Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-07-21 / 16. szám

voltánál fogva,. azt p jelenlevő képv. többse-1 azonban, mindenkor a rendörbiztos meghallgatása mellett, fogadja fel és bocsájtja el. a Határoz a telepedés és lakositás iránt

kívánttá. .

10. §. A közgyűléseken a képviselő testület tagjain kivül az elöljáróságnak 1871.

18. f. ez. 60. §-ában megnevezett minden tagja szavazattal bir, de csak oly ügyekben, melyek által személyesen, vagy hivatali állásánál fogva érdekelve nincs.

11. §. A gyűléseket az elnök nyitja meg, és zárja be, ő vezeti a tanácskozást, és őrködik az ügyrend megtartása felett; — joga és kötelessége az elnöknek a csendzavaró hallgatóságot, előre bocsájtott megintés után a teremből kiutasítani, — szólót a tárgyhoz térésre, és ha attól ismételten eltér, vagy az Hiedelmet sértené, rendre ntasitani, és ha az sem használna, a szót tőle elvonni.

12. §. A ki a tanácskozás méltóságát, vagy a gyűlés tagjait sértő kifejezésekkel él, s azt rögtön a szék sértés megtorlásának indítványozása előtt vissza nem vonja, a gyűlés által 4- fellebbezés kizárásával — a szegények pénztára javára 15 frtig terjedhető, és közigazgatásilag behajtható pénzbírságra büntethető. A szék sértés megtorlása iránti indítvány, a napi renden levő tárgy feletti tanácskozás félbe szakításával elintézendő.

13. §. Ha a tárgy kellőleg kimerítve van, és senki szólani nem akar, és 5 tag szavazást nem kíván, a szavazatok a szóllók szerint vétetnek számba, és ez alapon mondja ki az elnök a végzést, ha azonban törzsvagyon elidegenítéséről, terhes szerződés kötéséről, és községi kölcsönről van szó, vagy ha 5 tag kivánja, az elnök a névszerinti szavazást, elrendelni mindég köteles.

14. §. Minden egyes képviselő, a képviselő testület által reá rnházott, és elválalt teendőkben pontosan eljárni, polgári, és erkölcsi becsületének ismerje.

15. §. A közgyűlés hatásköréhez következő tárgyak tartoznak :

a) A község saját beltigyeiben szabályrendeletek alkotása,

b) Tisztán községi utak, s egyéb közlekedési eszközök, és községi közmunka feletti gondoskodás.

c) Rendelkezés a község vagyona felett, annak kezelése, bérbeadása, vagy eladása, kőlc8Önvétel és törzsvagyon szerzés.

d) Költségvetési előirányzat megállapítása, községi adó megállapítása, községi és árva zár-számadás megvizsgálása.

e) Uj hivatalok vagy állomások felállítása avagy a régiek megszüntetése, és a hivatali fizetések szabályozása.

f) Gondoskodás a községi iskolákról és más rokon intézetekről.

g) Az erdő fentartás illetőleg gyarapítás és annak rendszeres vágatása tekintetében szabályrendeletileg intézkedni.

h) Magánosoknak a képv. testülethez intézett kérvényeik feletti intézkedés.

i) Mindazon ügyek, melyeket egyik vagy másik törvéuy vagy felsőbb rendelet a közgyűléshez utal. II. * * * * 16

i beadott kérvények felett.

17. ^.Tanácsülés minden héten legalább egyszer tartandó.

18. §. A tanácsülésről rendes jegyzőkönyv vezettetik, mi ngyan ülésileg hitelesíttetik is.

III. Fejezet.

A községi elöljárók, irodai segéd személyzet és szolgaszemélyzet létszáma, azok teendői és jog köréről.

19. §. Az elöljáróság áll: egy biró, egy helyet. biró, 8 esküdt, egy gazda, ki egyszers- mint esküdt is, három jegyző, két pénztárnok, két közgyám, egy orvos és egy mérnök ki egyszersmind számvevő; — ezeken kivül egy rendörbiztos, és egy állat orvosból.

20. §. Az irodai segéd-személyzet a következő : egy igtató ki egyszersmint kiadó és levéltárnok is, egy segéd-nyilvántartó, és egy Írnok.

21. §. A szolgaszeraélyzet létszáma: két lovas csendőr, 8 gyalogos hajdú (tizedes) kik a rendörbiztos által, a helyetes biró felügyelete alatt, rendőri szolgálatra is alkalmazhatók, két hivatal szolga, egy őrvezetö rendőr és 4 rendőr, továbbá két kocsis, 4 erdő- és mező-csősz, egy faiskola kertész, egy ápoldai élelmező, 4 toronyör, egy városi ács és egy gyepmester.

(Folytatjuk.)

II. Fejezet.

A községi tanácsülésről:

15. §. A tanácsülés elnöke a biró, akadályoztatása esetében a helyet, biró, tagjai az

1871. évi 18. t. ez. 64-ik §-ában megnevezett községi elöljárók.

16. §. A tanácsülés teendője:

a) Véleményezés mindazon ügyben, melyek e végből a közgyűlés által hozzá utaltatnak.

b) Előkésziti a közgyűlés tanácskozási tárgyait, a költség előirányzást, a községi és kőzgyámi zár-számadásokat.

c) Határoz mindazon ügyekben, melyek a közgyűlés vagy egyes elöljárók hatásköréhez utalva nincsenek.

d) Utalványoz a költségvetés korlátain belül, és azon összegen felül, mely a birónak fentartatott; a város jövedelmének beszerzését, a pénztári kezelést ellenőrzi, s e tekintetben felelős.

e) Utalványozza és felmondja, az árva és szegények pénztárábóli kölcsönöket, az előbbit mindenkor a közgyára meghallgatásával

f) A község területén előforduló fegyelmi és rendőri esetekben — az 1871. évi 18. t. ez. korlátái között — a bíráskodást gyakorolja.

g) A jegyzői tisztség előterjesztésére, kinevezi és elbocsájtja az irodai személyzetet.

h) Felfogadja és elbocsátja a szolga személyzetet ; a tisztán a rendőri személyzetet

Megyénk felekezeti jellegű elemi iskoláinak állásáról általában.

Endröd, 1872. juliushó.

Megyénk elemi iskoláinak állásáról írandó, az oknak az okozattal, illetőleg az okoknak az okozatokkal való következetes és természetes összefüggése kimutatására törekszem. Hogy pedig e tekintetbeni törekvésemben legalább megközelítőleg czélhoz jussak, jónak véltem a nagyobb lapok, és egyéb szakközlönyökben közelebb megjelent s illetékes egyének által irt czikkeket egymás mellé kivonatosan, egymással szembe egymást f e 1 v i I á g o s i t ó 1 a g állítva, — olykor egyéni nézetemmel kisérve, — lekerekíteni jelen czikkemetA Szegeden néhány hónap óta felállított „Tanügyi lapok“ (a már is országos tekintélyű alföldi tanitó-egylet szakközlönye) 3-ik számában olvashatni, miszerint „a békés-csongrádi tanfelügyelő s királyi tanácsos ur ö nagysága a békésmegyei népiskolák felekezeti hatóságai iránt az egyedüli kezében levő morális eszközt, — a serkentést s buzdítást már többször felhasználta, de fájdalom minden eredmény nélkül...!“ hogy Békésmegyében a népnevelés ügye nem előre, hanem hátra megy, mert az 1869-iki st at isti kai kimutatás szerint tényleg járt 19060 (tizenkilenc- ezer hatvan) gyermek, — holott ezen szám 1871-ben 17978- (tizenhétszer kilenczszázhet- vennyoIcz)-ra apadt s igy: 1082- (egyezer- nyolczvankettö)-vel kevesb járt 1871-ben mint l869-ben( — Továbbá: „az iskolák s tanítók aránya között valami kevés lendület ma- takozott, mert mig 1869-ben 189 tanító működött 184 iskolában, már 1871-ben 193 rendes és 17 segéd-tanitó oktatott 193 iskolában | igy az iskolák száma kilenczczel szaporodott ... azért nem mutatkozott pedig az iskoláztatás körül nagyobb eredmény, mert az árvizek e két közelebbi év alatt a lakosságot saját tüzhelyök megvédésére szorították... s igy nem küldhették a szülék gyermekeiket a folytonos veszélynek közepette iskolába; ez némi részben való, de azt sohasem hittem volna, hogy hátrafelé menjünk, csak tartották volna meg legalább az 1869- ki számot..! hiszen akkor is voltak itt — a Körösök által okozott—árvizek s lesznek is minden évben, mig a szabályozást nem a torkolatból, hanem a forrástól kezdik ..." Ezen — levél-alakjában irt — czikk legelején az is fölemlittetik, miszerint az ez évi aprilhó 22-én d. e. 10 órakor megtartott évnegye- des megyei iskolatanács-gyűlésen 32 tag közül 7 (heten!) vettek részt az ülésben, pedig most az egyszer az összejövetelt még a járatlan utak sem gátolták.“ — „A felsőbb népiskolák és a polgári tanodák állítására Békésmegyének legalább 12 községe volna törvény által kötelezve, — de még eddig nincs e megyében sem polgári tanoda, sem felsőbb

népiskola; feltűnő egy Csaba, Gyula, Bé kés és Szarvas városokra nézve, melyeknek lakossága mindenütt 15,000—30,000 kö zött van, hogy ily a mostani kornak megfelelő iskolát nem képesek fölállítani, — pedig csak akarat buzgóság kellene.“ — Eddig és ekképen a „Tanügyi lapok.“

Hogy miért felekezetiek kivétel nélkül a békésmegyei elemi néptanodák, közvetve megfejti Ghyczy Kálmán ,',a kath. autonómia kérdéseiről“ legközelebb hirlapilag is nyilvánított imezen tétele:., „a vallásosság nézetem szerint azon erkölcsi alapoknak egyike, melyeken az emberi társaság s az állam életi fonállásának biztonsága nyugszik ...“ A hit- felekezetek pedig úgy vannak — közvetlen gyakorlatilag meggyőződve, hogy csak a felekezeti iskolák biztosítják a vallásosságot,“ következésképen Békésmegye községeinek az iskolák jellegét illető maguktartása igazolt Ghiczy K. nézete szorint is.

Továbbá ekként nyilatkozik: „Nem lévén szakférfiú, nem vagyok képes e törvény hiányait mind elszámlálni, de a törvény hibájának tartom egy részről, hogy nem nyugtatja meg eléggé a szüléket gyermekeiknek vallásukban bitfelekezetök szerinti kellő oktatása felöl, — jelesül arról elég tüzetesen kimeritőleg s oly módon, melyet meghiúsítani ne lehessen, nem rendelkezik; s ez által sok helyen ellenszenv fölébredésére adott alkalmat, nem csak a katholikus, hanem más hitfelekezetek kebelében is a községi iskolák ellen.“ Ezen komoly és bölcs férfiútól jött nézet szép elismerése Békésmegye hitközségeinek az iskolák ügyébeni eddigi magatartását illetőleg ; mert ők a hibás és hiányos -— törvényt és pedig a leglényegesebben! korán felismerték — és épen azért nem is alkalmazták.

„A törvény hibájának tartom más részről — úgy mond Ghiczy K. — htígy a tan felügyeleti intézmény fölállitásával gondoskodott ugyan némileg, habár... tökéletlen módon a népiskolai közoktatás felügyeletéről; de nem gondoskodott eléggé a népiskolák fölállításának, ellátásának, közvetlen vezérletének módjáról, különösen pedig fölállitásuk, föntartá- suk költségeinek fedezéséről; a vallás-erkölcsi — jótettek által nyilvánuló — hitélet a polgári életnek is istápolója; az elemi oktatásnak a népélet kívánalmaival öszhangzás- ban kell lennie, melynek alapja a lelkiismeret szabadsága, mely bizonynyal megóvja az iskolákat a vallástalanodástól. A szabadelvű Jules Simon, franczia kultusminister az Internationale 606-ik számában írja: „Noha a nevelés fölötte áll mindennek, úgy mégis, ha a lélkiismeret szabadsága fenyegettetnék, inkább kellene gyermekeinket a tudatlanságra kárhoztatni, mint leikeiket áldozatul hozni.“ Inkább jósziv műveltség nélkül, mintsem fogárd eszesség s miveltség jósziv nélkül.

Bállá Mátyás.

(Folytatása köv.)

Nagyvárad juliushó.

„Lassabban öcsém uram“ czimü czikkben felel nekem (?) alias Dobay János ur, városi ügyünk rendezése körül elmondott nézeteimre. Mondhatom nagyon meglepett, hogy a zsákból kiugrott macska épen az ő nevét viseli, s ha nem igy volna s egy kis személyes kérdés nem forogna fenn, meg az ominosus — feleletre váró (?) jel nem állana ismét a czikk alatt, talán nem is folytatnám tovább a polémiát, hanem már igy csak megteszem észrevételeimet.

Nagy hiba mindenesetre, hogy fiatal ember vagyok, hogy bajusz szakái — a qualificatió e főfÖ factora — dolgában nem állok még ott, hogy azokról az értelmet le lehetne olvasni, s nincsenek tiszteletre gerjesztő ősz hajszálaim. E tényezők nélkül pedig valamihez szólani legalább tárgyilagosan és hatás- sal egyáltalában nem lehet, s mert nem lehet, a fiatal ember hallgasson.

Jaj pedig neked fiatal ember. Ha az előbbit teszed, s kivált valamely öreg úrral szemben, azt mondják, hogy tehetség talán volna benne, de felemészti azt az ifjúság tüze, hatni pedig akar, és mert akar, és mert a fiatal tüztöl nem tud tárgyilagos lenni, kapja magát s gyanúsít hogy czélját elérje, —hanem munkálsz, akkor elvész a haza, s e megrovás helyes is, mert munkálni kell, de vigyázz, hogy valami öreg urat magadra ne zúdits, mert mindjárt kész az anathema. Bizony nehéz a fiatal embernek az öreg urak által helyesnek vélt utat megtalálni, s ha a fiatal ember az öreg urak leczkének szánt oktatására. megtér, kivétel nélkül azt mondják, helyesen tett, ha azonban van benne annyi ön állóság, hogy a legjobb tehetsége és meggyőződése szerint helyesnek tartott utón halad, azt mondják rá, hogy kvnicz egy gyerek, — és ha mégis, amire szintén sok eset van, a választott utón czélt ér, s a kétségbe vont, reménytelennek vélt eredményt felmutatja, — akkor azt mo adják, hiszen azt előre lehetett tudni, hogy úgy lesz, vagy szépen elhallgatnak. Nagy események s áldásos, maradandó emlékű intézmények létrehozásához lelkesedés, tetterő és higgadt értelem kell, ezekhez az ősz hajak csak az utolsóval járulnak.

De a dologra3 Dobay urnák igen sajátságos s helytelen fogalmai lehetnek a gyanúsításról, mint azt válaszából megtudám. Ha valaki bizonyos tényt egy másiknak szóról- szóra idézett állításából merítve határozott néven nevez, ha valaki valamely elöljáróságról azt mondja, hogy nem tud a pénz-kezeléshez és ezt tényekkel bizonyítja, még azt is megjegyzi, hogy ugyanazon elöljáróság, bár legjobb tudomása szerint tesz, az állítás lehet való, vagy tévedés, ha ügyen tények nem az előbbi mellett szólanának, de gyanúsítás semmi esetre nem. Ha azt mondja valaki, hogy egy város közönsége drága s mégis rósz téglával van ellátva, ez állítás valóságát vagy tév6B voltát, azon város építő közönsége mondhatja meg. — A honvéd-kaszárnyáról szót sem tettem.

Nem gyanúsítás ez uram, hanem csak az ön érzékenykedése kereszteli el annak, pedig aki nyilvánosság elé lép, annak félre kell tennie az érzékeny kedést. Más neve van az én felszóllalá- somnak, a közmondások gyűjteményében megvan, s úgy kezdődik, hogy szólj igazat. . .

Azt mondja Dobay ur, hogy tiz év múlva, midőn a társadalomnak nem egyedül örömében, de terheiben is kénytelen leszek osztozni, majd másképen beszélek. — Nagyon szomorú dolognak tartanám, ha még 10 év múlva is ily irányban kellene fellépnem. — A társadalom örömeiről pedig nekem egészen más fogalmaim vannak, — az ón ifjúságom rózsás utjain nagyon sok volt a tövis, s kevés az idő örülni, én a társadalom örömét akkor fogom élvezni, ha működésemet annak előnyeire fogom fordíthatni, ha tehetségemmel csak egy követ is rakhatok az általános boldogság házára, ha a nemzetnek oly munkás napszámosa lehetek, a mely munkának áldásos eredményei vannak.

B’elemliti, hogy a volt „Békés“ segéd-szerkesztője voltam, s igy tudhatom, hogy a város ügyeivel az nem foglalkozott. Kérdezze meg csak az elöljárókat, ők bizonyára azt fogják mondani, hogy debizony foglalkozott, ezt fogja mondani az olvasó közönség is, s ezt elmondhatom én is, ostoroztam én akkor is minden helytelenséget s tévedést. Említi ott, hogy annak a lapnak az volt magasztos feladata, bogy falra borsót hányjon, — látja ez ám nem szép öntől, „demortu is aut bene, aut nihil,“ — aztán igaztalan is; az a politi ka, melyot a volt „Békés“ képviselt Szarvason diadalát ülte, s a megyében, Gyomát kivéve,* megszünteté az egyhangú választásokat, — s ezt elmondhatom a szerénység megsértése nélkül, mert bizonyára fogja tudni, hogy mily kevés, vagy épen semmi részem nem volt az említett lap politikai rovatában. Különben azt hiszem, hogy válaszának e pontjába sajtó hiba lebet, mert bizony én nem értem.

A bagolyról tett hasonlatom magyarázata annyira sajátságos, hogy elmerem mondani, talán csak egyedül ön az, ki igy magyarázható, érdekében állván — a következő pas- sussal szemben — engem önmagámmal ellenkezésbe állónak feltüntetni.

En szőllottam diákós és nem diákos embereknek, a nem diákos ember előtt pedig baglyot úgy feltüntetni, mint a tudomány jelképét, ügyetlenség tapintatlanság lenne, — s ugyan kérdezzen meg valakit, ki nem keres a kákán is görcsöt, váljon úgy magyarázhatta-e azt a hasonlatot, ha diákos ember is az illető, mint Őn ?

Mint mondám tisztán személyes kérdésben kívántam szólani, tartoztam ezzel önmagámnak, tudván, hogy az olvasó közönség egv nagy része mindig az utolsó hatás befolyása alatt Ítél, s ha talán nem szólanék, elismerném az ön csupán most emlitett nézeteinek helyességét