Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-11-17 / 33. szám

Uj folyam.

33-ik szám.

Gyula november 17-én 1872.

C \

Szerkesztőségi iroda:

Dobay János könyv- ' nyomdája, saját házában.

Kiadó hivatal:

Winkle Gábor könyvárus üzlete, . főtér, Prág-ház.

J

VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetésiirodájában (úri utsza Í3. sz.) — Bécsben Schmid Edmund hirdetési irodájában (Weihburggasse, Nro. 22.) Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr.

' A

Megjelen

hetenként egyszer,

minden vasárnap.

Előfizetési dij:

Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft

L J

Rendezett tanácsunk Ügyében.

Múlt számunkban közlöttük a nm. belügyministeriumnak leiratát, mely városunknak rendezett tanácsú várossá alakítása tárgyában tett felterjesztésre a megye hatóságához leérkezett

— E leirat a szolgabirói hivatal utján e napokban kézbesittetett a városi elöljáróságnak, hogy azt az érdeklett folyamodó polgárokkal közölje, és ez nem is késett azt azonnal Szigethy Lajos úrral — ki fáradhatlan buzgalommal a rendezett tanácsot óhajtó polgárok élén áll — közleni. — Az általa e hó 14-én a városháza termében összehívott értekezlet, a már nevezett ügyvéd ur által kidolgozott választ — méltányolva minden tekintetben nézeteit — egyhangúlag el is fogadd és felterjesztéssel megyénk hatóságához öt bizá meg.

Az újabb felterjesztés szövege szó szerint a kővetkező:

„Tekintetes szolgabiró ur! a nagy- méltóságu m. k. belügyminister urnák

— Gyula m. város rendezett tanácsú szervezkedése tárgyában f. 1872-ikévi november hó 2-ról 33,211 sz. a. kelt tendelete velünk közölve lévén, — ama egyedüli óhajtásunk bővebbi érvényesítésére — vajha városunk mi hamarább rendezett tanácsú belkormányzattal láttatnék el — tisztelettel következőkben nyilatkozunk, ugyanis:

A tisztelt ministeri rendeletben figyelmeztetve vagyunk, — hogy jóllehet az átalakításból származó költség többlet 3820 frt tekintettel a község általános anyagi viszonyaira — jelentékenynek nem mondható — mindazonáltal tekintettel arra, hogy a község kiadásai — annak közjövedelmeiből eddig sem fedeztethettek — s ezen czélból az 1872-ik évre is a földesurak által fizetett 1050 frtnyi átalány ösz- szegen kívül az államadók után 63 kr. százaléknyi községiadó kivetése szükségeltetett —' az átalakulásból származó nagyobb költségeknek községiadó utján szándékolt előállítása annyival is inkább komoly megfontolást igényel — mert nagyközségekben a községiadó az 1871. XVIII. t. ez. 120. §. szerint — csak bizonyos államadéjk diniig á rendezett tanácsú városokban a 121. §.J szerint — a községi lakosok és birtokosok égyenes államadója után lévén kivetendő, ha tehát Gyula m. város rendezett tanácsú várossá szervezkednék — könnyen előállhatna azon eset —■ hogy ezen községiadó fedezéséhez olyan községi lakosok — és birtokosok is tartoznának hozzájárulni, kik sem az átalakításért nem folyamodtak — sem pedig a nagyközségi szervezet szerint bizonyos kiadásokhoz hozzájárulni nem köteleztethetnek.

Minek során a fentebb tisztelt minister ur — mielőtt az engedélyt megadná — kérvényünket a fentebb említett körülmény figyelembe vételével leendő ujabbi tárgyalhatása végett a megyei bizottsághoz vissza küldötte.

Ezen élőnkbe tárt körülményre tisztelettel előadjuk:

Midőn városunkat rendezett tanácsú várossá szerveztetni kívántuk, — s felszerelt kérvényünket a megyehatóság utján a nagyméltóságu m. kir. belügy- ministeriumhoz felterjesztettük — távolról sem foglalkoztunk ama gondolattal — hogy a rendezett tanácsú város szervezéséhez igénylendő nagyobb költségekkel — kizárólag a rendeletben felemlített fóldesurakat terhelni akartuk volna — mert hiszen a köz- kormányzAti költségekhez egyenlő mértékben mindnyájunknak hozzájárulni elodázhatlan kötelességünk, hauem azon nemes törekvés vezérelt bennünket, hogy felfogva a jelen kor igényeit — szakítani akartunk az urbér korából eddig fenállott községi rendszerrel — és tekintettel arra — hogy az itten levő értelmiség — kereskedelem, ipar — és előre haladt mezei gazdászok érdemes tagjai oly számban mutatkoznak — minővel megyénk egyik városa sem dicsekedhetik — városunkat az előre haladt kor igényeinek megfelelőleg — a jelesebbek színvonalára emelhessük, — ez volt egyetlen óhajtásunk, ez volt törekvésünk és ezen nemes czél vezérel bennünket — midőn városunkat rendezett tanácsú 'várossá szervezni akarjuk.

b) Midőn városunknak ekénti szervezéséért folyamodtunk — kérelmünket az 1871. XVIII. t. ez. 135. §-ra alapitottuk, melyben kimondatik, hogy iha a nagyközség rendezett tanácsú várossá akarna alakulni — mint a jelen esetben Gyula m. város — tartozik

bebizonyítani, — hogy ezen átalakulást — az egyenes államadó felénél többet fizető lakosság akarja.

Hogy ezen átalakulás folytán reájuk nehezedő kötelezettségek pontos teljesitésére elégséges szellemi és anyagi erővel rendelkeznek.

Ezen esetben a törvényhatóság — már nálunk a megye kérelmünk tételeit megvizsgálván — a kérvényt saját véleményének kíséretében a belügyminiszterhez küldi, ki a felett véglegesen intézkedik,

Es ha be van bizonyítva mind az — mi a fentebbiek szerint bebizonyítandó — az átalakítás meg nem ta- gadtathatik;

A midőn tehát a törvény ily világos — hogy az egy áltáljában magyarázatot nem igényel — úgy vagyunk meggyőződve — hogy a tisztelt miniszteri leiratban — az 1871. XVIII. t. ez. 120. 121. §-ra fektetett figyelmeztetés a tekintetben, hogy városunk az imént idézett 120. 121. §-ok figyelembe vételével mint rendezett tanácsú város szervezhetö-e vagy sem ? a további vitatkozásnak egyáltaljában tárgya nem lehet, — mert mi a fent idézett 135. §-ban előirt feltételeknek eleget tettünk, és a nagyon tisztelt ministe- riutn eme törvényre fektetett kérelmünket sem el nem odázhatja, sem pedig meg nem tagadhatja.

c) Ama neheztelésre — mely a tisztelt ministeri leiratban felemlittetik — hogy kiadásainkat 63 kr. százalékos községiadóval fedezzük — tisztelettel

TÁBCZA.

Thcschedik Sámuel, egykori szarvasi evang. papnak önéletírása, ötven esztendős papi hivatalának alkalmából írva 1817. deczembertől 1819. marcziusig.

Hátrahagyott német kéziratából fordította Zsilinszky Mihály.

(Folytatás)

Iskolám gyümölcsei, eredményei.

Az ifjúság szép haladása a tudományok különféle szakaiban minden várakozáson felül vala. A Szarvason 1787. május 2. és 3-án t. Pongrácz B. pest-és békésmegyei egyházi és iskolai felügyelő elnöklete alatt tartott esp. gyűlés jegyzőkönyve igy hangzik: „Minden osztályok sorban megvizsgáltatván a gyermekek következő tárgyakból: u. m. be- tüzés; syllabizálás és olvasásból — továbbá a nagyobbak a hit- és erkölcstanból, bibliai és hazai történelemből, természetrajzból, mér- tanból és természettanból, mezei gazdaságtanból, diaeteticából, párbeszédes szavallás- ból, mely tudományok mellett a feladott kérdésekre írásbeli feleleteket is adtak és pedig minden várakozáson felül, a hallgatóság teljes megelégedése mellett, eddig hallatlan eredménnyel Mindez kiválólag a jelenkori neveléstudományban legjártosabb és az iskolának élő tisztelendő Theschedik Sámuelnek érdeme, kinek fáradhatatlan munkássága folytán a növendékek üy nagy előhala- dást tettek, hogy mindenkit bámulatra ragadnak, továbbá érdemteljes tanítójuknak (Farkas Jónás,) aki alatt nemcsak szorgalomban, hanem a tudományokban is előrehaladtak."

Ugyanilyféle tanúbizonyságot tettek a királyi küldöttségek is, melyek a boldogult Lipót császár parancsa folytán az iskola eredményeit vizsgálták. Kitűnik ez a nyilvános és gyakran hirdetett udvari leiratokból. A sok tanúbizonyság mellőztével rövidség okáért itt csak kettőt említek fel.

Az l79#-ik évi julius 2-kán kelt királyi leirat szavai ezek: „hogy az efféle gyakorlati gazdáseati intézetek felállítása az egyetem és más felsőbb intézetek mellett szükséges, és hogy amíg ezen uj tanrendszer az egyetemen és az akadémiákon életbelép, addig az ifjak a Theschedik-féle intézetbe menjenek, hogy kellő képességet szerezhessenek magoknak. Hogy pediglen ezen gyakorlati gazdasági intézetnek haszna az ország más vidékein is minél inkább szétterjedjen, ő felsége kegyelmesen rendelni méltóztatott, hogy minden kerületből legalább egy — tanítóságra készülő jelesebb ifjú, aki t. i. a gazdá- szat iránt hajlammal bir, Szarvasra küldessék tanulás végett, és ott Theschedik Sámuel igazgatása és tanítása mellett, két évi gyakorlatról szóló bizonyítványt nyervén, a tanítói hivatalra minden más pályázók előtt alkalmaz tassék.“

Ezen királyi rendelet hét esztendőn át követtetett; hogy mért nem tovább is, arról majd csak későbben szólok. Némely okokról szándékosan hallgatok, mert azokról jobb hallgatni, mint beszélni, vagy írni. — De még két tanúbizonyságról kell megemlékeznem.

Egy Povázsay Máté nevű aggastyán, aki még most is él, és nem rég szarvasi bíró is volt, egy vizsgálat alkalmával nyüvánosap ezeket vallotta: ezelőtt nekünk szüléinek kellett gyermekeinket tanítanunk és taníttatnunk ; mostan pedig gyermekeink tanítanak bennünket, ha az iskolából hazajönnek.

Lehoczky Pál Békésmegyei esküdt egy vizsga után ezeket mondá : Már ezek a faty- tyúk többet tudnak mint mink.

A többi dolgok, miket itt mondanom kellene és lehetne, megvannak írva egy nyomtatásban is megjelent könyvecskémben Uy czim alatt: An das ungarische besonders protestantische Publicum: detaillirte Erklärung der Ursachen des Entstehens und des Ent- schlafens des ersten practisch-oeconomischen Industrial-Instituts zu Szarvasch, von seinem Stifter Samuel Theschedik. 1798.

Midőn az intézet gyümölcsei némely emberek szemeinek nagyon roszúl estek, föltámadt a rút irigység és nyugtalanul várták az uj tanrendszernek előre megjósolt rósz következményeit... Némelyek rettegtek a földmivelők felvilágosodásától, — mások azon sejtelemmel rettegtették a népet, hogy amit én önként szabad elhatározásból tettem, azt tőlök majd mint kötelességet fogják követelni ... Más effélét elmondtam egy más kéziratban levő munkámban üy címmel: Übersicht des Szarvascher Practisch-oeconomischen Industrial Instituts von seinem Entstehen im Jahre 1779 bis 1806.

Gyűlölet, irigység, gúny, üldözés és ármány. Ezeknek 13 oka. Szenvedéseim.

I. Midőn az én tanrendszeremet az ország gondolkodó férfiai úgy mint a külföldiek, általános tetszéssel fogadták, akkor az obseu- ransok és schlendrianok gyűlölni kezdték azt, inivei az által hattérbe látták magokat szo- rittatni, s féltek azon szemrehányásoktól, melyeket felülről már eddig is kaptak: Ha Th. oly népes (10—12000 lélekből álló) gyülekezetnek papja, oly sokféle foglalkozás I

mellett, annyi gyermekkel és oly kevés jövedelemmel mindezt megteheti, mért nem teszik mások is, akiknek több ajövedelmök, több a vagyonuk, idejük és pihenésük?

„Az emberek mindig azt szokták leginkább ócsárolni, amit nem képesek megtenni Rendkívüli érdem bűnné lesz, melyet sohasem bocsátanak meg. Az iskolában mindent tanulnak, amit ismét el kell felejteniük." Ezt szokta vala mondani Krisztina svéd királynő.

Ilyen emberek lázilották fel ellenem saját híveimet I Sőt fogja-e hinni az utókor azt, hogy még prédikáltak is ellenem nyüvános helyen, amint az a következő levélben kiviláglik, melyet a derék Józsa István előbb Békésmegye orvosa, most pedig szabolcsi doktor irt báró Prónay László ő excellenciájához.

Nagyméltóságu Báró ur, Királyi Tanácsos, legkegyelmesebb uram! Mint orvos járulok nagyságod elé életet vagy halált kérni egy nagyon sérült beteg számára. S e küldetésemben — ámbár szakomtól eltérek — a Müót védelmező Cicerónál boldogabbnak érzem magamat felszólalni egy becsületes ember ügyében, s e részben — mi szintoly könnyű, mint nehéz — nem hagyom magamat visszarettenteni sem a fenyegetések sem a biró kegyetlen szigora által, hogy olyannak ne tüntessem fel őt, mint aki legnagyobb gyöngédsége és veleszületett emberbaráti jóakarata és jótékonysága által igen kitűnő.

Tisztelendő Theschedik Sámuelt, kitűnő szarvasi lelkészt értem, nagyméltóságu uram! aki mint vallásának ernyedetlen híve, hallgatóinak buzgó lelkipásztora, minden tudományszakban jártas, a közjó előmozdításában fáradhatatlan férfiú — erejét, életét és- minden tehetségeit, hívei iránti szerzetből,