Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)
1872-06-02 / 9. szám
Uj folyam. 9-ik szám. Gyula junius 2-án 1872. ( ‘ \ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. V- J VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Dij: 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. ' A Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft J Gyula május 30. E lapok 7-ik számában (?) ur községi rendezésünk ügyében egyéni nézeteit mondja el. — Nagyon helyesen, azért van a sajtó hogy minden, kivált ily fontos ügy körül minél számosabban adjanak nézeteiknek kifejezést. Rég vártam már e nyilatkozatot, mert ez álláspont nagyon rá van a védelemre szorulva s (?) urban elég ügyes védőre talált, ha ugyan itt-ott a lóköröm ki nem látszanék, ha a sofisma még ma is képes volna hóditani. Elmondja (?) ur, hogy ö a rendezett tanács eszméjének barátja s létesítésének előmozdítója, mert meg van győződve arról, hogy Gyula városát mind népessége számánál, mind pedig városi érdekeinek előmozdításánál fogva megilleti a rendezett tanács. Ez elég erős kifejezése a meggyőződésnek, s nagyon furcsa következetlenségbe esik, midőn ily meggyőződés mellett kél a községi forma védelmére. . A főok, mely a rendezett tanács létesítését akadályozza — szerinte — jelen financiális körülményeinkben gyökerezik. Ez állításhoz jó adag kétségbeesés s egy kis körültekintés hiánya kellett. Hiszen épen azért kell rendezett tanács, hogy a jelen financiális helyzetet jobbra forditsuk. Annyi a pénzforrás, annyi a heverő tőke, melyre (?) ur talán nem is gondol, hogy csak ügyes kutatókra van szükségünk, kik azt felfedezzék s a forgalomba hozzák. — Legyen szabad itt egy nagyon gyakorlati hasonlattal élni: hány ily pusztulásnak indult nagyobb uradalmat ismerünk csak megyénkben is, melyeknek tulajdonosai ép úgy estek kétségbe mint (?) ur városunk jövője felett a rendezett tanács létesülésének esetére — s már már potom áron készültek azoktól szabadulni, akkor véletlenül előáll egy ügyes gazdatiszt, s oly fordulatot hoz be, mely nagyobb mérvű kiadásokat lehetővé tesz, s mely e mellett a tulajdonosnak dús jövedelmet biztosit és mely a föld átlagát évenkint szaporítja. Nagyon gyakori eset ám ez. Aztán tekintsünk egy kissé figyelmesen körül, nem azt kívánja e városunknak legfőbb érdeke már csak a megyében elfoglalt álláspontnál fogva is, hogy rendezett tanácsú várossá alakuljon? Hatalmas versenytársunk van Csabában, s ha jól felfogjuk geográfiái j s centralisabb fekvésénél fogva a megyében nagyon veszélyessé válhatik reánk nézve, könnyen átvándorolhat a megye s törvényszék, s mi lesz akkor Gyulából ? csakugyan hasonlítani fog a múlt idők elhagyott utszé- li csárdájához. Mit kell tehát tennünk,' hogy Csabának ezen előnyeit ellensúlyozhassuk ? Bizonyára oda emelni városunkat, hol mint egy megye s törvényszék fő- és központjának állani kell. S minő úton érhetjük el e célt? A községi forma megtartásával semmi esetre sem, ezt talán (?) ur sem fogja kétségbe vonni. Megyénk követei a gyulai kivételével — mind Csabára sürgették a törvényszék áthelyezését, — köszönet azonban pártolóinknak a törvényszék mégis itt maradt. Itt hagyták azon reményben, hogy városunk legyözendi az elhelyezés indokául szolgált akadályokat. E reménynek meg kell felelnün k, mert kétes, hogy a végleges megállapodásnál nem lesz-e más véleményen a kormány, s ha egyszer a törvényszéket elveszítjük, a megye székhelyet is olyan könnyen elviszik tőlünk mint nem is képzelnök. De ha nem tekintjük is e fontos körülményeket, ha városunkat csak mint várost, s nem a megye és törvényszék székhelyét nézzük is, — nem azt mondja-e a jól felfogott érdek, hogy mint község előbbre nem haladhatunk, a maradást pedig mai napság már hátramaradásnak, tespedésnek nevezzük, — tehát alakulnunk kell. Mint község ezentúl is megyei gyámkodás alatt állanánk egy kissé szabadabb lábon az eddiginél, de mégis kiskorúság a neve a legszelídebb gyámság alatt való állásnak is. S városunk legközvetlenebb megyei gyámjának eddigi működése, kérdem nyújt e valami garantiát a haladáshoz ? Én nemmel felelek. Azt mondja (?) ur, hogy állítsunk városunk élére egy értelmes erélyes embert, ki népszerűsége árán is csak a város érdekeit fogja előmozdítani. Nagyon szép theoria ez, szeretnék is a gyakorlatban oly embert látni, ki mint községi, elöljáró ez elméletet a gyakorlatban érvényesíteni tudná. En (?) úrral szemben azt mondom, hogy igen is állítsunk városunk élére oly embert, minőt (?) ur óhajt, de legyen e tisztviselő czime polgármester, ki csak is a képviselő testület határozatainak, s a maga körében saját legjobb meggyőződésének legyen végrehajtója, menten minden gyámkodástól. S ha szabad az emberi természetből kifolyó, minden emberben élő hiúságra hivatkozni, még ez is azt mondja, hogy polgár- mester legyen, czime a városunk élén állő tisztviselőnek. Demokraták vagyunk mindannyian, ellenségei minden czimnek, ha az másokra jut, mig ha nekünk adományozzák olyan szépen belenyugszunk. Biró, vagy polgármester mindkettő első ember egy községben vagy városban, s hány ember hiúságának hizeleg inkább az utóbbi czim. Csekélynek látszó, de gyakorlatból véve fel — még ez is igen fontos indok. Költséges a rendezett tanács tisztikara. Igaz, de e költség oly dúsan kamatozó tökét képezend, melynek hasznát ha talán mi nem élvezhetnök is, unokáink fognak érte áldani. Aztán az értelem megkívánja, de nagyon is megérdemli az anyagi jutalmat. Költünk most is, igen igen sokat, de sárba dobott pénz ez, mely nem csak nem kamatoz, hanem mint töke is pusztul. Álljunk elő férfias bátorsággal, ne nézzük a helyzetet sárga szemüvegen, vannak akadályok, de legyen elég erőnk ez akadályokat legyőzni. Az alkalom itt van, meg kell, ragadnunk. Csak rendezett tanács mellett képzelek haladást, hogy pedig haladnunk kell azt hiszem nincs városunknak egy polgára sem, ki kétségbe vonná. Én hiszem, megvagyok győződve erősen, hogy városunk polgárai jól fogják fel érdekeinket, s épen e jól felfogott érdek reményében mondom előre, hogy : „Éljen a rendezett tanács.“ Kratoehvill Gyula. A tanfelügyeleti iskola-látogatás eredménye. (A b.-csabai tanító-egyletből.) (Folytatás.) Hl. A mily fontos nevelési tekintetben a most tárgyalt tisztaság és rend, oly fontos nevelés-oktatási tekintetben a pontosság. Értem pedig pontosság alatt azon cselekvési módot, mely szerint teendőinket kellő időben és sorban végezzük. Szólván a pontosságról, rövi- debbség kedvéért e pont alá együvé kell TÁRCZA. A tanuló ifjak majálisa az „Anna liget“-ben. Szarvas, május 23. 1872. Mivé lenne az ember, ha az élet sivár pusztaságán — melyen át kell vonszolni küzdelmektől törődött énjét — nem intene feléje egy-egy enyhadó oáz?? — Mivé lenne, ha oly pihenő helyek nem lennének, hol — mint egy varázs szóra — mindenki ifjúvá, :— — — nem, — gyermekké lesz; hol a szív eldobva jég-burokját, újra felhevül — és egyaránt eláraszt szerető sugarával mindenkit — — és e sugárzat, a boldogságban mosolygó lélek viszfényeként szelid derűt, mosolyt hint az arezokra is.-------Hy enyhadó pihenő hely volt reánk nézve a tanuló ifjak majálisa. Ki nek sok volt a gondja — s zaklatott kedélye már-már beteggé kezde lenni: eljött ide — s ha látta a lombok alatt csevegő, a gyepen és utakon futkározó, örömtől és játéktól kipirult arczu kis gyermekek raját — — s ha szive még megtudta érteni az ártatlan öröm — ujjongó hangjait-----lehetetlen, hogy rezgés ne támadott volna keblében s talán szemében is, a könnyek rezgése. Oh, mi is volna szebb a kis gyermekek vidám zajánál! — — Nem is zaj az csupán _____hisz mintha múltúnk viszhangja lenne, a rég elfeledett hangokat adja újra viszsza-------s mi, bár eleinte nem értjük — és b ámulva hallgatjuk — lassan-lassan felismerünk egy-egy hangot — vagy egy szót — — s végre dobogó szívvel, ragyogó arczczal és könnyező szemekkel mondjuk: „oh, hisz ez volt, e kedves vidám ujjongás, mit egykor én vittem véghez-------majd el is feled tem, pedig lám, már emlékezem minden hangra.“ — — — Boldogtalan nem is lesz az soha, ki gyönyörködni tud a kis gyermekekben, mert csak romlatlan szív képes erre — s kinek szive jó, az nem csügged el. Itt a gondolat jelek — s az életben is csak a gondolat választja el a gyermeket az ifjútól. — — Ne is mondjam ugy-e, hogy mily szép e kor ? — Ne is hasonlítsam semmihez; — — ne is írjak róla semmit, — hisz meg énekelték a költők, — dicsőítették a dalnokok, adtak neki alakot a szobrászok, a festők — — isteníti őt a négy világtáj, hisz Kelet regéiben, Nyugat mondáiban, Észak meséiben — s a Dél dalaiban csak övé a hódolat. —------— — — Nem is irok én hát semmit az ifjúkorról, csak leborulok előtte én is — és imádom a mig csak élek. * * H* Nem újság, vagy üres bók gyanánt — mert hisz régi és igaz dolog — csak örömünkben mondjuk el minden alkalommal, hogy ily sok s rendkívül szép ifjú hölgy — s ily nagy számú deli fiatal ember, mint a mi majálisunkon — talán az ország kevés helyén szokott össze jönni. Sokat tesz a mulatság sikeréhez a jó rendezés, s a hely, hol végbe megy. A mostani fő rendező tanár urat is — kit e szép tisztségre a tanuló ifjúság bizalma választott meg — méltán megilleti az elismerés, melyet minden oldalról nyer. Mulató helyül a szívélyes gróf Bolza család adta át — mint már évek óta eddig is — a Köröspartjain fekvő gyönyörű parkot, az „Anna liget“-et. Ki ne éreznó magát jól e helyen, — hol az óriási fák, a suttogó cserjék — s a lágy mező egymást váltva, már előre vidám érzelmeket keltenek. A tázezterem roppant sátor, mely a leg- bájosablan van díszítve virágokkal, lombokkal — s világítva gyertyákkal s színes lám- pionokkal. A magas oszlopok virág füzérei, a tükrökben vissza ragyogó gyertyák fénye — — s mindenek felett az élő virágok a szép hölgyek oly bályos öszhangba vegyültek — hogy a szem a fénytől és szín pompától az érzékek az illattól-------és bizonyára sok szív a szerelemtől volt elfogulva. Ne szégyeneljük ezt kimondani; addig boldog az ember mig szeretni tud. — — . ♦ $ — — — A nap már le tűnt — s én kint közel a Köröspartjától egy rezgő lombu, nagy nyárfa alatt ültem a puha fűben. Körültem fák és cserjék ingatták lombjaikat; előttem a folyó ezüst fényű vize csillant fel olykor olykor, Egy-egy nyugtot kereső bogár zsongott el felettem. Kelet felé, túl a folyón — füzek sürü csoportja bólingatott. — Távoli mocsarakból a békák ümmögése — s a légből a tova repülő vízi madarak kiáltása csak alig hallatszott. Az égen csillagok kezdének ki kacsingatni; majd lassanként nyertek fényűkben s ragyogóvá lettek. — — — — — A folyó vizek csepjeit ugrándozó halacskák hozták csillogó rezgésbe.-----— — A túl parti füzek mind jobban-job- ban világosodni kezdének, — majd mintha lágyultak volna zsarátnok fényben áltak előttem. A tele hold kezde emelkedni; — vörös fénye lassanként narancs és világossárgába ment át, majd felemelkedve a magasba, halvány arczának szelid mosolyával árasztá el a földet, — mint az édes anya, ki re á hajol alvó gyermekére s bár rég virraszt, nyugtot nem keres, — — enyhe csókokkal hinti be a kisded homlokát, mitől az fel nem ébred, de angyalokkal álmodik.-------— — — — A lomb suttogásból mintha más hang is válnék ki — — szelíden edesen — mintha bölcső dal lenne, úgy jut el idáig A „Repülj fecském“ az, — — — mit szünet alatt bent játszanak. — • - Arra nézek s ködkép gyanánt tűnik fel a nagy sátorteteje a bokrok felett.-------— — A „repülj fecském “ búbánatos dalának utolsó hangjai rezgenek még, midőn egyszerre riadó vig nóta hangzik.-------A sátorban lágyulnak a gye rtyák s lámpák; ki és be futkosok vidám beszéde hallik-------kezdődik újra a táncz — s a tájat vig zaj tölti be, — — de arra messze mit sem tudnak erről; bezárulta virág kelyhe, alszik a kis madár, a lombok sem hajlonganak, még a szellő is pihen. Alexander Magnós. Mai számunkhoz Silberstein testvérek kereskedésének körlevele van csatolva.
