Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-08-27 / 69. szám

Harmadik évfolyam. 69-ik szám. Gyula augustus 27-én 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi ré­szére vonatkozó közle­mények küldendők: fő­utca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hir­detések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. _________ * W BÉ KÉS Megjelen hetenként kétszer, va­sárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. \ ” Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési < irodájában (Erzsébetiéi- 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kigyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca j 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. < Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. —'Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratod nem lcülcletnelc vissza. egesz evre fél „ negyed „ Elv emberei-e, vagy mamelukkok? Még mindig eleven színekben állítja élőnkbe a képzelet a múlt választás viha­rait ; — még mindig zug fülünkben azon utóhang, melyet a politikai párthullámzás moraja keltett; — még el sem simultak teljesen a társadalmi élet körében itt-ott felmerülő ellentétek okozta keserűségek, — szóval: még a jövő választás nem mond hatnók, hogy küszöbön állana, s az ellen­zék már feni fegyvereit, már kiadta a parancs szót, mely ennyi és nem többől áll: szervezkedni kell. A jelszó Zemplénből indult ki, s az országos ellen­zéki gyűlés megtartása helyéül Arad váro­sa tűzetett ki. Miért Arad és miért nem Pest ? — ha e kérdést felvesszük, akaratla­nul előtérbe lép a gondolat, hogy az Ara­don tartandó gyűlés eszméje a szomorú emlékezetűoctóbér 6-ikával oly közeli eszme­rokonságban áll, s hogy váljon azok, kik Aradot liozák javaslatba, nem akarák-e e két eszmét még közelebb fűzni egymáshoz. És a mi fő, e gyűlés javaslatba hozatott az ellenzék eddigi vezér férfiainak, ha nem mondjuk is — célba vett teljes kizárásával, hanem oly formán, mintha a hangadó azt mondta volna: mi ugyan szeretünk titeket, de épen mert nagyon szeretünk, ne fárad­jatok le kérlek Aradra, majd végzünk mi nálatok nélkül is, és ha lehet, ki rántjuk alólatok a gyékényt. Nem vitatjuk, ez volt-e a finom udvariasság ténye megett rejlő titkos czél, hogy igy a higgadtabb elemek t. i. pártvezérek által egyátalán nem mér­sékelt aradi ellenzéki gyűlés valami dras- ticusabb programmal lephesse meg a vi­lágot; de annyi igaz, hogy az ellenzéki szervezkedés accordjába e kis mozzanat, már eleve meglehetős sértő disonance-ot ho­zott be. Még erősebb lön a dissonance, midőn a két ellenzéki pártárnyalat javaslatba ho­zott egyesítése ellenébe a “Hon“ egy cikké­ben erősen hangoztatá, hogy igenis a bal­közép óhajtja a két ellenzéki pártnak egy tömör phalanxá leendő egyesítését, de nem tartja azzal, hogy qui vult fi nem, de- bet ve lie media, azaz a célhoz váloga­tás nélkül az eszközökben. Ki mondja, hogy célját csak elveinek a nemzet több­ségénél érvényre emelkedésétől várja, s ha ez a legközelebbi választásoknál meg nem történnék, hazafias lemondással várja be az időt, mig az meg nem történik. — Ha valamely párt azon szilárd meggyő­ződésében, hogy a nemzet és haza egyedül elveinek diadalra jutásával lehet virágzóvá és nagygyá, ezen elveknek a politikai mo­ral által megengedett eszközökkel győzel­met biztosítani törekszik: csak azt tévé, mely minden parlamentáris államban a pártoknak kötelességük, és ez ellen egy józan ítélő tehetséggel megáldott ember­nek sem lehet kifogása. Azonban egyfelől tiltakozni a fentebbi qui vult finem, debet velle media elve ellen, más felöl a szava­zót irásbelileg kötelezni le, hogy a párt­nak hive s annak minden körülmények között hive is marad s igy a kölcsönös informatio s a talán jobb meggyőződés előtt utat zárni, minden egyéb, de nem a politikai moral által megengedett eszköz, különösen pedig akkor, midőn az illetők bölcsen tudhatják azt, hogy az adott szó a kötelező fogadás megett, vajmi sok eset­ben nem áll a bíráló képességgel megál­dott értelem s a pártok elvei körül a sza­bad, öntudatos választást támogató kép­zettség. — ■’ A baloldalról igen sokszor veték az or­szággyűlési jobboldal szemére, hogy tagjai félre dobva minden önállóságot szokszor vakon szavaznak meggyőződésük ellenére; sokszor a metsző gúny, talán meg sem érdemelt sértő szavaival mutatának a jobb oldalra a „mamelukok“ e vakon engedelmes­kedő táborára. Es a mit kárhoztatának itt, elkövetik párthivek toborzása céljából más téren; elkövetik akkor, midőn a vett és sokszor kicsikart Írásbeli kötelezettség nyű­gébe bilincselt szavazatokat már előre to­tatott el, hogy Királyához, s Hazájához való hiv- ségét bőségessen bizonyította be, ámbár Hazájához való igaz s buzgó szeretetét nem mutathatta más­ba, mint a gyors készségbe, jó akaratba és tellyes hajlandóságba. Királyának vérével s életével való védelmezésére, és a Hazának vérrel szerzett nagy neve fentartására különössen ébreszteni Iátszatik bennünket a ditsö Hazánk Geniussa, mert 800 esztendőktől olta, meliyek alatt sok Országok el vesztek, többeknek egész belső nyugodalma fel bomlott, tsak a mi édes Hazánk maradt fel az ö régi állapotában ás ditsőségében, és a sok viszon­tagságok után, meliyek kiváltképpen reánk há- romlani láttzattak, újra viszsza tértünk a békessé- ges s nyugodalmas állapotunkba. De ha mi azon virágzó állapotunkat bővebben meg vizsgáljuk, méltán tehetjük azon kérdést, ki­nek köszönhettyük mi azt ? Azt találjuk, hogy Felséges Királyunk Atyai kormányzásának tulaj­doníthatjuk a ki még a leg súlyosabb és terhe­sebb szempillantatokban is igaz atyai módon gon­doskodott hiv Jobbágyairúl. Felséges Hertzeg Nádor Ispányunknak bölts Kormányozása által még minden idegen s külső Ország, sőt az ellenség előtt is azon méltó betsü- letet nyerhettük, hogy a Magyar egy királyát és Hazáját igazán szerető Nemzet légyen. Ennek a Nemes Megyének Kormányzói, a kik közé magamat is számlálni leg nagyobb betsüle- temnek tartom, olyan tagokból állanak, meliyek leg főbb virtusnak ezt tették fel magokba, Kirá­TilCIl Emlékezzünk régiekről. (Vége.) Hogy pedig ezen fegyveres készületek után is az ellenséggel szemben szállani, és több több vért ki ontani nem kelletik, köszönyük azt a mi jó és Kegyelmes Királyunknak, a ki az ö Népeihez vi­seltető 8zeretetétől ösztönöztetvén, készebb volt a békességért nevezetes áldozatokat tenni, mint sein Országait, s hiv népeit az ellenség dühös pusztítása veszedelmével bizonytalan kimenetelű háború foly­tatásával terhelni. Meg köttetvén tehát már az óhajtott békesség, mivel a felült Nemes Magyar seregnek széjjel oszlásárul is a kegyelmes Kirá­lyi Rendelésnek minél elébb való elérkezését re­ményleni lehet, kegyelmes Nádor Ispányunknak olly utasitása érkezett, hogy további parantsolatig is az insurgens seregek szabadsággal haza bocsá- tassanak. Ezen gondolkozása is Felséges Urunk­nak oda tzéloz, hogy hiv jobbágyai az idő alatt is Házi szükséges foglalatosságaiktól el ne vonat- tassanak. El bocsáttattok azért Ti vitéz hazámfiai honnyaitokba, de még most nem végképpen, ha­nem a mint a néktek adandó szabadság levél meg­mutatja, tsak szabadsággal és olly kötelességgel, hogy a midőn a környülállás kívánni fogja, a Megye által meghatározandó napon, és helyen meg jelenni kötelesek legyetek, nem is teszem fel tsak egyrül is köziiletek, hogy a kik a legna­gyobb veszedelembe olly sietve tódultatok -a Me­gye zászlója alá, most már a veszedelem után ezen Rendelésnek tellyesitésében nehézséget talállyatok. Minekelötte pedig egy mástul széjel oszollyatok, emlékezzetek meg még egyszer azon el folyt rö­vid időre, a mely alatt, mint annyi igaz testvér atyafiak biven, és igazán szolgáltatok volna Ki­rályotoknak, Hazátoknak, és Nemzeteteknek, és ha a környiilállások kívánták volna, véretekkel és éltetek fel áldozásával is szolgáltatok volna, de hogy azon vérontástól, és az ellenség pusztítá­sától Hazánk meg raenekedett, adjunk hálát a Mennyei kegyelmességnek, köszönyük á Felséges Királyunk bölts atyáskodásának, és mongyuk minnyájan egy igaz szívvel : Éllyen ö Császári Királyi Felsége Il ik Ferentz. Éllyen a Felséges Császárné s Királyné. Éllyen a Felséges Királyi Hertzeg, Országunk Nádor Ispánya.“ Mellyre a Magyar öszve álott vitézek vére fel buzdúlván s a körül állóknak szemei öröm köny- nyekbe borulván, Éllyen s szeretet királyunk, Éllyen a kedvelt Nádor Ispányunk. Éllyen a dicső Hazánk, a nemes megyénk! kiáltásokra fakadtak. Ezen buzgósággal tellyes beszéddel felelt meg a sereg nevében Mélt. Báró Wenckheim József Fő Strázsa Mester Ur következendő módon: „Tekintetes Státusok és Rendek! Harmadszor kelt fel már az ország szeretett Királyának, édes Hazájának s ősi szabadságának védelmezésére, és mindig azon dicsőséggel botsá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom