Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-06-08 / 46. szám
Harmadik évfolyam. 46-ik szám. Gyula junius 8-án 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: _ _ _________ _ '___________________ ________ _ .. •• Helyben házhoz hordással, POLI TIKAI ES VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. egesz evre 6 frt — Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Eizsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. (R.) Megyénknek rendezése tehát az e hó 12-én megtartandó közgyűlésen veszi kezdetét. Nem szándékozom ezúttal „pro jure contra legem“ szólani; meghajlok a törvény előtt s csak azt a meggyőződésemet fejezem ki, hogy ha bizonyos előzmények nincsenek, az 1870. XLII. t. c. a megyékre nézve kedvezőbben hangzik vala: az ac- tió mindig és mindenütt reactiót szül úgy a fizikai, mint az erkölcsi és különösen a politikai világban. És amaz előzmények annál sajnosabbak, mert mintha a megyék azokkal minden erejüket kimentették volna; történjék az országban bármi bármiként, — ők elalélva hallgatnak mint az Arany bogara, mely nagy zúgással neki indult, falhoz koppant s szintén elhallgatott. No de, majd felocsúdunk, megtanuljuk, hogy a megyei institutió nem arena, melyen ex professo a kormány mellett, vagy a kormány ellen harcoljunk s e harcban minden erőnket felemésszük, hanem igen is figyelő torony, melyből őrködnünk kell nekünk is a törvény épen tartása, végrehajtása felett, különben s rendesnek pedig nem eléggé megbecsülhető tényező arra nézve, hogy a pontos közadministratión ki- vtil a megyei érdekeknek elég tétessék, hogy a megyei élet hova-tovább annál nagyobb intensitást nyerjen. A mi a 12-ki gyűlést illeti, annak szorosan véve egyéb ide vonatkozó feladata nincs, minthogy a 91. §. szerint küldöttséget nevezzen ki, mely az abban foglalt pontok szerint javaslatot készítsen. Szorosabb értelemben mondom, e tekintetben a 12-ki gyűlésnek egyéb teendője nincs, de különben, azt tartom, nem lesz felesleges a küldöttséget bizonyos irányzattal ellátni. így például én azt gondolnám, hogy kimondandó volna, mikép hat szolgabirói járásra jövőre szükség nem lesz. Ha eddig hat szolgabiró úgy a közigazgatást, mint a polgári és bűnügyeket megbirta, megbirja iunentul 3—4 a közigazgatást s a mi még oda tartozand. Kimondandó volna, hogy az igy megtakarított költséget forditanók a megye be- fásitásának sürgető ügyére és megfelelőbb rendőrség szervezésére. A befásitási üggyel ugyan a szolgabirá- kat is meg lehet bizni, de én jobban megbíznám egy különösén e célra kinevezendő felelős közegben megfelelő hatáskörrel a mezei rendőrségre vonatkozólag is. És azt tartom, hogy a rendőrség nagyobb beruházást kíván s ideje, hogy T.-Komlóson, Öcsödön, Endrődön, Gyomán, szóval, községeink nagyobb részében a policia jövőre ne csupán a gondviselésre bizassék, vagy legfeljebb egy-két csendlegény böl- eseségére s jóakaratára. Az e tárgy feletti eszmecsere avatottab- bak részéről valószínűleg még többet fogna eredményezni, minek elvies elhatározása a küldöttségnek alkalmas irányzóul szolgálna, mire nézve javasolnám, hogy a bizottság szakemberei a gyűlést megelőző nap délutánján a megye termében előleges tanácskozmányt tartanának. Mióta a gyűlés határnapja kitüzetett, lesve lesem a „Békés“ számait, nem foglal- kozik-e e nagy fontosságú megyei Ugygyel, de úgy látom, hogy nem, a mi valóban csodálatos, csodálatos, mert nem természetes, hogy a megye sajtó-organumában senki semmivel nem jelzi ama nevezetes feladatot, mely legközelebb megoldandó lesz. A békésmegyei iskolai tanács 1871.apr. 24-én Gyulán tartott ülésének jegyzőkönyve. (Folytatás.) 2) Olvastatott az alsó elemi isk. szakbizottság, Gyulán f. é. april 23-án tartott ülése j. könyve A könyvismertetés. (A b.-csabai tanító egyletből.) (Vége.) A könyvismertetés követelménye 2-or, hogy az ismertető az iró nyelvében jártas legyen. A jártasságot nyelvtaninak értem. A gondolatok szavakban testesülnek meg, lesznek mintegy láthatókká; s épségük azon gondosságtól függ, melylyel a szavakat megválasztjuk, rendezzük, ragozzuk. Miután az Írónál fel kell tennünk, hogy szükségéhez alkalmazott szavakban és szerkezetben fejezte ki magát, gondolatának tiszta átlátha- tása feltételezi az ismertető azon képességét, melynek segélyével az irő szavait saját értelmükben vehesse. Ily belehelyezkedést az iró szó és szerkesztés értelmezésébe kivált nálunk azon körülmény is követel, hogy az uj, nem általános használatú műszók egész seregével van dolgunk, — hogy a hasonló, de nem azonos értelmű szóknak bővében vagyunk, — hogy megállapodottságra még sok nyelvtani kérdésben nem jutottunk, — s hogy ezen nehézségek miatt kellő nyelvtani képzettség és nagy óvatosság nélkül a legjobb akarat mellett is beleesünk a félremagyarázás hibájába. Mennyi panasz merül fel a félremagyarázások ellen, tapasztalói lehetnek mindazok, a kik az itt-ott megjelent vi- szonbirálatokat, különösen az országgyűlési viszonválaszokat figyelmükre méltatni szokták. Hátha még mindenki felszólalna, a kinek e részben kifogása van! — Nyelvbeli jártassághoz számítom az irálybeli elméleti jártasságot, azon képzettséget is, mely szerint az ismertető meghatározhassa, vájjon az iró azon írásmóddal élt-e, mely tárgyának egyedül felel meg, s azon világossággal, szabatossággal, díszességgel és jóhangzatúsággal irt-e, mely a követésre érdemes. Mindaddig, mig az ember érzékeinek is uralma alatt áll, a mód rendkívüli fontosságát el nem ismernünk önámitás lenne. Maga a gyakorlati élet tanít rá, hogy a bensőjében értéktelenebb, de módjában tetszetősebb ember nagy előnyben van a bensőjében értékesebb, de módjában kevésbé tetszetős felett. Ezen igaztalanság épen ily mértékben jutalmazza, avagy sújtja az Írásbeli módot is. Jókaira á legnagyobb tisztelője sem foghatja rá, hogy akár Írása, akár beszéde magvasságára akárhány mással mérkőzhetnék; és mégis mig egy Csengery, vagy Gyulai alig hangzik, amaz betölti nevével az országot. Mi szüli ezen igazta- lanságot? Első sorban az Írásmód. Pedig jól megjegyzendő ám, hogy az irály fő kelléke, a szabatosság dolgában, az emlitettek mindegyike magasan áll Jókai felett. Ha tehát az iró, illetőleg müvének becse, használhatósága és kapóssága ennyire függ az Írásmódtól, úgy arra az ismertetőnek ki nem terjeszkednie nem szabad, különösen nem szabad nálunk,’ a hol a közönség e részbeni tájékozásán kívül még azon nemzeti kötelesség is terheli az ismertetőt, hogy a magyar nyelvnek megmegtámadott tisztasága s az újabb időben annyiszor le-legázolt irodalmi illem felett őrködjék. A könyvismertetés követelménye 3-szor, hogy az ismertetésen a szenvek bármelyikének nyoma se mutatkozzék se az iró, se müve irányában. Minden szenv színes üveg s minden színes üvegnek követnie kell azon természeti törvényt, mely szerint a rálövellő sugárnyalábnak, mely sugárnyaláb pedig csak együttesen tüntetheti fel a testet valódi szinében, egy részét elnyeli, tehát a rajta át nézett test színét meghamisítja. A szenvet ismertető még a színes üvegnél is igaztalanabb; mert mig ez a test lényeges tulajdonait teljesen érintetlenül hagyja, addig amaz épen a lényegeseket igyekszik kicserélni. Innét van, hogy a szenves bírálat rendesen szélsőségbe vág: vagy csak dicsér, vagy csak megróv; az iró eszméit vagy kiszépiti, vagy eltorzítja; czélját vagy magasztalja, vagy gyanúsítja; apróbb gyarlóságait vagy észre sem veszi, vagy helyesli, szóval: a bírálás tárgyát nem a bírált, hanem valamely képzelt mü képezi. E részben Debrecen tudós papja, Révész Imre, igen tökéletes mutatvánnyyal szolgált a közönségnek akkor, a midőn „Figyelmezö“-jében az iskolai törvényeket s az ezekre vonatkozó helyeslő nézeteket tárgyalta. Hátha még a bíráló nem is tudós! ha nincs módjában eszméket eszmékkel, tényeket tényekkel, következtetéseket következtetésekkel kicserélni. Ekkor készen lehetünk az iró személyével való bibelődésre, az elcsépelt általánosságokra, az üres szójárásokra, az éretlen élcekre. Jó a dologban csak az, hogy a szenves bíráló értelmes ember előtt azon arányban rontja le hitelét, a mely arányban szenvességét kilátszani hagyja; következőleg épen azoknál, a kiknek a véleménye súlyos, bedugott fülekre talál. Összevonva az eddig mondottakat: A birálva ismertető készültséggel fogjon munkájához, hogy az iró alapgondolatát felismerhesse, gondolatláncolatát követhesse, célját kitalálhassa, a tudományhoz való viszonyát, illetőleg használhatóságát meghatá-
