Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-10-12 / 82. szám
Harmadik évfolyam. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése, hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. 82-ik szám. Gyula október 12-én 1871. BÉKÉS Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. \ Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési1: irodájában (Eizsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca \ 5. sz.) hirdetési irodájában. ■— Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. < Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték ( minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyílttériben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. egesz evre fél „ negyed „ Alkalmazható-e nálunk az angol szak- értö-tanuskodási rendszer? I. A bíróságok országszerte leendő szervezése a törvényszéki elnökök kinevezésével kezdetét vette; meg lön hirdetve egyszersmind a pályázat az ülnöki állomásokra, s ha a jelek nem csalnak, törvénykezésünk és igazságszolgáltatásunk annyi idő óta óhajtva várt reformja, ha előbb nem, az újév kezdetével életbe lép. Midőn azonban a dolog már egyrészről ennyire haladt; midőn mindenki nem sokára az uj gépezet megindulását várja, azt vesszük észre, hogy a gépezetből még egy kerék és pedig fontos kerék hiányzik, melynek helyes vagy nem helyes beillesztésétől sokkal több függ törvénykezésünk correct menetére nézve, mint ezt a szakavatatlanok csak távolról is sejtenék: értjük a törvényszéki szakértő orvosok miként leendő és törvényszéki orvosokul kiknek leendő alkalmazását. Hogy a szakértői szemle véleményezés egyes eseteknél mennyire fontos; hogy mily sokfélék lehetnek azon kérdések, melyek egyesi bűneseteknél a szakértő véleményező elibe tűzetnek, s hogy ezek helyes megfejtésétől függ az igazságnak megfelelő helyes Ítélet, vagy annak ellenkezője: ezt mindnyájan tudjuk és tudják különösebben azok, kiknek működésűk e téren mozgott és mozog. Mig ezt azonban tudjuk, egyről úgy látszik nem akarunk tudomást venni, s ez a törvényszéki orvosoknál mulhatlanul meg- kivántató ismeretkör terjedelme- és sokoldalúsága. — És épen ebben rejlik a sokaknál tapasztalható azon lenéző kicsinylés, melyei e fontos szakmát, csak mint kiegé- szitő alárendelt pótlékát tekinti az igazságszolgáltatásnak, holott ez igen sok esetben annak valóságos alapja, melyre, minden más egyéb bizonyítékok hiányában az egész ítélet támaszkodik. Úgy hisszük, nem teszünk felesleges dolgot akkor, ha egy pár sorban ezen sokoldalúságra utalunk s azon kérdést tesszük fel: alkalmazható-e ma nálunk az Angolhonban divatozó szakértői tanúskodás a törvénykezésnél, vagy nem? Ma felmerül egy emberölési vagy gyilkossági bűneset; presumptiv bűnös az ubi- catiónak annyira csalékony bizonyitékait hozza fel, hogy a biró hajlandó súlyt fektetni az ubicatió s felhozott bizonyítékaira, ha ott nem volna ruháján egy folt, melyről vádlott azt mondja, hogy azt piros festő-anyag okozá; a mikor aztán a szakértő számára marad fen azon kérdés eldöntése: festő-anyag vagy vér okozta-e a kérdéses foltot vádlott ruháján? És itt megjelenik a törvényszéki orvos élettani ismereteivel a kérdés eldöntése körül. — Más esetben ismét bizonyos gyanút keltő körülmények között talált csontok képezik vizsgálódása tárgyát, a midőn felmerülhet azon kérdés: em- bercsontok-e a talált [bűnjelek; ha azok : milyen korú lehetett az egyén, kinek a talált csontok vázának kiegészítő részei va- lának; találhatók-e a csontokon nyomok, melyek erőszakos halálra engednek vonni következtetést? Itt ismét egyfelől bonc-, másfelől élettani ismereteit veszi igénybe. — Feltehető továbbá azon kérdés: lehető volt-e a fenforgó esetben a bűnjelül mellékelt bizonyos növénynyel az állitólagos mérgezés; a mérges növények közé tartozik-e fál€4 A „veleszületett“ eszmék. (Büchner Lajos „Kraft und Stoff“ cimü művéből.) Nihil est in intellectu, quod non fuerit in sensu. A „veleszületett eszmék, képletek“ (idées inéés) kérdése, már régtől foglalkodtatja a tudomány embereit, s a bölcsészeti természetvizsgálás egyik legfontosabb részét képezi. E kérdés részben annak eldöntésével foglalkozik : váljon az ember, egy magasabb lény a fold többi lakóinál, a létei terjedelme és alkatával valamely legbensöbb valójától idegen és külsöleges viszonyban áll e és azon rendeltetése van-e, hogy földi hüvelyét levetkőzve szellemi eredetéhez visszatérjen, — vagy pedig úgy szellemi, mint anyagi alkatánál fogva a neki életet adott s öt keblén táplált világgal sziikségképeni s elválaszthatlan kapcsolatban áll, s hogy váljon létföltételeit olyképen nyerte-e, hogy a mindenség kebeléből ki nem szakittathatik a nélkül, hogy ezzel egyúttal önmaga is megszűnjék; hasonlóan a növényhez, mely az anyaföld nélkül nem létezhetik. E kérdés, bármennyire kizárólag a szaktudomány körébe tartozónak higyjük azt, — már csak azon természetes és mindinkább elfogadott elvnél fogva is átalános érdekű, hogy „a bölcsészet természetében van, miszerint a bölcsészet szellemi köztulajdon legyen.“ Ugyanazért nem vélünk sem feleslegesek, sem e lap körén túlterjeszkedők lenni, ha e kérdéssel egy elismert szakember nagy fol- tünést okozott müve nyomán foglalkozunk és pedig annyival inkább, mert a kérdés megvilágítása a népisme köréből vett felette érdekes adatok fölsorolásával jár. D oscar tes a francia bölcsész állitá, hogy a lélek minden lehető képességekkel ellátva jut a testbe, s akkor veszti vagy feledi el azokat, ha a testből elköltözik, hogy később csak visszaemlékezzék reájuk. Az angol Locke kikelt e nézet ellen, s hatalmas érveléssel semmisité meg a „veleszületett eszmék“ tanát. Moleschott az embert saját érzékei müvének nevezi és valóban az elfogulatlan vizsgálódás arra tanít, hogy minden a mit tudunk, gondolunk és érezünk csak szellemi repro- ductiója annak, a mit mi, vagy előttünk más emberek az érzékek közvetítése által magukba fölvettek. Oly ismeret, mely a bennünket környező és érzékeink által megfogható világon túlterjeszkednék, valamely természetellenes, absolut ismeret —• képzelhetlen és nem létezik. A legmindennapibb tapasztalat mutatja, hogy az ember csak érzékeinek lassanként történő kifejlésével s azon mértékben kezd szellemi életet élni, a mely mértékben érzékei által a külvilággal biztos érintkezésbe lép és hogy szellemiségének fejlődése érzéki- és agyszerveinek fejlődésével, valamint a nyert benyomások száma és jelentőségével lépést tart. Az újonnan született gyermek ép oly kevéssé gondolkodik, mint a meg nem született; inkább testileg élő lénynek tekinthető, szellemileg pedig kevéssel több, mint halott. Az újonnan született gyermek öntudatlanságának semmi emléke sem kiséri az embert későbbi életében, s ennek oka kétségtelenül abban keresendő, hogy a külső benyomások a most született gyermeknél vagy teljesen hiányoznak, vagy nagy mértékben tökéletlenek. A gyermek szellemének az oktatás, nevelés, példa stb. általi fejlődése — természetesen mindig a testi szervezet és képesség arányához képest — sokkal félremagyarázhatlanabbul mutatja a lélek objectiv keletkezését, semhogy e tételen holmi theoretikus okoskodások csorbát ejthetnének. Az érzékek erőben és gyakorlatiasságban nyervén; a külső hatások száma nevekedvén és ismétlődvén : a gondolkodási szervek által lassanként s mindinkább egy benső kép alakul a külvilágról s képletek és fogalmak képződnek. Bizonyos idő kell ahoz, hogy az ember teljes öntudatosságra jusson, s hogy szerveit s tagjait bizonyos célokra használni tudja; sőt ahoz is idő kell, hogy önmagát, egyéniségét a létező egyébtől megkülönböztetni képes legyen. (A gyermekek tudvalevőleg kezdetben soha sem beszélnek az első személyben önmagukról.) Szellemének ezen mindinkább és részben öntudatlan gyarapodása az embert később arra vezetni, hogy eredetét, anyját a világot mellőzze, elfeledje, s magát az ég közvetlen szülöttjének tekintse, kinek a szellemi képesség felülről adományoztatott. Azonban egy elfogulatlan tekintet múltjára, valamint azon szerencsétlenekre, kiktől a természet egy vagy több érzéket megtagadott, ellenkezőt bizonyít. Mit tud például a vakonszületett a színekről, a világosságról s a világ fényéről? Nekie a sötétség és homály rendszeres állapota a létnek, hasonlóan azon alantas állatokhoz, melyek a látérzéket nélkülözik. Innen van, hogy a vakonszületettek mit sem álmodnak, vagy legalább semmiféle látképeik nincsenek. Minden fogalmat a térről nélkülöznek, kivéve melyet a tapintás érzéke által alkothatnak. Mit tud a siketen született a hangról, beszédről, zenéről stb. 0 a világot örökcsendesnek tudja, s e tekintetben egyenlő a szobaléggyel, mely a hali- érzéket nélkülözi s ezért semmi zajtól sem riad meg. A siketnémák szegény, szerencsétlen teremt-
