Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-03-02 / 18. szám
\ mint bárki másnak, hogy fizetéséből itt-ott, példán! az előrelátóbb ágostaiaknál, gyámoldai célokra rendes levonások történnek, — hogy ő a neki szükséges szak-olvasmányokat semmiféle közkönyvtárból meg nem kaphatván, kénytelen azokat vagy egyenesen megszerezni, vagy ismét csak költséggel járó tanitó-egyleti utón; és, ha mindezeket megfigyelni tettszett, tessék megitélni: lehet-e a tanítónak kedve még az ismét pénzbe kerülő hírlapi levelezéshez is ? Pénzbe kerül pedig a hirlapi levelezés ily képen : saját gyermekével a tanító is szeret találkozni, részint azért, mert gyönyörködik benne, részint azért, hogy meggyőződjék róla nem történt-e rajta valamely kellemetlenség. Miután a lapot máskép nem kapja meg, előfizet rá, ami 6 forint. Nem menvén a lap magától a há- zához^ a levélhordónak fizet évenként legalább 1 forintot. Küldjön be havonként csak egy levelet, levélbélyegben fizet 12 hónapon keresztül körülbelül egy forintot. E szerint azon nemes törekvés, mely szerint a tanügynek szolgálni kívánt, avagy azon becsületérzés, mely szerint az indolentia vádját magára esni nem engedte, került neki éven át 8 forintjába. Bagatelle! mondják ezeren. Persze, hogy bagatelle, bagatelle annak, a kinek ennyibe esténként a preference is belekerül; de súlyos pénz annak, akinek azt megkoplalnia, megdideregnie kell. (Folytatása következik.) Országgyűlési tudósítás. Febr. 24. Napirend az indemnyti törvényjavaslat tárgyalása, és a honvédlovasság szaporításáról szóló törvényjavaslat. C s a n á d y S. nem fogadja el az indemnytit, mert az bizalmat tételez fel, ö pedig nem bizik a kormányban. — A honvédségi t. javaslatnál P u 1 s z k y Ágost elfogadja a központi bizottság jelentését. V é c s e y T. előtte szóló és a minister-elnök beszédjére reflectálva a kisebbségi véleményt pártolja. Zichy Nándor nem lát semmi előnyt a honvédségnek tüzérséggel leendő ellátásában, sőt hátrányosnak találja azt. T i s z a K. Biztosítékot csak egy külön magyar hadseregben iát, mig ez elérhető, kívánja, hogy a honvédség tüzérséggel és műszaki csapatokkal láttassák el. András's y minister-elnök pártja folytonos tetszése és éljenei közt hosszas beszédben rontja le a kisebbségi vélemény terveit. Nem fogadhatja el a különvéleményt sem financiális sem célirányossági szempontból. Ajánlja javaslatának változatlan elfogadását. Szólották még Horn Ede és Podmanyiezky Frigyes mindketten a kisebbségi javaslat elfogadása mellett. Febr. 25. Török Albert udvarhelyszéki képviselő igazolásának bejelentése heves vitára adott alkalmat, Simonyi E. H o d o s s y, G h y c z y, Tisza K. s többen vettek benne részt. — Az indemnytit végkép megszavazta a ház. Napirend a honvédségi kérdés. Németh A. sok Iealázót lát abban, hogy a honvédség kiegészítő része legyen azon hadseregnek, melyet az minden nyilt csatában megfutamított. E r n u s z t K. Mindkét oldal a hadsereg kifejlesztése és harcképessége mellett működik, ö helyesebbnek látván a jobboldal által kitűzött módot, ezért egész megnyugvással pártolja a központi bizottság javaslatát. Jókai a kisebbségi javaslat mellett szólt saját modorú beszédben. Kerkápoly nézete szerint a honvédségben a nemzet oly haderőt akart teremteni, mely a közös hadsereget támogassa, és nem olyat, mely önállólag küzdjön az ellenség ellen. Nem helyesli, hogy a közös hadsereg ellen bizalmatlanságot terjesszünk , financiális tekintetből pedig csaknem kivihetlen. Tisza azon nyilatkozatára , hogy az ellenzék a magyar hadsereget akarta tegnap, akarja ma és akarni fogja holnap, azt válaszolja, hogy a törvény meg a közös hadsereget akarja. F e b. 27. Napirend a honvédségi kérdés. T a n- csics Mihály a kisebbségi véleményre szavaz. Bobory K. szintén, Simonyi E. a min. elnök által felolvasott cikkre megjegyzi, hogy az nem a honvédség, hanem a szerkezet ellen szól, ö is barátja az institutionak de nem ily szerkezettel, — pártolja a kissebbségi véleményt. M a k r a y L. szintén. Eber Nándor a központi bizottság javaslatát fogadja el. Péchv T. tüzérséget és műszaki csapatokat kíván, s ha rövid a honvédek ideje, változtassák meg a törvény e részt. Klementis G. finán- ciális szempontból nem lehet a tüzérség felállíttatását gáncsolni, mert a közöshadseregbeli tüzérek költsége is a mi zsebünkből kerül ki, s igy előnyösebb volna azt a honvédekre költeni. Mátyus A. nem jó kezekben látja a közöshadsereg vezényletét, — a kisebbségi javaslat mellett szól. Kegle- vich Béla, hogy a közöshadsereget a lajthántu- liak sem nagyon szeretik azt bebizonyiták a dele- gátiok alatti fukarkodásokkal, ők nem fólneji Muszka országtól, megvédi őket a Nagy-Németország a Magyarok osztán védjék magukat, a hogy tudják. S épen ez eshetőség bekövetkezésétől tartván kivánja a honvédséget úgy felszereltetni, mikép a veszedelem idején a hazát megmenthesse. Szeret- nök e gyönyörű beszédet, mint meggyőződésünk hü tolmácslóját egész terjedelmében közölni. Franciaországi események. A béke alkudozások elég kedvezően folynak Franciaországra nézve, Bismark kezd alább hagyni túlságos követeléseivel Thiers és Ifavre szintén engedékenyebbek. Bismark 2 milliárd hadi kárpótlást követelt, a francia képviselők egyet Ígértek, s Bismark itt is engedett, hajlandónak mutatkozván 750 millió tallért a behajtott pénzbírságok, requisitiók s Elszassz és Lotharigenre eső állam- adósság fejében leengedi. A béke megkötése valószínűleg a napokban megfog történni, annál is inkább, mert Bismark oda nyilatkozott, mikép a fegyverszünet további meghosszabbításába semmikép sem fog megegyezni, s ha a béke kísérletek meghiúsulnának az ellenségeskedés újból kezdetét venné. Versaillesben a bevonulásról még mindig nem mondanak le, s úgy látszik, hogy ma valószinübb, mint eddig volt, Vilmos császár betegségéből felgyógyulván mielőtt Berlinbe visszatérne, minden áron Párisi akarja látni. E bevonulás ellen a francia békekövetek tiltakoznak, s a következményekért nem vállalnak felelősséget, Páris proclama- tióban szólitá fel a nemzetőröket, hogy a bevonulást akadálygzzák meg, s csak holt testeiken lépjék át a porosz hordák tűzhelyeik küszöbét. Garibaldi febr. 15-én hagyta el a lesújtott Franciaországot. A világ szabadság e legnemesebb bajnoka, ősz fürtök alatt ifjú lelkesedéssel fogott fegyvert vágyának netovábbja, a francia köztársaság oltalmára, s nem volt csata, melyben veszteséget szenvedett rendezetlen ifjú hada. S most megtört szívvel a bukott ügy felett, hagyja oda az általa szentnek tartott és tett földet, s reménynyel várja a pusztult haza felvirágzását. A vogesi hadseregről az hallatszik, hogy Pen- noat altengernagy már Garibaldi helyére lépett a hadsereg fölötti parancsnokságot már átvette. Cre- mer tábornok, ki azelőtt a Bourbaki-féle hadsereg egyik hadtestét vezette, Bordeauxba érkezett, hol Leflo hadügyminiszter öt egy, Savoyában alakított hadtest parancsnokságával kínálta meg. Cremer tábornok azonban azt nem fogadta el. Versaillesből Írják a „ Daily Telegr-“-nak 23-dikáról: A dél elleni egesz hadműveleti vonalon megkezdték a német csapatok összpontosítását; ha az ellenségeskedések ismét megkezdődnének, Moitke készen van. Másrészről azt jelentik, hogy Franciaország déli részein mindenütt nagy tevékenységet fejtenek ki, csapatokat vonnak össze, hogy a német seregeknek ellentállhassanak; a Bordeaux mellett fekvő ezredek — 100,000 ember — kitü- nöleg vannak fölszerelve. Legújabbak. Versailles, febr. 27. A béketárgyalásoknál Metz kérdése nagy nehézségeket okozott. Thiers csupán az erődítmények lerombolásába akart beleegyezni ; midőn ez visszautasittatott, Thiers indit- ványozá, hogy Franciaország megveszi Luxemburgot és átengedi Németországnak Midőn Bismark ezen ajánlatot is visszautasitá Thiers Metzért egy milliárd tallért ajánlott föl. Bismark hajthatlan maradt és kijelenté, hogy Metz átengedése és a Párisba való vonulás a békeelözmény főbb pontjait kell, hogy képezzék. Berlin, febr. 27. A város tegnap a császárnak a császárnéhoz intézett azon távsürgönye folytán, a melyben a békepreliminárék elfogadásáról értesít, ünnepélyesen fölzászlóztatott, mindenfelé nagy az örömujongás. Berlin, febr. 27. A békepreliminárék aláirása tegnap délutáni 5 és 6 óra közt történt. Elsass és Német-Lotbaringia Metzcel német kézre jut, Belfort azonban visszaadatik Franciaországnak. Az öt milliárd frankra rugó hadikárpótlás £> év letelte alatt fog lefizettetni, a meddig német csapatok francia várakat és területeket megszállva tartandanak. Brüssel, febr. 27. Minthogy a fegyverszünet a múlt éjjeli 12 órakor letelt, és a békepreliminárék tegnap történt alájegyzésekor a bordeauxi nemzetgyűlés ratifikációjáig a béke végleges megkötésének függőben kellett hagyatnia, a fegyverszünetnek márc. 6-ig való meghoszabbitása az előzetes békeföltételek aláírásával egyidejülag elhatároztatott. A német csapatok Párisba vonulása legközelebb várható; két német hadtest fog itt maradni. Versailles, febr. 27. A békepreliminárék e hó 24-én alapittattak meg és tegnap Írattak alá. Közzétételük a francia kormány kezdeményezésére hagyatott. Bordeaux, febr. 27. A nemzetgyüles ma d. u. ülést tart. Thiers ma este ide érkezik, s azután éjjeli ülés lesz. — Bordeauxban, és egész déli Franciaországban teljes a nyugalom. London, febr. 27. A német csapatok Parisba tervezett bevonulása elhalasztatott. A „Daily News“ szerint csak 40,000 ember vonul be Párisba. Bordeaux, febr. 26. Párisi hivatalos távirat jelenti,' hogy a békeelözmények aláírattak, miről a hadparancsnokokat értesiteni ajánlja. Thiers holnap érkezik ide. Puyer Quertier állítólag pénzügy- miniszterré neveztetik. Berlin, febr. 27. (Hivatalos.) A császár azt távirja 26-ról a császárnénak: Mély megindulás s legnagyobb hálával Isten kegyelme iránt jelentem neked, hogy a békeelőzmények épen most írattak alá, csak a nemzet-gyűlés beleegyezését kell még bevárni. Levelezés. Szarvas február 22. Tisztelt szerkesztő ur! A „Békés“ ez évi január 12-én megjelent számában a szarvasi eseményekről egy közlemény jelent meg Sipos Soma úrtól; s úgy látszik, hogy a tárgyilagosságot, mely az ily események leírásánál főszerepet kell, hogy játszék: nála ennek 'egész ellenkezője pótolja, t. i. a legkirívóbb személyeskedés. Mindenekfelett szemetszúr neki az én csizma- diaságom, és pedig azért: mert először az „abde- rai fejű tanácsba törvény bíróvá választattam el, másodszor, mert egy köztiszteletii polgárt sértettem meg, harmadszor mert állítólag a generális egyházi gyűlésen (meg presbyterialis) oly indítványt tettem volna, — „hogy a tanítók a presbyteriumból rekesztesse- uek ki!“ Az igazság érdekében felelek tehát a közlő ur által fölsoroltakra, s a mi a vádaskodást illeti, azt visszautasítom. Mindenekelőtt rágalomnak nyilvánítom a közlemény azon passusát, mintha törvénybiróvá lett megválasztatásomat, a legravaszabb módokon biztosítottam volna. Ezt közlő ur indokolni s bebizonyítani nem tudja, mert a mily jóakaró irányomban, állítása bebizonyításául okvetlen fölsorolta volna a „ravasz módokat!“ Ily ráfogást, igen kár volt fölhoznia, mert ha jelen volt a biróválasztási ac- tusnál, elvitázhatlanul tapasztalhatta, miként a „több
