Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-12-01 / 35. szám

Határozottan állíthatjuk, hogy mind­két vélemény teljesen téves, alaptalan; kijelentjük tehát, hogy kik a társulat­ba azért lépnének, hogy ott politikai nézeteik érvényesithetésének biztosabb tért nyerjenek; vagy kik vallási ér­zelmeik és eszméiket ott fejtegetni s fejlesztetni gondolják, azok nagyon csalódva s czélt nem érve, jó és igaz szabadkőmivesek soha sem lennének. A szabadkömivességnek állása az állampolitikával szemben csak egy, az t. i. hogy a politika munkaköréből teljesen kivan zárva. Azon perczben, melyben a szabadkőmivesség1, mint ilyen, tanácskozásaiban a politikát fel­venné, napjai megvolnának számlálva; mert hiszen a politika mig egy felől az államok, országok, tartományok sőt vidékek, és a nemzetek s népfajok kü- lönérdekei szerint mindenütt más és időnként változik, — úgy más rész­ről az teljesen az egyéni felfogás és meggyőződés dolga annyira, hogy két testvér, vagy apa és fiú, vagy két jó barát, kik pedig egymást becsülik és szeretik, a politikában homlok egye­nest egymás ellenében állhatnak. Épen ily neutrális állást foglal el a szabadkőmivesség a vallások posi­tiv hittanával szemben is, mert ezen hit még erősebben gyökeredzik a lé­lekben a politikai meggyőződésnél : a lelkiismeret ügyét pedig bolygatni vagy ahoz nyúlni, legalább is gyöngédtelen- ség volna. A szabadkőmivesség egyik iránynézete tisztelni a meggyőződés és lelkiismeret szabadságát, más részről pedig a szabadkőmivesség sem egyes államok vagy nemzetek, sem egyes hitfelekezetekre szorítkozni nem akar­hat, mert czélja az egyetemes emberi nem javát munkálni, tehát a földke­rekségén minden állam, nemzet és hit- felekezet közt elterjedni, és felvilágo- sitani, tanítani, magához ölelni min­den népeket, ennélfogva sem oly po­litikai, sem oly vallás felekezeti kér­désekkel nem foglalkozhatik, melyek a társadalomban nem egyetemesek; de viszont önként értetik a tagoknak sza­badsága és önállósága a társulat kö­rén kivül úgy a politika, mint vallás dolgában. — Csak egyet követel a szabadkőmivesség tagjaitól az állam­mal és egyet a hitvallással szemben: azt amott, hogy azon állam törvényét, melyben élnek, tiszteljék, itt pedig, hogy Istent és az örökkévalóságot vallják. Lesznek olvasóink között bizonnyal, kik még ezekután is fejőket rázand- ják s alig képesek hitelt adni annak, hogy a szabadkőmivesség gyülekeze­tében politizálni még csak nem is le­het, s ha elképzelik, hogy a társulat tanácskozásai és munkaköréből egy­részt minden anyagi érdek, más rész­ről az állam és párt-politika és a val­lástanok ügye teljesen kizáratnak, a fenmaradt tért oly kopárnak hiendik, melyen folytonos hévvel, érdekkel és kitartással munkálkodni alig lehet. — Igaz, hogy egy kis politikai, vagy egy kis vallás-vita talán eleinte fokozná az érdeket, de a társulat csakhamar pártokra szakadna s önmagával küzd­ve bizonnyal felbomlana, elpusztulna. Igaz, hogy amaz önzetlen s a mellett szellemi és anyagi áldozatot is követe­lő működéshez meleg felebaráti szere­tet, lelkierő és emelkedettség kívánta­tik, de más részről a szellemi és er­kölcsi téren teljesített nemes mtinka magasztosabb önérzettel is jutalmazza a fii munkást mint az anyagi téren, vagy épen önérdekből teljesített munka. De mégis, és mindezek után valljuk be, hogy a szabadkőmivesség csaku­gyan foglalkozik a vallással, és fog­lalkozik a politikával is. Igenis, a szabadkőművesség hirdeti és tauusitja azon vallást, hogy az ösz- szes emberi nem érdeke közös és egy, hogy annak tagjai, mint egy család tagjai mind testvérek, hogy ennélfog­va nem tekintve testalkatot és szint, nem a nyelv, miveltség vagy hitkü- lömbségét, egymást szeretni és kölcsö­nösen támogatni tartoznak; hirdeti azon egyetemes vallást, mely az em­beri szív és lélek természetadta érze­téből támad!, hogy imádni kell egy felsőbb hatalmas, egy mindenható szel­lemet, mely folyton nyilvánul a terem­tésben, a fentartásban és a gondvise­lésben. Tanitja, hogy igyekeznünk kell ama legfőbb, örök szellemet tökélyei­ben és működésében utánozni, hogy nekünk is folyton alkotni, teremteni és építeni kell, épiteni az össztökélete- sedés és embertársaink boldogitása te­rén, hogy igyekezni kell az elért tö­kélyt és jólétet ápolni, fentartani a tudomány és művészetek, a világos­ság terjesztése és az erkölcs serényi gyakorlása által, hogy igyekezni kell őt a gondviselésben is követni, gyön­gébb embertársaink tanítása, vezetése és gyámolitása által. De politikával is foglalkozik a sza­badkőmivesség minden tanácskozása és munkálatában hévvel és kitartással; foglalkozik a legnagyobb, az emberi nem egyetemes politikájával. Működik ernyedetlenül, hogy a pártok, nemze­tek elkülönitő politikájának élét ve­gye ; működik, hogy az emberinem egyetemességének, érdekközösségének, az egyetemes testvériségnek s az eb­ből folyó egyenlőség és szabadságnak elve a népek többségének szivében gyökeret verjen, hogy lehetetlen le­gyen a most Uralkodó kaszt- párt és különérdek : az önzés politikáját kö­vetni. Foglalkozik a világ polgárság­nak nem a roszakarat és filiszterség, de a szó nemes értelmében felfogott politikájával, mely azt tanitja, hogy a nagy őzéi az összes emberinem bol­dogsága, szabadsága, jóléte és békéje csak úgy éretik el, ha a részek mind virágzók és szabadok lesznek, — ezért követeli, hogy a családi élet virágzó és boldogitó legyen, mert csak ily jó­létnek örvendő családok alkothatnak virágzó községeket, ezek viszont sza­bad és virágzó államokat mint az em­berinem egyetemes jólétének alkotó részeit. Ezen politika tanitja, hogy egy nemzetnek vagy államnak sem lehet állandó érdeke a szomszéd vagy más nemzetek és államok felett uralkodni, vagy azokat elnyomni, mert az engesz- telhetlen gyűlöletet és folytonos küz­delmet szül, mig a szomszéd államok önállósága, szabadsága s virágzó meg­elégedése és jóléte a bel- és külbéké- nek legbiztosabb záloga. Ugyanezen politika tanitja, hogy csak ki ön­magát becsüli s önérdekét nemesen fog­ja fel, képes jól és nemesen családja érdekét is felfogni, azért munkálni és áldozni; hogy csak családját s köz­vetlen érdektársait és barátait igazán szerető, s értök minden áldozatra kész ember gyuladhat igaz honszeretetre s lehet önzetlen, mindent feláldozó ha­zafi, valamint végre, hogy nem szeret­heti testvéri melegség és önzetlenség­gel az összes emberinemet, ki nem ké­pes hazáját végtelenül szeretni. Ez és ilyen röviden a szabadkőmi­vesség vallás és politikai foglalkozása, s mert ilyen, azért áll a szabadkőmi­vesség az államokkal és vallásfeleke­zetekkel szemben nem rombolólag, de alkotólag és épitőleg. Es ezekután egészen röviden, csak pár szót még a feltett kérdésekhez. Hogy a szabadkőmivesség még most is oly szoros zárkózottságban tanácskozik és működik, hogy belszervezetébe a kül­világnak bepillantani nem lehet, azon senki meg ne ütközzék; hiszen azon eszmék és elvek, melyeket a szabad­kőmivesség hirdet és érvényre juttat­ni törekszik, még mindég sokak által rettegtetnek; hiszen a társaság ezred­éves története bizonyitja, hogy az ál­lamkormányok azt a legközelebb el­múlt időig, mint létök legfőbb ellenét, üldözték. Hiszen a vallásfelekezetek is vészt kerestek benne; hiszen a köz­szabadság és szabadtársulás ma sincs még az államok legnagyobb részében úgy biztosítva, hogy újabb üldözések ellene ne támasztathatnának. Hiszen a jezuitismus újra támad, újra szervez­kedik, újra kezdi a sötétség, babona és vakhit üzelmeit, — és bár a nyílt szó és a sajtó szabadabb hangját tel­jesen legalább elfojtani már aliglehet, bár az elmondott nézetek és elvek mellett a közéletben is kiki erejéhez képest működhetik, még is egy oly társulati szervezet, melynek működése a leggonoszabb és súlyosabb időben sem szünetel, mely a küzdtért mindég megállhatja, és melynek működése összevágó egyöntetűsége által mindig fokozottabb leend: miként eddig, úgy ma és soha sem leend fölösleges. Ez a való, és ennyit tudni a sza- badkőmivességről általánosságban elég; mi hisszük; hogy kegyes olvasóink közül a legtöbben a becsületes, a ne­mes szándékot és törekvést belátva, a terjesztett ferde hírek és balitéleteket eloszlatni szívesek lesznek; hisszük, hogy kik a népet tanítani, oktatni, vezetni hivatvák, azt ezen kérdésre nézve sem hagyandják a babona és sötétségben, a tudatlanságban tévelyeg- ni, s hogy a nép önzetlen jóakarói és barátjai által meggyujtott — bár még kis világot terjesztő — szövétne- ket sem a véka alá rejteni, sem elol­tani senkinek kezet nem nyujtandnak. De hozzon a sors bármit, jó vagy rósz napokat, a szabadkőmivesség meg nem lankad, s meg nem szünteti megkez­Ifju korában a nemes lelkű és könyörü­letes szivü Hellenbach báróné udvarában ki alattvalóinak valódi édes anyja volt, meg­tanulta a beteg ápolást és a házi gyógysze­rek készitését (ami akkoriban sok nemes családnál az emberiség dicsőségére szokás­ban volt.) Ott ismerte meg az én feleségem némely növényeknek gyógy er ej ét és azokat bizonyos betegségekben biztosan használni, alkalmazni ama jó barátságos szellemben, mely különösen azelőtt divatozott bizonyos protestáns papi házakban, hol a házi szere­ket ingyen szokták kiszolgáltatni. Az volt az ő szivének gyönyörűsége, ha a szegényeken kik nem voltak képesek az orvosságért fizet­ni, az ő füveivel, borsos mentájával,*) bodza­virágjával, kenőcseivel, ürmösével, székfűvi- rágjával, attikai balzamjával, gyökereivel, áldott pápafüvével, pézsma csüküllőjével és oroszlánfog füvével*) segíthetett. Nem volna-e tanácsos minden vármegyé­ben egy főgyógyszertárat, s minden 1000— 2000 embert számláló faluban legalább 10, 20, 30-féle specifikus orvosságot magában foglaló kisebb gyógytárakat alapítani, hogy ez által a szegény földnépe orvossággal el- láttassák és a betegek egészsége és élete megmentessék? Ki meri állítani, hogy 1000 vagy 2000 munkás ember nem érdemes e jótéteményre ? Ha már az okos és a miveltségnek csak kezdetén álló amerikaiak — amint örömmel olvasom — gyógytáraikat 7—9 specifikus or­vossággal bírták ellátni, mért ne birnók mi okosabb európaiak legalább falusi gyógytá- rainkat igy ellátni? *) A boraosmentát saját cselédeivel mázsaszámra produkálta és aztán a városi gyógytáraknak szállította. Azonkívül igen sokat ingyen osz­tott ki a szegények között. *) Taraxacum leontodon; oroszlán száj. Gyermekeim. Az első házasságból: 1. Therezia elsőszűlött, 2. Erzsébet f, 3. Mária f, 4. Anna f, 5. Er­zsébet f, 6. Sámuel, 7. Dániel f, 8. Erzsé­bet f, 9. Dániel, 10. Klára f, 11. József, 12. Klára f, 13. János f. — A kereszttel jegy­zettek nagyobbára az akkor még igen veszé­lyes himlőben haltak el. A második házasságból: 1. Therezia f, 2. Pál, 3. Károly, 4. Ferencz, 5. Janka. Mostoha gyermekeim: 1. Euphrosina 2. Karolina. Mindakettőt saját gyermekemül fo­gadtam, s végrendeletemben a többiekkel egyenlő örököseimmé tettem. Miért? Erre megfelel a végrendeletemhez csatolt iromány. Ezen húsz gyermeket itt jellemeznem kel­lene, hogy kimutassam, minő hatással volt az én tanmódszerem saját gyermekeim ne­velésére. Ezt azonban az utódokra és a ha­lálom után pártatlanul Ítélendő embertársa­imra bízom. Nekem ezúttal elég visszaemlé­keznem lelki és testi tehetségeiknek szép fejlődésére, és kémem az istent, hogy azon jó magvakat, melyeket sziveikbe ültettem, saját magok és embertársaik javára kifejlesz- sze, s áldásaival bőven megáldja. Örömeim, szenvedélyeim, kedvencz fog* lalkozáim. A zajos örömöket, mulatságokat és kedv­töltéseket soha sem szerettem. De a termé­szet szépségeiben, kertemben a vetésekben, es 8zöllőskertekben, saját és mások gyerme­keiben, kertészkedésben és méhészetben nagy gyönyörűségem volt, s ezek körül oly sok mulatságot találtam, hogy mindig vidor és elégedett voltam. Különös kedvet találtam gazdászati kísér­letekben. Ezeknél szemem előtt lebegett az: 1. hogy a természetet tanulmányozván megtudhassam, mi az, a mi a szántóföldek­nek, mezőknek, kerteknek és szöllőknek ká­ros vagy hasznos? mi a legjobb eljárás? 2. hogy az időt minél jobban felhasznál­hassam ; 3. hogy a gyermekek és cselédek erejét célszerüebben alkalmazhassam. 4. hogy lehetőleg sokféle hazai és külföl­di terményt tenyésszek és hasznosítsak; 5. hogy elegendő takarmányi és élelmi készletem legyen kedvezőtlen időjáráskor is, ha például szárazság, jégeső, vízözön stb. következnék be; 6. hogy jobb hasznát vegyem a marhának, különösen a fejős teheneknek, a trágyának és egyéb aprólékosságoknak a gazdászat mellett. Ezen hat pont vüágossá lesz a következő példa által. A mezőnél észrevettem: 1. hogy igen rósz fűnemei vannak. Lásd „Der Landmann in Ungarn“ 50—53 1. 2. hogy igen későn kaszáltatnak, mikor legjobb erejök már magba megy; 3. hogy a széna soká fekszik a rendeken. 4. hogy a mezőn sohasem nő sarju; 5. hogy a széna nemcsak 100, hanem gyak­ran 1000 boglyában is megromlik. Hihetet­len, és fájdalom, mégis igazi Mindezen és sok más bajok ellen specifi­kus ható eszközöket és módokat kerestem és találtam. Mily nagy öröm volt az nekem I... De ki fordíthatja el az embereket a már megszokott régi schlendrián gazdálkodás­tól? Senki, csak a szükség, a kedves szük­ség!... Amint egyik vagy másik kísérletem kicsi­ben több évi próbálgatás után kertemben vagy szántóföldemen sikerült, a szerint gya­koroltam nagyban és ismertettem azt a kö­zönséggel is, hogy utánozzon. így például 50 esztendei különféle próbál­gatás után meggyőződtem a lóherének és a vetett fűnek rendkívüli hasznosságáról, és ezen két takarmánynemnek mivelését könyv­ben 1000 magyar és 1000 német példányban ismertettem a közönséggel; magját pedig sokszoros, részint sikerült, részint nem sike­rült kísérlet után, magam, követőimmel együtt több ezer mázsányi mennyiségben termeltem. Ezen magot nagyobb mennyiségben szállitat­tam Nagyváradra, Aradra, Debreczenbe, Sze­gedre, Kassára, Eperjesre, Zólyomba, Sel- mecre, Budára, Pestre, Pozsonyba, Bécsbe, Erdélybe, Horvátországba, sőt 1819-ben Nümbergbe is; kisebb mennyiséget pedig a szegény gazdák közt osztogattam szét ingyen. Hogy mily hasznot hajt e növény, azt az ország tudja. Csak meg kell hallgatni Mui- katirovics pesti tanácsos ur szavait ily című munkájában: Rövid gondolatok azon módok iránt, mellyek szerint kedves magyar hazán­kat jóféle hússal és hallal állandóan lehetne segíteni. Budán, nyomatott a királyi Univer­sitas betűivel. 36 és 37 lap: „Példátvegyen a mi népünk a Békés-vármegyei szarvasiak­tól, és más két három szomszéd helységek­től, melyek a tudós és nagyérdemű Thesche- dik Sámuel ur példás tanítása szerint nem­csak magoknak sok kövér tejet, vajat és saj­tot nyernek, hanem a pesti piacra is annyit hoznak, hogy bátran lehet állítani, hogy több tehén- és juhvajat és sajtot hoznak ezek, mint három Pest, Pilis és Solt összekapcsolt vármegyéknek lakosai, sőt még teljes bizo- dalommal vagyok, és mindnyájan lehetünk, hogy Theschedik ur példás tanítása ebben az előmenetelben még nagyobb gyarapodást és tökéletességet fog venni, ha mások is ma­gok társait vagyis symbolumait (talán szor­galmát?) hozzáteszik* (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom