Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-02-23 / 16. szám
Harmadik évfolyam. „16-ik szám. Gyula február 23-kán 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186, szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: ___ _ t ,■ ■■ Helyben házhoz hordással, POLITIKAI ES VEGYES TARTALMIT KÖZLÖNY. Hirdetések felvétetnek ; Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Eizsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca ; 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kózlratolr nem lcülcietnelc vissza,. egesz evre fél „ negyed „ Gyula február 21. (?) Múlt számunk élén futólag felemlítettük a napi kérdések jelentősbjeit, melyek közönséget, mint sajtót a múlt héten keresztül nem csekély izgalomban tartottak, s ezek közül a lajthántuli uj ministerium rejtélyes megalakításából vont következtetésekkel röviden foglalkozván, cikkünket azon Ígérettel fejeztük be, hogy mai számunkban belügyeinknek szentelendünk nehány sort. S most, midőn Ígéretünket beváltandó, a tollat kézbe vesszük, azon nehézséggel találjuk szemben magunkat, hogy az ígéret beváltása sokkal nehezebb feladat, mint a minő annak megtevése volt. Ugyanis hazánk belügyei, köztudomás szerint, nincsenek oly kedvező állapotban, hogy e felett dicsbeszédet tartani bárki is indíttatva érez- hetné magát; mig másrészt, naponként érezve a saját tűzhelyünk körüli dolgok rendezetlenségét, az e feletti sopánkodás bu- bánatos kifejezésére sem érezhetünk nagy kedvet magunkban, bármennyire indokolt és könnyen átérthető lenne is egy ilynemű kifakadás; mert eltekintve attól, hogy naponként eleget sopánkodunk s — valószínűleg — fogunk még ezután is sopánkodni dolgaink rendezetlensége felett, s hogy maga e sopánkodás nem valami nagyon mulatságos dolog: ezzel még a meglevő bajokat nem orvosolhatjuk. E helyett irányozzuk figyelmünket a belügyi reformjainkra befolyással levő uj ministen kinevezésekre. Az üresen állott közoktatás- és belügyministeri székek uj gazdára tettek szert, Pauler Tivadar nagyhirü egyetemi tanár, és Tóth Yhlmos urakban, s bár az előbb nevezett minister tárcájának jelentőségéből mit sem akarunk levonni, mégis, tekintve, bogy a belügyérség az, mely a ressortjába tartozó dolgok a köz • vetlen szükség értékével bírván — figyelmünket első sorban igényli : A mi az uj belügyér személyiségét illeti: erről a napi sajtó már eleget beszélt. Fő tekintet alá itt leginkább az jöhet, minő törekvéseket s minő működési irányt hoz magával fontos állására az uj minister. E tekintetben programmja lehet az, mely tájékoztatóul szolgálhat; a programúi, melyet az uj belügyér kineveztetése után a deákpárt clubbjában előadott. És valljuk meg őszintén, hogy e programmbau egyszerűséget, világosságot és határozottságot találunk, a mi kétségkívül megnyugtatóbb, mintha benne szép hangzású, de üres zen- gemények állanának, s mert e programúiban a gyakorlati fölfogás, munka-akarat éserélyesség nyilatkozataira ismerünk, őszinte reménnyel s fokozott várakozással nézünk Tóth Vilmos ur működése elé. Nem akarjuk vitatárgyává tenni a kérdést : a személyiség iránti rokonszenv vagy bizalom mily mérvű befolyást gyakorolhat az illető működési ereje és képességére, — nem akarjuk feszegetni azt : váljon az uj minister egyénisége és politikai múltja az irántai bizalom alapját képezheti-e, s ezen működésének a biztos irányt s habozás nélküli akaraterőt megadó bizalmat tettleg birja-e; — álljon a dolog bármiként, ennek megítélésénél főtekintet előttünk mindig csak a tárgyilagosság lehet, s reméljük, hogy úgy az országgyűlési többség maga, mint a többi pártok is az őszinte igyekezet és a tevékenység gyakorlati emberét tekintendik főképen az uj ministerben, kinek a maga elé kiszabott és programmjá- ban felsorolt feladatai, hogy mielőbb beteljesüljenek — édes mindnyájunk érdekében szívből kívánjuk. A szombati kasinói bál. Ha csak egy szikrányi poesis volna bennem, egész füzet költeményt tudnék összeírni a szép szemek sugarairól, az eperajkakról, a junói termetről, a csalogány-hangok zengéséről, és mit én tudom mi mindenről, mondom, én poéta nem vagyok, meghagyom nekik a tárgyat, énekeljenek róla ők, én hideg néző publicum voltam a terem egyik sarkában, hanem azért egy titkos mosoly, egy lopott pillantás, egy lépés sem kerülé ki figyelmemet. S igy nagy dolgoknak lesznek hallói olvasóim. A csinosan diszitett terem elég korán kezdett népesedni — mi talán a kivételek közé tartozik. — Az érkezettekkel nőtt a fény, élénkült a társaság, s megkezdődött az a mulatság, melynek leírásához uj tollal fogok — ez aztán tömör frázis. — A mint a terem megtelt, az égről minden csillag eltűnt, azt már nem vigyázhattam meg, vájjon a felhők alá bujtak-e, vagy a teremben levő hölgyek szemeiben rejték el magukat. Már akár mint volt, tény az, hogy a csillagok az égről letűntek, a teremben meg nagyon sok volt — nem hízelgők, vagy nagyitok ám. — És ha már elfogadjuk, hogy sok volt a csillag, — nem akarván következetlenek lenni — a hold és nap sem hiányzott a csoportból. És e körül forgott a kritika szekerének kenetlen kereke. Saját szempontból ité- lék a nap és hold szépségeit. Ábrándozó fiatal emberek a hold szelíd arcába merengve, a jövő boldogság tündér palotájában lelék magukát, a nagyobb rész a nap ragyogó sugáránál melengette titkolt érzelmeinek könnyen hevülő — bográcsát, — poétái ugrás. Azt is megjegyeztem ez estén, hogy a teremnek pompás acusticája van, különösen pedig az általam elfoglalt résznek, s igy aztán sok titkos mondatnak juték birtokába, minthogy pedig a titkolózásnak határozott ellene vagyok, biz én elmondok a hallottakból egyetmást, s ki talán fecsegéseimért neheztelne, béküljön ki azon gondolatban, hogy az épen jelen volt poétától egy kevés licenciát kölcsönöztem. — Hanem a dologra. — Ah! Más hang : ah! — Mi az pajtás, te sóhajtasz ? — És te szintén? — Oh, az én sóhajomnak nagy okai vannak. — Az enyémnek nemkülönben. — Ah! a vidék! — Nem értelek. — A vidék, a vidék behozta szépségét. — S talán azért e sóhaj ? — Igen! — Úgy barátom, mi ellenségek leszünk, sóhajunk iránya összeesik. — Mit beszélsz? ón csak most kezdelek érteni. Hah! ha ez igy van! — A hang irányát követve tekintetemmel, két fiatal embert vettem észre a túlsó oldalon. Az egyik kétségbeejtő komoly arccal gombolá keztyüjét s készült azt lehúzni. — Nevét! nevét! szólt othellói .szenvedéllyel szomszédja. — I.. a. — Oh mily bolondok vagyunk mi. Látod pajtás ezt előbb megmondhattad volna és már odakerültünk, hogy keztyüf húztál. — Mert már éreztem, hogy a nagy hevülésben kezemhez izzad. — Tehát te I.. t tartod bálkirálynénak, s érte a titkos sóhajok ? — Úgy van. És te? Épen oda pillantván, láttam mint scandál, Don Juan arccal a „Nagy Tükör“ poétájával : hogy „Laura arca de bájló, Én sem vagyok ám de bájból.“ — Hahaha! tört ki szomszédja s ott hagyá ábrándos társát. Ilyen intermezzo k épen nem tartoztak a ritkaságok közé. Hanem most már a szemlére. Ott voltak, kiket nem csupán udvariasságból mert vidékiek említek először, hanem mert toliam akaratlanul is az ö neveiket Írja le első sorba, tehát a vidékről bejöttek Keller Irma és Vámosi Laura. Nem tudom vetekedni kivántak-e csinosságban vagy szépségben, hanem csak azt tudom, ha nem akarták is ezt, úgy látszott, legalább a szemlélőnek nehéz themául szolgált az elsöségi kérdés megfejtése. Szekér Etelka szintén igen csinosan lépett be. És ök képviselők a vidéket, s ha a vidék ennyi szépet s kellemest rejteget, csak azt sajnálom, hogy mért épen rejteget. Németh Mariska- és Lujzánál megszoktuk, hogy
