Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-03-05 / 19. szám
jobb-, mind a baloldal a honvédség kiképzésén működik, csak bogy a baloldal tervezete a mellett, hogy kivihetlen, nem is practicus. A kivihetlenség legfőbb tényezője a képzett tisztek hiánya s a honvédségnek törvényszabta rövid szolgálati ideje. Es nem csak nálunk, hanem Európaszerte elfogadott nézet az, mikép a honvédség tüzérséggel és műszaki csapatokkal nem látható el. A porosz land- wehrnek nincs tüzérsége, és szükség idején a mi honvédeink is fognak ágyúkat kapni, miről az intézkedések már mégis vannak téve. Ezután az egyes szónokok cáfolgatásával végzi tetszéssel fogadott beszédjét. P. Tóth Vilmos pártolja Györffy módositványát, Dobsa szintén. Andrássy ministerelnök az egyes szónokoknak felelve elmondja, nevezetesen Jókainak, hogy gondoskodott mindarról, miszerint mind a gyalogság, mind pedig a lovasság úgy szerveztessék, hogy a szolgálati rövid idő alatt is képes legyen a célnak megfelelni, különösen gondoskodott, hogy a honvédség létszáma rövid idő alatt 300 ezerre emelkedjék, s hogy tüzérséggel a közös seregtől legyen ellátva. A katonai kikópeztetós tekintetéből rövid időn fel lesz állítva a Ludovieeum. Gondoskodott a kormány fegyvertöltény és posztógyárról, szóval mind arról, mi hatáskörébe tartozik. G y ö r f- f y Gy. a különvélemény előadója, a központi bizottmány javaslatát pártoló szónokokat cáfolja: helytelennek mondja a minister-elnök azon állítását, hogy a magyar honvédségi tüzérség 12—15 millióba kerülne, mivel a közös hadügyér a birodalom mindkét fele honvéd tüzérsége részére csak 2.835,000 forintot kért, — hogy pedig nincsenek elegendő honvédtisztek az a kormány mulasztási hibája, — Hollán Ernő beszédje szerint a honvédségnek nem kell tüzérség, mert csak úgy lesz gyöz- hetlen, mig ellenkezőleg bizonyosan leveretik. Március 1. S'zeniczey O. interpellálja a közlekedési- és belügy-ministereket a tolna- és pestmegyei. áradások ügyéberf. Z e y k belügyi államtitkár megnyugtatólag felel. Napirend a tegnapi. Királyi központi előadó röviden szólva ajánlja a javaslat elfogadását, mi 192 szóval 124 ellenében csakugyan el is lön fogadva. Tisza K. módositványt nyújt be az 1 §-nál. Andrássy és Hollán ellene szólván a javaslat nem fogadtatott el. — Ezután Wahrmann határozati javaslata került tárgyalás alá, a vasúti közlekedés gyorsítása és könnyítése tárgyában. E javaslat elfogadásához G o r o v e minister is szívesen járul, maga is beismervén az e tekintetben felemlített hiányokat, s igyekezni fog ezeken mielőbb segiteni. Vass Samu nem találván elég kimerítőnek Wahrmann javaslatát ö is terjeszt be egy mást. que Páris cerniroztatása alkalmával. A művész, ki máskor életet lehelt az anyagba, nagy, önmagához méltó eszméért vivott, s nem volt ideje valamit tenni azon a téren, hol évszázadok óta a legelső helyet foglalja el. így történt, hogy Európa e farsangi idényen uralkodó divat nélkül áll, legalább Németország annyi nagy városa nem volt képes ízlése temporär kifejezésének általános érvényt kivívni. Hogy miért ragadja meg különösen a hölgyek figyelmét minden, a mi a divatot közelébb vagy távolabbról illeti, annak oka nem mindég a változás utáni vágy, mint inkább a törekvés, a ruha által kimutatni akarni, hogy az ember a kor színvonalán áll s az uralkodó bon-ton követelményeit nem ignorálja. A divat s a népdalok némi hasonlósággal bírnak egymással. Egy ismeretlen szerelmes pásztor szivében fakad a dal, mint virág illat száll tovább- tóvább a szelek szárnyain, mennél tovább megy, annál inkább módosul, mig egyszer eltűnik, hogy egy másiknak adjon helyet. Az uj népdal ismét a régi érzelmekről dalol, a szavak mások, a lényeg ugyanaz marad. így van ez a divattal is. A cél s eszközök ugyanazok maradnak, csak az alak Változik örökre. A divatjelleg — Modentypus — mutat azonban minden ingadozása mellett is némi állandóságot, p. o. bizonyos szabás vagy színek Fáik Miksa a javaslat egyes pontjainak kell védelmére Vass ellenében s magyarázgatja azokat, elismeri, hogy a kormányban van jó akarat, de mint látszik szüksége van a közvélemény pres- siójára is. Egyszer mindenkorra megjegyzé e kettőt, hogy bár nagyra becsüli a kormány érdekeit, de többre ez országét, s hogy felül emelkedve a pártálláson független akar maradni. F o r g á c b Antal felhívja a kormány figyelmét a közlekedési eszközök azon hiányaira, melyeken eddig nem igyekezett eléggé segiteni. Az 1871-ik évi államköltségvetés sziikségJete következőleg áll : Rendes szükséglet . . . . . 167.102,037 frt Rendes fedezet . . . . . . 159.136,536 „ Hiány . . . 7.965,501 frt Rendkívüli szükséglet . . . 48,646.213 „ Rendkívüli fedezet . . . . . 37,282,372 „ Hiány . . . 11.363,841 frt Összes szükséglet . . . 215.748,250 „ Összes fedezet . . . . . . 196.418,908 „ Összes hiány 19.329,342 frt Van-e oka a tanítónak hallgatni ? (Folytatás.) Hogy a tanítók nem igyekeznek e lap hasábjain a tanügyet képviselni, annak harmadik okául azt hoztam fel, hogy fefekezeti állásuk nem kedvez az őszinteségnek. Jóravaló tanító — ismétlem, hogy ilyenekről beszélek — a tanügyet' igen komoly dolognak, igen fontosnak, sőt az egész államéletben legfontosbnak tekinti ; következőleg nem engedheti meg magának, hogy hírlapi levelei az illetők számára mézes madzag legyenek, hanem arra érzi magát erkölcsileg kötelezve, hogy minden egyes levele a felvett iskolai állapotot a leg- hübben tükrözze vissza. Amely arányban pedig hűségre törekszik, azon arányban kénytelen akár a felügyeletre, akár a tantervre, akár a tanulók számára és mulasztására, akár a felszerelésre, akár az isKola minőségére nézve kifogást is tenni. Az ily kifogások mindig sértésül tekintetnek; kétszeresen sértésül, ha találnak ; felségsértésül, ha egy sehonnai tanitótól, az egyház legapróbb szolgájától jönek. De hisz nem tudják meg az iró nevét? De megtudják. — Nem oly nagy a gondolkodók száma, hogy a névtelen Íróra is ujjal rámutatni ne tudnának. S mi baj lesz "abból, ha megtudják? I köszönet helyett azért, hogy a fogyatkozásra rátöbb ideig a felszínen maradnak, ha nem másként is, mint variatioi az alap szin és alaknak. Mint a történelemijén korszellem és időszaki szellem — Zeitgeist és zeitlicher Geist létezik, úgy a ruhák divatában is ki lehet mutatni e két szellemet. A korszellem, mely a század tetteinek rugóját képezi, mely a század törekve az egyesek gondolkodás módjárai visszahatásban jelentkezik : visszatükrözi magát azon átalakulásban, mit a ruhák szenvednek, hogy a kor szellemének megfeleljenek; s ha az időszaki szellem tévedéseket követ el, kifejezve találjuk azt a divat excentricus irányában. Ez állítás igazolására elég legyen fölhoznom a középkori századokban a polgár osztály sö- ’ tét komor viseletét, az akkori kényszeritett s fesz- be szorított gondolkodásmódnak megfelelő, Ízléstelen, s a természeti szükséglettől annyira eltérő öltönyöket, mint azt a hollandi iskola egykori festőinél látni lehet ; továbbá a nagy alakulást, mit az öltönyökben a francia első forradalom előidézett, midőn a kor szabad szelleme a görög „peplos“ s a római „tunica“-ban találta hű kinyomatát; sőt nyomról nyomra ki lehet mutatni, hogy a forradalom túlzásaival a túlzás a viseletre is átment, mint azt az osztrák museum festményein tanulmányozhatjuk. Korunk divatja — általán véve — megfelel a kor szellemének. A gondolkozásmód könnyűsége az élvezethajhászás, a corruptio minden neme, a mutatott, teljesen lejárta magát, csupa savanyu képpel találkozik, leghelyesebb eljárása is hibás kezd lenni, azonnal az egyháziatlanság vádjával sujtatik — s jól megjegyzendő, hogy Békésben csak felekezeti tanító van — s még azt is könnyen megérheti, hogy fizetésének folyása rendetlenné válik. Ennyi is sok, de mind ez inkább még csak személyes csapás; nagyobb baj ennél, hogy ugyanazon füst alatt a tanügy is szenved. Nehéz hinni, de megmondom, hogyan. Rendezetlen állapotban az egyéniség a dolog tengelye. Ha kedves ember vagyok, egy-egy kis javítást kieszközölhetek iskolám javára, a mely javítás tulajdonkép nem az ügy, hanem a személy kedvéért nyujtatott; ellenkező esetben a javítás már azért is megtagadta- tik, mert én kértem, mert megnyerése által iskolámat emelvén, netalán saját becsületemen is lendítenék. Nem mondom, hogy ily képtelen dolog mindenütt megtörténnék; de hogy itt-amott megtörténhetnék, azt az illető tanítónak feltenni főleg most van oka, a midőn a felekezeti tanító állítólagos függetlenségi törekvésének gyűlöletes voltához még a felekezeti féltékenység is hozzácsapódik. Tanító és nyilvános tárgyilagos nyilatkozat ! A kinek úgy is tele vannak utjai csalánnyal, vajmi kényes dolog a tövisvetéshez hozzáfognia’ Okozza a tanitó hallgatását az is, hogy a politikai lap közönségét nem látja érdekeltnek a tanügy iránt. Forogván itt csupán a „Békés“ szóban, csupán ennek a közönsége áll előttem. Olyan érdekeltség, melynek létjeleit nem láthatni, józanul nem-létezőnek vétethetik. Én kimutatom, hogy a létjelek hol nem léteznek, s ezzel feladatomnak eleget tettem ; ha aztán más kimutatja — mi igazán örömömre válnék — hogy hol léteznek, állításomat előre is visszavonom. A polgári iskolák főleg a mi nagy, földmivelö falvainkbau igen szükségesek, s ezenkívül világos törvények által követeltek. A tanfelügyelő hivatalos buzgósága ment is ennek folytán annyira, hogy az illető helységeket e részbeni kötelességök teljesítésére felszólította. Lettek gyűlések. Midőn vármegyénk egyik igen népes községének képviselői gyűlésén afelett kellett határoz d : felállittassék-e a polgári iskola ? A képviselőtestület 22 intelligsus tagja közöl — nem véve számba azt a pár városi hivatalnokot — csak kettő volt jelen, s ez a kettő is már az előzmények által erősen engagirozva. Tisztelem az ilyen érdekeltséget. — A „Néptanítók Lapja“ 7-ik számában jelentetik, hogy Makón az iskolaszék tagjai egymásután hatszor hivattak, és ők hatszor nem jelentek meg. Ily épületes példák nálunk sem hiányoznak, pedig az ily tag urak nyilván tudják, hogy amennyiben a tagságot önkényt vállalták el, vezéreszmék hiánya, az aestheticai érzés figyelembe nem vétele a mai divat gyorsan jövő gyorsan tűnő alakjain sok hűséggel van kifejezve. A divatnak a müiparrai befolyását már érintettük. A szövetek készítése s különösen szinezését illetőleg, bámulni kell a haladást mit a müipar tett, hogy a divat igényeinek megfelelhessen. Másrészről azonban a müiparnak is lehet, sőt kell, hogy legyen befolyása a divat irányára, az ö feladata ugyanis ott, hol a divat tévutakra téved, az uralkodó hajlamból a nemesebbet választani ki, s ez által közvetve a jó ízlés terjesztésére közreműködni. Ha a divatra, mint a társadalmi szellem egyik gyakran nem is sejtett átalakítójára nem mondhatunk is anatbemát, nem következik, hogy a divat- hajhászás mellett nyilatkozzunk. A divatmajmolás kára s nevetségességéről beszélni unalmas volna ; e baj fájdalom, eléggé ismeretes ! Érdekesb lesz a divatot elhagyván, az alakról a lényegre menni át, s közelebbről a ruhák élettani viszonyát az emberi testhez közelebbről megtekinteni. Hogy ezt tehessük, szükséges lesz előbb az állati meleg fogalmával megismerkedni. (Folytatjuk.)
