Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-11-10 / 32. szám

Hazai ügyek. _Országgyűlés nov. 4-én. A szünidő letelte után első gyűlés lévén, elnök üdvözli az egybegyült képviselőket és előterjeszti az időközben beérkezett kérvényeket, melyek között megyénkre vonatkozó kettő lévén, egyike az idei rósz búza termés folytán kért adóelengedések kedvező elintézése iránt, má­sik pedig a megye felirata a megyei ki­adásoknak minden levonás nélküli fedezése iránt; az összes kérvények a kérvény bi­zottsághoz utassittatnak. — Elnök bemutatja ezután Kondorossy György újvidéki, Patay István hajdu-szoboszlói, Horn Ede vágujhe- Jyi és Német Albert hóldmezö vásárhelyi újon­nan megválasztott képviselők megbízó le- veleit. — Elnök előterjeszti, hogy Orbán Balázs és Ugrón Gábor udvarhelyszéki kép­viselők megválasztása ellen kérvény adatott be. A kérvény mint elkesett visszautasitta- tík. — Irányi Dániel interpellatidt intéz a közoktatásügyi miniszterhez az iránt, szándé­kozik-e a vallás szabad gyakorlatáról és a hitfelekezetek egyenjogúságáról még ezen ülés­szak alatt törvényjavaslatot benyújtani; to­vábbá az igazságügyminiszterhez az iránt: szándékozik-e a polgári házasság behozatala iránt még ezen ülésszak alatt törvényjavasla­tot terjeszteni elő ? Közöltetnek az illető mi­niszterekkel. — Tóth Vilmos belügyminiszter bemutatja a Buda és Pest városok törvény­hatósága alakitásáról és rendezéséről szóló t. javaslatot. — Pauler igazságügyminiszter pe­dig a telepitvényesekről szólló törvényjavas­latot bemutatja; kinyomatnak és az osztá­lyoknak kiadatnak. Teendőink. ii. E lapok múlt számában a község céljairól szólva, első helyen a tanítási célt emlitém. És valóban nem is lehet valamely község­nek előbbrevaló célja, nem lehet kivált ha­zánkban, hol különösen e téren három szá­zados mulasztás szomorú jelenségei ösztön- szerüleg is arra kényszerítenek, hogy leg­jobb tehetségünket s vagyonúnkat lankadat­lan szorgalommal, és a nép s általa a haza- jóvoltát elősegítő megalkató jó akarattal pá­rosítva, igyekezzünk e téren odajutni, hogy a müveit Europa nagy mezején Benkisem mutathasson ránk gúnyosan: ime épen e hely a terméketlen szik. Trefort Ágoston a mai közoktatásügyi mi­nister mondá : hogy hazánkat csak az isko­lák és vasutak tehetik nagygyá. Valamely állam jólétét mindenkor a szellemi s anyagi állapot hévméröje mutatja. — Az anyagi jó­létet helyesen folytatott s átalánosan elter­jedt ipar, kereskedelem és földművelés, s ezek életének, vagy legalább virágzásának feltételei: a vasutak eszközük, mint megany- nyi életerek s mozgatók. — A szellemi élet megteremtője s fejlődésének feltételei pedig : az iskolák. A legkezdetlegesebb államokban minden esetre az anyagiak müveltetnek inkább, ezek lévén a megélhetés nólkülözhetlen feltételei s csak midőn az anyagiak művelésében oda­jutottak, hogy a lét biztosítva van, akkor kezdik a szellem művelését. — Mig oly álla­mokban, hol a szellemi műveltség az ipar, kereskedelem s földműveléssel körülbelül egy színvonalon áll, mindig inkább a szellemi résznek kedveznek, a tapasztalás igazolása­ként ez az anyagi állapotot mindig a saját színvonalára törekedvén emelni. Hazánk igaz, hogy nem tartozik az előb­bi államok sorába, nem kivált már ma, ha­nem, hogy a jólétnek még bizonyos fokáról is messze állunk, azt mindnyájan sajnosán érezzük. Iparunk kereskedelmünk s földmivelésünk a megélhetést lehetővé teszik, de „nem csak kenyérrel él az ember.“ Most már a szelle­miek művelésén iparkodjunk, iparkodjunk pedig oly formán, hogy ez által anyagi jó­létünket is teremtsük meg annyira, hogy a lét biztosítása mellett legalább valamit meg is gazdálkodhassunk a miből ismét a szelle­miek bővebb kifejtésére tehessünk alapítványt. Megyénk iskolaügye a hazában a statis- tikai adatok szerint elég kedvezőnek mutat­kozik, a mi mindenesetre hízelgő lehetne re­ánk, ha az átalános műveltségi kimutatás azt nem mondaná: hogy a 15 millió lélek kö­zöl csak 3.900,000 tud írni és olvasni. Kedvezőnek mutatkozó iskolaügyi állapo­tunk tehát csak annyit jelent, hogy a vég­telenül hátramaradottak között az elsők so­rában állunk, — s igy fogva fel a dolgot — amint van — bizony nem sok hizelgő van a mi kedvezőnek mutatkozó iskolaügyi állapotunkban. Hanem mégis jobban van igy, mintha épen a hátulsók között volnánk. Iskolaügyünk ez aránylagos kedvező álla­pota részint földünk áldott termékenységének, részint kedvező népességi viszonyunknak fo­lyománya. Földünk termékenysége anyagi állapotunkat türhetövé teszi, nemcsak, hanem a feleslegből az iskolákra is jut, a kedvező népességi aránynál fogva pedig (megyénk a viszonylagos népesség tekintetében 7-ik a hazában) az iskolába járók száma szintén előnyösen tünteti fel iskolaügyünk állapotát, de mindig csak aránylag. S ki ez állapotokat városunkban csak meg- közelitőleg ismeri is, szomorú következtetést vonhat magának a még nálunk is hátrább állók iskolaügyeire. Jelenben fennálló iskoláink sem rendsze­rükben, sem számukban nem felelnek meg igényeinknek; továbbá nélkülözzük a tör­vény értelmében vett felsőbb népiskolát, vég­re még mai nap sincs polgári iskolánk. S mig ez igy marad, maradunk mi is a régiék, sőt azok sem, mert maradásunk mai nap már egyenlő a bukással. Mint község megyei gondnokság alatt ál­lottunk, e gondnokság működéséről már több­ször volt alkalmam szólani. — S vájjon e gondnokság figyelme kiterjedt-e valaha le­galább az iskolaügy emelésére ? Határozott nemmel felelhetek. Csabán igaz, alapittatott egy Ieánynövelde, de nem a megyei gond­nokság működéséből, hanem ügybarátok buz­galmából. — A megye magától nem csak semmit nem tett, de sőt a törvény határoza­tát is mellőzte. 14 község van megyénkben, melyekben ma már felsőbb népiskoláknak kellene lenni, s bizonyára legalább 5, hol egyszersmind pol­gári iskoláknak. — S a megye, a törvény- hatóság, mit tett a törvény végrehajtása ér­dekében ? semmit; városunk kiskorúságában, kiskorú fejjel szintén nem tett semmit, a tan­felügyelő pedig segített a megyének és vá­rosnak. — így természetesen hiában van meg­alkotva a törvény, hiában biztosítaná szelle­mi életünk haladását, ha nincs ki végrehajtsa. Már pedig valamely állam hatalmának alap­ja csak az iskolákban van. — Ott van a kis Schweicz, műveltsége előtt meghajlik az öt földrész, — Anglia s Észak-Amerika közt bíráskodik, pedig összes lakossága, nincs any- nyi mint Londoné magáé. — Ott van a ren­geteg Oroszország, majdnem 500-szor annyi területtel mint Schweicz, s csak alig foglal helyet a nagyhatalmak közt, s hogy megál- hassa helyét, most a legnagyobb költséggel s szorgalommal szervezi s szaporítja iskoláit. — Az utolsó porosz-franczia háború bámula­tos eredményeit, mint akkor szerették mon­dogatni, a német tanítók vívták ki, — s nincs is különben. Az iskolák nálunk, mint tudjuk, felekeze­tiek, s épen ez egyik fötényezöje a jelen ál­lapotnak. Nem akarok anathemát mondani a felekezeti iskolákra, s életre valóságukat sem vonom kétségbe, hanem, hogy haladásun­kat az iskolák felekezeti jellege nagyban akadályozza, azt a ragyogó ékesszólás sem czáfolja meg. Elmondom, miért. Az egyes iskolák igazgatását a presbyte- riumok viszik. S kikből áll e presbyterium ? Tisztelet, becsület, de épen e presbyteriumok ismerete mondatá velem a fentebbieket, hogy felekezeti iskolák mellett nem fogunk halad­ni. Ily igazgatás mellett a községi iskola is csak tengődnék. A szükhatáru látkör, azon műveltségi fok hiánya, mely képtelenné tesz felfogni a hiva­tás nagyszerűségét s a tanügy véghetlen fon­tos voltát, a szakismeret nélkülözése, ebből folyólag a mutatkozó hiányok s szükségletek fel nem ismerése, valamint a helyes igazga­tás fogalmának hiánya s az értelem korlá­toltsága még eredményeket nem vívott ki se­hol, soha. Tisztelet a kivételeknek, ha talán egy kissé élesen szólok is, semmi esetre sem nagyitok a szomorú valóság ismerete monda­tá velem ezeket, és annyi mulasztás s kislel- kü érdektelenség mindennapos jelenségei me­lyek kárpótlását csak is egy szebb, boldo­gabb jövő reményében kereshetjük. És itt az idő, itt kell már lennie, hogy a szebb jövő alapjait letegyük. Elég volt már a halasztás-, mulasztásból és semmit tevés­ből, — a munka ideje eljött, dologra! vagy mint életképtelen tunya nép további sülyedé- sünkkel közeledjünk vesztünkhöz. E két út áll előttünk csupán. Midőn városunk polgársága a rendezett tanács forma mellett nyilatkozott, ezzel azt mondá ki, hogy haladni akarunk. Ott kezd­jük tehát a műveletet, hol a szükség legége­tőbb : az iskolák rendezésén. Városunk érdeke kívánta a rendezett ta- náosíormát s e forma leendő képviselőitől megvárja, követeli, hogy legfőbb és sürge­tőbb teendői közé sorolandja: a népoktatási törvényt végrehajtani, s e törvény értelmében városunk igényeinek megfelelőleg egy helyes alapul szolgálható felsőbb népiskolát felállíta­ni, még pedig községi felügyelet alatt.- • A sajtó és értelmiség feladata Ieend, hogy a vá­ros képviseletének segédéül állván a legszé­lesebb körű izgatással fogja a véleményeket a községi felügyelet hasznos és előnyös vol­táról meggyőzni. — S itt a feladat csak fé­lig Ieend megoldva, a megállapodás csak egy polgári iskola teljes felállításával s felszere­lésével történhetik. Ez egyik főfeladata az életbelépendö ren­dezett tanácsnak, s városunk érdeke mulhat- lanul megkívánja a feladat helyes és teljes megoldását. Kratochvill Gyula. Az iparról az iparosoknak. Az oly nagyfontosságu de magok az ipa­rosok által is alig méltányolt, vagy felfogott iparos ügyek rendezésére nézve óhajtók egyet mást elmondani. Osmerem jól azon közönyt, g) bizonyos szükségletek szerint. Mindezen munkáknál idő és körülmények határozták meg az eszközök kellő alkalma­zását. Ezen iskola hasznai vadának. I. a tanulókra nézve, amennyiben a) testi erejöket és b) lelki képességeiket fejleszté c) ártalmas ösztönöket csillapitá, a restsé­get, unalmat, káros egyedüliséget, haszonta­lan idővesztegetést, erkölcsrontó fecsegést, játékosságot, veszekedést, féktelenséget, illet­lenséget, sőt önfertőztetést és más bűnöket eltávoztatá. d) az iskolai időnek, ifjú erőnek, tehetség­nek, képességnek, hasznos ismereteknek, sza­bad időnek és mulatságoknak illő felhaszná­lására buzditsa. e) az egész természeti, erkölcsi, keresztyé­ni és nemzetgazdászati nevelést előmozdít. f) különféle egyes különös körülményeket illetőleg; g) szabados dicsvágyat ébresztő arra néz­ve, hogy a tanulók másokat a tanulásban túlszárnyaljanak, és példát adjanak a jóban. H. A tanítókra és tanítónőkre nézve. IH. A szülékre, különösen szülők nélküli árvákra, koldusgyermekekre és elhanyagolt nevelésű gyermekekre nézve, akiknek ugyan vannak szüleik, de akik nem törődnek velők. Lásd Fellenbergs Briefe von Hofarzt im J. 1773. IV. Heft S. 37. u. folg, bis 99. IV. A felsőbbségre, a fejedelemre, az ál­lamra, a közönségre, a hazára és az összes emberiségre nézve. V. A mezei gazdaságra, a használatlan földekre és terményekre, különöseu pedig a felhasználatlan gyermek-erőre nézve. Ezen gyakorlati gazdászati és ipariskolában a különféle gyermekekhez képest több mint hatvanféle munka végeztetett, de nem egy­szerre, hanem lassan egymásután idő és kö­rülmények, lelki testi képességek, hajlam és kedv szerint; tehát a gyermekek nem terhel­tettek, nem osztatott ki nekik egész napi munka, hanem csak akkor alkalmaztattak, mikor arra leginkább alkalmatosaknak lát­szottak. És e munkák mindig a helyi körül­ményekhez voltak szabva, s oly tárgyakra szorítkoztak, melyek mellett legtöbb érdekök volt, amennyiben vagy magoknak a gyerme­keknek, vagy szüleiknek, vagy más embertár­saiknak és a hazának használtak vele, s egy úttal a hazai termények ügyes felhasználásá­val az állami kormányrendszert is előmozdí­tották. A munkák úgy voltak beosztva, hogy a gyermekek minden évszakban el legyenek foglalva, hogy a szükséghez képest, különö­sen a földnek jobb művelése és hasznosítása az iparnak felvirágoztatása, gyárak emelése és a kereskedelemnek nagyban való megmoz- ditása eszközöltessék. S ehez képest nem le­hettek egyhangúak és fárasztók, hanem vál­tozatosak, hogy a haszontartó erőfeszítés az ifjú erőt el ne riassza. Ezen munkák, ameny- nyire csak lehetett, mindig szabadban végez­tettek, vagy pedig jó szellős helyiségben. így igyekeztem kipótolni az elemi oktatás hiányait; igy ébresztettem, fejlesztettem, bűz- ditottam, foglalkoztattam a paraszt gyermekét tehetségeit saját munkájok által; igy készite\- tem őket elő jövendő életpályájokra, hogy t közszolgálatban, a munkában megerősödvén z nemzeti iparnak mivélt előmozdítói lehessenek És mily végtelen sok jót eredményezett ji gyermekeknek mnnka általi feltüzelése 1 A tanárokat örömmel várták be; a munka órá­kat pedig folytonos élénkségben töltötték, mi­vel a gyakori változtatás által mindig jó kedvben és versenyzési buzgalomban tartat­tak, minek 'következtében utóbb nagyobb ügyesség és munkában való szenvedély fej­lődött ki. Es ez azon álláspont, mélyre én az iskolás gyermekeket emelni óhajtottam, mielőtt az isko­lát elhagyva a haza közszolgálatába lépnének. Az ekképen gyakorlott gyermekekkel bár­mely közhasznú vállalatnál, intézetnél, ter­ménynél, s egészben véve az összes nemzet mivelődése körül végtelen sok jót lehetne tenni. Hogyan lehetne a közhasznú ismerete­ket, és ismeretlen terményeket könnyebben kedveltté tenni a parasztember, mesterember, kereskedő, gyáros és vállalkozó előtt, mint ha folytonos kísérletek által saját gyermekei­nél látja sikeresen valósítva? Csak igy vész el lassankint a minden jó újításnak hatalmas gátolója, mely a kemény fejüeknél „az nem lehet“-féle kifejezésben nyilvánul. Ekképen az ifjú és öreg földmives teljesen megismerke­dik saját vidéke jóllétének természeti dús forrásaival és gazdagságával; ekképen tanul­ja meg gyakorlatilag, hogy hol keresse eme forrásokat? Hogyan találhatja fel? S okos­sága és tevékenysége által miképen használ­ta fel, és hogy a maga és a közjó előmoz­dítására mint vezessen másokat is. így lehet a hazának oly embereket nevelni, kik az iskolában tanultakat az életben az ipar felvirágoztatására tovább terjesztik, és mago­kat kedvessé teszik. Ez vázlata az én szarvasi intézetemnek. A részletek feltalálhatók irományaim között, hol behatólag van leírva 50-ik sz. a. ily cím­mel: „Entwurf einer practisch- oekonomischen Industrie-Schule für Szarvasch und die um­liegende Gegend in Nieder-Ungarn.“ (Folytatjuk.) Öszszel. Hervadó, sárguló fa-lombok Fedezzetek be engemet 1 Hervadástok úgy hivja, vonja, Megtépett, fájó telkemet. Ti voltatok leghtibb barátim Merengésim szép percziben — S im most az őszi fuvalomra Ti nektek hullni, menni kell I.. S ti mentek, hulltok, tűrve némán Mit a végzet reátok irt — És nem kerestek, gyáván esdve, Hervadástokra balzsam, irt. Hisz álmotok lesz szebb jövőről, Mely betelik mentül elébb — Hisz tudjátok, hogy új tavasz jő : Vidám napsugár, enyhe lég. ' Ah! uj tavasz ... zengő madárdal, Boldogság édes mámora... Mélyen szakgató szenvedésre Feledés könnyű fátyola... — Szelíden tűrő, néma lombok, Ti közietek ne érzeném ? Hogy hervadásban, búban, gyászban, Mélység előtt a roskadásban, Gyöngéden át fog a remény. — — — Sipos Soma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom