Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-11-17 / 33. szám

ama felvilágosítást adhatjuk — hogy az 5 ./■ alatti költség előirányzás szerint 1872-ik évre a városnak évi jövedelme 31,885 frt 83 kr. van előirányozva pedig a városi tisztviselők, szolgák szükségletére 15*148 frt 73 kr. ha tehát ezt a jövedelemből levonjuk marad még rendelkezés alatt 16,737 írt 10 kr. nem azért van tehát a 63-os községiadó 1872-ik évre kivetve, mintha a város saját jövedelmeiből a köz- igazgatási költségeket fedezni nem tudná —• hanem azért — mert a költ- ságelőirányzás II. Vili. XIV-ik tételei szerint — ezen évre esett terheit 39,677 frt 13 krban fedezni akarja — melyek ha kifizettetnek, már a jövő évi előirányzásban ezen teher elő nem fordulván a községiadó is tetemesen fog majd leszállittatni — de le fog Szállíttatni azon oknál fogva is, mert ezen tétel alatt — védgátak, zsilip, csatornázásba tett pénzbeli befektetések által, a város jövedelme is szaporodván — a községiadó aligérezhető mértékben lesz már a jövő évre kivetve.

Ezekhez képest tisztelettel kérjük a tekintetes megyei bizottságot, — hogy elmondott érveinket kegyes figyelmére méltatván ama kérelmünket, hogy

— tekintettel arra, miszerint az 1871. XVIII. t. ez. kihirdetése óta városunk

— a törvény értelmében mindez ideig magát nem szervezhette — mint rendezett tanácsú város mi hamarább szer- veztessék, hogy már az 1873-ik év kezdetén mint olyan működését megkezdhesse — a nagyméltóságu m. kir. bel- ügyministeriumhoz továbbá is párto- lólag felterjeszteni méltóztassék.

Kelt Gyulán november 14. 1872,“

Midőn a nm. Jjelügyministeriumnak felterjesztésünkre adott leiratát olvassuk, vagy azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy az absolut rendszer hagyományos szokása szerint a kákán is csomót keres, vagy hogy az eszme ellen, melyet Gyula városának többsége óhajt, egy oly oppositio képződött, melynek én-je sokkal kedvesebb, mint közügyeink minden jobb érzésüek által óhajtott rendszeresitése; az elsőt azért állítjuk, mert nagyon jól tudjuk hogy az absolut rendszer szokása szerint az első felterjesztésnek — ha még oly lényegtelenül is, módosíttatni kellett; igen jól emlékszünk reá, hogy egy

féláldozza.' Szóval, hogy Homerrel röviden szóljak, oly férfiúról emlékezem meg a keresztény egyházban, aki az államgazdászati tudományokban legtöbb érdemeket szerzett magának, s aki nekem éppen azért legkedvesebb.

Ezen férfiú, nagyméltóságu Báró, egészen oda van, s ha csak elleneitől fugne, el is halhatna, sőt amenyire kemény sorsát én tapasztalom, meg is halna, s mint ártatlan esnék áldozatául nehány elvetemült, hogy ne mondjam az egész keresztyén vüágban legkipróbáltabb gazemberek dühének. Tartok tőle, hogy mint hajdanában az abderi- táknak Demokritusokért Hippiasnál, úgy nekem Theschedik ügyében azt kell jelentenem : hogy ő kevés életbölcseség és nagy lelki gyötrelem miatt szenved elannyira, hogy nagyon is félő, miszerint agyrázkódás és elmeháborodás fogja érni.

Valóban, sokkal feltűnőbbek s messze földön sokkal elterjedtebbek e férfiúnak, nemzedéket túlélő érdemei, semhogy tiszttársának irigykedése alááshatná azokat. Ezért van, hogy a szentegyházban, melyben a vétket irtani, az erényt oltogatni, az istenigéjének magvait hintegeni s az istent imádni kellene Theschedik ellen villámok szóratnak, gyü- löletszülte rágalmak hintetnek, a nép lázit- tatik, zendüles támasztatik, s az egyház romlásra vezettetik.*)

Ezek azok nagyméltóságu uram! (mert még több is volna) melyek Theschedikét, ki

*) Midőn rágalmazóm nem Szűnt meg a szószékről beosteleniteni, s híveimet ellenem lázitani, s én egész három héten keresztül haboztam, hogy hallgassak-e vagy nem? e nehéz gondban nem bírtam aludni, vérem erős hullámzásba jött, | bekövetkezett az, amit Dr. Jó- zsa mondott.

alkalommal egy nyilvános testületnek helybenhagyott alapszabályait egy másik szinte azon czélra alakult testület minden változtatás nélkül felterjeszté, de azokon, — híven a fenállott rendszerhez -— változtatásokat kellett tenni, holott az előbbiek csak rövid idővel elébb hagyattak helyben. — A másodikat azért vagyunk bátrak állítani, mert végig olvasva a nm. bel- ügyministeriumnak kegyelmes leiratát, abban sehol nem találjuk a törvényt jt— melyet tisztelni mindnyájunk kötelessége — idézve; ugyanis a törvény seholsem mondja azt, hogy a kisebbség véleménye döntő legyen a községi rendezés ügyében, sem azt, hogy a többség határozatát akadályozni lehessen, de igenis, világosan mondja 135. \ §-ának 5. bekezdése: „ha be van bizonyítva mind az a mi a fentebbiek szerint bebizonyítandó, (pedig az be is volt bizonyítva, miután a kegyelmes ministerialis leirat ezt nem is észrevételezi) az átalakulás meg nem tagad- tathatiku és mégis itt oly elv állittatik fel, mely a kisebbségnek nemcsak kedvezni látszik, de egyenesen mintegy arra utasítja, hogy opponáljon, pedig ha a kisebbség véleménye egész alkotmányos életünk alatt nem vétetett figyelembe az országház termében, miért kelljen annak figyelembe vétetni községi életünkben. —

Mit fog eredményezni ez újabb fel- terjesztésünk, nem tudjuk, de nem mulaszthatjuk el a nm. belügyministeri- um figyelmét felhívni arra, hogy noha a községi törvény több mint egy éve van megalkotva, a mi községi viszonyaink még egészen rendezetlenek, elöljáróságunk tettek helyett csak névben él, és mint pictus masculus szerepel; szelíd és jólelkü biránkat csak mások akarata tartja azon a polezon, melyet ma szívesebben engedne át másnak, mint holnap; pedig e leiratra az alkotmányos formákkal járó késedelmes felterjesztés, mely csak úgy uj-év táján juthat a magas kormány kezeibe, előre is azon biztosítással kecsegtet, hogy a jövő év elején is csak azok leszünk még, a mik ma vagyunk kárára községi életünknek, fejlődésünknek.

még most is veszélyesen. beteg, ágyhoz szegezték, melyek előttem, mint testi orvosa előtt — ki a bajt kezdettől fogva figyelemmel kísérem —- világosak, és melyeket most egész őszinteséggel nagyméltóságod tudomására hozok, hogy egyúttal tehetségem szerint ama férfiú életéért és javáért, megtartásáért, hathatós és gyors oltalomért s minden ellenségei ellenében való védelmeért s nagyméltóságod atyai pártfogásáért legforróbban könyörögjek.

Csaknem fárasztó, sőt talán végtelen volna előadásom, ha egyéb fontos körülményekre is akarnám nagyméltóságod becses figyelmét fordítani; azért ezt mellőzve, csak azon egyért esedezem alázatosan,

méltóztassék ezen felszóllalásomat mindenki előtt, de kivált ő előtte — akiért ezt sze- retetből tettem — elhallgatni.

Aki nagyrabecsült kegyelmébe, s hathatós pártfogásába ajánlottan, vagyok nagyméltóságodnak legalázatosabb szolgája Józsa István, phil. et med. doktor, s békésmegyei orvos.

így irt egy buzgó katholikus orvos az ő protestáns betegének egészsége és élete érdekében. Az Isten áldja meg érte!

Ó mi felséges! mi szent a kedélynek ilyen öszhangzata! Ha e harmónia egykoron általánossá lesz, akkor, oh akkor az ég leszá- land a földre, és az Istennek akaratja teljesülni fog itt a földön, miképen a. menyekben!

n. A két fejedelem, nevezetesen II. József és a most uralkodó Ferencz császár részéről tanúsított különös kitüntetés és nagy kegyelem felköltötték irántam a gyűlöletet és az irigységet.

Addigiamig a dicsérő oklevelet és a két aranyérmet meg> nem kaptam, barátaim elHazai ügyek.

— Országgyűlés nov. 11-én. Elnök előterjeszti Sopronmegye közönségének kérvényét törvényhatósági kiadásainak fedezésére póthitel engedélyezése iránt; — Tren- csén sz. k. város kérvényét az éjszak-nyugati vasút kiépítése iránt. — Trefort Sop- renvárosi, és Vargits Temesvár városi képviselők végleg igazoltatnak. — Felolvastatik Emmer Kornél pesti kir. törvényszéki biró, mint okmányhamisitás és hivatalos hatalommal való visszaéléssel vádolt Deák Sándor és társai elleni biinügy megvizsgálásával megbízott vizsgáló birónak a ház elnökéhez az iránt intézett megkeres vénye, hogy Vojnics Barnabás Kernyája-kerlileti képviselő megválasztása feletti eredeti jegyzőkönyv hivatalos használat végett rendelkezés alá bocsát- tassék. Elnök e tárgygyal összefüggöleg azon felvilágosítást adja, hogy Vojnics Barnabás képviselő választása ellen a II. bíráló bizottság által vizsgálat rendeltetett el, melynek eredménye, a mai ülés alkalmával be fog jelentetni. A kívánt okmány kivagy nemadása iránt határozatra hívja fel a házat, mely az okmányt kiadatni rendeli. — Madarász határozati javaslatot mutat be a kisebb királyi haszönvételek megszüntetéséről tjavas- lat előterjesztése iránt. — Trifunácz interpellate intéz a miniszterelnök és közoktatási miniszterhez az iránt, van-e tudomásuk arról, hogy a gör.-kel. szert, egyház javai feletti számadások felülvizsgálatára a kormány által kiküldött Majthényi László kir. biztos a helyett, hogy kiküldetésének korlátái közé szorítkoznék, egyéb politikai s a nemzetiségi jogokat sértő átalános elégület- lenséget gerjesztő intézkedések végrehajtásával foglalkozik. — Lázár Ádám . interpellálja a miniszterelnököt az ország czimere iránt beadott bizottsági jelentésnek még ezen ülésszak alatt leendő tárgyalása iránt. — Cser- nátony előadja, hogy a pesti királyi táblához kinevezett Batagliani nevű biró, midőn a hivatali esküt volt leteendő, kinyilatkoztatta, hogy ö a magyar nyelvet nem értvén az esküt nem ezen, hanem német nyelven kívánja letenni, — továbbá hogy ugyan ezen kiró a bűnügyi osztályban előadásait, német nyelven tette, mely törvénytelenségből merült kérdés iránt az igazságügyminiszterhez fel- terjesztés tétetvén, ez által elrendeltetett, hogy nevezett biró mindaddig német nyelven referálhat, mig a magyar nyelvet el nem sa- játitandja. Interpellatiót intéz tehát az igazságügyminiszterhez, az iránt: van-e tudomása arról, hogy Batagliani királyi táblai biró

jöttek hozzám majdnem minden nap megnézni az intézetet és a gazdasági kertet! de az érmek elfogadása után két évig majdnem senkisem jött. Az embereknek különösen egy osztálya maradt ki végképen. A fekete kabátok.

Bitkán, nagyon ritkán örül valamely pap őszintén más paptársának bármennyire meg- érdemlett szerencséjén. Ezeknél áll az, hogy: figulus figulum odit! Mit jelent ez? Nem kenyér irigységet? A nagy Mosheim azt mondá, hogy ez „ódium Theologorum“ s irt róla egy igen szép értekezést. És mit mond erről a szelíd Melanchton ? Ez halálos ágyán igy vigasztalta magát: Ibis, ibis anima mea, et hberaberis.... ab odio Theologorum. Az az: mégysz, mégysz lelkem, és megszabadulsz.... a papok gyűlöletétől.

IH. Midőn H. József császár parancsolatjára összeírtam a török határnál levő császári hadsereg visszaéléseit és a szállítás körül elkövetett mulasztásokat, s amellett kimutattam, hogy Szarvasnak milyen sok kára van abból, hogy a szállítmányok meg nem fizettetnek, mig a szomszéd községek az ily tehertől —. különös okokból — majdnem egészen megkiméltettek; és az összeírás napja után, az eltitkolt pénz csakugyan előkerült, akkor rám, mint valami árulóra görbe szemmel kezdtek nézni — magamra vontam a gyűlöletet.

IV. Midőn a szarvasi evang. templom, az alsó vidéken eddig még nem látott terv szerint, előnyös pénzforgalom által, uj adókivetés, adakozás és külön gyűjtés nélkül, továbbá az uraságtól való koldulás és a mellett minden adósság nélkül felépült, de az építéshez szükséges értelmes mesterek és művészek Pozsonyból hozattak, akkor a szarvasi mesterek és művészek sértve érezték magomagyarul nem tud, hogy a hozzá utalt ügyeket az bűnügyi osztályban németül adja elő, hogy ezen gyakorlat az igazságügyminiszte- rium által rendeltetett el, és ha mindezekről tidomása van, mit szándékozik ezen törvénytelenség megszüntetetése iránt tenni. Kiadn- tik az igazságügyi miniszternek. — Schmausz Ede a Vojnics Barnabás választása ügyében végrehajtott vizsgálat eredményéről jelentését bemutatja. Azután áttér a ház a napirendre, melynek tárgyát képezi a honvédelmi miniszter által előterjesztett törvényjavaslatok előzetes tárgyalására kiküldött 15-ös bizottság tagjaira beadott szavazatok eredményének kihirdetése.

Levelezés.

M.-Berény 1872. november 11.

Sajnálkozva jelentjük, hogy körutazásában szerény városunkat is meglátogató Illés Gyula hegedű művész, „a magyar nemzeti népzenészek első főhegedűse“ M.-Berényben oly csekély részvétben részesült, hogy f. hó 8-án hirdetett hangversenyét Iehetlenné vált a Programm szerint megtarthatni.

Már a megjelent néhány hallgató maga is inkább távozni volt hajlandó; mikor a művész, nehogy hiába jöttek legyen, a hallgatóknak szabad választást engedve a programúiból, három darabot eljátszani vállalkozott.

E szerint előadta a következőket:

1. Adagio Mozarttól.

2. Ábránd nagy változatokkal, a művész saját szerzeménye.

3. Repülj fecském.

Laikus létünkre bizton állithatjuk, miszerint a hangalakitésban úgy mint az előadásban gyakorlottságával s érzésteljes játékával a szív érzelmeinek valamennyi lejtőjén keresztül ragadta a gyér hallgatóságot; játékán a legszilajabb öröm úgy mint a legmélább fájdalom tükröződött vissza, majd mély gondolkodás, majd komoly dorgálás, majd enyelgő csevegés gyanánt tűnvén fel az; hogy bátran kinyilatkoztathatatjuk, miszerint többet vesztett az őt mellőző közönség, mint maga a művész.

E soroknak nincs egyéb czélja, mint a környékbeli vidék azon városainak, hol Illés Gyula még megfordulaud, figyelmét felhini, hogy őt a zeneművészet iránt érdeklődők meghallgatni el ne mulaszszák.

kát, s mivel egyebet nem tehettek, szidták és gyalázták azt, aki az ő munkájokat nem dicsérte s nem akarta úgy fizetni, amint azt ők óhajtották volna.

Éppen igy állott a dolog az iskolaépítéssel is.

A régi épületet eladtuk 20, mond húsz írtért, s építettünk újat 13,000 írtért, de éppen úgy a hívek külön terheltetése nélkül s idegen mesterekkel, mint a templomot.

Mikor már ezen nagy szilárd épület négy hónap lefolyása alatt felépült, az emberek nem bírták felfogni, hogy mikép történhetett az meg az egyháztagok megterheltetése, országos gyűjtés, uradalmi segély és — mi több — adósság nélkül. Mikor ezen építkezéseknél a nálunk még ismeretlen pénzforgatásra hivatkoztam, mint különösen alkalmas eszközre, akkor az uradalmi tiszttartó Vida Imre azt mondá: hogy ő azt nem hiszi, ha azt a pénzt még százszor úgy forgatnák is... Mások azt hitték, hogy én valami kincset találtam, melyből azokat a nagy épületeket emeltem. Igenis kincset lehet találni minden iskolaépítésnél, és berendezésnél, ha^az emberek ott keresnék, a hova ősanyánk a jó természet és az isteni gondviselés helyezte, t. i. az emberek fejében és kezében. Lásd művemet: An das ungarische Publicum. 53 és 54, 1. ott rámutattam 1793- ban arra a kincsre, s a közönség feltalálhatja. Séd surdis narrabatur fabula. Csak báró Spielmann, titkos államügyész Bécsben kiáltott némely magyarnak: hear hien 1 hear hien 1

V. Némelyek azt állították, hogy Szarvas ezen két épület miatt kimerül s nem lesz képes fizetni. Pedig éppen ezek miatt oly jólétre jutott, mely eddig hallatlan volt. De oculus lividus omnia male vidít, (az irigy szem mindent roszul lát.)

(Folyt, köv.)