Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-06-15 / 48. szám
48 ik szám. Harmadik évfolyam. Gyula junius 15-én 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann II. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. léziratok nem küldetnek vissza. Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán Viszály a törvényhozók közt. (R.) Olvasóink bizonyára figyelemmel kisérték a közelebb múlt napok eseményeit s nevezetesen azon differentiát, mely a törvényhozó testek közt a még fenálló urbé- riség, az irtványosok és telepitvényesek tárgyában hozott eltérő határozatokban kifejlett. Abban, hogy két kamarai rendszernél, egyes tárgyban az alsó és felső ház, úgy a képviselőtestület és a senatus egymástól eltérő eredményre jut — semmi különös nincs. Tehát magában véve abban sincs semmi rendkívüli, hogy a mi törvényhozóink is a fentebbi tárgyban, különben is nagyobbrészt alaki tekintetben egymástól eltérő nézetben vannak s ahoz, — kiki a magáéhoz, —- ragaszkodnak. Rendkívüli a dologban az a kiváló ingerültség, melyet a főrendek szívóssága a képviselőházban szült, s főleg pedig az, hogy ezen ingerültségben az ismert filip- pika szerint, mely a képviselők minden árnyalata által acclamatioval fogadtatott, a főrendiház létalapja vonatott kétségbe, szemére lobbantatott, hogy sem birtokot, sem intelligentiát nem képvisel, hogy nincs v A a c a. 1744-böl. 1743. szept. 13. Ausztria, Anglia, Sardinia és Holland Wormsban szövetséget kötött, Mária Teréziának a pragmatica sanctio által nyert jogai megvédésére, mire a francia király nekik (1744. márc. 13) hadat izent s máj. 22. szövetkezett a porosszal, II. Fridrikkel, ki a dettingeni csata után (jun. 27.) csakugyan fegyvert is fogott, Schlesiát féltvén a királynő hadi szerencséje folytán, Mária Terézia, ki előtt szándékai ideje korán nyilván álltak, még márc. 30. fegyverre szólitá ellene a megyéket. A felhívást kivánt eredmény követte. „A meleg szózat (Pálffyé, aug. 23-tól) megtette hatását“ — mondja Horváth Mihály1); de azt elhallgatja, hogy nem épeu készségesen engedelmeskedtek a megyék, mint ez kitűnik bizonyos Benyiczky Péternek 1744. juh 10-ről irt leveléből, melyet eléggé érdekesnek vélek arra nézve, hogy az eredetiről vett másolatommal vagyis inkább annak csak kivonatával, t. olvasóimat is megismertessem. Kitűnik ebből, hogy Zemplényvármegy e megajánlotta ugyan a törvényes insurrectiot, de csak úgy ha azt az országgyűlés rendeli el. Mária Terézia azonban, bár akkor midőn a poroszok Csehországba törtek, Pozsonyba sietett, s oda rendelte „a maga magyar belső titkos tanácsosait t. magyar minis- tériumát,“ tanácskozván velők, országgyűlést nem tartott. Mindazáltal annak, hogy Zemplénymegye ennek folytán a segélyt megtagadta volna, semmi nyoma. Különben a szóban forgó eredeti levél szerint e gyűlésen, „midőn Splényi2) ur ö Excellenegyéb bátra, mint ama rozsdás címereket a főispánok berendelésével compescalni. Éz a rendkívüli, a mit az országnak sajnálnia kell, mert ez már nem a tárgyilagos vita tere, hanem személyeskedés, mint mikor két ember elébb vitáz, aztán összevesz és a tárgytól eltérve, egyik a másiknak azt hányja .szemére, hogy tulajdonké- pen ő ki és mi.... Avult intézményekkel nem simpatisálha- tunk, s igy jelen szerkezetében a felsőházzal se, hanem azt tartjuk, hogy nem reformálni e házat, ellenkezőleg törvényhozói jogában és kötelességében meghagyni, a törvényjavaslatokat hozzájuttatni, hogy azokat tisztéhez, kötelességéhez képest legjobb tehetsége szerint numinálja, — de mihelyt véleménye egyes égőbb kérdésben eltérőleg hangzik, neki rontani, úgy is csekély tekintélyét porig alázni nincs rendén. Sajnáljuk ama törvényjavaslatok életbeléptetésének elhalasztását nem vagyunk a jelen szerkezetű felsőház barátai, de a tör tént kifakadást correctnek nem tarthatjuk, még a főispánokra vonatkozó expediens ajánlásáért sem. A főispánok részessége a főrendiházban szintén anomalia, főleg azért, mert s kordája azt is mondolta volna, hogy megkelletik lenni, azt felelték reá : azért, hogy Excelientiád mondja, meg nem lesz azon resolutio (határozat).“ Berényi Tamás pedig, a főispán, azzal ijeszté az insurrecfio- ellenes alispánt, hogy a kir. ügyész által keresetbe fogatja, minthogy makacskodása által a törvényt megsértette, lábbal tiporta; ez azonban s a megye megmaradt előbb kifejezett nézete mellett. Ugyancsak Benyiczky soraiból értesülünk arról is, hogy Ungvármegye e tárgyban jul. 30-án fog összegyülekezni, a melyen ezen kerületnek tábornoka3), Károlyi Ferenc is megjelenik, hogy a kormány kivánatának teljesítését megkönnyebbitse; „de már elvagyon végezve a Tettes Nemes Vmegye Statussainál, hogy per absolutum nem egyebet re- solvál4) és in omnibus azon Nemes vármegyével (Zemplénynyel) fog tartani.“ Nagyobb készséget mutattak Sáros és Abauj, valamint a többi vármegyék is — mondja tovább e levél, mely utóbbi hozzátevósc már inkább fontos ; mert a vármegyének a Il-ik schletieni háború kezdetén követett maguktartására némi világot vet. Azonban e „nagy“ készség nem épen a kormány akaratának teljesítése volt valóban, mert a személyes fölkelésről tudni sem akartak, hanem csak bizonyos mennyiségű katona és gyalogság — megajánlásával, kívánták „legyezni“ a personalis in- surectio elmaradását; Tudnunk kell, hogy Pálflfy, a nádor, ekkor még nem bocsátá ki már érintett fölhivását, s a vármegyék biztos hírek hiányában, fölöslegesnek tartottak minden komolyabb készülődést, s mint levelünk mondja, ugyanis „már oc- toberbe visszakelletnék a Törvény szerint bocsát- tatniok,“ ha ugyanezen évben fölmentek volna a Hiánytól neveztetnek ki, az által el is moz’ dithatók és mert specificus kormányközegek, melyek utóbbi qualificationukat mint törvényhozók csak fietione juris vetkőzik le, tehát nem függetlenek, a mi pedig a törvényhozónak kell hogy fő attribútuma legyen. De törvényhozói minőségükben ép e gyenge oldalra, mint kisegítő mentő eszközre provocálni, ez, azt tartjuk, már még is kissé a politikai cynismushoz hasonlít. Ezon sajnos intermezzo annálfogva tekintetik valahára azon cseppnek, melytől a pohár kicsordul, — el ezen anachronismus- sal, mely ha önállóan cselekszik visszatetsző, ha nem, felesleges. Hisz rég úgy vagyunk vele, mint odvas foggal, mely ha nem fáj, nem őröl; ha őröl, fáj; melyet ha nem fáj, tűrünk, de mihelyt fáj, égre, földre fogadjuk, hogy futunk a borbélyhoz, hogy kihúzassuk, de még se huzatjuk ki, hanem beérjük vele, hogy újra szidjuk, ha belenyilamlik. Pedig hiszen tehet az a fog arról, hogy redves, volt egyszer egészséges is, s hiszen ha redves, az neki fáj legközelebb, nekünk csak másodsorban, huzassuk ki hát, ne szitkozódjunk. A főrendiház reformál tatásának sem elhareterekre. Különben is „semmi irruptionak (betörésnek) valóságos birit nem hallhattyák.“ Ez csak a fejletlen postaközlekedésböl magyarázható ki; mert alig ütötte Fridrik megerösitö pecsétjét a francia királlyal kötött s már emlitett szerződésére midőn azon színből, hogy mint választó fejedelem, elűzött czászára, VII. Károly védelmére fog fegyvert, tetemes sereggel Csehországba rontott, sőt Sclilesia határain egy 20,000-nyi hada, Magyar- országot is fenyegette. Arról ugyan már tud levélírónk, hogy „az Fges Asszonyunk népe szerencsésen által jött már az Rajna vizén-) és némely része Bavariába (Bajorországban) is vagyon immár6)“, mint ö erről a nádor egy köriratából értesült. Végezetre még azt is fölemlíti, hogy Bereg- vármegye „tegnap“, t. i. jul. 9. engedett a fegyverre birő rendeletnek és pedig ugyancsak gr. Károlyi Ferenc és az alnádor — helyettes jelenlétében; hogy csakugyan megegyeztek, ónnak következteti, mert „az Mgos Schönborne herceg Tiszttyei ezen Vitették Kassáról az fegyvert szekéren az Katonák számára.“ A Mária Terézia részéröl nem sok szerencsével folytatott háború, melynek viseléséhez a vármegyék ez uj adatok szerint ilykép járultak, az 1746 elején Drezdában kötött békével végződött. 1) Magyaroszág Történelme. V. k., 164. 1. — 2) Splényi Gábor, fölkelő tbnok. 3) Szintén a felkelő sereg tbnoka; de melyik kerületben? Horváth (id. m. 164. 1.) nem emlité, mig innen ezt megtudjuk. 4) t. i. mint Zemplényvármegye. 5) Lothringern Károly ez időben kelt át a Rajnán, utat nyitván Nádasdy s a magyar hadak dicsőségére. 6) Már jun. 27. egészen átadatott M. Teréziának ez ország. Pozsony, 1871. máj 29. Márki Sándor.
