Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-06-11 / 47. szám
* sen meghivatik az egész megyei bizottmány s tisztikar, Csaba városa s annak közbirtokossága, az aradi, lippai s h.-m.-vásárhelyi dalárdák, mint hozzánk közellevök s különben is velünk szorosabb ismeretségben álló egyletek. Továbbá a zene és dalmíivészet kiválóbb képviselői közöl némelyek. 6. Ha az ünnepély bevétele nem fedezné a kiadásokat, a lehető kiadási többletet az ünnepélyen tettleg működő 5 dalegylet működő tagjainak szám arányához képest megosztva garantirozza. 7. Az ünnepélyt követő nap reggelén gyűlés tartatik a jelenlevők közül választott egyén elnöklete alatt. Ez alkalommal az e célból előre felkért bíráló bizottmány véleményét beterjesztendi az előadásokról, s nyilatkozik hasonló ünnepélyek művészeti és társadalmi célszerűsége felett. E gyűlés határozza meg a következő megyei dalárünnepély helyét és idejét, annak létesítésére bizottságot választ. 8. Vörösmarty „Szózatával“ az egész ünnepély befejeztetik. A békésmegyei iskolai tanács 1871,apr. 24-én Gyulán tartott ülésének jegyzőkönyve. (Vége.) 7) Olvastatott a kérvóuyi bizottság f. ó. febr. 5-ón kelt előterjesztése, melyben Htmgerleider Mór, ez előtt B.-Csabán izr. hitközségi tanítónak, ugyanott, egy magán elemi tanintézetnek felállítását, tekintve B.-Csabának folytonos gyarapodását, s azt, hogy a felekezeti iskolák minden dicséretes törekvés és buzgalom mellett sem képesek e sok osztályú lakosság minden igényeinek megfelelni, és hogy az ily magán tanintézetek, a felekezeti iskolákra is, azok versenyét feiköltve, jótékonyan hatnak, engedélyezni véleményezi. Valamint Assinger Adolf és Bauer Náthán uraknak egy 4 osztályú fi, s 4 osztályú leány magán- intézetnek, a kettőnek egymástól elkülönített he- lyon Békésen felállítását, mennyiben kérelmezők képessógi oklevéllel s erkölcsi ajánlatokkal birnak, e mellett a célnak Békés városa a kellő talajt nyújtja, szinte engedélyezni véleményezi. Ezekkel kapcsolatban tárgyaltatott Scheifler Hugó kérvénye, melyben egy Gyulán felállítandó magán tanintézet engedélyezóseért esedezik. Mind ezen kérelmezők, tekintve a magán tanintézetek felállítását igényelt helyi szükségletek, minthogy mindannyian képességi oklevéllel, s a nevelés terén működésűkről, dicséretes bizonyitvány- nyal birnak, ajánlólag s azon kéréssel terjesztetnek fel a nagyméltóságu vallás és közoktatási mi- nisteriumhoz, miszerint a kért intézetek felállitha tását részökre engedélyezni kegyeskedjék. Országgyűlési tudósítás. Jnn. 6. Stanescu J. interpellálja a belügyminisztert az arad- és toiuesmegyei főispánok kinevezte- tóse ügyében, mely által a 1868-ik évi 44. t. c. 27. §-át nagyon is mellőzi. — Pa ul e r T. minister válaszol Hoffmann Pálnak a kinevezett püspökök nek a főrendiházba való meghívása, a püspöki javak élvezése és megyéjök kormányának átvétele iránt tett interpellatiójára, — az első kérdésre azt feleli, hogy a püspök mindjárt kinevezésekor meghivatik a főrendiházba, — a másodikra, hogy jövedelmeit legújabban kineveztetése napjától huzza, a püspökök gyakorolhatják püspöki jogaikat a kormány tudtával, hanem ezt rendszerint csak be- igtatásnk után teszik az illetők, — felel még interpellálnák az intercalaris jövedelmeket illető kérdésére is, hogy ez ügyben a pénzügyminiszterrel egyetértöleg tjavaslatot fog beterjeszteni. — Napirenden a főrendiház üzenete a telepitvényes községekről szóló tjavaslat tárgyában felszólal Tisza Kálmán. Azon meggyőződésben van, bogy a képviselőhöz ragaszkodni log ezután is eddigi megállapodásához. Mogrója a ministerium s a főrendiház eljárását. A miniszter tanács magáévá tette a tjavaslatot; s a főrendiházban egy minister ellene szavazott annak, — a főrendek ily eljárása odaviszi a közvéleményt, hogy ez után semmiféle felsöházat ne akarjunk. Különben két mód van ez akadékoskodás orvoslására: készítsen a ministerium a felsöház szervezésére tjavaslatot, — s ha méltóztatnak a nagyméltóságu főrendeknek magukat még tovább is megbiesakolni, s a telepitvé- nyesek irányában nem akarnak méltányos tör- jvényt elfogadni, akkor — hála Istennek vannak még Kellembokrinak hitták. Önök egy pár versét könyv- nélkül is tudták, milyenek : „Csak hozzá mindig __“ „0“ „Szütn keesfátylán általdulong“ stb. eimüek, mind-mind erőteljes nyilatkozványa a férfiúi kétségbeesésnek. Első müvem a lapnál egy tárcacikk volt a múlt bálról, melyért kaptam Margittól egy meleg kéz- szoritá8t s azon megjegyzést, hogy Monaszterly és Kuzmik udv. szállít, divatképeik magyarázatát figyeljem meg egy kissé behatóbban, mert az ö toilette-jéböl most is feledéin megemlíteni a felülről számítandó 15-ik fodor 3 behajtásának díszítését. Jól megjegyeztem Margit utasítását s aztán köszönetül megfogtam havas kis kezét, azokat a kezeket, melyekért Maria Antoinette (ismert jóizlésü hölgy) bizonyára udvárhölgyévé emelte volna birtokosát. — Én nem tudom, érezték-e már önök azt a hatást, mely két fiatal leánynak csak ruhája érintkezéséből is származik; (én a múltkor igen érdekes értekezést olvastam a két térd összeütközéséből eredő kellemes érzetről;) de annyit mondhatok önöknek, hogy engem e kézfogás kiforgatott eredetiségemből. — Képzeljék még önök hozzá a Margit egyéniségét : tökéletesen magyarázott lesz minden. Öh, e nap boldog emlékeim közé lesz mindenkor számítva! Margit szeret — ezzel a gondolattal rohantam inkább, mint jöttem el tőle. II. — Tollagi barátom, igy szólott hozzám egy nap a tek. szerkesztő ur, — én holnap Becsbe megyek, addig lesz szives a szerkesztést vezetni. Megbízom önben. Alpi azt illet) szerkesztettem biz ón, hanem talán furcsa is egy lap volt az; pl. a többek között Hajdú Bálint harangöntö hazánkfiát megtettem a patagóniai köztársaság elnökévé; hanem mindez legkevésbé sem genirozott engem. Annál inkább felforr azonban a vér bennem, a mikor csak eszembe jut, hogy én hirdettem legnagyobb torokkal, ökölnyi betűkkel: „katonákat kap városunk!“ Hogyan, talán nem lett volna igaz? szólnak önök hölgyeim s sajnálkoznak hölgytársaik felett, kik elestek a szép katonatisztek civilizált társaságától. Ej, dehogy kérem hiszen az a malheurom épen, hogy tökéletes igazam volt; a mi magában véve ugyan még nem adott volna okot e jajveszéklósre, ha a katonaság épen nem ubláner (ah, a szép uh- láner tisztek!) s egyik tisztjük nem valami gróf — szky lett volna. Önök tudhatják, hogy e városban az idötájt diszos fiatalság volt. Ez a gróf —szky tökéletesen tönkre tett mindnyájunkat. Ilyen a női hála. Évekig, — némelykor é v tiz ede k ig táncoltatjuk őket; írunk róluk báli tudósításokat a divatlapoknak, egyszer aztán jön egy halvány arcú idegen s feledve minden, minden. A kik előbb boldogan mosolyogtak, ha körülöttük egy szerény állású fiatal városi hivatalnokot láttak, most egyszerre grófnék akarnak lenni 1 És ez volt a mi helyzetünk. Fájdalom, engem kétszeresen sújtott végzetem, mert hisz szerettem s szivem epedóseinek hittem, hogy a Margit érzelmeiben viszhangja akadt. Nem lehet ugyan mondanom, hogy hidegebb lett hozzám Margit mint az előtt, mert hisz szüksége volt reám; (tetszik tudni, hogy a báli tudósítások az én kezelésem alatt voltak) mindazáltal órezfem én, hogy nem vagyok többé Árkádiában. a magyar államnak terjedelmes birtokai —mond juk ki majd annak idején, hogy mi nem követelünk tőlük semmit, és a telepitvényeseket, kik őket genirozzák telepítsük le az álladaimipusz- tákra, és azon urak aztán sétáljanak büszkén végig müvelhetleneÉ:ké vált földeiken. — Még egyszer felhívja a házat, hogy ragaszkodjék előbbi határozatához. A ház egyhangúlag helyesléssel fogadja a jeles beszédet. Jun. 7. Huszár I. interpellálja a közlekedési ministert, a kikinda-pancsovai vasútvonal tárgyában. Az interpellation az illető minister távollétében Andrássy megnyugtatóig felel, — felel még Dietrich Ignácnak egy bírói kinevezésre vonatkozó felterjesztés tárgyában tett interpellatiójára, szerinte ez ügy nem is lehet interpelláló tárgya, az egyént illetőleg pedig azt feleli Dietrichnek, hogy roszul volt informálva, mert az illetőnek ügyvédi oklevele van, s 10 évig bíráskodott, —• Dietrich feleletében elismeri, hogy rosszul volt informálva, de hogy az illetőnek bírói működését nem ismerheti el olyannak, mely képesítené a szóban forgó bíróságra, és kijelenti mindjárt beszédje elején, hogy e kérdés igen is lehetettinterpellatio tárgya. Napirenden a főrendiház viszon üzenete tárgyaltatott, az úrbéri javaslatot illetőleg. Ghyczy K. azt indítványozza, hogy a 14. §. melyre a főrendiház nem nyilatkozott a képviselőház szerkezete szerint hagyas sék meg. Deák Ferenc indítványára az egész ügy az osztályokhoz utasittatott. A főrendiház ülése. Junius 9. Felvétetik a napirend: A képviselő háznak a telepitvényesekre vonatkozó izenete s Ap- ponyi Györgynek ezt illető indítványa felolvasta- tik. — B. Liptay Béla, ragaszkodik Aponyi indítványához, mert ez a birtok szentségét védi s az izgatásoknak s elhamarkodott intézkedés elejét veszi. — Tomcsányi József, főispán: A sajtó és kép- viselöház oly megrovások s támadásokban részesi- ték a főrendiházat, minőt csak a bűn érdemel, pedig a főrendiház csak jogát gyakorolta. — A sajtó a közvéleményt egész Európában megmételyezi alkotmányellenes eszmének tartja, hogy egy lap (a „P. N.“) felszólította a kormányt, hogy a főispánokkal szavaztassa le a főrendeket. Ö noha főEgyszer aztán levelet kaptam tőle. Finom hajtás, illatos halvány papír, gyöngéd vonások ... ah, mily boldogság lehet benne 1.. Olvasám. „Uram 1 ön nagyon ügyetlen ember; remélem ön tudja, hogy egy van, mit a nők mag nem bocsátanak — az ügyetlenséget.“... Ennyi és semmi több. Most nagyon természetesen azon tragikai jelenetnek kellett volna előállnia, hogy kiejtsem kezeimből a levelet s egy „ah“-hal eszméletlenül lebukjam a székről. Azonban meggondoltam, miért érintse egy angyal kezevonása ezt a csúnya sáros földet; e helyett oda vonva azt a pár hideg, leverő sört ajkaimhoz, áldottam öt, ki egy pár napig olyan boldoggá tett, ha mindjárt rá el is ölte bennem a hitet.... Sokan mondták már nekem önök közöl, hogy blazirt vagyok : az a köny, mely ekkor arcomon keresztül legördült, bizonyosan meghazudtolta volna önöket. De hát utóvégre is, mi volt az ok, mely o sorok Írására készleté Margitot? Hiszen épen ebben áll a dolog tragikuma. Kédzeljék önök: szórakozottságból a hiányos toilletleirással a harmadik helyen említettem Margitot a legutóbbi báli tudósításban.......... Énekeljetek fiatal költő barátim a szerelemről, boldogságról; én eddig könyveim közé temetem magamat, s az én amerikaira, — Dorgan, — müvei köz aláhúzom e sorokat: „Feledd el, oh, mit a holnap Ígérget, Mely fénybe’ kél, de gyász, midőn lemegy; Feledd el a reményt, mely nyújt csak mérget Mindent feledj, — feledj, — feledj! ..........“ M— s.
