Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-06-11 / 47. szám

Harmadik évfolyam. 47-ik szám. Gyula junius 11-én 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi ré­szére vonatkozó közle­mények küldendők: fő­utca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hir­detések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesteu : Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek -vissza.. Megjelen hetenként kétszer, va­sárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán egész évre . fél „ . negyed „ . A békésniegyei dalár ünnepély ügy ében 1871. máj. 30-án B.-Csabán tartott gyű­lés jegyzőkönyve. Jelen voltak: A békési dalárda részéről dr. Haj­nal István elnök, Benedikty József választmányi elnök, Kovács László karnagy és Elek Lajos. A gyulai dalárda részéröl: Nuszbek József elnök, Húsz ka Kálmán, Licska János. A vésztői dalárda részéröl: Hricz Károly, Papp Lajos. A herényi dalárda részéről; Braun Mihály, Krecs- marik Endre. A tárcsái dalárda részéről Szakái Albert, Papri­ka Imre és Balogh Ambrus 1. Dr. Hajnal István mint a dalár-ünnepély ren­dezését indítványozó békési dalár-egylet elnöke üdvözli a dalegyletek küldötteit s egyszersmind felhívja a gyűlést elnök és jegyző választásra. Elnöknek dr. Hajnal István, jegyzőnek pedig Elek Lajos választatik meg. 2. Elnök Dr. Hajnal István előadja mind azt, mi a tervezett megyei dalár-ünnepély ügyében ed­dig történt, hogy t. i. a békési dal-egylet felhívá­sát az indítványozón kívül még négy dalegylet fo­gadta pártolólag u. m. a gyulai, k.-tarcsai, heré­nyi. Sajnálattal tudatja egyszersmind a gyűléssel hogy, miután Csabán, Szarvason és Orosházán nincs dalárda; ama tervben lévő ünnepélyen, csak is a fent jelzett öt dalárda fog tettlegesen részt ven­Ö csak tréfált! (Érzékeny történet.) I. Margitnál lehet szebb, de kedvesebb hölgy bi­zonyára nincs a világon! Ezt akkor mondtam, midőn egy délelőtt a tükör előtt nyakkendőmet igazítva a múlt éj esemé­nyeit idéztem elő emlékemben. Oh, az az elmúlt éj!.. Hogy is ne sóhajtoztam volna, valahányszor csak rágondoltam! hisz itt is­mertem meg öt, kiről beszélni akkor az egész vá­ros kötelességének tartotta. Én nem tudom, mi volt boldogabb érzéB: az-e, midőn az állam lotteria 50,000 frttal örvendeztetett meg, (és ez nem tréfa tisztelt leányos mamák), vagy midőn találkozásunk első szokásos alakiságai után igy szólott hozzám ezüst csengésű hangján: „Már rég vágytam önt ismerni!“ Hányszor magam elé képzelem e jelenetet, s hányszor érzem, hogy szivem meg-megremegteti egy kis tündér, mit a poéták igy szoktak kifejez­ni : az ébredező szerelem boldogsága. Különösnek tűnhetik fel önök előtt, hogy az első találkozásra úgy elragadtatni engedtem magamat; de gondol­ják meg, hogy Margitról mindenki beszélt s ö „rég vágyott engem ismerni;“ ha hozzá veszem még ehhez azon dicséretre méltó tulajdonomat, hogy a felebaráti szeretet gyakorlatára különös hajlammal vagyok megáldva, szóljanak önök: nem ni. — Végül kérdést intéz a gyűléshez, hogy vál­jon megtartandónak véli-e — ily körülmények közt az indítványozott megyei dalár-ünnepélyt? A gyűlés az elnök által előadottakat tudomá­sul veszi s a dalár-ünnepélyt megtartandónak nyil­vánítja, egyúttal felszólittatni határozza a szar­vasi, s orosházi volt dalegyletek elnökségét, hogy ha csak lehetséges újra alakulván a közös előadásban bármily kevés számmal is részt ve­gyenek. 3. Elnök felolvastatja a békési dalogyletnek a létesítendő megyei dalár-iinnepély programmjául beterjesztett javaslatát, mely is némely módosítások mellett következőleg állapittatik meg: a) Az ünnepély Csabán tartatik meg, czime lesz „békésmegyei dalár-ünnepély.“ Részt vehet benne Békésmegyének minden dalárdája. b) Az ünnepély folyó 1871 évi aug. hó ele­jén tartatik. c) Egy központi rendező bizottság alakittatik, melynek tagjaiul a dalárdák részéről a gyűlés által Dr. Hajnal István, Kovács László és Nusz­bek József urak küldetnek ki, egyszersmind elha­tározza a gyűlés, hogy egy átiratban kérettessék föl a csabai kaszinó egylet, miszerint az ügyet magáévá tevén — saját kebeléből küldjön ki né­hány egyént ama központi bizottság tagjaiul, kik is aztán a gyűlés által kiküldöttekkel együtt intéz­kedjenek az ünnepély érdekében. d) Óhajtja a gyűlés, hogy a Csabára megér­lelik-e helyes magyarázatát kedélyem gyúlékony­ságának ? Úgy van, én az első találkozásra feltétlen hó­dolója lettem Margit nagysámnak. — Jó, jó édes Tollagi — válaszolhatják önök; — azt már tudjuk, hogy ön Margittal szemben nem volt többé a magáé, hanem ö, ö!?.. Mindjárt beszélek erről is; egyelőre csak any- nyit jegyzek meg, hogy midőn elváltam tőle, oly édesen, oly sokat mondólag szorította meg kezemet, mikép mintegy felhiva éreztem magamat másnap­ra látogatást jelenteni be neki. És úgy történt. — Oh, ön rósz ember; érdekessé akarja ma­gát tenni, s engem már ily rég hagy unatkozni, — szólt ö, mialatt elém sietve kezét nyujtá. — Úgy látszik szóltam én — nagysád szereti a tréfát, vagy legalább nagyon jó kedvében ta­láltam s ezen annyival is inkább örvendek, mert igénytelen egyéniségem volt az ok, mely derült­ségét előidézte. — Oh, oh! ön a szerényt akarja adni. Figyel­meztetnem kell, mikép a szerény emberek nincse­nek kegyeimben. — Ha igy áll a dolog kénytelen leszek viselt dolgaimat, nagysádnak ajánlva 24 stereotyp kö­tetben legközelebb kiadni. — Mit és önnek volna kedve írni? — Még ugyan nem kisértettem meg, de már annyit értek az irodalomhoz, hogy a divatlapok olcsón mérik a dicsőséget. — Na az igazán eredeti gondolat volna. Ön és journalista. ? kezés egy kitűzendő órában történjék az ünne­pélyt megelőző napon, hogy díszbe vonulást le­hessen tartani. e) A megérkezés délutánján össz-próbák fog­nak tartatni, a működő dalegyletek karnagyai által közösen választott karnagy vezetése alatt. Este találkozási estély a népkertben. f) Az ünnepély napja reggelén ismét össz- próbák tartatnak, délben közös ebéd, délután pe­dig a tulajdonképeni dalár-ünnepély, melyen 5 közös darab és közbe az egyes dalárdák által nehány tetszés szerint választott külön darab fog elöadatni. A versenyt a gyűlés nem tartja célszerűnek ez alkalommal, hogy az versengést, vagy valamely más nemű kellemetlenséget ne eredményezzen a dalárdák között. g) Közös előadásra a következő darabok fo­gadtatnak el. 1. Hymnus, Kölcseytöl, zenekar kísérettel. 2. Harcos imája Lachnertől, zenekar kísérettel. 3. Lelkesedés dala, Liszttől. 4. Országos bordal, Therntől. 5. Nemzeti zászló, Hubertől zenekar kísérettel. 6. Népdalok az egyes dalárdáktól. 4. A közös előadás és az előadás napján rende­zendő bál tiszta jövedelme egy a megyében felállítandó szeretetház alap­jául fog letétetni. 5. Az ünnepélyre meghívandók a „Békés“ utján a megye müvószetkedvelö közönsége, különö. — Kegyed igen kevés szellemi emelkedettséget tesz fel rólam. — Nem ez volt szándékom; de az ön egyénisé­ge s az Írói állás __tudja-e, nagyon genialisnak tÜ Dik fel előttem. Hahaha, ön és újság csinálás!... S aztán olyan kedélyesen tudott nevetni hozzá, hogy hófehér fogai gyöngysorait, s azt a piciny ajkat nem győztem bámulni. Első látogatásom volt, az öt perc eltelt: kala­pomat vettem. Nem néztem ugyan órámat, de miu­tán szeretem magamat fesch lovagnak tartani, s miután a miveit társalkodó parlagfalvi 111. kia­dása — a látogatásokról értekező IV. szakasza 21 §-ban az első látogatásra sem több, sem keve­sebb, mint öt perc van kiszabva — gondolom, hogy nem vétettem az udvariasság ellen. Margit nagyon megigértette velem, hogy gyak­ran felfogom keresni. Na és már most tessék e hölgygyei szemben azt mondani, hogy nyugodt vagyok! Tagadta volna csak valaki, hogy egy nyúlánk termetű, halvány arcú, hosszan elterülő szőke hajú s mélységes mély ör- vényü fekete szemű hölgynél, kivált ha Margitnak nevezik, van szebb jelenség a világon, biztosítom önöket, hogy ugyan megboszulom magamat; — kiteszem Öt az újságba, mint a hallatlan rósz íz­lés nonplusultra személyesitöjét. Úgy van kérem, mert e látogatás után journa­lista lettem. A városunkban tenyésztett „Hóvirág“ cimü lapnál nyertem alkalmazást, ujdondászi s egy­szersmind segédszerkesztői minőségben. Főnököm egy derék fiatal költő volt. Emlékeznek még önök hölgyeim amaz érdekes sóvár magas barna alakra:

Next

/
Oldalképek
Tartalom