlára......................... 42.65 Vá ltó számlára................................... 97144.— Jelzá log kölcsön számlára .... 16202.45 Előleg I 1 .... 4701.— Leltár számlára ................................... 1802.39 Ala pítási költség számlára .... 1053.54 Felszerelési és folyó költség számlára 1344.41 Hivatalnokok számlájára.................... 1224.99 Illet ék számlára................................... 4.30 Pénz készlet ........................................ 2412.18 Ös szeg: 135526.91 Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő; Dobay János.
