Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-03-05 / 19. szám

hanyagságuk erkölcsi értekükön is csorbát ejt. — Az érdekeltséget illetőleg a vizsgákat is tanulságos megtekinteni. Menjünk nép-, menjünk középiskola vizsgájára, siró gyermeket, piszkos dajkaleányt, kiváncsi nőt akármennyit látunk; de férfiakat, akik a vizsga folyamán az iskola állapotának minőségéről fogalmat szerezni akarnának, vagy épen nem, vagy igen keveset találunk. Nyilatkozhatnék még a tanügy iránti érdekeltség úgy is, hogy a közönség a létező 10—13 tanügyi lap közül legalább egyet figyelmére méltatna; azonban a postahivatalon szerzett tájékozás azt mondja, hogy ily lapok egyedül tanítóknak járnak, — az olvasó körökben szerzett tájékozás pedig azt, hogy ily lapok még oly körben sem lelhetők fel, amely az összes magyar irodalom pártfogolását tűzte ki céljául. Avagy tán a felekezetiség kímélése forog fenn? Hisz a tanügyi lapok nem felekezetiek. — Dacára a tanügy iránti közönyösségnek, megesik néha, hogy egyik-másik politikai lap is hoz valamely tanügygyel érintkező cikket. Ha ezen cikk chronique scandaleuse természetű, úgy akárhány olvasóra akad; ha nem, — nem.

Ha már a közönség tanügy iránti érdekeltsége sem a községi tanácskozásokban, sem az iskolai bizottmányokban, sem a tanügyi lapok pártfogolá- sában, sem a politikai lapokban köziött tanügyi cikkek megfigyelésében, sem abban, hogy az apa a tanitót legalább egyszer évenként megkérdezné: vájjon hogy is tanul, hogy is viselkedik az ö fia ? — nem nyilatkozik : ugyan mi alapon higyjen a tanitó a közönség tanügy iránti érdekeltségében ? Ha pedig nem hihet, akkor, ha elébb-odább ir is valamit, azt bizonyosan szívesebben küldi a tanügyi lapok valamelyikének, mint a melynek közönsége figyelmes iránta, mint bármely politikai lapnak. Mert hát hiába beszélni még a tanitó sem szerethet.

(Folytatása következik.)

Franciaországi események.

A nemzetgyűlés febr. 28-ki ülésén Thiers következőleg szólt: elfogadtuk a fájdalmas megbízatást, megtettünk minden lehető erőfeszítést, s mély sajnálkozással ime előterjesztjük a törvény- javaslatot sürgős tárgyalását kérve. — A törvény- javaslat igy szól: a nemzetgyűlés engedve a kényszerűségnek, a miért a felelősség nem öt illeti, alájegyzette Versaillesben február 26-án 1871-ben a következő előzetes békefeltételeket: (Thiers itt rosszul léte miatt kénytelen volt az olvasást félbe szakasztani s a termet elhagyni) Barthelémy folytatja a következő béke pontok felolvasását:

1. Lotharingia )5-öd részének Metz-cél és Thi- onville-lel, Elsassnak Belfort nélkül átengedése.

2. Ot milliárdnyi hadi kárpótlás, a melyből egy milliárd 1871, a többi 3 év lefolyása alatt fizetendő.

3. A hazavonulás az egyezmény ratificatiója után azonnal megkezdődik: a német csapatok azonnal oda hagyják Páris belső részét és a nyugati departementokat.

4. A keleti departementokból való kivonulásra nézve a hadi kárpótlás befizetése lesz irány adó; a hátralevő összegtől a ratificatió napjától fogva öt százalék kamat fog fizettetni.

5. A német csapatok nem fognak requisitiókat kivetni s Franciaország költségén fognak tartatni.

6. Az annectalt tartományrészek lakosainak idő fog engedtetni nemzetiségük megválasztására.

7. A foglyok azonnal szabadon bocsáttatnak

8. Végleg érvényes tárgyalások Brüssel ben lesznek.

9. Az elfoglalva tartott departementok közigazgatása francia tisztviselőkre — német parancsnokok főnöksége alatt — bizatik.

Ezek volnának a béke pontok, melyekkel a németek Franciaország békéjét és nyugalmát elérni vélik.

Berlinben kivilágítás s Viktória lövésekkel felelnek a francia gyászra.

I A német császár baráti levelet irt az orosz cárhoz, melyben azt mondja, hogy Poroszország a cárnak köszöni, hogy a háború nem öltötte a legvégsőbb mérveket. — Még végsőbbek is lehettek ? Az orosz cár osztozik a császár örömében. Simi- lis simili gaudet.

Legújabbak.

Becs, márc. 2. A „Presse“ egy berlini táviratot közöl, a mely jelenti : Loftuscord itt és Russel Versaillesban Granville egy sürgönyét olvasták föl, a mely a hadikárpótlás és az annektált tartományok nagysága ellen tiltakozik. Bismarck kat- hegorikusan elutasitá a sürgönyt.

Bécs, jnárc. 2. A „N. fr. Presse“ egy bor- deauxi sürgönye e hó 1-éröI jelenti : A nemzetgyűlés elfogadta Thiersnek egy, Napoleon titkárának Continak fölszólalása által provokált javaslatát, a melyben az excsászár Napoleon a Francia- országot ért szerencsétlenségekért felelőssé tétetik és a trónról letétele kimondatik. — Majd minden lap fekete keretben jelenik meg. Mindannyian a rend fentartását s a bizalmat a jövőben ajánlják.

Bordeaux, márc. 1. (Délben.) Az előzetes békeföltételek megvitatásával megbízott bizottság nagyrészt a tárgyalások végett Párisba küldött biztosokból alakult meg és Benoist d’Azy-t elnökévé s Victor Lefranc-ot előadóvá választotta. Biztosan állítják, hogy a bizottság határozata egyhangúlag az elfogadás mellett van. Azt hiszik, hogy a nómzetgyülés nem fog szétoszolni, csak a javaslat fölötti szavazás után. — Egy vonat fog utké- szen állni, a mely a nemzetgyűlés határozatát, az osztályok és tagok aláírásával, Párisba vigye. A kormány sok rendszabályt vesz foganatba, hogy lehetővé tehesse azon pénzbeli és más föltételeket, a melyek teljesülte után a nemzetgyűlés legközelebb Párisba költözhetne át.

Békésvárinegye törvényszékénél a március 6—8-ki tanácsülésekben a következő p. perek adatnak elő :

2459—1870 Horváth Mária és érdektársainak — Darók Zsuzsánna és Horváth István elleni örökösödési pere. — 1006—1871 Zsillé k Mátyás és érdektársainak — Zsi 1 ák Mihály és érdektársai elleni örökösödési pere. Előadó : Németh J. tbiró.

6766—1870. Or go van Annának — Boros Károly ellen 348 forint 80 kr iránt indított pere. 6882—1870. Varga Eszternek — Tóth György elleni válópere. — 562—1871 Vi- rasztó Jánosnénak — Horváth Pál István elleni anyai örökség kiadása iránti pere. Előadó : K u b e k S. tbiró.

6769—1870. Özv. Vas Jánosné és Vas Mártonnak — Háti Istvánná elleni örökösödési pere. — 212—1871. Hacker M átyásnak — a szarvasi részvény gözmalomi társulat elleni a foglaló kétszerege iránti pere. Előadó Igaz K. tbiró.

Újdonságok.

— A megyénkbeli gazdasági egylet — mint

egyik legközelebbi számunk ujdonsági rovatában említve volt — felterjesztéssel járult a honvédelmi ministeriumhoz, kérvén, hogy a honvédség legénysége az aratási és más mezei munkák idején szabadságoltassák ; továbbá, hogy a honvédség fegy- vergyakorlatai a tavaszi idény alatt tartassanak meg. E felterjesztés folytán a megye utján azon válasz érkezett, hogy a kérvény első ágának már is elég tétetik az által, hogy a hadseregnél, valamint a honvédségnél a mezei munkák idején évenként tömeges szabadságoltatások engedelyeztetnek. A mi a kérvény második ágát illeti, hogy t. i. az évi fegyvergyakorlatok a tavaszi idény alatt tartassanak meg, ez ellen — a ministeriumi leirat szerint—*két nyomós ok merül fel: az első: a honvédség belszervezete s a megállapított oktatási beosztás ; a másik : a megművelt talajnak, a földeknek kiraaradhatlan megrongálása, úgy hogy vagy az öszpontositott hadcsapatokkal való nagyobb hadmozdulatok eszközléséről kényszerüleg le kellene mondani; vagy pedig ellenkező esetben a bevetett és megművelt talajban okozandó kárért tetemes összegek fizetésének terhe nehezednék a kincstárra.

— Sál Károly, a szeghalmi járás főszolgabi- rája, 97 frtot gyűjtött járása területén a balatonfüredi „Szeretet-ház“ javára. Szolgáljon ez buzditó példa gyanánt a többi gyűjtőknek.

— Scliriffert Julia gyulai divatárusnö, húsz forint értékű pipere-cikkeket ajánlott fel adományképen a helybeli nöegyletnek oly végből, hogy azok kisorsoltatván, a befolyó jövedelem a nöegy- let által segély képen osztassák ki a szegények között. — E szép tett önmagát dicséri.

+ Falu végen helye a kurta kocsmának, nem mint nálunk a város kellő közepén az első alispáni lakás tövében. Nagyon csodálkozunk, hogy tűrheti meg elöljáróságunk e tivornya fészket épen ott. Mint tudjuk, e lebujlátogatói az erényből épen nem csinálnak lelkiismeretes dolgot, 3 igy sok olyasminek jöhetne nyomára az ügyes rendőrség — a világért sem a miénket értem — mit még ma a vak ablak s füstös tető átláthatlan homálya föd.

A gyulai izraelita ifjúság kedden f. hó 7-én zártkörű táncvigalmat rendez az özv. Kráhmnéfé- le házban, melyre a meghívókat már szét is küldték. Belépti dij 1 forint.

— A közgazdászaid minister ur Doboz községének megengedte, hogy ott hetenkint egyszer, csötörtöki napon, a község kifejezett óhajtásához képest, helypénzszedési jog gyakorlata nélkül, hetivásárok tartassanak.

Vegyes hírek.

*

A beliigyministeri állás — úgy látszik —

nálunk a betegséggel karöltve jár. Az eddigi bel- ügyministereket, b. Wenckheim Bélát és Rajner Pált, csaknem folytonos betegeskedés kisérte pályájukon s kényszerité a lemondásra. Most, mint pesti lapokban olvassuk, Tóth Vilmos belügyér is komolyan beteg.

Szóról szóra. A „T. Z.“ irja, hogy egy te- mesmegyei főszolgabírónak könnyelműen kimondott parancsszava furcsa következményt vont maga után. Egy tisztes egyént citált maga elé az illető főszolgabíró ur, hanem az nem akart az idézésre megjelenni, mire a főszolgabíró parancsot adott, hogy „élve vagy halva,“ de előteremtsék a vona- kodót, különben pórul járnak. A pandúrok, mint az angol bírák, szóról szóra vették a parancsot, s midőn a tisztes egyén még mindig vonakodott élve velők menni, meglesték, agyonkollintották s diadalmas arccal vitték a modern pasa elé. El lehet képzelni a főszolgabíró örömét. Ormós Zsigmond alispán rögtön a helyszínére utazott vizsgálatra. A szomorú eset nagy sensatiót szült az egész megyében.

H.-M.-Vásárhelyen f. évi március 15-töl fogva egy második lap is fog megindulni „Hold-Mezö- Vásárhely“ cimmel; szerkesztője Futó Mihály lesz.

Financkravallok. Kecskemétről Írják, hogy ott f. hó 17'én valóságos néplázadás volt a pénzügyőrök ellen. A mondott napon ugyanis hetivásár lévén, három pénzügyőr szemlére ment s egy kocsit dohánnyal megrakva találván, azt le akarta foglalni. A nézők közül csakhamar találkozott, a ki pártját fogta a dohány tulajdonosának, s csakhamar százakra menő csőcselék rohant a pénzügyőrökre, s egyet közülök a földre vertek, a másik kettő egy rakás ütleggel szerencsésen elmenekült. — Ezek jelentésére csakhamar katonaság rukkolt ki a tömeg ellen, mely még akkor sem akart engedni, s csak midőn látták, hogy a dolog komoly- Iyá kezd válni, az ismételt fölszólitásra akkor oszlottak szét, éktelen káromkodások közt, melyek valamennyi fináncnak, elsőtől az utolsóig, agyon-