Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-05-12 / 6. szám

A régi gyakorlatot a tapasztalás czélsze- rünek bizonyítván be, a megye bizottsága által a központi választmányra ruházott jog­körnél fogva a választó kerületek székhe­lyein működendő állandó összeíró küldöttsé­geken kivül mindkét választó kerületre nézve — külön-külön, két-két körüljáró küldöttség megválasztása határoztatok, — s a választó kerületek az összeírás tekintetében a fentebbi hirdetvényben foglalt, értesítés szerint állapít­tattak, illetőleg osztattak fel. 4) Az összeírást foganatosítandó küldöttsé­gek az 1848. V. t. ez. 12. §-a szerint meg­választatván, eredménye következő : Az összeírást eszközlendö küldöttségbe meg­választattak : I. Orosházára, mint az egyik választó ke­rület székhelyére : Rencsicsovszki Ferencz el­nöklete mellett Győri Dani István és Dáni József. Póttagokul: a község bírája és Vári Kovács János. — Ugyanezen választó kerü­letben az első körüljáró küldöttségbe: Just István elnöklete mellett Ravasz Ferencz és Pasali György. Póttagokul: a községek bírái. A második körüljáró küldöttségbe : Vitályos Márton, elnöklete alatt Győri István (sz. an- drási) Szabó János. Póttagokul: a községek bírái. II. A gyomai választó kerület székhelyére, Gyomára: Jánossy János elnöklete mellett Biró Albert és Kató Benedek. Póttag: Biró Péter. — Ugyanezen választó kerületben az első körüljáró küldöttségbe : Timár János el­nöklete mellett Borgulya János és Gulyás Sándor. Póttagokul: a községi bírák. A má­sodik körüljáró küldöttségbe : Mező Mihály elnöklete mellett ör. Gyáni András és Pap István. Póttagokul: a községek bírái. ő) A múlt választási okmányok, úgy az idevonatkozó adatok és a választó képesek beiktatására szükségelt nyomtatványok az összeíró küldöttségek részére kiszolgál- tatandók. 6) Az összeirási művelet elkezdése, folyta­tása és befejezése iránt az összeírás f. évi május hó 26-án veszi kezdetét, s az állandó küldöttség előtt sza­kadatlanul 14 napig folytattatván, f. évi jú­nius hó 8-án bezárólag — befejeztetik. — Az alkerületek ezen időkereten belül — magok határozzák meg az összeírás napját az egyes községekre nézve, és azt a legnagyobb nyil­vánossággal kihirdetik. A mely választók azonban a járó küldött­ségek előtt magukat bármely ok miatt be nem jegyeztethették, azoknak jogukban áll magukat az illető állandó küldöttség előtt be­jegyeztetni a kitűzött határidő alatt. 7) Az összeirási lajstromoknak az összeíró küldöttségek általi beküldése tárgyában Utasittatnak a küldöttségek, hogy munká­lataikat az 1848. V. t. ez. 17. §-a értelmében az összeirási művelet foganatosítására kitűzött 14 nap elteltével a központi választmányhoz haladéktalanul bektildjék annyival is inkább, mert azok közszemlére a központi választmány székhelyén azonnal kifüggesztendök lesznek. 8) Az összeirási műveletnek hirdetmény általi közhírré tétele és egyéb idevonatkozó intézkedések, végre a törvény kívánta jelen­tések megtételével az alispán, mint a központi választmány elnöke bizatik meg. 9) A központi választmány legközelebbi határidejének meghatározása, s a központi választmány összehívása az alispánra bízatott. 10) A választási qualificatio megbirálása tekintetében felmerülvén azon kérdés, váljon az összeíró küldöttségeknek adassék-e utasítás vagy nem ? általános szavazattöbbséggel elhatároztatott, hogy egyöntetűség tekintetéből az összeíró küldöttségeknek utasítás adandó. Éhez képest az összeíró küldöttségek a következők szem- meltartáaára figyelmeztetnek. Régi jogon a választók lajstromába csak az vétethetik fel, ki ez alapon már szavazott, vagy is, ki ennek ez ideig tényleges gyakor­latában volt. Az . 1848. V. t. ez. 2. § e) pontjára nézve határoztatott, hogy az, a ki takarékpénztári könyvvel kívánja választási jogát igazolni: köteles kimutatni azt, hogy takarékpénztári könyvecskéje titán a múlt évben legalább 105 írt jövedelmet húzott. A választási jog gyakorlására állampapírok, értékpapírok alapul csak úgy bírnak, ha fél­évi birtoklás s legalább 105 frt jövedelem kétségtelenül kimutattatik, s beigazoltatik, hogy az 1848. V. t. ez. 2. §-ában érintett kellékek nem hiányzanak. A tornászairól. (Folytatás.) Az emberi test szervezetét tekintve, a tornászat haszna azonnal szembetű­nik, mihelyt az izmok'rendeltetése és czéljáról alapos ismerettel bírunk. Az izom — vagyis a hús — kö- riilvészi a csontokat és a testnek ido­mot ad, számtalan rostokból áll, me­lyek végei a csontokhoz tapadvák s kinyulásuk és összehúzódásuk által vég- hezviszik a mozgást. Ha most csakis a tapasztalásra fek­tetünk alapot, meggyőződhetünk azon igazság felől; hogy minélinkább van bizonyos izom a mozgásnak kitéve, annál inkább erősödnek azon rostok, melyekből áll. Es ez nem is lehet másként, mert az izom mozgása köz­ben a vérből több tápanyagot hasz­nálván, mint nyugalomban, előmoz­dítja önmagában a vér sebesebb ke­ringését s igy azon részek lerakodá­sát is elősegíti, melyekből áll. A mozgást nélkülöző egyének iz­mai vagy nyugalomban vannak, vagy az egy oldala működés közben lazán mozognak, tehát nem is erősek; mig ellenben az egyes mesterségek űzőinél különböző testrészek inkább működ­vén, a működő tagokon kifejlett és erős izmokat találunk. Az izmok mozgás általi gyakorlása, edzése azonban nem csak magára a mozgást eszközlő izomra van befolyás­sal, hanem azon csontokra is, melyek­re tapadva van; a csont ugyanis nem holt anyag, hanem szintén élő-állo­mány, mely a vér által tápláltatik; minél inkább mozditatik tehát elő az izom által a vérkeringés, annál több tápanyagot kap a csont is, mely neki támaszul szolgál. És ezért van, hogy mozgást nél­külöző egyének gyönge csontokkal is bírnak, mig ellenben a kifejlett izmok mellett erős. csontok is találhatók. Az izmok és csontok ezen egymás­ra ható viszonyából következik, hogy a részleges izomfejlesztés a test­nek ferde alakot ad. Ezen — az életben sajnosau tapasz­talható — következés pedig arra ta­nít, hogy az izmokat általánosan kell gyakorolni, hogy a test külső alkata szabályos és csontváza arányos legyen. Az izmok ily általános gyakorlása pe­dig napjainkban csakis a tornászat ál­tal lehetséges. Az izmok mozgásuk által előmoz­dítván a vérkeringést, szükségképen eszközük a testben az anyagcserét; az anyagcserének közvetítője lévén a vérkeringés, evvel szoros összefüg­gésben áll a légzés és táplálkozás. A tornászainak, mint az izmok ál­talános gyakorlásának, haszna tehát e tekintetben a legszembeötlőbb. A tüdő gyönge s laza működése vérszegénységet idéz elő a vér töké­letlen vegyülése folytán. Minél inkább ingereltetik tehát a tüdő s minél in­kább hozatik egyenletes működésbe, annál inkább nyer a vér a levegőből több olyan anyagot, mely képzésére szükséges. A vér alkatrészei a megemésztett eledelből válnak, előmozdittatván a vérkeringés, a vér saját magából azon anyagokat, melyek a test többi részei­nek képzésére szükségesek, hamarább juttatja helyökre s igy hamarább vesz­ti el tápláló erejét, minek következ­tében beáll az éhség érzete s a gyo­mor táplálékot követelőleg lép fel. A tornászat által tehát előmozdit­tatván a vérkeringés, ez által elősegí­tetik az emésztés, a tüdő működése s ezek által a vér tökéletes vegyülése, mi megint más anyagok kiválasztá­sát eredményezi a bőr, vesék és a máj által, s igy érvényre jut azon ál­lítás, hogy a tornázás az egész test összes szerveire jótékony hatással van, minek eredménye nem lehet más. mint a valódi egészség. (Folytatása köv.) Megyei dalárünnepályUnk. A múlt év augustus 6-án megtartott me­gyei dalárünnepély laza társadalmi életünk­nek mindenesetre oly fontos momentumát ké­pezi, minőt a közelebb múlt évtizedek törté­nete felmutatni nem képes. Együtt volt ott értelmiség, polgárság és nép, — ha ugyan a deinocratia ez osztályzást meg­engedi. — Együtt volt a megye értelmisége, sőt megyénk határán kivül is számosán jelen­tek meg. E találkozás mindenesetre csak elő­nyös lehet a még ismeretlenek közt épen úgy, mint kiket már régibb barátság hozott össze. 1 Ily összejöveteleknél támadni szokott eszme­csere, az ünnepély czélján messze túlmenő társadalmi kérdések megvitatása, mindannyi életszükséget pótol, s haladásunknak mai vi­szonyaink közt csaknem egyetlen feltétele. A külföld rég felismeré ez összejövetelek előnyeit, s megragad minden alkalmat azok­nak minél gyakoribb létesítésére. Mért ne teketnök mi ezt? kiknek igen igen sokkal több okunk van részben önhibánkon kivül, főleg azonban helyzetünk előnyeit felfogni nem tudó korlátoltságunk, jó adag indolentia, s ki tudná minő tényezők okozta hátramara­dásunkból kivergődni igyekeznünk. A csabai ünnepély után a megyei dalegy­letek közgyűlést tartottak, melynek egyhangú határozataként ez idén is fog megyei dalár- ünnepély tartatni, az ünnepély helyéül szintén egyhangúlag városunk jelöltetvén ki; és mert ez évben országos dalárünnepély is leend, a megyei amazt megfogja előzni. Midőn e határozatok hozattak, városunk előnyeire s a megyében elfoglalt állására volt a főtekintet, s daláraink teljes megegyezéssel adták szavukat az indítvány határozottá eme­léséhez, meg lévén győződve, hogy városunk lelkesen fogja ez ügyet felkarolni, s elöljáró­ságunk kedves kötelességének ismerendi e törekvés czélhoz juttatását. Midőn tehát városunk az egész megye ré­széről ily kitüntető elismerésben részesült, egyúttal bizonyos kötelezettséget vállalt ma­gára, a főszerepet t. i. az ünnepély létesítésében. Megvagyunk győződve, hogy e kötelezett­ségnek becsülettel megfelelni úgy egész kö­zönségünk, mint elöljáróink, különösen azon­ban a dalbarátok tartandják lelkiismeretes kötelességüknek. Az országos dalárünnepély September elején leend, a megyeinek a közgyűlés határozataként legfeljebb júniusban kellene megtartatnia. A „Zenészeti lapok“ ugyan e tárgygyal foglal­kozván, azon kérdést fejtegeti, ha vajon a megyei az országos ünnepély előtt vagy után tartassék-e meg? Egyéni véleményként aztán megjegyzi, hogy az előbbit látja helyesebbnek, s mi ebben tökéletesen egyetértünk czikkiró- val. Egy nagy, nyilvános próbát látunk benne az előadás előtt, mig az országos ünnepély után csak gyenge viszhangja lenne amannak. Az idő tehát már itt van, tennünk kell. De mint mondám a főfeladat a dalbarátoké. Egyesületről fájdalom nem szólhatunk; dal­egyletünk csak nem régiben oszlott fel hosz- szas vajúdás után, hogy pedig közvetlenül egész megyénk, közvetve pedig hazánk dal­egyletei, s a kritikus közvélemény előtt be­csülettel megállhassunk, a megyei ünnepélyt meg kell tartanunk varosunkban. Újólag csak a dalbarátokhoz szólunk, ala­kuljanak, ha már továbbra nem is, legalább mig az ünnepélyt előkészítik s lefolyását le­hetővé teszik, keressenek módot a nemes tö­rekvés czélhoz juttatására. Néhány ügybarát igen sokat tehet, ne rettenjenek vissza a kü­lönben is csekély nehézségektől, férfias elha­tározás s nyert ügyünk van. Kik talán még tájékozva nem volnának a költségek iránt, kijelentjük, hogy a kiállítás költségeit a megyei dalegyletek közösen vi­selik, az esbetőleges veszteségeket szintén. Itt tehát zsebhez szoló ügy sem forog fen, mi talán némelyeket a munka megkezdésétől visszatarthatna. A tavalyi ünnepély 1000 frton felül mu­tatott tiszta jövedelmet. Ez 1000 frt képezi alakítandó megyei szeretetházunk alaptőkéjét. Ez ünnepély fogja ismét összehozni megyénk végét, ez ünnepély leend a felizgatott szen­vedélyek sivár mezején az enyhet adó oáz. A dal nemesíti a szívet, a nemes szív pedig szeret, — a dal nem ismer ellenséget. De ha már nem a dalért, . fogjunk kezet az ünnepély létesítésére, társadalmi éle­tünk pezsgésbe hozatalára, s nemünk legne­mesebb feladata, a jótékonyság eszközölheté- sére utat találni, módot adni. Egy pár megjegyzés. a „Békés“ f. évi april hó 28-dibi számában „Egy rendkivüli közgyűlés a csabai kasinó - ban s még valami“ czimü czikkre. T. szerkesztő ur! Bizton hiszem, hogy je­len soraimnak helyet adni szives lesz, mert meg vagyok győződve, miszerint mint a saj­tó egyik munkása, tiszteletben tartja ama mondást; „audiatur et altera pars...“ Annak az urnák ki a fentebbi czikket ir­ta — kicsoda ő, ahoz semmi közöm, mert nem akit, hanem, amit tekintem — tet­szett egy ügyet nyilvánosság elé hozni, me­lyért köszönettel kellett vala tartoznia, hogy a másik leginkább érdekelt fél hallgatott róla. Nyilvánosság elé hozta, mint a b.-csabai kasinó egy „szép“ tettét. Nem én vagyok, hanem a fentebbi czikk Írója oka annak, ha e „szép“ tettet a kellő világításba helyezni iparkodom, nem azért mert csekély személyemet illeti, hanem mert nyilvánosság elé hozatott, azaz, mert mai napság egy újságban diskutált ügyet, szó nélkül nem lehet hagyni, hacsak az ér­dekeltek abba a gyanúba nem akarnak es­ni, hogy mindent helyeselnek, jónak monda­nak a mi abban foglaltatik. Részemről szívesen fátyolt vetettem volna az egész ügyre, de a fenteralitett czikk miatt nem hallgathatok. Kijelentem azonban, hogy jelen megjegy­zéseimben arra fogok szorítkozni, mi a „Bé­kés“ 4-ik számában személyemet, azaz a ka- sinői tagnak választmányilag fel nem vett alólirott csekélységemet illeti, a többit csak annyiban érintvén, mennyiben ügyemmel szo­ros kapcsolatban áll. Már aláírásomból láthatja t. szerkesztő ur, hogy nem annyira „ügyvivő,“ mintsem in­kább jogtudor, köz- és váüó-ügyvéd vagyok. Láthatja tehát mindjárt ebből a t. szerkesz­tő ur és a t. közönség, mennyire járt a fen­tebbi czikk írója referadájában az igazság ösvényén. Azt mondja czikkiró erre — ö nem tarto­zott azt tudni, hogy ügyvéd vagyok. Megengedem, ha ez vagy két hétig ki nem lett volna a kasinóban függesztve, és ha cik­két akkor nem irta volna midőn — ipsiasima verba — „már jobban ismertté“ lettem. Nem is itt rejlik a dolog bibéje. E szót „ügyvéd“ egyszerűen azért kerülte czikkiró, mint a macska a forró kását: mivel valami azt súgta neki, hogy akkor dicséneket zen­geni egy kasinó szép tettéről, midőn azt Ír­ják róla, hogy ügyvédet csupán azért nem vett fel tagjai sorába, mert nem ismerték — annyit tenne mint magát roppant nevet­ségessé tenni és blamálni. Jobb lesz tehát igy gondolta, az ügyvédet ez alkalommal egy­szerűen ügyvivővé degradálni; az ilyen ügy­vivő lehet egy „commis voyageur“-féle spé- cies ki ezukor, kávé vagy sorsjegyekbe „csi­nál“ s ezt kasinói tagul fel nem venni, nem lehet soha oly nagy blamage, mint egy va­lahol állandóan letelepedett ügyvédet, ki kü­lönben a szükséges társadalmi qualificátiók- kal bir, csak azért fel nem venni mert nem ismerik. Hogy nem ismertek, ez volt tehát az oka czikkiró szerint a miért a b.-csabai ka- sinó választmányának többsége alólirottat a tagok sorába fel nem vette, s azért, mert né­hány kasinói rendes tag ez eljárást épen loyalis, gyönyörű és szeretetreméltónak nem mondotta: azért követtek el ezek illetlensé­get, „effrons“-ságot stb. Régi dolog, hogy az igazság nemcsak a legnagyobb illetlenség, hanem a legnagyobb gorombaság is, melyért köztudomásilag sokszor be is szokták verni az ember fejét; ilyen értelemben, illetlenek sőt gorombák voltak azon kasinói tagok, kik illető bead­ványukban, a választmány többségének sze­mébe merték mondani az igazságot, kik a gyermeket a maga kellő nevén nevezve, a maguk részéről tiltakoztak az ilyen „Bzép“ eljárás ellen! Minthogy tehát az igazság szokott legjob­ban fájni, nem csudálom, sőt igen természe­tes következménynek találom, hogy a köz­gyűlés egy része feljajdult az illető beadvány-

Next

/
Oldalképek
Tartalom