Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-11-24 / 34. szám

ség becsületes teljesítése is lelki megnyugvást szerez, de a lelki és testi erők folytonos, tapintatos edzése, nevelése, a társulási szellemnek környezetünkben meghonosítása, | testvéri szeretetnek önzetlen gyakorlása egész valónknak ama vidám, meleg elevenséget kölcsönzik, melylyel a lélek köny- nyelmüség nélkül mosolygó, vagy legalább nyugodt homlokkal képes az élet viszontagságait elviselni.

Ezek a szabadkömivesi munkálkodás alap iránynézetei, ezekért küzd és fárad, ezeket hordja össze, mint építési anyagot ama nagy és egyetemes dicsépülethez, mely az összes emberinem boldogsága és jólétének temploma leend.

Legyen világosság! volt az életre hivó nagy szózat, mely betölté a min- denséget, midőn a nagy alkotó, a minden erőt és anyagcsirát magában rejtő örök szellem, a világegyetem nagy istene, ura és mestere, életadó véghe- tetlen szeretetének kisugárzásával a semmiből a határtalan anyagvilágot megalkotó, midőn a láthatlan és észlelketlen, pillanatként alakuló és enyésző parányokból amaz óriási anyaggömbök, az égi testek pattantak ki mérhetlen nagyság és számithatlan sokaságban, melyek még megosztva, elkülönítve egyenként parányokul tűnnek el tér és időben, — egyetemességükben diadalmasan emelkednek felül eme bilincseken, mert a térben határ és végnélküliek, az időben örök tartamuak.

Legyen világosság! a szabadkőmives- ség jelszava és a földiekét körül futó szózata is. Legyen világosság, melynek fényétől a zsarnokság és szolgai- ság, a tudatlanság, babona és vakbit, a kenyeség, önzés és irigység, az anya- giság és bűn sötétsége eloszlik, elenyészik, és diadalmasan fellobog az egyetemes testvériség meleg, éltető, alkotó szeretetének kisugárzásából a szabadság és egyenlőség, a tudomány és észuralom, az élő és cselekvő hit, a munkásság és érdek egység, a szerénység és műveltség, a béke és lélek-öröklét, az erkölcs és erény fénylő szövétne- ke. Ezen világosság alkotó részei is elkülönítve, mint parányok pillanatként alakulnak, változnak és enyésznek, de egyetemességünkben s az összes emberi nem közt felköltve, felélesztve,

meggyujtva, hatásuk boldogító és örök.

Ez a valódi czélja és iránya ama humanisticus. a földtekén minden czi- vilizált államban terjedő ma még zárttársulatnak, melynek neve a szabad- kőmivesség.

E czél és irányhoz képest a szabad- kőmivesnek felvilágosult, békeszerelő, szabadelvű, erényes, a munkát kedvelő, minden embertársát testvérként szerető, ezeknek, de különösen a haza és emberiség érdeke és javáért vagyont, életet áldozni kész férfiúnak kell lenni, s a mennyiben mindezt magukról még sem mondhatják el, és nem mondják: az emberi nemünk gyarlósága s erőtlenségének tulajdonítható; s ha vannak, — és mindig lesznek — egyesek, kik a magasztos czélfelé belső hivatással munkálni nem képesek, s mint napszámosok a szabad nevet csak bitorolják, az nem lehet egyetemességben a társulat bélyege, mely szerényen, de lankadni nem tudó kitartással munkálkodik összes emberi nemünk bol- dogitásán, s jobblétén.

Ez a szabadkőmivesség, ezt akarják a szabadkőmivesek.

Mily állást foglal el a szabadkőmivesség az államok politikájával és a hitfelekezetek positiv tanával szemben ?

Miért zárt a társulat szervezete a mai korban is? és indokolva van e terjesztése, midőn a nyiltszó és szabadsajté, ugyanazon czélnak eszközei, ma már teljesen le nem bilincselhetők ? ezekre egy második czikkben mon- dandjuk el nézeteinket.

Legyen világosság!

Árva-ügyeink.

Kik az árva-ügyek rendezettebb állapotban! helybezését emberi nemes érzetükből óhajtva várták, a törvénykezés nj rendében alig üdvözöltek valamit szivesebben, mint az e tárgyban intézkedett 1870. XLII. t. ez. által életet nyert megyei árvaszéki intézményt, melyhez daczára annak, hogy az egész intézmény csak is ideiglenes jelleggel bir, jogosan kötöttek nagy reményeket az ekként a megyék kezébe letéteményezett árva-ügyek pontos, gyors és biztosított kezelése körébe.

Egy év folyt le az óta, és a gyakorlati élet azt mutatja, hogy ha bár az árvaügy rendezettebb viszonyokba jött is, de nem felelt meg egészbe véve azon szép reményeknek, melyek ehez méltán kötve lettek. —

Kell tehát, hogy a gyakorlat otnbere, ha ez ügyet szivén hordozza, felmutassa azon hiányokat, melyeket észlelt, rá mutasson azok orvoslási módjaira, s igy előkészítse azon utat, melyen ezen igazán országos figyelmet jogosan követelő intézmény a közérdeknek és közkívánatnak megfelelöleg oldathatik meg.

Ezen előkészitési eszmecsere e sorok czélja és indoka.

A mostani eljárás nehézkességének alapoka ott rejlik; hogy az 1871. LXII. t. ez. 8. §-a midőn kimondta, hogy a gyámhatóságot a törvényhatóságok fogják gyakorolni, mindjárt részletenként elmondva azt, hogy az árvák vagyonát miként ellenőrzik s vigyáznak fel arra, tehát az árva vagyon tettleges átadása utáni teendőket pontosan és helyesen megjelöli a hagyatékok kinyiltától kezdve az átadásig folyó intézkedésekbe nem bocsátkozott, egyszerűen csak annyit mondott, hogy „intézkednek mind azokba, melyek a rendes biró illetőségéhez nem tarroznak.“

S itt és ez által lett megbénítva, sőt mondhatom megsemmisítve a megyei árvaszékek gyámhatósága; — mert egy közbejött minis- téri rendelet ki mondta, hogy a leltározás, az árvavagyon veszélyeztetése esetében mindennemű zárlatok elrendelése, a gyámi pénztárnokok ellenében is; — valamint ugyan ezeknek a számadásokba találtató hiányok- bani elmarasztalása; a birtokoknak a hagyaték felett létre jött ügyességek szerinti átadása, az illetőknek, a hagyaték érdemében keletkező perek elbírálásával együtt nem a gyámhatóságnak hanem mindezek a kir. járásbíróságok és törvényszékek hatásköréhez tartoznak; ezekbe az árvaszékeknek mint gyámhatóságnak csak annyi jog engedtetett, hogy a községi közgyámok közbejöttével létrejött egyességeket elfogadni vagy visszavetni, és per esetében gondnokot és ügyvédet kinevezni jogositvák, sőt ebből kifolyólag a kir. törvényszékék egyenesen a megyei árvaszéke két idézik meg az oly perekbe, melyekbe a közgyámok és a nagykorú örökösök közt az egyesség meg nem történt. —

Ezen kettős eljárás már mind bonyolultsága, mind ennél fogva nehézkessége miatt, mely által a gyámi ügyiratok egy főrésze a kir. törvényszékek levéltárában marad a birtokátadások felett hozott végzés után, s onnan csak nehézséggel vétethetnek vissza, midőn az árvaszékeknek arra szükségük van mint előiratokra; — midőn akár a hagyaték akár a gyámok irányába kivántató zárlatok foganatosithatása végett az árvaszékeknek

mint feleknek kell folyamodni, hogy sokszor sürgős esetekbe azt a por rendes utján foganatosíthassák, mely idő alatt az árvák vagyona a veszélynek van kitéve az árvaszék s igy a törvény szerint a gyámhatóság mint felidézettek a bíróság elébe az árvák-vagyo- na védelmezéséért; — midőn az árvák-va- gyonáért érdeklődő felek alig képesek magokat tájékozni, hogy az árva-ügyekbe melyik hatóságnál — szolgabiró, járásbiró, árvaszék, vagy kir. törvényszéknél kell-e zörget- niök — okozzák azt, hogy ma már nincs senki ki be ne látná, hogy e kettős sőt hármas hatósági eljárás a dolog helyes rendével meg nem egyeztethető, s az elégedetlenség annyira mutatkozik, hogy az árva-ügyek kezelését törvényhatósilag mielőbb reformálni kell; — s vagy a gyám hatóságot egészbe által kell adni a megyei árva-székeknek mint a törvény rendelni látszik; vagy azt országos intézményként kell szervezni beleértve ennek körébe mindez birói jogkört is, hogy az a felelősség teljes terhével bírja a működés teljes gyámi hatáskörét is.

n

Népszerű oktatás

a cholerajárvány tárgyában.

Az eddigi tapasztalás szerint a járványos cholera kiütését legnagyobbrészt gyakori hasmenések (mintegy in- tőleg) előzik meg; melyek azonban gyakran figyelembe nem vétetvén, egyéb ártalmas körülmények hozzájárulása mellett, a cholerajárvány kiütését elő- mozditják.

Mihez képest a cholerába esés ellen lehető biztositás ezéljából, a lakosság ezennel e következőkre figyelmeztetik :

1, A jelen időszakban, jelesül pedig cholerajárvány idejében, bármily csekélynek látszó hasmenés figyelmen kívül ne hagyassák, hanem orvosi segély idejekorán igénybe veendő, s a nyert orvosi utasitások pontosan teljesiten- dők, mi által a legtöbb esetben sikerül a cholera kifejlődésének elejét venni s igy minden további veszélyt elhárítani.

2. A cholerába esett egyéneknél a bőr kékes színezetű (hamuszinü) és békahideg, mellszorongás, hányás és hangos korgással párosúlt hasmenés áll be, mihez még görcsök is járóinak, és pedig leggyakrabban a lábikmindig csak a földet turkálom, s amellett elhanyagolom hivatalomat..!

Itt azonban felhívom az én kedves hivataltársaimat, mutassanak fel nekem:

1. Annyi, nem száz, hanem ezer szorul szóra kidolgozott egyházi beszédet — mindenféle alkalmakra — mint a mennyit én kidolgoztam és elmondottam az ó és uj tes- tamentomnak különféle szövegéből mentett tárgyak felett az istennek a természetben, különösen a falusi földmivelő nép között látható műveiről; továbbá a nevelésről, különösen a gyermekek neveléséről.*) Ezeken kívül tartottam külön beszédeket a szegényeknek, a betegeknek, a betegségek, okairól s azok eltávolitási eszközeiről, az isteni gondviselésről, az elszegényedésről és annak okairól, a halálról és feltámadásról, száraz és terméketlen esztendőkről, a babonaságról s annak káros következményeiről, a temetkezésekről, a templomi rendről, az imádságról, ennek felemelő hatásáról, végre az iskolákról stb. — Azt hiszem, hogy ezekből mindenki meggyőződhetik arról, hogy én hivatalos teendőimet el nem hanyagoltam. Ezen fiatalkori előkészületeim tették lehetővé, hogy hivatalom terhét elbírjam viselni 12—13 ezer- nyi egyházban 77 esztendős korom és gyengeségem daczára is.

2. Mutassanak annyi felolvasást nevelészeti és gazdászati tárgyakról, mint amennyit én tartottam hét esztendőn át az intézet gyakornokai számára.

*) Ezen írásba foglalt a gondosan kidolgozott pre- dikatióim tesznek tanúbizonyságot arról, hogy mennyire igyekeztem meggyőződésem szerint és Jézus Krisztus tanítása és példája szerint híveim javára fordítani hivatalos tevékenységemet ötven esztendőn keresztül. Lásd irományaimat3. Száz negyvennégy különböző tárgyú értekezést, elmélkedést, melyek egyes lapokban megjelentek, e mellett sok jutalomkérdés megfejtését, melyek részint nyomtatásban is megjelentek, részint még kéziratban hevernek.

4. Négyszáznál több intézeti okmányt.

ő. Nézzék meg irodalmi műveimet, melyeket gyülekezetem körülményeihez és szükségleteihez képest, továbbá e vidék és az országos szükség szempontjából, részint önkényt, részint egyenes íelszóllitásra készítettem.

Hogy a t. olvasó megismerkedkessék e dolgozatok szenemében, az egész tömegből csak 13-mat választok ki, s czimeik szerint a következőkben felsorolom:**)

a) Der Landmann in Ungarn, was er ist ? und was er sein könnte? nebst Plane eines regulirten Dorfes im J. 1784. Ezen munka nm. gr. Széchényi Ferencz költségén magyarra is lefordittatott, s 1786-ban megjelent Pécsett.

b) Paedagogische Ideen und Grundsätze, nach welchen die Prüfung einer Schule oder eines Instituts vorgenommen werden soll.

c) An das ungarische besonders protestantische Publicum, detaillirte Erklärung der Ursachen des Entstehens und Einschlafens des ersten praktisch-oekonomischen Industrial-Instituts zu Szarvasch.

d) Neuer Wiener Rektifikations Plan. Ez is megjelent magyar nyelven Budán.

e) Plan der praktisch-oekonomischen Schule zu N.-Sz.- Miklós, nebst der Erklärung des Planes. Megjelent a Schediusfóle lapban és külön lenyomatban is.

**) The3edik összes gazd. irodalmi müveinek címjegyzéke olvasható Békésvár megyehajdanában Haan Lajostól. Zs.

f) Unvorgreifliche Gedanken über die Frage der Hochlöblichen Königlichen Statthal- terey: quomodo populus etiam pastores syl- vestres et campestres in moralilate ac reli- gionis principiis non solum imbui, sed etiam exerceri valeant?

g) Beantwortung der so wichtigen Peters Preis-Frage: Welche Maasregeln wären zu nehmen um den Geist der Thätigkeit und des Erwerbnisses, in den unteren Volks-Klassen, besonders bei den Weibern und Kindern des Landmanns so zu erwecken, das ihnen die Arbeit zum nothwendigen Bedürfniss und zur Gewohnheit würde.

h) Memorabilia Szarvasiensia: oder oeko- nomische Kronik des Markfleckes Szarvas, nebst stiüen Winken für die Landleute, Bürger, Oekonomen, Kaufleute, Naturforscher, Reisende, Geographen, Wetterbeobachter, Volkslehrer in Kirchen und Schulen, Vorsteher, Aerzte, Statistiker durch Darstellung interessanter Thatsachen in chronologischer Ordnung pragmatisch bearbeitet zur Belehrung für Ungarns Patrioten.

i) Wie könnten 10000 Malefikanten, die im Frühjahr, Sommer, Herbst an dem projec- tirten Szolnoker-Canal arbeiten würden, auch im Winter so nützlich beschäftigen, dass sie sich ihr Brod selbst verdienen und dem Publico Nutzen schaffen, durch Fleiss ihre Strafjahre verkürzen, besser werden und dergleichen mehr Nutzen stiften würden?

k) Welche Mittel könnte der Staat anwenden um alle Volkslehrer in Kirchen und Schulen zur Mitarbeitung für das gemeine Beste effective zu bewegen?

l) Übersicht des Szarvascher praktich-oeko- nomisehen Industrial-Instituts, von seinem Entstehen im J. 1Í89, bis auf sein Einschlafen im J. 1805.

m) Beantwortung der Preisfrage: Wie ist ein Fond zur Erbauung neuer oder abgebrannter Städte so zu etabliren, das er nicht nur nie erschöpft werden könnte, sondern sich immer vermehre und wachse, je mehr, je länger, und je solider gebaut wird.

A protestáns zsinat tartása alatt kinyomattam Comeniusznak, eme nagy és világosan látó tanférfiunak ily című beszédét melyet Sárospatakon tartott: de cultura ingeniorum et de pellenda e scholis igna-na, és kiosztottam ingyen, hogy honfitársaimat figyelmessé tegyem ezen, az iskolára, a hazára és az emberiségre nézve oly igen fontos két kérdésre.

Későbben a zsinati munkálatokkal felküldettem Bécshe Lipót császár ő felségéhez. Ezen az utón jó kezekbe akartam juttatni a derék Comeniust; de fájdalom 1 a kedves ig. navia még mindig uralkodik az iskolákban industria helyett, még az én életemnek végén is 1819-ben, ülvén régi redves trónusában ! S fogja-e és mikor fogja valaki e monstrumot (igy nevezte a jó, szelíd de okos Co- ^menius) keresztyén iskolákból száműzni?

Mikor az iskola épületének homlokzatára két szobrot (az indu striát ábrázolókat) akartam felállítani, s azokat Pestről lehozattam, a túri vásárról hazajövő mesteremberek, kik egy kocsma előtt megállván a szobrokat vizsgaszemmel (s talán illuminált fejjel) kezdték nézni, azt kérdezték: „Micsoda bálványok ezek? Máriák? Istenek ezek?“

És a nép nagyon aggódott, hogy én az ilyen bálványokat még az iskolára akarom felállítani 1 s valahányszor mellettök elmentek, mindannyiszor káromkodás volt hallható; azért egy pár év múlva le is vettem, és a torony alsó részére tétettem.

1 (Folyt, köv.)